Tippek és megoldások a Nyugatrómai Birodalom vezetéséhez



Tippek és megoldások a Nyugatrómai Birodalom vezetéséhez

TARTALOM
Bevezető
Történelmi háttér és játékszemlélet
A frakció sajátosságai
Az első kör lépései
További intézkedések a második körben
Településeink védelme
Egységes vallás
Lázadások és polgárháború
Belpolitika és Honorius karaktere
Gazdaság
Limes és a határvédelem
Technológiai fejlesztések
IMPERIVM ROMANVM
Irányelvek a játék további szakaszában

BEVEZETŐ
A Nyugatrómai Birodalom (WESTERN ROMAN EMPIRE - továbbiakban: WRE) a Total War: ATTILA körökre osztott, -történelmi-stratégia játék legnagyobb kihívását jelentő frakciója. A cikk kizárólag erre és a játékban felmerülő válsághelyzetekre szorítkozik, a Total War: ATTILA játék, teljeskörű elemzésével egy másik posztban foglalkoztunk.
A WRE haladó, tapasztalt játékosok részére javasolt. A cikk alapjául szolgáló hadjáratot (GRAND CAMPAIGN – továbbiakban: kampány v. hadjárat) legnehezebb (LEGENDARY) fokozaton játszottam. Internetes fórumokon, online sajtóban számos tippsorozat, cikk található, azonban átfogó problémamegoldást kevésbé nyújtanak, vagy nem elég alaposak. Személyes tapasztalataimat és néhány tanulságot összegyűjtve (közel ~25 hadjárat indítása, lejátszása a WRE-vel) felhasználva készítettem el az alábbi munkám. Ez a játék a megszokottól eltérő megközelítést-, sok-sok időt és türelmet igényel.
Az első lépésünk egy alapos helyzetértékelés, helyzetelemzés lesz, melyhez segítséget adok. Mielőtt belezavarodnánk a részletekbe, szeretném leszögezni, hogy a kezdeti állapotban tekintsünk úgy a WRE frakcióra, mint egy a (játék)fejlesztők által összegubancolt kötélre. Két dolgot tehetünk; a kötelet kisebb-nagyobb részekre vágjuk és újra összekötjük – ez az egyszerűbb „barbár” megoldás. Ki is oldozhatjuk, amelynek során számtalan izgalmas és gondolkodtató órát fogunk átélni a monitor előtt. A maximális játékélmény és hatékonyság érdekében javasolnám a lenti bekezdésekben részletezett módszereim alkalmazását, amelyektől el lehet térni, ez csak egy recept lesz a problémakezelésre.

TÖRTÉNELMI HÁTTÉR ÉS JÁTÉKSZEMLÉLET
A következő sorokat a játék szempontjából nem szükséges elolvasni, mindössze néhány hangulati elemmel, szakmai vonatkozással szeretnék hozzájárulni a teljesebb képhez, amely erősen támaszkodik a történeti elemekre, - ha ezeket ismerjük és értjük, izgalmasabb és teljesebb játékban lesz részünk. Akiktől nem áll távolt a történelem, esetleg szívesen utána olvasnak 1-1 játékbeli elemnek, hogy a valóságban ”hogy is volt?” – részükre mindenképpen javaslom a következő bekezdést.
A Római Birodalmat Theodosius császár halálakor (Kr.u.: 395.) 2 fia között osztotta fel – ennek Nyugati tartományai alkották az ”IMPERVM ROMANVM OCCIDENTALIS” –t (Római Birodalom – Nyugat). A Nyugatrómai Birodalom Kr. u.: 395-476 között létezett, az antik világ egykori központja: Itália adta a centrumát. A nyugati provinciákat a fiatal és tapasztalatlan Flavius Honorius (ur.: 395-423.) császárra hagyta. Honorius meglehetősen befolyásolható és tehetségtelen volt, ez hamar rányomta bélyegét az uralkodására. A birodalom nyugati felének egysége nagyon rövid idő alatt megbomlott. A 395-ös kettéosztást követően a keleti provinciák támogatása nélkül maradt nyugat, soha többé nem volt képes talpra állni és kiszolgálni az alapvető állami funkciókat. A magára maradt nyugati fél több sebből vérzett; belpolitikai válság -, a hadsereg problémái -, a gazdasági termelés zuhanása -, a kereskedelem hanyatlása -, politikai intrikák és korrupció valamint nagyon komoly vallási ellentétek is feszítették.
Hogyan jelentkeztek ezek a problémák a birodalom kései időszakában? – Tekintsük át sorban:
Vallás: alapvetően a kereszténység volt a meghatározó (feltehetően relatív többség), de még mindig nagy számban voltak más, -elsősorban politeista vallások követői, amely további feszültséget jelentettek a társadalom egyes rétegei között. 
Államigazgatás: a főváros minden hivatalával és Honorius udvartartásával együtt átköltözött a jobban védhető Ravennába, ugyanis ekkor már Itália területét is közvetlen fenyegetések, támadások érték – Róma városa tarthatatlanná vált.
Haderő: a hadsereg szervezetében elemi változások következtek be, nem állt rendelkezésre olyan szervezett hadi gépezet, mint a Kr.u.: 1-2. évszázadban vagy azelőtt, a légiók harcértéke sokat romlott. A 3-4. század óta a római hadkiegészítés erősen támaszkodott a barbár lakosságra (sorozás esetén), az egykori légiók is „barbarizálódtak”. Az új alakulatok és a légiók struktúrája (Comitatenses, Limitaneii, Foederatii) arculata sokkal inkább emlékeztettek egy barbár hordára, semmint az antik birodalmi légiókra (ezek a változások egyébként a játékban is visszaköszönnek). A katonai vezetőkről ugyanez mondható el, az egykori vezető-réteg és szenátori rend felhígult, helyettük új elit jelent meg; többségük valamely barbár nemzettségből származott, majd Róma szolgálatába állva latin nevet fel. Az egykori praetorianus gárda tisztjei gyakran nagyobb befolyással bírtak, mint a római császár, helyüket a Palatinae alakulatok váltották fel. A hadsereg finanszírozása nyugaton, - amely a Római Birodalom egyik legfontosabb alappillérét képezte -, komoly problémákkal nézett szembe, ez további létszámbeli és minőségi romlást eredményezett.
Ilyen időszakban tehetséges vezetőre lett volna szükség, karizmatikus személy volt is, a császári babérkoszorút azonban sohasem vehette fel. Honorius fiatal életkora révén sem volt elég hiteles, helyette a befolyásosabb politikusok és hadvezérek rendezték az állam ügyeit. A Nyugatirómai Birodalom még majd egy évszázadon keresztül agonizált, majd a 450-es évektől kezdve szinte teljesen jelentéktelenné vált. Az állam területére barbár hordák települtek be, akik már nem adóztak Rómának, önálló királyságokat alapítottak, a mindenkori császárt pedig nem ismerték el, magukat nem vallották rómainak. A “római államhatár” szépen lassan összezsugorodott végül pedig „felolvadt”. Kr.u.:476-ban az utolsó római császárt (Romulus Augustulus) a germánok Odoaker vezetésével egyszerűen megfosztották címétől, koronáját pedig a Keleti császárnak küldték el jelképként, a római császár személye tehát annyira sem volt fontos, hogy az életét vegyék.
Amitől érdekes ez a korszak és a program ezt tökéletesen modellezi; a kaotikus helyzetben született megoldások a krízis kezelésére, - hogyan próbáltak a vezetők úrra lenni a válsághelyzeten? Ezek a játékosra várnak. A mélyülő válsághelyzetnek köszönhetően "kitermelődtek" tehetséges államférfiak, találunk köztük nagy vezetőket (pl. Aetius személyében), akik minden erejükkel azon voltak, hogy mentsék a menthetőt.
A birodalom végnapjai a mozivásznon is megjelennek; “Artúr Király” (King Arthur, 2004.) amely a britanniai helyzetet mutatja be Róma kivonulása előtt, “A 9. légió” (Centurion, 2010.) szintén Britanniában játszódik – nagyon hangulatos és impozáns elemekkel, “Az utolsó légió” (The Last Legion, 2007.) – amely az utolsó császár sorsát mutatja be, fantasy elemekkel színesítve. Dokumentumfilmeket is találunk a sorban; “Az ókori Róma tündöklése és bukása” (The Battle for Rome), egy 2006-os sorozat az ókori Rómáról, annak az utolsó (6.) része foglalkozik a nyugati birodalom helyzetével a népvándorlás hajnalán. A hunok vándorlásáról is született alkotás; “Attila - Isten ostora” ill. “Attila, a hunok királya” címekkel. A fent felsorolt történelmi filmekben megjelenített hollywoodi elemek feltűnnek a játékban is – ebből is látszik, hogy a játék fejlesztői több ponton is építenek a szórakoztatóipar egyéb területeire is, akik olvasnak és követik a filmipar alkotásait, azok számára több ismerős „jelenet” is vár.
Térjünk vissza a játékhoz.

