A mai napon játszottuk le az eddigi talán legérdekesebb és legjobb csatánkat, amelyet most megosztok veletek:
-Helyszín:Mountain Redout (2v2)
-Résztvevők:1. csapat:II.Bocskai(HRE)
Norujn(Dán)
2.csapat:kiskompi(Lengyel)
Wini(Magyar)
-A csata menete:A dán csapatok egy magaslaton helyezkedtek el ahol a tereptulajdonságoknak megfelelően helyezték el csapataikat, bízva benne, hogy kitartanak a német felmentősereg érkezéséig. A német csapatok pedig erőltetett menetre készítették fel lovascsapataikat, a lengyel és magyar erők minden fronton támadást intéztek a német-dán erőkön, ami váratlanul érte a dán hadvezetést ugyanis nem számolt az esetleges körbekerítéssel amit egy meredek hegyi út lehetővé tett. A csata első percei így átrendeződéssel telnek, a dán csapatok megpróbálják az ellenséges lengyel főerők előtt elérni a szorost, hogy még ott feltartóztathassák az ellenséget, eközben a német gyalogság berendezkedik a domb tövében, hogy egyedül mérkőzzön meg a magyar gyalogsággal, a magyar lovasság ugyanis támadást intéz az átcsoportosuló dán seregekre, annak szinte védtelenül hagyott elülső részén, eközben a hágónál csata kezdődik a felvonuló dán fősereg és az ereje tejében lévő lengyel lovasság közt, a létszámfölény ugyan a dánoknál van, de a szűk szoros illetve a felkészületlenség miatt állóháború alakul ki ami nem kedvez a dán gyalogságnak, de a lengyel lovasságnak sem, eközben a balszárnyon megkezdődik a magyar gyalogság összehangolt támadása ám megakadnak a jobban és korszerűbben felszerelt német gyalogságon akik remekül megállják a helyüket, ezzel esélyt adva a német lovasságnak, hogy segítsen a két irányból támadott dán seregnek. A német lovasság nemsokára megérkezik és az éppen összeomló dán arcvonalat segíti meg, valamint megölik a magyar főerők parancsnokát. A felszabadult dán egységek csatlakoznak a szintén az összeomlás küszöbén álló jobbszárnynak. Az íjjászok döntő részének valamint a "friss" gyalogságnak köszönhetően a jobbszárnyon a dán sereg új erőre kap, ám ismét megtorpan a megérkező lengyel gyalogság miatt, eközben a balszárnyon a dán arcvonalnál győztes német lovasság támadást intéz a magyar íjjászok ellen, akik viszont a vártnál tovább bírják a lovassági rohamokat így elhúzódik a balszárnyon folyó ütközet. A jobbszárnyon a lengyel lovasság váratlanul áttör a meggyengült dán gyalogságon és lecsap a dán íjjászokra, akik (nyilván magyar mintára) büszkén állják a lovassági rohamot és bár a veszteségek elszomorítóak a dán sereg még tartja magát.
A balszárnyon rövid időn belül bekövetkezik az elkerülhetetlen: a magyar gyalogság megtörik, hisz a támogató lovassága már rég elesett, már csak egy-két íjjász harcol hazája dicsőségéért. Eközben a jobbszárnyon tragédia történik: a dán seregek vezére saját életét mentve elmenekül a csatatérről, a dán fősereg többi része is csak eddig bírta, egy-két percen belül szinte az egész sereg demoralizálódik és menekülésbe kezd, menekülnek az életükért. A dán íjjászok egy része a fák közé bújik, míg a többi elkeseredetten próbálja feltartóztatni az ellenséget, de végül ők is megtörnek és mire a német erősítés megérkezik, addigra már csak egyetlen dán egység marad aki harcra fogható, mindösszesen 12 ember. Ám a német hadsereg felbuzdulva a balszárnyon aratott diadalán lendületes támadásba kezd és lovasaival sikerül legyűrnie a lengyelek megmaradt lovasságát is, a megérkező fáradt német gyalogság harcra készül a lengyel gyalogsággal miközben a lovasság egy átkarolómanőverrel sikeresen megsemmisíti a lengyel segédcsapatokat és elesik a lengyel főerők parancsnoka is. A lengyel gyalogság még egy ideig tartja magát, de a német lovassággal már nem tudja felvenni a versenyt így elbukik.
Taktikai elemzés:A dán erők rosszul helyezkedtek el az elején így elveszítve a helyzeti előnyüket, a magyarok hibát követtek el amikor lovasságuk jelentős részét feláldozták a dán arcvonal meggyengítésére, főként azért mert igazi sikereket nem értek el.
A lengyel haderők túlságosan beszorultak az átjáróba bár erről nem ők tehettek, a német haderők pedig minden szinten diadalmaskodtak, de ezt főként a páratlan nehézlovasságuknak köszönhették. A kapitányok közül csak a német kapitány maradt meg és ők ejtették a legtöbb foglyot is. A lengyel-magyar erők nem tudták teljesen kihasználni a lovassági fölényüket ugyanis végig rossz terepviszonyok mellett harcoltak. Összességében tehát a csata nyertesei a németek, hisz én szinte csak feltartottam az ellenséget.
Képek:Az átjáró amit nem vettem észre:
A magyar kapitány halála:
A seregek összetalálkozásának színterén annyi hulla volt, hogy nem lehetett tőlük látni az élőket:
A diadalmas német lovasság:
És a sok csatát megélt német gyalogság:
A dán csapat mely a végsőkig kitartott:
A lengyel kapitány halála:
És a dicső végeredmény:
