AutoalkatreszOnline24.HU

Scipio krónika 2.

265 telén a család a háború folytatásának lehetőségeiről tanácskozott . A hátország fejlődése jól haladt, minden csatából győztesen kerültek ki, a kezdeti két tartomány (Capua, Messana) még kettővel bővült ( Szürakuszai, Thapsus ) , és a sereg is nagyobb volt mint valaha. A megfontolt Cornelius nyugalomra intette fiait . Szerette volna , ha kihasználják a viszonylag békés időszakot , és az elfoglalt területeket fejlesztik minden erővel. Fiai azonban nem ezen az állásponton voltak. A szicíliai szigeten ott volt Lilübaeum karthágói város, ami folyamatos fenyegetést jelentett számukra, és kénytelenek voltak nagy erőket ott állomásoztatni . Adott volt a feladat: el kell foglalni a várost ! Volt egy másik alternatíva is: az ellenséges főváros, Karthágó . A kémek jelentése szerint a véderő nem túl erős , de a város védművei igen . Óriási kőfal , tornyok . Menetből elfoglalni lehetetlen , tartós ostrommal , kiéheztetéssel lehetne megtörni a védőket . Ehhez a nagy ostromhoz kicsi még a sereg . Hosszas beszélgetés és vita után az öreg frakcióvezető engedett fiai követelésének : cél Lilübaeum ! Vegyük birtokba az egész szicíliai szigetet! A támadás vezetésének feladatát a Thapsus-i győző, Gaius kapta meg . El is indult Afrikából ,és áthajózott Szürakuszai mellé . A sziget két városából is hosszú menetoszlopok indultak a táborba erősítésként. 264 nyarán a jól felszerelt sereg elérte Lilübaeumot. Gaius nagyon biztos volt a dolgában , talán túl biztos is….. Némi oka volt is rá, hiszen nyolc teljesen feltöltött Hastatus, és egy zsoldos peltaszta egység felett vezényelt . Ez azért igen tekintélyes erőnek számított . Sikerült a körülzárt városba két karthágói családtagot is „ bezárni „ , úgyhogy az ostrom extra haszonnal kecsegtetett. 264 telén az elbizakodott római csapatokat nagyon kemény és kellemetlen meglepetés érte. A vadászból űzött vad lett, hiszen az ellenséges Balshillek kapitány jókora haderővel partra szállt az ostromlott város mellett, és a védőkkel egyesülve rárontott a római seregre. Gaius nem esett kétségbe, seregét rendezetten állította fel .Az első vonalat a nyolc Hastatus egység alkotta , szinte áthatolhatatlan acélpajzsot vonva a mögöttük felsorakozott lövészek és nehézlovasok elé . Úgy tűnt , a római fegyverek ismét bizonyíthatnak , és sikerül fényes győzelmet aratni , de amint megpillantották a feléjük tartó ellenséges sereget , a magabiztosság egy pillanat alatt tovaszállt . Ugyanis szemben nem gyalogos parasztok tűntek fel, hanem lovasok és több tonnás harci elefántok! Eddig római katona soha nem találkozott ezekkel a monstrumokkal. Ahogy közeledett az ellenség , egyre inkább érezték , hogy a pajzsok és kardok csak nevetséges játékszerek az elefántok ellen . A karthágói vezér okosan osztotta be erőit , nem játszotta ki rögtön a kezében levő ászokat . A lovasságot küldte a római bal szárny ellen . Gaius három Hastatus egységet kénytelen volt azonnal bevetni , sőt hamarosan az ő nehézlovas kíséretének is be kellett segíteni . Öldöklő közelharc kezdődött . A római derékhadra a karthágói gyalogság rontott rá , így már szinte az egész római sereg harcban állt . Mikor már úgy tűnt, hogy az ellenség támadása kezd megtörni , hatalmas dübörgéssel robogtak bele a római vonal közepébe a harci elefántok . A hatalmas forgatagon úgy hatoltak át , mint kés a puha vajon. Amerre haladtak, úgy repkedtek az emberek mint a rongybábuk. Minden mozdulatukkal öltek , akit egy hegyes agyar talált el, az még szerencsés is volt, hiszen nem szenvedett . Volt akit