A FRAKCIÓ SAJÁTOSSÁGAI
A birodalom multikultúrális jellegét és a korabeli népvándorlást tükrözve, a program a következő sajátosságokat kínálja ha a WRE-t választjuk: folyamatos migráció (a játék folyamán állandó jelenség lesz a lakosság körében), ebből kifolyólag a birodalom képes lesz ezt bizonyos szintig kezelni (romanizálni a beáramló barbárokat), tehát 50%-al kevésbé érvényesülnek a migrációból származó negatív hatások is. Katonai szempontból is kapunk egy kis segítséget; a területünkön átvonuló hordák soraiból képesek leszünk (barbár) egységeket toborozni légióink feltöltéséhez, a „nem-római” egységek éves fenntartási költségét tekintve is kapunk 2% kedvezményt. Érdemes már most megbarátkozni a gondolattal, hogy hadseregünket barbárokkal fogjuk kiegészíteni - ennek történelmi okait a korábbi bekezdésben említettem.

AZ ELSŐ KÖR LÉPÉSEI
A játék egyik legmeghatározóbb fázisa, az első 2 kör lesz. Javaslom a következő bekezdések lépéseit szigorúan követni. Elsőként állítsunk be technológiai fejlesztést: rövidtávú célunk a „HEREDITARY SERVICE” mielőbbi kifejlesztése lesz (2. technológia), ez a katonai technológiák között érhető el viszonylag hamar. Ehhez elsőként fejlesszük ki a „PROFESSIONAL SOLDIARY” –t, majd az ebből következő „FUNCTIONAL SOLDIERY” –t, ekkor elérhetővé válik a „HEREDITARY SERVICE”, ami 10%-al csökkenti a hadseregfenntartást. Ez komoly előny lesz a kezdetekben, az egyébként szűkös éves költségvetésünkben, amelyből az egyik ha nem a legnagyobb kiadást a hadseregfenntartás jelenti. 
Nézzük milyen manővereket tehetünk az első körben: érdemes megszabadulni néhány már meglévő és potenciális jövőbeni ellenségünktől, a következő lépések – bármilyen nehezek is, nem lehetetlenek, törekedjünk végrehajtásukra. A csapatmozgások: Britanniában indítsuk északra VI. legiót, célja legyen a kaledón erők megtörése és államuk felszámolása, támadjuk meg erőiket (ha szükséges béreljünk zsoldosokat). Az első körben fosszuk is ki („SACK” – továbbiakban: kifosztás) egyetlen városukat, majd ismét megtámadva (még ebben a körben) foglaljuk el és gyújtsuk fel („RAZE” – továbbiakban: felperzselés). Galliában a A XXII-es és X-es legió keljen át a Rajnán és a kaledón mintához hasonlóan fossza ki, majd perzselje fel az alemannok szállásterületét (zsoldosokra, leginkább katapultra szükségünk lesz)! Tekintsünk a Kárpátok északi láncaira, itt lakik egy nép a QUADIANS (továbbiakban: kvádok). A sorsuk ugyanez; erre a célra használjuk az I. legiót Pannoniában, zsoldosokkal kiegészítve. Ha kiírtottuk a fenti ellenfeleinket (ismétlem: ez létfontosságú a későbbiekben a határok biztosítása és tehermentesítése érdekében, - később csak a fejünkre nőnek és még nehezebb lesz), akkor a megmaradt forrásainkból állítsunk fel egy legiót Camolodunomban (Britannia) a tenger felöl várható invázió kivédésére.
Vessünk egy pillantást a diplomáciai fülre. Indulásnál rendelkezünk egy kiházasítható hölgy családtaggal (Dulia Flavianus). Szerelmét ajánljuk fel a Keletrómai félnek (akár pénz ellenében is, vagy ingyen), ez a lépés megint csak létszükséglet, e nélkül kapcsolatunk folyamatosan romlani fog, végül pedig bontják a szövetséget és a kereskedelmi egyezményt, amely utóbbiból nem kevés bevételünk származik, ezért az első évtizedekben tegyünk meg mindent a jó viszony ápolása érdekében! További lehetőségeink vannak még: ajánljuk fel részére, hogy becsatlakozunk (hadat üzenünk) egy ellenfele ellen. Olyan ellenfelének üzenjünk hadat, aki a Közel-keleten vagy még annál is távolabb helyezkedik el, pl. a „THANUKIDS” nevű frakció. A lényeg hogy semmi esetre se találkozhassunk velük, cserébe viszont kérjünk pénzt, tényleges segítséget a kezdeti évtizedekben biztosan nem fogunk tudni nyújtani (nem is szükséges), ez csak formális lépés.
Az afrikai kontinensen 3 frakció van a hátunkban, egyenként gyengék, ha ügyesek vagyunk már az indulásnál meg-nem támadási egyezményt (MNT) tudunk kötni legalább az egyikükkel, esetleg egymásnak is tudunk ugrasztani közülük kettőt – ezzel átmenetileg időt nyerhetünk. Rövid távon védekező stratégiát javaslok, amint felszabadulnak a britanniai légió(k), át tudunk csoportosítani ide erőket és megszerezni egész Afrikát – addig az itt élő népek gyengítésére/lekötésére használjunk fel minden alkalmat, amíg nem üzenünk hadat nekik.
Ha végeztünk az eddigi diplomáciai lépésekkel, akkor üzenjünk hadat a Galliában portyázó SUEBIANS frakció (továbbiakban: szvébek) -nek. Erre azért van szükség, hogy ne vonuljanak délre, lekössük őket amíg erőket mozgósítunk ellenük. A szvébek célja Hispánia, ahol történelmileg alapítottak államot – ne hagyjuk, hogy idáig eljussanak. Amennyiben hadba léptünk velük, akkor elkezdik ostromolni városainkat, amit könnyűszerrel visszaverünk és addig az erősítésünk is megérkezik északról (korábbi bekezdés).
Ezt követően 2 dolgot tehetünk még: adjunk meg a szövetségeseinknek hadműveleti célt (diplomácia ablak, alsó sor – „sasos ikon”), én az osztrogótokat adtam meg. A második dolog, hogy menjünk végig egyesével a frakciókon és kérjük fel őket ingyen (ellentételezés nélkül), hogy lépjenek háborúba 1-1 másik frakció ellen. Az általam játszott kampányokban sikerült az ANGLAISE (továbbiakban: angolok), EBDANIANS (továbbiakban: írek), FRANKS (továbbiakban: frankok) a JUTTES (továbbiakban: jüttök) -re ráuszítani, illetve a longobárdokat a SAXONS (továbbiakban: szászok) ellen mozgósítani. Ennek a lépésnek a célja, hogy a horda népeknek találjunk egy új elfoglaltságot, ezáltal nem (csak) ránk fognak fokuszálni, másodsorban az így szerzett közös ellenségekkel való harcunk javítani fogja a közös megbecsülést a frakciók között, diplomáciai szempontból tehát közelebb fogunk kerülni az ellenségeinkhez – később könnyebb lesz velük egyezkedni, esetleg egymás mellett élni.
Ami a további lépéseinket illeti; kormányzókat kell kijelölnünk. Javaslom, hogy a legjobb bevételű (nálam pl.: CARTHAGINENSIS) élére nevezzünk ki államférfiakat, csak azokat, akiket ingyen tudunk kijelölni – ők alapvetően a családtagjaink, a császár mindenképp legyen köztük (amúgy is tehetségtelen hadvezér). A kijelölt tartományokba ediktumokat adhatunk ki, én az „ECCUMENICAL MATTERS” –t (továbbiakban: ECCUM.) javaslom, ez csökkenti a korrupció értékét, komolyabb bevételű tartományok esetén ez akár több száz arany pluszt is jelent körönként.
Ha már itt vagyunk a frakció összefoglaló felületen, akkor alakítsuk ki a családpolitikát is. A császárunk rendelkezik a legmagasabb befolyási értékkel („INFLUENCE” – továbbiakban: befolyás), amely valamennyi politikai akcióhoz szükséges. Bővítsük családunkat: adoptáljuk azon tábornokunkat (bal oldali lista), amelyiknek a legkisebb a befolyása (azért a legkisebbet, hogy biztos legyen az akció sikere). Jó alany lehet pl. a Britanniában kiállított új légió parancsoka, én azért őt választottam, mert kezdetben neki a lekisebb az említett pontértéke, ill. később sokat fogunk a szigeten harcolni az irányítása alatt és ekkor, sikerei révén növekszik a befolyási értéke, ami akkor már a mi családunk helyzetét erősíti majd. Igyekezzünk a családtagjainkkal minél több győztes csatát vívni (növeli a karakter befolyását), első körökben pl. Flavius Stilichoval - , majd minden körben az éppen legbefolyásosabb családtagunk adoptálja a legkisebb befolyással rendelkező idegen (családon kívüli) tábornokot. Kezdetekben 50 befolyási pont kell hozzá, később emelkedni fog! A továbbiakban ezt a startégiát kövessük a „családfa-tervezésnél”, egészen addig, amíg minden karakter nem lesz családtag. A fenti módszerrel és sok győztes csatával, belátható időn belül elérhető a kívánt állapot. Hogy miért szükséges bővíteni a császári családot egy későbbi bekezdésben elemzem.
Következő lépésünk a felesleges / drága épületeink bontása. El kell pusztítanunk egy tucat épületet, amire nincs szükség, vagy fenntartásuk sok pénzt visz (vinne) el. Nézzük mikre nincs szüksége a WRE-nek: az összes keresztény templomot pusztítsuk el (az első körben mindet; fenntartásuk minimum 100 vagy több pénzt visz el minden fordulónál), romboljuk le az Audiotoriumokat is (ezek a pogány vallást propagálják, amihez való visszatérést nem javaslom). Rómában a főváros épületét bontsuk vissza 2 szinttel (következő körben erre emlékezzünk, hogy még egy szintet kell bontanunk!), Ligúriában szintén bontsuk vissza a főépületet 1 szinttel (80 egység élelmiszert visz el, amit a kezdetekben nem fogunk tudni fedezni). Ugyanez a sors vár a katonai kikötőkre (MILITARY JETTIES – továbbiakban: katonai kikötő); bontsuk vissza 1-1 szinttel valamennyit, belátható időn belül nem fogunk flottát állítani, szükség sem lesz rájuk. Végül a 2-es szintű ipari épületeket vegyük vissza 1-1 szinttel. Alapszinten is hoznak némi bevételt és létezésüknek ezen a szinten nincs negatív szennyezettségi (SQUALOR – továbbiakban: szenny),- és negatív „PUBLIC ORDER” (továbbiakban: közrend)-i hatása.
Ha végeztünk mindennel, akkor körváltás előtt oszlassuk fel az összes „LEVES” katonai egységet (rendkívül hasztalanok és viszonylag sokba kerül a fenntartásuk), illetve az összes hasonló kategóriájú zsoldos egységet (pl. Nithrawaban a katapultokat). Mielőtt a forduló vége gombra kattintunk, az adóztatás szintjét húzzuk le minimumra, mivel a következő körben úgyis lesz pénzünk a bontásokból, (minden épület után megkapjuk az építési költségének egy részét), a közhangulat addig sem romlik tovább, a városaink pedig gyarapodhatnak.
Ha eszerint a metódus szerint játszunk, akkor területet soha ne adjunk (f)el („ABANDON”)! Ezt a módszert kerüljük: törekedjünk minden földterület megtartására, a területfeladás ugyanis globális szinten negatív hatásokat eredményez, a kezdeti ingatag belpolitika és instabil gazdaság nem bírná meg sem az arisztokrácia sem a nép zúgolódását, annyi pénzt meg nem ér, amennyit kapunk a feladásért cserébe.

