Legnépszerűbb
Posted by Nazgul - 23/04/2014 13:25
Posted by pillérke - 23/04/2014 12:42
Posted by II.Bocskai - 23/04/2014 12:00
Posted by Firestarter - 23/04/2014 11:49
Posted by bayarder - 23/04/2014 11:13
Posted by Pretoriánus - 23/04/2014 09:20
Posted by II.Bocskai - 23/04/2014 09:11
Multiplayer Campaign

Rome II Megateszt

Partnerek

Reklámfelület

Bérelhető reklámfelület: Ár, méret, elhelyezés, egyéb részletek: megegyezés szerint! Árajánlat kéréséhez kérem küldjön e-mailt >>


Német történelem áttekintése

 

A Német-római birodalom (vagy: Szent Római Birodalom), egy német államszervezet amely a középkor derekán alakult, meg (962.) és túlélve a középkort, az újkor hajnalán bomlott fel (1806.). Azonban alapulásának és feloszlásának dátumát nehéz volna pontosan meghatározni - (ez pedig már inkább államfilozófiai kérdés). A birodalom Közép-Európában terület el, számos mai országot és nemzetet magába olvasztva,  határai  az évszázadok során folyamatosan változtak. A birodalom elnevezése szintén egy bonyolult kérdés, hiszen évszázadok alatt alakult ki; kezdetben Római Birodalomként jelölték, majd a név fokozatosan módosult, és elkezdték belevonni a "német" jelzőt, míg végül kialakult a végleges változat: "A Német nemzet Szent Római Birodalma"  vagy rövidebben:  "Szent Római Birodalom" - ezzel szemben a modern magyar történetírás a kevésbé dicső "Német-római Császárság" elnevezést használja. Uralkodója a pápa által koronázott császár (Kaiser), mely jogcím így évszázadokig a legerősebb politikai hatalmat jelentette Európa szerte. Kormányzószerve a birodalmi gyűlés (Reichstag), amely működését tekintve szintén eltér a hagyományos rendi protokolltól, hiszen 3 kamarás (a fejedelmek egy külön táblát alkotnak). Az államalakulatról elmondhatjuk, hogy történelmének csak egy-egy rövid periódusában volt egységes, már megalakulásának pillanatában is több törzs, hercegség, királyság, püspökség alkotta - amiknek a közösen elismert hűbéruruk a  császár volt - egységes államhatárt tehát nem állapítottak meg, a császárság egy keret volt a germán etnikumok számára. A német-római császárok hatalmáról elmondhatjuk hogy igencsak hullámzó tendenciát mutatnak, kezdetben még erős és tekintélyes, később (a 16. századra) szinte teljesen meggyengült, pusztán presztízse volt a saját birtokain, vagy Európa államai felett. E tekintély leginkább az éppen regnáló uralkodócsalád személyes földterületétől és vagyonától függött (vagy a független császári birtokoktól - ha még voltak). Felvetődik rögtön a kérdés, vajon mi kell ahhoz, hogy egy egyszerű germán nemesből római császár váljon? Ez a momentum az ami a az "ezeréves császárság" szervezetét már megalakulásának évében megmérgezte, majd hosszú agonizálását követően végül felemésztette. Az uralkodóválasztás sosem egyszerű kérdés a feudális Európában. Mégis a legtöbb államban, ennek van egy szokása, kialakult tradíciója - melynek  alapján, egy tiszteletben álló uralkodócsalád vezeti az országot (jobb esetben a dinasztia kihalásáig).  A Német-római Birodalomban ennek sajnos nem volt hagyománya,  a császári cím elnyeréséig hosszú út vezetett, miközben minden ellenlábassal meg kellett küzdenie a leendő Kaisernek, majd a hosszú küzdelmekkel teli pálya végén választók elé állnia, és elfogadtatnia hatalmát (ez leginkább a megvesztegetést jelent, mert kapzsi  választó személyek mindig voltak) - ilyenkor a császári földterületeket megcsapolták... Mindemellett a következő jogcímeket és koronákat kellett birtokolnia: Lombard vaskorona, Német Király, Rómaiak királya (és persze ezen felül a birodalom többségi támogatása) - ezek birtokában, ha már a pápa is jóváhagyta, akkor Német-Római császárrá koronázta az urat (1508. után azonban ezek a feltételek némileg módosultak,a pápai áldást elmulasztották). A császárválasztás