Multiplayer Campaign

eTarget
Közösség
Posted by ensiferum13 - 28/09/2014 20:37
Posted by fcsanad08 - 28/08/2014 21:24
Posted by fcsanad08 - 28/08/2014 21:03
Posted by oliverhende - 28/08/2014 11:20
Posted by fcsanad08 - 28/08/2014 10:52
Posted by Bohun - 14/08/2014 15:18
Posted by III. Károly - 12/08/2014 19:06
Posted by Bohun - 12/08/2014 17:32
Posted by III. Károly - 12/08/2014 17:24
Posted by ungi12 - 12/08/2014 16:40
Reklámfelület

Bérelhető reklámfelület: Ár, méret, elhelyezés, egyéb részletek: megegyezés szerint! Árajánlat kéréséhez kérem küldjön e-mailt >>

Tartalom kereső
Kiemelt partnereink






Német történelem áttekintése

 

A Német-római birodalom (vagy: Szent Római Birodalom), egy német államszervezet amely a középkor derekán alakult, meg (962.) és túlélve a középkort, az újkor hajnalán bomlott fel (1806.). Azonban alapulásának és feloszlásának dátumát nehéz volna pontosan meghatározni - (ez pedig már inkább államfilozófiai kérdés). A birodalom Közép-Európában terület el, számos mai országot és nemzetet magába olvasztva,  határai  az évszázadok során folyamatosan változtak. A birodalom elnevezése szintén egy bonyolult kérdés, hiszen évszázadok alatt alakult ki; kezdetben Római Birodalomként jelölték, majd a név fokozatosan módosult, és elkezdték belevonni a "német" jelzőt, míg végül kialakult a végleges változat: "A Német nemzet Szent Római Birodalma"  vagy rövidebben:  "Szent Római Birodalom" - ezzel szemben a modern magyar történetírás a kevésbé dicső "Német-római Császárság" elnevezést használja. Uralkodója a pápa által koronázott császár (Kaiser), mely jogcím így évszázadokig a legerősebb politikai hatalmat jelentette Európa szerte. Kormányzószerve a birodalmi gyűlés (Reichstag), amely működését tekintve szintén eltér a hagyományos rendi protokolltól, hiszen 3 kamarás (a fejedelmek egy külön táblát alkotnak). Az államalakulatról elmondhatjuk, hogy történelmének csak egy-egy rövid periódusában volt egységes, már megalakulásának pillanatában is több törzs, hercegség, királyság, püspökség alkotta - amiknek a közösen elismert hűbéruruk a  császár volt - egységes államhatárt tehát nem állapítottak meg, a császárság egy keret volt a germán etnikumok számára. A német-római császárok hatalmáról elmondhatjuk hogy igencsak hullámzó tendenciát mutatnak, kezdetben még erős és tekintélyes, később (a 16. századra) szinte teljesen meggyengült, pusztán presztízse volt a saját birtokain, vagy Európa államai felett. E tekintély leginkább az éppen regnáló uralkodócsalád személyes földterületétől és vagyonától függött (vagy a független császári birtokoktól - ha még voltak). Felvetődik rögtön a kérdés, vajon mi kell ahhoz, hogy egy egyszerű germán nemesből római császár váljon? Ez a momentum az ami a az "ezeréves császárság" szervezetét már megalakulásának évében megmérgezte, majd hosszú agonizálását követően végül felemésztette. Az uralkodóválasztás sosem egyszerű kérdés a feudális Európában. Mégis a legtöbb államban, ennek van egy szokása, kialakult tradíciója - melynek  alapján, egy tiszteletben álló uralkodócsalád vezeti az országot (jobb esetben a dinasztia kihalásáig).  A Német-római Birodalomban ennek sajnos nem volt hagyománya,  a császári cím elnyeréséig hosszú út vezetett, miközben minden ellenlábassal meg kellett küzdenie a leendő Kaisernek, majd a hosszú küzdelmekkel teli pálya végén választók elé állnia, és elfogadtatnia hatalmát (ez leginkább a megvesztegetést jelent, mert kapzsi  választó személyek mindig voltak) - ilyenkor a császári földterületeket megcsapolták... Mindemellett a következő jogcímeket és koronákat kellett birtokolnia: Lombard vaskorona, Német Király, Rómaiak királya (és persze ezen felül a birodalom többségi támogatása) - ezek birtokában, ha már a pápa is jóváhagyta, akkor Német-Római császárrá koronázta az urat (1508. után azonban ezek a feltételek némileg módosultak,a pápai áldást elmulasztották). A császárválasztás menete tehát önmagában csökkentette az állam potenciálját és belső problémákat okozott, ezenkívül további háborúk morzsolták fel a birodalom erejét, földrajzi fekvéséből adódóan nem maradhatott független egyetlen kontinentális háborúban sem. A Frank Birodalom szétesése után nem volt olyan politikai erő amely sikeresen ellenállt volna keletről érkező nomád - elsősorban magyar törzsek - támadásainak. Ezt a szerepet vállalta fel a az egykori Keleti-Frank állam. I. Ottó vezetésével 955-ben egy egyesült lovasseregnek sikerült csapást mérnie a kalandozó magyarokra (Augsburg), megszabadítva ezzel Európát a fosztogatóktól. A pápa és a fejedelmek elismerésül császárrá kiáltották ki I. Ottót - 962-ben sor került a koronázásra, és megalakult a Német-római Birodalom. A 10. század folyamán a császárok hatalma folyamatosan erősödött, lassacskán vetekedett a pápai befolyással. Az első fontosabb konfliktus az invesztitúra harcok folyamata volt, amely során  császárok fegyvert ragadtak, hogy a pápával szemben érvényesítsék akaratukat. A harcok két legnagyobb alakja IV. Henrik császár és VII. Gergely Pápa. A harcok végén egy kompromisszumos szerződés köttetett (Worms-i konkordátum: 1122.) - a császár hírneve és tekintélye megpecsételődött. A 15.századig több uralkodóház ült a birodalom trónján, de egyik család sem "adott" 4-5 császárnál többet - ami az állandó belső harcokat tükrözi (pl.: Welfek és a Hohenstaufenek küzdelme). Ámbár mégis az egyik ilyen dinasztia a sváb Hohenstaufenek közül került ki a német történelem egyik legnagyobb alakja (és legerősebb császára) I. Barbarossa Frigyes. Kibővítette a hatalmát, eredményesen harcolt a tartományurakkal és már-már meg sem lepődünk azon, hogy konfliktusai voltak Sándor pápával, ugyanakkor a 3. keresztes hadjáratban is részt vett (egyedülállóan nagy erőkkel közel 100 000 katonával) - de nem ért el a Szentföldre, a császár pedig életét vesztette. A dinasztia kihalása után, interregnum következett, a birodalom a széthullás szélére került. Császárok és hercegek, királyok vetélkedtek a hatalomért - közülük az egyik legnevesebb volt a Luxemburgi ház, melynek legerősebb uralkodója IV. Károly meg is szerezte a koronát. Az ő nevéhez fűződik a német aranybulla kiadása (1356), amelyben rögzítették a császárválasztás menetét (és megjelölték a választófejedelmeket). Majd 1438-ban a Habsburg Albert az első uralkodó, aki megszilárdítja családja pozícióját a trónon (innentől kezdve gyakorlatilag csak Habsburg házi császárok uralkodnak), a Habsburgok több kísérletet is tettek a birodalom centralizációjára és reformálására, de mind sikertelennek mondható. A 16. században pedig felütötte a fejét a reformáció, amely egy újabb megosztottságot jelentette a birodalomban. Ebből azonnal ellentétek alakultak ki, a császárok pedig nagyon nehezen - de leginkább sehogy sem - tudtak urrá lenni a problémákon. Komolyabb  konfliktus a 17. századra kerekedett belőle, mégpedig a "harmincéves háború", amely vallási problémák betetőződése miatt tört ki, majd a korszak világháborújává nőtte ki magát. A legnagyobb probléma, hogy a belháborúba a szomszédos nemzetek szinte mindegyik bekapcsolódott valamilyen formában - leginkább a központi hatalom ellen, a harcok pedig a császárság területén folytak, ami így demográfiai katasztrófát is eredményezett... A háborút lezáró vesztfáliai-béke (1648.) adta meg a végső kegyelemdöfést a császárságnak - ettől a