TOVÁBBI INTÉZKEDÉSEK A MÁSODIK KÖRBEN
Ha mindent a leírtak szerint csináltunk, akkor jó eséllyel kb. 70-80.000 arannyal indítjuk a kört. Tételesen már nem fogom taglalni hogy hol mire fordítsuk a pénzt, irányelveket mutatok, a mozgásteret pedig meghagyom a játékosnak – bölcsen osszuk el! Elsőként az adóztatást célszerű visszaállítani, mielőtt megfeledkeznénk erről, ill. Róma városában, BRITANNIA INFERIOR –ban, LIGURIA tartományokban tovább folytatni a bontásokat.
Jelöljünk ki további kormányzót; a feladatra legalkalmasabb vezetőt válasszuk. GALLAEICA (Észak-nyugat-Hispania) tartományba, rendeletnek pedig adjuk ki az ECCUM. –ot, az itteni aranybánya combos bevételt jelent és ha már itt vagyunk, javaslom hogy fejlesszük is ezt az aranybányát.
Javítások:
Ha sérültek bárhol az épületeink (esetleges lázadás, védelmi harcok, betörések következtében), úgy ezek javítását oldjuk meg mielőbb, kivéve ha kritikus határszakaszon van az objektum és nem tudjuk garantálni a település védelmét, ez esetben felesleges pénzt költeni rá.
Élelmezés:
Tegyük rendbe a tartományok étkeztetési problémáit. A városaink jelentős része kezdetben negatív közrendi mutatókkal kezd, amely jellemzően a gyenge és akadozó élelmezés eredménye. Az első feladat a stabilizáláshoz, hogy ezt a problémát megoldjuk. A birodalom össz. egyenlege (képernyő felső sávja, kenyér ikon) szerencsés esetben tavasszal is csak +100 köré esik vissza, ami a tavaszi évszakban a legkisebb (ősszel pedig a legtöbb). Állami szinten nincs problémánk, az utánpótlást nem zavarja, viszont egyes tartományok hatalmas hiányokkal dolgoznak. Nem árt, ha tudjuk, hogy tartományok esetén már -1 élelmezési egyenleg is negatív hatásokkal rombolja a provincia profitját, pl.: -25% adóbevétel, népességcsökkenés ill. a tartomány közrendjét, amely utóbbi hatványozottan nő (romlik) az élelmiszerhiány mértékétől függően. A fejlesztést a leggazdagabb provinciákban kezdjük, ahol élelmiszerhiány van (itt ugyanis a legnagyobb az adókiesés aránya az éhezésből fakadó százalékos levonás miatt), majd haladjunk a gyengébben adózó még éhező tartományok felé – nem lesz mindenre lehetőségünk a 2. körben, ezért ebben a fordulóban azokat a tartományokat tegyük rendbe, ahol az élelmezés a 0-hoz közelebb áll (tehát adott esetben 1 épület felhúzásával rendbehozható), pl.: CARTHAGINENSIS. Javaslom, hogy a „provincia-listázó” tekercsen (jobb felső sarok) rendezzük a tartományainkat bevétel szerint csökkenő sorrendbe (legmagasabb bevételű felül legyen), majd pedig menjünk végig fentről lefelé, ahol piros színű a kenyér szimbólum, ott tegyünk az utánpótlási problémák ellen. E tekintetben a játék elején 2 dologra alapozhatunk, ami biztosan nem fog változni (nem időjárás vagy évszakfüggő mint a mezőgazdaság és a farmok). Ezek pedig: halászat (2. szintű halászkikötő: +50 kaja) ill. az olíva és egyéb fűszer-, növények termesztése (sóbánya, vadászbirtok, stb.) amik eltérő szinteken +30/ +50/ +90 / +120 egység élelmet is adnak a kereskedelmi bevétel mellett. Az ilyen építmények biztos alapot jelentenek, törekedjünk ezek építésére, ahol szükséges. A későbbiekben lesz egy harmadik lehetőségünk is, „FOOD MARKET” –ek létesítésével, ehhez Fórum- > TABERNAE megépítése szükséges, majd onnan „FOOD MARKET” (III. szintű épület), ehhez viszont civil technológiai fejlesztés is szükséges! Ellátást tekintve, a fenti irányelvek megtartásával néhány év alatt rendbehozható a birodalom, egyetlen tartományunk lesz; „MAXIMA SEQUANORUM”, ahol komoly gondokkal nézünk szembe. Itt további bontásokat kell eszközölnünk, mielőbb kijelölni egy kormányzót „BREED & CIRCUS” (+20 kaja, +4 közrend) rendelettel megtámogatva, a kormányzót pedig úgy fejlesszük, hogy 5-10 élelmet adjon a területnek, ezekkel a módszerekkel stabilizálható ez a régió is.
A határvidéki tartományokban továbbra sem javaslom, hogy bármit is építsünk. A fejlesztéseket alapvetően a hátországban, biztonságos területen végezzünk, illetve LIGURIA tartományban a főváros biztonsága és mielőbbi stabilitása érdekében (hogy ez miért fontos erre kitérek később).
Közrendjavítás:
Ahol az élelmezés már rendben van, de mégis negatív (romló) közrend érték maradt, ott vizsgáljuk meg mit tehetünk a közhangulat javítása érdekében. Még mindig kerüljük a keresztény templomok felhúzását (fenntartásuk továbbra is luxus lenne). Helyette a következő lehetőségeink vannak: FORUM -ot építhetünk (I. szinten +3 közrend), CAPITOL (továbbiakban: kapitólium) felhúzása, amelyet csak a tartomány központjában lesz lehetőségünk; fejlesztve (+5-13 közrendet adnak). Veszélyeztetett területen érdemes megfontolni helyőrségi épületek (GUARDHOUSE) építését is, amely I. szinten +3 közrend mellett katonát is adnak a városnak - határvidéken is érdemes átgondolni, ha tudjuk tartani az adott teleülést, akkor mindenképpen javasolt. Csekély mértékben a közegészségügyi épületek, bizonyos esetben egyes ipari objektumok is javítanak a közrenden. AUDIOTORIUM (Fórumból építhető, II. szintű épület) építését kerüljük a pogányság terjesztése miatt. A közrendet gyorsan javíthatjuk a hadsereg jelenlétével (akár +20), illetve a hadsereg vezetőjének tulajdonságaival, kíséretének áldásos hatásaival. Ha szerencsénk van, választhatunk olyan kísérőt is, akinek a jelenléte további +5 közrendet ad.
Egészségügy, köztisztaság, szenny – SQUALOR érték:
Az egészségügyi helyzetet, minden egyes város esetében külön méri a program. Egy-egy tartományra kattintva, megnyílik a provincián álló települések panelja (2-5 város /tartomány), az egyes városok neve mellett balra felül egy ikon jelzi (zöld vagy piros), amelyre az egeret ráhúzva kiírja részletesen a pillanatnyi köztisztasági mutatót. Negatív érték esetén nagyobb esélyünk van arra, hogy valamiféle járvány, -pestis, -tüdővész törjön ki, amely terjedés esetén negatívan hat a közrendre és az adóbevételre. Ha rendbe tettük az élelmezést fordítsunk figyelmet erre is. A településekben lehetőségünk van fürdők, -csatornák, -vízvezetékek építésére, számoljuk ki mekkora értékre van szüksége a területnek (településnek) ahhoz hogy 0 fölé kerüljön ez a szám (már a 0 is stabil). Minden egyes település SQUALOR értéke eltérő, az ipari épületek pedig nagy mértékben rontják. Az alap egészségügyi helyzet is tartományonként eltérő, lesz olyan része is a birodalomnak ahol egyáltalán nem szükséges ilyen épületek megépítése, azok nélkül is rendben lesznek és lesz ahol esélyünk nem lesz ipari épületek felhúzására mert annyira alacsony lesz a köztisztaság még fürdők építése mellett is.
A 2. kör diplomáciai tárgyalásai:
A második kör folyamán folytassuk, amit elsőben elkezdtünk; próbáljuk meg összeugrasztani a szomszédos népeket. Szerencsés esetben teljesen ingyen, felkérésre hajlandóak hadat üzenni egymásnak. A vandálokat megpróbálhatjuk ráfordítani az OSTROGOTH (továbbiakban: osztrogótok) -ra, nálam sikerült. Szánjunk rá időt; az összes lehetséges frakciót próbáljuk végig az összes lehetséges közös ellenfelünk ellen.