menete tehát önmagában csökkentette az állam potenciálját és belső problémákat okozott, ezenkívül további háborúk morzsolták fel a birodalom erejét, földrajzi fekvéséből adódóan nem maradhatott független egyetlen kontinentális háborúban sem. A Frank Birodalom szétesése után nem volt olyan politikai erő amely sikeresen ellenállt volna keletről érkező nomád - elsősorban magyar törzsek - támadásainak. Ezt a szerepet vállalta fel a az egykori Keleti-Frank állam. I. Ottó vezetésével 955-ben egy egyesült lovasseregnek sikerült csapást mérnie a kalandozó magyarokra (Augsburg), megszabadítva ezzel Európát a fosztogatóktól. A pápa és a fejedelmek elismerésül császárrá kiáltották ki I. Ottót - 962-ben sor került a koronázásra, és megalakult a Német-római Birodalom. A 10. század folyamán a császárok hatalma folyamatosan erősödött, lassacskán vetekedett a pápai befolyással. Az első fontosabb konfliktus az invesztitúra harcok folyamata volt, amely során  császárok fegyvert ragadtak, hogy a pápával szemben érvényesítsék akaratukat. A harcok két legnagyobb alakja IV. Henrik császár és VII. Gergely Pápa. A harcok végén egy kompromisszumos szerződés köttetett (Worms-i konkordátum: 1122.) - a császár hírneve és tekintélye megpecsételődött. A 15.századig több uralkodóház ült a birodalom trónján, de egyik család sem "adott" 4-5 császárnál többet - ami az állandó belső harcokat tükrözi (pl.: Welfek és a Hohenstaufenek küzdelme). Ámbár mégis az egyik ilyen dinasztia a sváb Hohenstaufenek közül került ki a német történelem egyik legnagyobb alakja (és legerősebb császára) I. Barbarossa Frigyes. Kibővítette a hatalmát, eredményesen harcolt a tartományurakkal és már-már meg sem lepődünk azon, hogy konfliktusai voltak Sándor pápával, ugyanakkor a 3. keresztes hadjáratban is részt vett (egyedülállóan nagy erőkkel közel 100 000 katonával) - de nem ért el a Szentföldre, a császár pedig életét vesztette. A dinasztia kihalása után, interregnum következett, a birodalom a széthullás szélére került. Császárok és hercegek, királyok vetélkedtek a hatalomért - közülük az egyik legnevesebb volt a Luxemburgi ház, melynek legerősebb uralkodója IV. Károly meg is szerezte a koronát. Az ő nevéhez fűződik a német aranybulla kiadása (1356), amelyben rögzítették a császárválasztás menetét (és megjelölték a választófejedelmeket). Majd 1438-ban a Habsburg Albert az első uralkodó, aki megszilárdítja családja pozícióját a trónon (innentől kezdve gyakorlatilag csak Habsburg házi császárok uralkodnak), a Habsburgok több kísérletet is tettek a birodalom centralizációjára és reformálására, de mind sikertelennek mondható. A 16. században pedig felütötte a fejét a reformáció, amely egy újabb megosztottságot jelentette a birodalomban. Ebből azonnal ellentétek alakultak ki, a császárok pedig nagyon nehezen - de leginkább sehogy sem - tudtak urrá lenni a problémákon. Komolyabb  konfliktus a 17. századra kerekedett belőle, mégpedig a "harmincéves háború", amely vallási problémák betetőződése miatt tört ki, majd a korszak világháborújává nőtte ki magát. A legnagyobb probléma, hogy a belháborúba a szomszédos nemzetek szinte mindegyik bekapcsolódott valamilyen formában - leginkább a központi hatalom ellen, a harcok pedig a császárság területén folytak, ami így demográfiai katasztrófát is eredményezett... A háborút lezáró vesztfáliai-béke (1648.) adta meg a végső kegyelemdöfést a császárságnak - ettől a ponttól kezdve a császári hatalom abszolút névlegessé vált. A birodalom határain belül fennálló államok önálló fejlődésnek indultak (amiknek innentől kezdve már nem védelmet nyújtott a császári hatalom, hanem akkora már sokkal inkább akadályt jelentett...) Ezt követően a 17-18. században a belső, szuverén államok harcai (egymással is) de leginkább a császári hatalmat birtokló Ausztriával