ponttól kezdve a császári hatalom abszolút névlegessé vált. A birodalom határain belül fennálló államok önálló fejlődésnek indultak (amiknek innentől kezdve már nem védelmet nyújtott a császári hatalom, hanem akkora már sokkal inkább akadályt jelentett...) Ezt követően a 17-18. században a belső, szuverén államok harcai (egymással is) de leginkább a császári hatalmat birtokló Ausztriával odáig fajultak, hogy a 19.század elejére a határmentén kialakuló nemzetállamok  teljesen függetlenné váltak. Legelőször (még a 18. században) Poroszország és Ausztria állt szembe egymással - II. Frigyes porosz király és Mária Terézia 'német-római császárné', mindkét uralkodónak voltak területei a birodalmon belül és kívül is, végül a hétéves háborúban (1756-1763.) Poroszország győzött, és nyilvánvalóvá vált, hogy Ausztria már nem tudja tartani a befolyását. A birodalom már nem egységesen lépett fel a terjeszkedő franciákkal  szemben sem. Napóleon seregei Austerlitznél (1805.) súlyos vereséget mértek az osztrák erőkre - végül 1806. augusztus 6-án II. Ferenc lemondott a Német-római császári koronáról, és egy tollvonással megszüntette az ezer éve fennálló birodalmat... A 19. század első fele teljes káoszt jelentett a németek számára. A forradalom lángja elérte a német területeket is, a hullám 1848-ban kiterjedt, amelyet bár mindenütt sikerült levernie a poroszoknak, megszületett a német nemzettudat. Közben Bécsnek is meggyűlt  a baja nemzeti felkelésekkel, ráadásul Ausztria egy soknemzetiségű birodalom centralizálásával küzdött, míg a poroszok a német területek egyesítését tűzték ki célul. Ausztria nem adta fel abszolutista törekvéseit, és már sokkal inkább gátat jelentett a német egység létrejöttében. A német kancellár Otto von Bismarck ezt belátta, majd provokált háborúkban, Poroszország seregei legyőzték Ausztriát (1866. Königgrätzi csata), a  franciákat is - és közben egyesítették a német fejedelmeket. A birodalom felélesztése sikeres volt, 1871-ben császárrá koronázták Hohenzollern Vilmost, aki I. Vilmos, német császár néven vonult be a történelembe. Porosz vezetéssel megalakult a Német császárság, közben pedig Ausztria kiegyezett a magyarokkal, amelynek eredményeként létrejött a Habsburg vezetésű Osztrák-Magyar monarchia. Nem egészen fé évszázadnyi béke köszöntött Európára, eközben a Német-császárság pedig az egyik legerősebb állammá vált, mind haditechnikai, mind gazdasági, mind pedig ipar területén. A gyarmatosításból azonban kimaradtak, viszont igényt tartottak a tengeren túli területekre. Az ellentétek kiéleződtek - amely az első világháborúba torkollott. Németország és Ausztria harcolt, a világ vezető hatalmai ellen - 4 évig tartottak ki végül kapitulációra kényszerültek. Az első világháború utáni összeomlásból nehézkesen de sikerült kimásznia Németországnak. A békeidők nem tartottak sokáig, a veszteségek miatt a németeket is fűtötte a revans vágy - az alkalmat pedig kihasználta az NSDAP vezetője; Adolf Hitler - a 'Führer'. Hitler intézkedései nyomán kirobbant a 2. világháború, amelyben a németek  veszítettek, az országukat pedig feldarabolták, létrejött az NSZK (BRD) és az NDK (DDR). A 2 országrész egyesítésére, 1990-ben került sor, amelynek során lerombolták a Berlini falat - ismét egy Németország van, amely 1990 óta Európa vezető hatalma.

DAR, 2009.10.30.

 

 
Fórum

Legnépszerűbb
Posted by Bohun - 01/11/2014 02:14
Posted by Jenei - 01/11/2014 01:26
Posted by Storiaron - 31/10/2014 21:34
Posted by Szelakúda - 31/10/2014 20:41
Posted by Zol - 31/10/2014 17:52
Rome II Megateszt

Szavazások
Érdekelné egy Diablo vagy Thief rovat?
 
eTarget
További partnereink
eTarget
ONLINE
Oldalainkat 259 vendég böngészi