TELEPÜLÉSEINK VÉDELME
A települések a játék elején birodalmunk és hatalmunk alapkövét adják. Olyan sarokpontok, amelyek megfelelő bázist nyújtanak mind pénzügyi, mind katonai téren. A kincstár alapját jelentő adók, az élelem és az utánpótlás ezek meglétének és állapotának függvénye. Nem utolsó sorban állandó helyőrségi csapatokkal rendelkeznek (min. 4 egység), amik automatikusan és ingyen feltöltődnek, amennyiben pozitív a globális államháztartás egyenlege (élelem és költségvetés egyaránt 0 fölött) – amit optimális esetben sikerült biztosítanunk. Megtartásuk és védelmük tehát létfontosságú. A játék kezdetétől fogva hatalmas létszámú barbár hordák özönlenek majd el minket, ők elsősorban a településeinket támadják, jellemzően kifosztják és tovább állnak, ha csak nem győzelmi céljuk az elfoglalás. Ne essünk kétségbe a barbárok létszáma miatt, a harcértékük általában hasonlóan gyenge (vagy rosszabb) a késő rómaikor hadseregénél, megfelelő taktikával tehát legyőzhetők. A városok védelmének harcászati szempontból, az alábbi elemei vannak, amelyeket mindenkor szem előtt kell tartanunk ha védekezünk:
1. nehéz-gyalogság
2. tornyok
3. a lovasságunk manőverező képessége
Mielőtt védekező harcot vívunk a városokban, mérlegelni kell: a településen maradunk-e vagy kirontunk és nyílt területen bocsátkozunk harcba? Ez utóbbi különösen akkor indokolt, ha a városunk több kör óta ostrom alatt áll és/vagy olyan szinten lerombolták, hogy taktikai szempontból nem jelent különösebb előnyt az itt folytatott harc (pl.: védőművek hiánya, falak állapota). Ebben az esetben nem árt, ha tudjuk, hogy a rombolt (sérült) városok morális és harcértékbeli (- közelharci sebzés, -védelem) pontokat vonnak le csapatainktól. Egy lepusztult város, akár -20 ponttal is csökkentheti erőink harcértékét, ami komoly hátrányt jelent – az itt folytatott harc szinte értelmetlen. Mielőtt megvédjük a települést, ellenőrizzük le, nem-e sérült komolyabban a város. Általános taktika a védekezésnél: ha az ellenfél létszáma jóval magasabb (és ez lesz a jellemző, főleg a kezdő szakaszban), akkor behúzódunk az utolsó védvonal mögé (nem a főtér, hanem az akörül húzódó első sánc/falrendszer). Ezeknek rendszerint 3 (max. 4) bejárati része van, ebből egyet barikádokkal kapásból el tudunk torlaszolni, ebbe az irányba tapasztalataim szerint kevésbé tervez manővert az ellenfél. A fennmaradó 2 (nagyon ritkán 3) átjáróra 1-1 nehézgyalogos egység min. rendelkezésre áll, ezek le is tudják fogni a szabad irányokat. Ha a város kikötővel rendelkezik, akkor van helyőrségi flotta is (min 1 gyalogos), őket a parthoz közel helyezzük el és amilyen gyorsan lehet, juttassuk el őket a saját csapatok által oltalmazott körletbe (pl. főtér), ha kipihenték magukat, akkor tartalékként kiválóan bevethetők lesznek. Ha a támadókhoz képest komoly erővel (saját, -toborzott egységek) rendelkezünk, akkor természetesen toljuk ki a védvonalainkat a város pereméig a saját tornyok fedezetébe.
A tornyok alkalmazása:
A települések védelménél használjuk a tornyok adta előnyöket, a tornyok lövedékei nem elhanyagolható tűzerőt jelentenek, a lövedékeik pedig csökkentik az ellenfél harci kedvét (-4 morál / 30mp). Ne engedjük át őket az ellenségnek, amennyiben lehetséges tartsuk távol az idegen katonákat a tornyok tövében jelzett sárga körtől. A harc folyamán a tornyok automatikusan tüzelnek a közeli ellenséges erőkre. Ha megfutamodtak a támadók, akkor vigyázzunk arra, hogy amikor saját őrtornyaink fedezetében üldözzük az ellenséget, akkor a lángoló lövedékekből a baráti erők (saját csapatok) is kaphatnak, (friendly fire), - nagyon komoly veszteségeket okozva katonáinknak az üldözés faizásában. Ebből kifolyólag javaslom, hogy üldözés közben kerüljük a tornyaink lőtávolságán belül menekülő ellenség követését/üldözését, helyette várjuk meg míg a toronytól eltávolodnak és ott folytassuk a fogolyejtést.
A gyalogság harcászata:
A nehézgyalogságot (kohorszok, limitanei, comitatenses,..) mindig pajzsfal alakzatban, elsősorban védekező harcban alkalmazzuk. Ebben a formációban szinte áthatolhatatlan vonalat fognak jelenteni, közelharci bónuszt kapnak a rohamozó lovasság ellen, illetve a legkiválóbb lövedékes (íjász) egységek tüzével szemben is védettebbek (pl.: vandál frakció íjászai, vagy számszeríjászok). Ha felbomlik az alakzatok (ennek tényét a bal oldali információs papiruszon látjuk), akkor rohamosan veszítenek a létszámukból. A kohorszok rendelkeznek néhány plumbatával (kézi hajítófegyver), de ezt pajzsfal alakzatban nem tudják használni (eldobni). Ha az ellenség relatíve lassan közeledik, akkor célszerű megvárni, míg ezeket elhasználják katonáink (átlagosan 2 eszköz van 1-1 katonánál). Ha kifogytak, vagy túl közel (pár lépés) ért az ellenség, akkor villámgyorsan alakzatba (pajzsfal) rendezzük őket. Ezt szerencsés esetben akár lovassággal szemben is alkalmazhatjuk. A csata hevében érdemes figyelmet szentelni a nehézgyalogság formációjára, ha megfutamodik (ill. visszavonul) az ellenség, akkor egységeink alakzata megbomolhat, bizonyos mértékben átrendeződet (ezt nem tudom, hogy bug-e, vagy szándékos), mindenesetre nem egyszer előfordult, hogy a katonáim a hátukat/oldalukat mutatták az ellenség irányába egy sikeres közelharc után. Ilyenkor, ha nincsenek közvetlen tűz alatt, vagy nincs a közelben ellenség; bontsunk formációt és rendezzük vissza őket. Bármilyen egység esetén, bármilyen alakzat felvételére igaz, hogy ha harcérintkezésben vannak vagy nagyon közel van az ellenség, akár csak egyetlen egy katona is megközelítette (pár lépés) a katonáinkat, akkor már nem tudjuk aktiválni ezt a funkciót. A formációk jelentős része statikus. Amíg aktiválva van, nem tudjuk mozgatni az egységet (kivételek vannak; pl. a hadvezérünk testőrsége vagy a falanx). Barikádokra nem célszerű telepíteni az ilyen képességekkel rendelkező gyalogságot, ugyanis innen nem tudnak közvetlenül harcolni, és ha szétesik a barikád (amellett hogy abban a pillanatban is szenvednek némi veszteséget), már nem tudjuk őket alakzatokba rendezni az ellenség közelsége miatt, ezért eleve kedvezőtlen helyzetből kezdenék a közelharcot.
A lovasság alkalmazása:
A lovasságot (település védelme esetén) nem célszerű a saját vonalaink mögött elhelyezni, innen kevésbé lesznek használhatóak. Ehelyett rejtsük el a saját vonalainkon kívül (erdők, fedett terepszakaszok, épületek takarásában, stb.) olyan helyre, ahonnan az ellenség hátába tudunk majd váratlanul csapást mérni. Amennyiben az ellenségnek nincs lovassága úgy egyszerű a használatuk: várunk amíg az ellenséges hadvezér és testőrsége közelharcba bocsátkozik, majd a lovasságunk a parancsnoki egység hátába vezetjük - legyünk türelmesek: az AI sem hülye, elképzelhető hogy kivár, számítva a rejtett csapásokra. Amennyiben meghal az ellenséges hadvezér, úgy az egész hadsereg morálja leesik, innentől kezdve (ha tudtuk tartani a vonalainkat), másodpercek kérdése és megfutamodnak. Elkerülve a fordított esetet célszerű, ha a saját hadvezérünket nem az arcvonalban helyezzük el, ha mégis szükséges, akkor ne az ellenség várható, -vagy fő csapásirányába állítsuk. Ha az ellenségnek is van lovassága (méghozzá túlerőben), akkor jobban el kell rejteni a saját alakulatokat. Ilyenkor érdemes várni, amíg a lovassági csapatai felmorzsolódnak a nehéz-gyalogság sorfalán, ez – védekező harc esetén általában a csata első fázisában megtörténik. Az ellenfél lovasságának semlegesítését meggyorsíthatjuk ha íjászainkkal tüzes lövedéket lövünk rájuk. Ennél komolyabb eljárást, kis létszámú sereggel nem tudtam alkalmazni. Amennyiben az ellenségnek nagyszámú, veszélyes; páncél-átütő lövedékes egységei vannak, úgy beáldozható a lovasságunk ezek szétkergetésére, zavarására, lőtávolságon kívül tartására. Ennek indokoltságát mérlegeljük a helyzettől függően. Azt azért érdemes minden esetben szem előtt tartani, hogy nincs értelme úgy a lovasságot az ellenség hátába irányítani, hogy közben az ellenség lövedékes egységei a közelben vannak és számukra nyílt célpont a lovasságunk. Ebben az esetben a lovasságunkat másodpercek alatt le fogják szedni, nagy valószínűséggel még azelőtt hogy megtörnék az ellenfél morálját, ilyen esetben tehát a lövedékes egységeket pusztítsuk elsőként.
A barikádok:
Néhány gondolatot szeretnék megjegyezni ezekkel a műszaki létesítményekkel kapcsolatban. Barikádokat, sáncokat a város méretétől függően építhetünk. Védekező harc során; előre meghatározott helyeken aktiválhatjuk (telepíthetjük) őket. Kisebb (1-es szintű) települések esetén 1-et, nagyobb város esetén többet. Barikádokkal irányokat lehet lezárni. Ahova telepítjük őket - függetlenül attól, hogy védve vannak-e vagy sem, oda általában nem tervez fő csapást az ellenség, ez saját megfigyelésem. Ettől még a barikádok elpusztíthatók (katapultok, gyalogság, lángoló lövedékek által) viszont lovasság nem tud kárt tenni bennük. Ha egyszer felállítottuk őket és elkezdődött a csata, akkor a saját mozgásunkat is korlátozza majd, tehát csak úgy tudjuk elpusztítani, amint azt az ellenség is tenné. Át nem mehetünk rajtuk, esetleg megkerülhetjük őket másik irányból (feltéve ha rendelkezünk a manőverhez elegendő idővel, ami kevésbé fog előfordulni). Erre különösen figyeljünk a tervezés fázisában: aez esetleges lovassági manővereink útjába ne építsünk. A telepített barikádot célszerű biztosítani, a legtöbb esetben az ellenség elkerüli a barikádjainkat, olykor csak megtámadja és elpusztítja a létesítményt, nem folytatja az előre nyomulást ebbe az irányba. Olyan AI reakció is bekövetkezhet, amikor ezen fog áttörni (ez a ritkább eset). Mindent összevetve érdemes rájuk lövedékes egységeket telepíteni, a sáncokról kiválóan tudják majd pusztítani az ellenséget. A barikádokra vezényelt katonáink sebezhetőbbek az ellenség lövedékes egységeivel szemben, az ellenség íjászai könnyen kilőhetik az ide felállított egységeket, ha ilyen helyzetbe kerülünk, akkor inkább vonjuk vissza a katonáinkat.
A helyőrségi és a hivatásos (kiképzett) csapatok alkalmazásáról:
Ha egy várost úgy védünk, hogy abban saját magunk által kiképzett csapataink is állomásoznak a helyőrségi erőkkel megtámogatva, akkor a védelemnél (ha van rá mód és a harcászati elgondolásunk is fedi ezt), célszerű a helyőrség alakulatait feláldozni az első vonalban. Ők a csatát követően hamarabb töltődnek újra, a saját seregünk pedig megőrzi harcértékét aminek egy későbbi - még abban a körben vezényelt esetleges ellentámadásnál van előnye. Ezenkívül a helyőrségi alakulatok, ha megsemmisülnek, akkor a város a saját költségen szereli fel újra, ami nem terheli kincstárunkat. A hadseregek esetén több száz, olykor ezer aranyat kell kicsengetni 1-1 alakulat (újra)képzéséért, ettől kíméljük meg magunkat.
Miután győztünk a csatában, dönthetünk: eladjuk a foglyokat pénzért (cserébe romlik a hadseregeink integritása), besorozzuk őket (nem jár negatív mellékhatással és akár 1-2 körrel is megrövidíti a csapataink feltöltési időszakát), vagy kivégezzük őket (a diplomáciai megítélésünk lesz „durvább”, de ennek Nyugat-római Birodalom kezdeti diplomáciai helyzetében szinte semmi jelentősége). Javaslom, hogy válasszuk a besorozást (2. opció), ha a többi lehetőség nem indokolt. A későbbiekben, ha már helyreállt a hadseregeink „Integrity” értéke, akkor 1-1 győztes csata után eladhatjuk őket pénzért, amennyiben ez nem jelent számottevő zuhanást a sereg moráljában.
Tüzérségi fölény:
Mit tehetünk, ha ellenségünk tüzérségi erőit tekintve (balliszta-, katapultok-, kőhajítógépek) fölényben van? A következő módszert „kitárazásnak” nevezem, rendkívül hatékony abban az esteben ha nem szeretnénk összfegyvernemi harcot vívni, ugyanakkor egyfajta csalás is. A módszer a következő: főerőinket tartsuk távol az ellenségtől, akár látótávolságon kívül, biztonságos helyen. Egy mozgékony egyéggel (pl. lovas, lovasíjász) közelítsük meg az ellenséget, és lépjünk be a tüzérségi eszközének lőtávolságába, éppen annak a határán álljunk meg. Ekkor megkezdi a tüzelést (tölt, céloz és tüzel). Folyamatosan tartsuk szemmel az ellenség eszközét és abban a pillanatban mikor a lövedékek a levegőbe kerülnek (a lövés első pillanata) mozdítsuk ki a becélzott csapatainkat (lovasok) a lőtávolságából. A lövedékek jó eséllyel a saját egységünk mögött fognak becsapódni, az ellenség tüzérségének fogy a muníciója, a csapataink pedig veszteséget sem szenvedtek. Ezt követően vezessük vissza a lovasokat ismét lőtávolságon belülre és várjuk, míg ismét tüzelni kezdenek, és így tovább… – ezzel a módszerrel kiiktathatók az ellenség tüzérségi eszközei.