odáig fajultak, hogy a 19.század elejére a határmentén kialakuló nemzetállamok  teljesen függetlenné váltak. Legelőször (még a 18. században) Poroszország és Ausztria állt szembe egymással - II. Frigyes porosz király és Mária Terézia 'német-római császárné', mindkét uralkodónak voltak területei a birodalmon belül és kívül is, végül a hétéves háborúban (1756-1763.) Poroszország győzött, és nyilvánvalóvá vált, hogy Ausztria már nem tudja tartani a befolyását. A birodalom már nem egységesen lépett fel a terjeszkedő franciákkal  szemben sem. Napóleon seregei Austerlitznél (1805.) súlyos vereséget mértek az osztrák erőkre - végül 1806. augusztus 6-án II. Ferenc lemondott a Német-római császári koronáról, és egy tollvonással megszüntette az ezer éve fennálló birodalmat... A 19. század első fele teljes káoszt jelentett a németek számára. A forradalom lángja elérte a német területeket is, a hullám 1848-ban kiterjedt, amelyet bár mindenütt sikerült levernie a poroszoknak, megszületett a német nemzettudat. Közben Bécsnek is meggyűlt  a baja nemzeti felkelésekkel, ráadásul Ausztria egy soknemzetiségű birodalom centralizálásával küzdött, míg a poroszok a német területek egyesítését tűzték ki célul. Ausztria nem adta fel abszolutista törekvéseit, és már sokkal inkább gátat jelentett a német egység létrejöttében. A német kancellár Otto von Bismarck ezt belátta, majd provokált háborúkban, Poroszország seregei legyőzték Ausztriát (1866. Königgrätzi csata), a  franciákat is - és közben egyesítették a német fejedelmeket. A birodalom felélesztése sikeres volt, 1871-ben császárrá koronázták Hohenzollern Vilmost, aki I. Vilmos, német császár néven vonult be a történelembe. Porosz vezetéssel megalakult a Német császárság, közben pedig Ausztria kiegyezett a magyarokkal, amelynek eredményeként létrejött a Habsburg vezetésű Osztrák-Magyar monarchia. Nem egészen fé évszázadnyi béke köszöntött Európára, eközben a Német-császárság pedig az egyik legerősebb állammá vált, mind haditechnikai, mind gazdasági, mind pedig ipar területén. A gyarmatosításból azonban kimaradtak, viszont igényt tartottak a tengeren túli területekre. Az ellentétek kiéleződtek - amely az első világháborúba torkollott. Németország és Ausztria harcolt, a világ vezető hatalmai ellen - 4 évig tartottak ki végül kapitulációra kényszerültek. Az első világháború utáni összeomlásból nehézkesen de sikerült kimásznia Németországnak. A békeidők nem tartottak sokáig, a veszteségek miatt a németeket is fűtötte a revans vágy - az alkalmat pedig kihasználta az NSDAP vezetője; Adolf Hitler - a 'Führer'. Hitler intézkedései nyomán kirobbant a 2. világháború, amelyben a németek  veszítettek, az országukat pedig feldarabolták, létrejött az NSZK (BRD) és az NDK (DDR). A 2 országrész egyesítésére, 1990-ben került sor, amelynek során lerombolták a Berlini falat - ismét egy Németország van, amely 1990 óta Európa vezető hatalma.

DAR, 2009.10.30.

 

 
Tartalom kereső
ETARGET
Éremtáblázat
Az alábbi táb -
lázatban vannak felsorolva a TWO Fórum legeredmé -
nyesebb tagjai. A nevek a fórumtagok számára kiér -
demelhető 'Medálok & Plecsnik' >> értékei alapján vannak listázva. A név mellett elhelyezkedő szám jelenti a felhasználó által elért értéket a plecsnijei alapján.

II.Bocskai (14)
Oktar (13)
4.King Andrew (13)
Pista (11)
Nazgul (10)
Dragon. (9)
Zagloba (8)
Cisquo (7)
Wini (6)
franksa (5)
Szatya (5)
Kaboca (5)
JohanneszAngelosz (4)
Norujn (4)
misafeco (4)

Frissítve:
2014.01.18.
Reklámfelület

Bérelhető reklámfelület: Ár, méret, elhelyezés, egyéb részletek: megegyezés szerint! Árajánlat kéréséhez kérem küldjön e-mailt >>

Szavazások
TWO használat kimutatás
 
ONLINE
Oldalainkat 86 vendég böngészi
Statisztika
Tagok : 6234
Tartalom : 553
Webcímek : 6
Tartalom találatai : 1826429
További partnereink