EGYSÉGES VALLÁS
A Nyugatrómai Birodalmat vezetve hosszútávon a LATIN CHRISTIANITY (továbbiakban: latin-kereszténység) követése a célszerű. Alapvetően is ez az „államvallásunk” (a fogalom helytelen, - mai értelemben véve mindenképp, ilyen ugyanis nem volt). Követőinek százalékos aránya azonban csak 25% körüli az első körökben, az erőszakos váltás pedig negatív tényezőkkel járna. A játék folyamán bekövetkező történelmi események is ezt fogják propagálni (pl.: zsinatok) amelyek körökig (2-4) megemelik a latin-kereszténység befolyását / terjedését birodalom szerte (olykor világszerte). A ránk szabaduló ill. szomszédságunkban települő népek egy részének a vallása is keresztény (még ha nem is „latin”), a gótok pl.: ariánus keresztények, a kelet-római állam is keresztény, vagy ehhez hasonló vallási-kultúrával bírnak. A hasonlóság kedvező diplomáciai és gazdasági előnyökkel jár; kevésbé jelent majd vallási feszültséget a határ-provinciákban. A területeinken található tradicionális helyek (pl. Rómában szentélyek) szintén ennek a vallásnak kedveznek.
Mint említettem az első körben romboljuk le a templomokat, később (ha gazdaságunk is megbírja) építsük vissza valamennyit, tartományonként 1-1 templom elég lehet. Így a teljes lakosság szintjén, nagyjából 50% -ig juthatunk el latin-kereszténység lefedettségében. A permvidékeinken kolostort (is) építsünk, ami ’x’ értékkel növeli a vallás terjedését a szomszédos(!) tartományokban (RELIGIOUS OSMOSIS). Ez azért fontos, hogy ne terjedjen át a szomszédjaink vallása ránk ill. a mienk terjedjen kifelé. E tekintetben nagyon erős lesz a kelet-római állam befolyása; szomszédos tartományai pl. a Balkánon (ha még nem perzselték fel) borzasztóan csökkenteni ill. keverni fogják a mi rendszerünket, a feszültségből adódó negatív hatások pedig a közrendet rontják. Hosszútávon törekedjünk ezek „elsimítására” (leginkább templomok építésével). Ha az államvallás követőinek száma elérte a 60-70% -ot, akkor már nem jelent komoly feszültséget a lakosság körében, ettől függetlenül távlati cél legyen az államvallás követőinek minél magasabb aránya. További módszereink lehetnek: papok (misszionáriusok) adott területre vezénylése ill. rendeletek kiadása (CHRISTIAN MISSION). Ez utóbbival tovább javíthatjuk a latin-keresztény vallás követőinek számát, ennél az ediktumnál figyeljünk oda, hogy nem az adott tartományban, hanem annak minden szomszédjában (akár 4-5 szomszédos tartomány!) növeli a kereszténységet (kolostorhoz hasonlóan). Tervezzük meg alaposan, hogy hol vezetjük be. Ediktumokkal kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy az „ECCUMENICAL MATTERS” kifejezetten a nem-keresztény vallások követőinek számát növeli, kezdetben jó megoldás a korrupció csökkentésére, ám gazdaságunk erősödésével párhuzamosan, ahogyan államháztartásunk rentábilissá válik, úgy célszerű ezeket visszavonni. 
Összességében elmondható, hogy a vallási problémák nem kritikus jellegűek, megoldásuk nem sürgető. Ha a játék kezdetén elbontunk minden templomot és ECCUM. rendeleteket is adunk ki, a latin-kereszténység követőinek száma egyéb részletezett okok miatt is felkúszik 20-25%-ról 40-45% (anélkül hogy ezt elősegítenénk). Nagyjából mire elérjük a 45%-ot, addigra lesz pénzünk további intézkedésekre is, pl. a templomok újraépítésére.

LÁZADÁSOK ÉS POLGÁRHÁBORÚ
Külön bekezdésben szeretném ezt tárgyalni, ugyanis nem megkerülhető, különösen ha a WRE-vel játszunk. A lázadásokat 2 külön csoportra különíteném el: az első kategóriába a WESTERN ROMAN SEPARATIST –frakció (továbbiakban WRE-szeparatisták) tartoznak a második csoportba az összes többi, nemzeti lázadást sorolom. Ami közös a lázadásokban, hogy mindkettő akkor jelenik meg, ha a település közrendje eléri a -100 -at. Ekkor egy 4 egységből álló lázadó sereg jelenik meg a tartomány valamelyik városa közelében. Ezek a rebellis erők minden körben automatikusan 4 további egységgel gyarapodnak. Tehát 1. körben összesen 4-, 2. körben 8-, 3. körben 12, -stb. egysége lesz. Ezzel párhuzamos a tartomány közrendje minden körben 20 ponttal javul (tehát -100, -80, -60, -40, stb.), amin nem tudunk sem javítani sem rontani, amíg él a lázadó sereg. Ha eléri a 0-át, akkor újra visszaáll a régi módosító tényezőknek megfelelő értékre. A nemzeti lázadások, azon területeinken fognak megjelenni, ahol nagyjából a világtörténelem során is léteztek, hosszabb- rövidebb ideig. Gallia területén bárhol lesz lázadás, az GALLIAN REBELS néven jelenik meg és GALLIA néven alakít államot, feltéve ha sikerül elfoglalniuk valamelyik településünket. Onnantól kezdve önálló államot hoznak létre a birtokainkon. A fiatal államok automatikusan háborúban állnak a WRE frakcióval, ilyenek még pl.: Illíria, britonok, hispánok, afrikai lázadók, dákok, itáliai lázadók, stb. Ezeknek a nemzeti lázadóknak a kultúrája meglehetősen hasonló a mienkhez, ezért viszonylag hamar tudunk velük békét kötni és együttműködni. Ettől eltekintve javaslom, hogy ne hagyjuk őket életben, későbbi bekezdésben tárgyalni fogom mikor érheti meg mégis életben tartani ezeket az államokat.
A lázadások másik nagy csoportja az említett WRE-szeparatisták (ugyanolyan címerük van, mint nekünk, csak világoskék árnyalattal). Ők leginkább az Itáliához közeli területen fognak feltűnni, azonban létezésük (akár csak 1 lázadó egység bárhol a térképen, akár a birodalom határain kívül), polgárháborút (CIVIL WAR) jelent! Ennek ügye negatív tényezőként hat az egész WRE frakcióra; közrendet rontja városainkban (-3 közrend birodalomszerte), a családtagjaink és tábornokaink lojalitását tovább csökkenti (-3 minden karakternek), illetve adóbevételt emészt fel körönként. Kirobbanásához 2 ok vezethet: az egyik a szokásos: pl. Itália területén a közrend eléri a -100-at, a másik ok egy a korábbiaktól eltérő folyamat: egy (vagy több) tábornokunk lojalitása leesik 3 pont alá. Ebben az esetben potenciális veszélyt jelent a frakciónkra (ha ilyet tapasztalunk, még idejében cseréljük le őket), ugyanis bármikor képes átállni (létrehozni) a WRE-szeparatista frakciót, az általa vezetett sereget pedig megosztja. A vezetése alá tartozó minden egységnek az 50%-a átáll hozzá- kirobbantva a polgárháborút, a saját oldalon maradó alegységek élére pedig új hadvezért kell kineveznünk. Minél előbb törekedjünk tehát a polgárháború felszámolására. Létezik egy WESTERN ROMAN REBELS frakció is, az ő megjelenésük nem polgárháborút eredményez, csupán az első („nemzeti”) lázadó csoportba sorolnám őket, megjelenhetnek pl.: Moesia vagy Dalmácia területén. Lázadások szempontjából a legveszélyesebb, ha fővárosunk területén (LIGURIA tartomány) jelenik meg lázadó egység és ostrom alá veszik MEDIOLANUM települést, ekkor ugyanis a teljes éves bevételünktől elesünk (hiába volt pozitív egyenlegünk körváltás előtt, ha körváltás alatt a lázadók körbezárják a fővárost, akkor megakad az ellátás rendszere és 0 arannyal kezdjük a következő kört). Erre nagyon figyeljünk oda, minél előbb stabilizáljuk a régiót, ha nincs rá módunk, akkor legyen a közelben egy mobilis erő, ami le tudja verni az esetleges lázadó erőket.

BELPOLITIKA ÉS HONORIUS KARAKTERE
Vizsgáljuk meg a játékban levő Flavius Honorius császár karakterét. Szinte biztos, hogy negatív tulajdonságokkal kezd már a játék elején (- x% adóbevétel, -x közrend, stb.), legtöbb tulajdonsága pedig globálisan is kihatnak az egész államra. Borzasztó kellemetlen tud lenni, a helyzeten nem segít az sem, hogy ezek a tulajdonságok csak romlanak az idő előrehaladtával, sőt továbbiakat kedvezőtlen módosítókat is kap. Mit tehetünk? Nagyon egyszerű: szabaduljunk meg Honriustól. A játék elején, mint korábban szó volt róla - még felhasználhatjuk kormányzónak valamelyik tartományba (kinevezése ingyen van, csapatvezetési tulajdonságai pedig nagyon gyengék, -kifejezetten negatív hatásúak), illetve egy további dologra még jó lesz: ha szerencsénk van nő a befolyása körről-körre, ezért politikai akciókhoz (pl.: adoptálás) felhasználható. Tőle megszabadulni nem lesz egyszerű: leginkább harcban tudjuk megtenni, a legegyszerűbb tengeren. Állítsunk ki egy „flottát” a vezénylete alatt, jó messze a partjainktól hogy esélye se legyen visszamenekülni - támadjunk rá egy jóval erősebb flottára. A flottánk elveszik a császárral együtt. Elsőre picit meredeknek tűnik, de amint stabilizálódik a belpolitikánk („BALANCED”), javaslom a fenti akciót.

GAZDASÁG
A gazdaságunkat kezdetben iparra és bányászatra érdemes alapozni. Ahogy sikerül felépíteni a diplomáciai hírnevünket, és ezzel párhuzamosan kereskedelmi egyezményeket kötni, úgy lehet további kereskedelmi épületekkel (kikötők, termékeket előállító ipari épületek) kiegészíteni a településeinket. Kezdetben ne számítsunk túl nagy kereskedelmi forgalomra, senki nem lesz hajlandó velünk egyezményt kötni, a meglévőkre vigyázzunk, főleg a keleti testvéreink árucikkei lesznek értékesek számunkra, a velük való kereskedelem egyébként ~7000 aranyat ad a körönkénti egyenlegünkhöz. Ha vetünk egy pillantást a térképre; Afrika drágakőbányái, Aquitania és Hispania aranybányái potenciális gazdasági motorként jelennek meg, szerezzük meg minél előbb és használjuk ki ezeket.
Létezik egy módszer a gyors pénzszerzésre; ha családunk tagjai megfelelő (és elegendő) befolyási ponttal rendelkeznek sikkaszthatnak az államkincstárból (EMBEZZLE FUNDS – továbbiakban: sikkasztás), melyet a következő körben kapunk meg az éves bevételünkön felül. Ennek mindössze egy hátránya van: romlik a belpolitikai stabilitás, de van az a szint, aminél megbírja az egyensúly az efféle államcsíneket. A módszert emiatt a WRE-vel játszva, a kezdetekben nem javaslom. Az így kapott összeg egyébként véletlenszerű, kb. 500 és 1500 arany között mozog (akciónként), egyszerre több családtaggal is sikkaszthatunk, de hatalmas összegekre így se számítsunk, befolyási pontjainkat – a játék elején - más akciókra (pl. adoptálás) érdemes felhasználni.

LIMES ÉS A HATÁRVÉDELEM
Hogyan oldjuk meg a birodalom külső határainak stabilitását nemzetközi szinten?
Személy szerint a történelmi határok megtartását és ”kezelését” preferálom, némi eltérésekkel (Britannia ill. Afrika esetében), ahol egyaránt átléptem a történelmi határokat. Ezen felül több megoldást is kipróbáltam annak érdekében, hogy miként lehetne a határt stabilizálni vagy pufferzónát működtetni, az alábbi 2 variáció bizonyult életképesnek:
1: alávetett (bábállamként működő) államokat létesítünk a limesen túl a közvetlen szomszédságunkban. - Ennek előnye, hogy némi adóbevételre számíthatunk tőlük is, ha a viszonyunk jó az alávetett néppel (ami egyébként közel sem biztos, főleg ha eltérő kultúrával rendelkezik és korábban sokat háborúztunk), akkor segítenek is a harcokban és persze jól mutat a diplomáciai térképen, hogy szövetségessekkel vagyunk körbe véve. Hátránya: az alávetett,- határainkon túl élő népek a mienktől jellemzően eltérő kultúrából származnak, a rómaiakat megvetik tehát a szövetség borzasztó ingatag lesz és semmilyen garancia nincs arra, hogy ne forduljanak bármikor ellenünk, ha éppen arra kedvezőnek érzik a diplomáciai helyzetet. Képzeljük el az alábbi szituációt: pl. egy szász invázió esetén: alávetett népként a határainkon élnek az alemannok, longobárdok, markomannok, - a Rajna vonala tehát stabil, nem igényel különösebb erő-átcsoportosítást (légióink Britanniában és Pannoniában vannak lekötve). Beérkeznek a szászok, hadba állunk velük, ekkor a program rákérdez, hogy szeretnénk –e segítséget kérni a szövetségeseinktől a háborúban, a játékos azt választja hogy NEM, hiszen egyedül is meg tudja oldani a konfliktust, ennek ellenére valamennyi, római bábállamként élő germán nép - a szászok oldalára állva ránk fog támadni (anélkül hogy kikértük volna az állásfoglalásukat). Kellemetlen tud lenni.
Ettől függetlenül lehet kezelni, életképes is lehet, sok harccal jár, viszont történelemhűbb.
2: dezoláció – barbár módszer és kissé képtelenné teszi a játékot, ellenben stabilabb határokat eredményez, a módszer egyszerű: a limesen túl megszerzett területeket égessük fel. Előnye, hogy az adott irányból támadást nem nagyon fogunk kapni. Ettől persze egy távolabbi tartományból érkezhet támadás, ezen a területen keresztül, semmi nem tartja vissza az AI-t hogy átvonuljon egy felperzselt területen, de az esélye jóval kisebb. Másik érv mellette: hogy ha nem mi égetjük fel, akkor a hunok fogják megtenni (valamiért az AI nagyon erőszakos a hunokkal játszva, szeret felperzselni területeket). Harmadik előny: az itt (felperzselt területen) áthaladó erőknek nincs utánpótlása, télen még dezertálnak is az áthaladó erők.
Én ezt az utóbbi megoldást választottam a játék kezdeti fázisában – sokkal stabilabb és „nyugodtabb” határvédelmet kaptam cserébe. A későbbiekben szépen lassan újra benépesítettem ezeket a területeket („RE-COLONISATION”), egyébként ezt az AI is megteszi, de a részéről ez a folyamat lassú lesz.
Bármelyik módszert is választjuk, javaslom, hogy a határmenti területeinken építsünk GUARDHOUSE-okat (helyőrségi erőket adnak és javítják a közrendet), az építkezést kezdjük a hunok várható érkezési,- és felvonulási területén: Pannónia és Dalmatia.

TECHNOLÓGIAI FEJLESZTÉSEK
Játékosonként és hadjáratonként eltérő, ebben nehéz egységes irányvonalat adni. Ami nélkülözhetetlen a WRE esetében, az az első 2 katonai fejlesztés (hadseregfenntartási költségek csökkentése miatt). Én ezt követően abszolút a civil technológiákra álltam rá, egyrészt mert harcászatban jobb vagyok az AI-nál (olcsó, kevésbé jól felszerelt erőkkel is le tudtam győzni fejlettebb, nagyobb erőket), aki hasonló cipőben jár annak tudom javasolni, szintén. Másrészt a civil technológiák között rengeteg – már rövid távon is megtérülő, hasznos van fejlesztés van. Valamint ha kifejlesztünk teljes blokkokat (egy adott keretben az összes technológia), akkor további globális bónuszokat is kapunk (pl. közrendjavulás ill. adóbevételek további emelkedése). Van köztük több is, amelyik célzottan a kereszténység terjedésének (ill. az államvallás – ami esetünkben vélhetően ua.) befolyásának növekedését eredményezi, szintén hasznos a birodalom kezdeti stabilizációs időszakában!
A technológiai fejlesztéseket gyorsíthatjuk bizonyos épületek (pl.: SCRIPTORIUM) építése, ill. egyes kísérők (a karakterek mellett) bevonásával, akik jelenléte is adhat 3-3% „gyorsulást” – ebből többet összeadva (több karakterhez is civil technológiai bónuszt adó kíséret beállítása), akár köröket nyerhetünk! Megfigyelésem, hogy – érdekes módon mindig az ellentétes irányba tartozó kísérőket kapjuk; ha ráállunk a civil technológiák fejlesztésére, akkor nem túl következetesen kapunk olyan kísérőket, akik a katonai fejlesztéseket támogatják, ezért ezzel érdemes lehet kalkulálni.
Civil technológiáknál érdemes napirendre venni a „FOOD MARKET” megépítéséhez szükséges technikát, ez nagy segítséget fog jelenteni az élelmezési gondok megoldásában.

IMPERIVM ROMANVM
Hozzávetőlegesen (játékstílustól és az eseményektől függően) 100-150 kör elteltével, elérhető egy stabil nyugati államszervezet. Itt a lehetőség, hogy újra-egyesítsük a Római Birodalmat, két féle módon érhetjük el: vazallussá tehetjük a Kelet-római államot (azért ez nem az „igazi”), vagy rátámadunk és területeit okkupáljuk.
Ha a diplomáciai megítélésünk nemzetközi szinten stabil, ezáltal megbízható félként kezel minket az AI (ALTERNATE INTELLIGENCE; mesterséges intelligencia – továbbiakban: AI), akkor az sem kizárt, hogy a Kelet-római Birodalom (hadjáratonként eltérő ütemezéssel) felajánlja számunkra, hogy aláveti magát a mi államunknak (bábállamként), cserébe még sok-sok aranyat is elkérhetünk. Ha ezt nem teszi meg idővel, akkor körönként rápróbálhatunk mi is (ha kellően jó a kapcsolat, akkor elképzelhető, hogy még azelőtt hajlandóak mellénk állni, hogy erre az AI rávenné magát – ezért érdemes próbálgatni minden körben). Ehhez persze szükséges, hogy az erőviszonyok tekintetében messze túlmutassunk keleti testvéreinken, ami pedig egyáltalán nem lehetetlen, ha időközben háborúba keveredik a nagyobb birodalmakkal (pl.: perzsákkal) és erői megfogyatkoznak. Ennek előnye, hogy bevételünk 10-20 000 arannyal ugrik meg (bábállamként ugyanis az ő éves költségvetésüknek X %-át mi kapjuk meg), ami komoly gazdasági támogatást ad.
Ha saját lobogó alatt szeretnénk újra-egyesíteni az államot, akkor meg is támadhatjuk Konstantinápolyt, ezt azonban alaposan készítsük elő. Vonultassuk fel lépéstávolságba (1 lépésre a peremvidékén levő településeitől) a légióinkat. Művelet kezdete előtte időben bontsuk fel a szövetséget (ne legyünk szószegők) ill. az egyéb egyezményeinket is töröljük és várjuk ki a szükséges időt (~10 kör). Nem árt akkor tenni mindezt, amikor éppen háborúzik és le vannak kötve az erői, tehát esélye ne legyen agresszióval válaszolni arra, hogy nyíltan eltávolodunk tőle. Ettől függetlenül számíthatunk arra is, hogy előbb fog ránk támadni, amint észleli a szándékainkat,...az AI nem hülye. Ha alkalmas a pillanat és mindent megterveztünk, lejárt a „bizalmi idő”, akkor indítsuk meg a támadást. Nagyjából 8-12 kör leforgása alatt be lehet kebelezni az összes keleti tartományt, a kulturális és vallási eltérések miatt azonban számoljunk nyugtalansággal a közrendet illetően, ez feltehetően komoly erőket fog lekötni, a terület pacifikálása sokkal tovább fog tartani mint a lerohanása – inváziónkat tehát minden oldalról készítsük elő, képezzünk tartalékot, mind pénzben mind erőben!

IRÁNYELVEK A JÁTÉK TOVÁBBI SZAKASZÁBAN
A játék első időszakát (20-30 kör) a felkészülés fogja jellemezni, illetve a kisebb harcok. Ezt követően számíthatunk arra, hogy megérkezik a hun horda előőrse (4-8 sereg min.), seregenként ostromgépekkel felszerelve, nagy mennyiségű lovasíjász alakulatokkal. Kr.u.: 400 körül kapjuk a hírt hogy megszületett Attila, idővel ő is meg fog érkezni (Kr.u.: ~420) újabb seregekkel, ezért az előőrsök szétverésére mielőbb történjen meg – időnk lesz rá. A hun frakciót kiirtani nehéz, az általunk észlelt seregei csak egy részét képezik a teljes frakciónak, számíthatunk 2-3 nagyobb invázióra, békét csak akkor tudunk velük kötni, ha Attila meghalt és erőik meggyengültek. Attilát megölni szintén nehéz; első alkalommal csak „megsebesül” és idővel ismét visszatér (a következő invázióval). A hunok mozgásáról tudni kell, hogy céljuk alapvetően Itália, ha ügyesek vagyunk Pannoniában meg tudjuk kötni őket. Ellenük harcolni nem könnyű, városokba húzódjunk vissza, ha erőik diszlokálnak (szétválnak), akkor azonnal csapjunk le a különvált egységre, alapvetően ugyanis összetartja erőit, ritkán válnak szét. Amikor leválik egy egység akkor van esélyünk felszámolni viszonylag kis veszteséggel 1-1 seregét. Az ilyen lehetőséggel éljünk, bármi áron!

A cikk a Total War: ATTILA v1.6.0. (Build: 9824.877030) verziójával készült.
DAR
 
Fórum: legfrissebb
Posted by Mergor - aug.. 20, 2018 00:08
Posted by Amokfutokova - aug.. 19, 2018 10:57
Posted by Scytha - aug.. 19, 2018 09:27
Posted by gzura - aug.. 19, 2018 07:18
Posted by Mergor - aug.. 18, 2018 12:28
Szavazás
Total War: WARHAMMER vélemény
 
ONLINE
Oldalainkat 93 vendég böngészi