halálra tapostak , volt akit az állatok hátán ülők nyilazták le. Gaius látta, hogy a centrum nagy bajban van , kivállt a lovasokkal vívott harcból , és az elefántok ellen indult. A lovasok érkezése megszilárdította a vonalat , de a nehézlovasok sem vehették fel a harcot az elefántokkal . Néhány monstrum ugyan elpusztult már , de Gaius azon kapta magát, hogy kíséretéből egy lovas maradt. Nem akarta , hogy serege vezér nélkül maradjon , így szégyenteljesen menekülnie kellett. A Hastatusok ismét magukra maradtak . Már négy egységnyi római gyalogos viaskodott az ellennel , de ezek az egységek óriási veszteségeket szenvedtek . Az egész csata egy átláthatatlan forgataggá vált , nem volt ember , aki a két összegabalyodott sereget szétválassza , rendezett alakulattá formálja . A római alakulatok sorban kezdtek el menekülni, és úgy nézett ki, hogy a csata elveszett. Ám ekkor váratlan esemény történt. Az elefántok megvadultak, hajtóik többé nem tudták őket engedelmességre bírni . Az így felszabadult két Hastatus egység oldalba kapta a centrumot támadó karthágói gyalogosokat, és sorban szétverték őket. A centrum és a jobb szárny így stabilizálódott. Az itt maradt római egységek már csak árnyékuk voltak önmaguknak. Volt olyan egység , ahol 80 emberből csak 8 volt életben . A remek kiképzésre jellemző , hogy még ekkora veszteségek mellett sem hagyták abba a harcot. Gaius a maradék alakulatokkal rárontott a balszárnyon csatázó lovasságra. Azok egy darabig még tartották magukat, majd ők is menekülni kezdtek. Gaius-nak esze ágában sem volt üldözni a menekülőket, serege maradványa halálosan fáradt, kimerült volt. A győzelemért akkora árat fizetett, mint még Scipio sereg sosem. Szerencsére a karthágói sereg is hatalmas veszteséggel zárta a csatát. Még fontolóra vették, hogy visszavonulnak a városba, és megpróbálják tartani magukat, de végül is a teljes visszavonulás mellett döntöttek. A tengerparton várta őket a flotta, így hajóra szálltak, és visszahajóztak Afrikába. Ez római szempontból nagy szerencse, hiszen a kivérzett sereggel az ostromot nem lehetett volna folytatni, így viszont az ölükbe hullott Lilübaeum. Gaius az óriási veszteségek miatti dühét a város lakóin vezette le, seregének szabad rablást engedélyezett, a lakosságot hamarosan a rabszolgavásárokon láthattuk viszont... A tél azért hozott némi jót is : Decimus Lollius követ a numídiai Lepcis Magna városához ért. Tárgyalásokba kezdett a város vezetőjével, és sikerült kereskedelmi egyezményt kötniük. Ezzel a szenátus újabb utasítása is teljesítődött . Ez 1000 denarius jutalmat hozott a családi kasszába. Ezen felül sikerült térkép információt is eladni a Numídiaiaknak 2X950 denariusért. Lilübaeumban elkezdték a szétmorzsolódott sereg feltöltését. 263 nyara újabb szenátusi feladatot hozott : Karthágó kikötőjének blokádját kell megvalósítani 5 éven belül . Időközben két családtag, Flavius és Aulus Afrikába érkezik. Flavius átveszi Thapsus kormányzását, Aulus pedig elkezdi szervezni az afrikai haderőt . A tengeren Vibius admirális flottája szenved vereséget a karthágói flottától . A vereség hatására Szürakuszaiban egy új flotta szervezése kezdődik. A következő jelentősebb eseményre 262 nyaráig kellett várni . Az újjonan szervezett flotta Decius admirális vezetésével elindul Karthágó városa felé .Ez a flotta már négy Bireme-ből áll. Aulus Scipio Thapsusban összeszedett seregével megindult szintén Karthágó felé . A cél a város elfoglalása. Menet közben zsoldosokat is fogad , két líbiai gyalogos és egy numídiai lovas egység csatlakozik a csapataihoz. 262 telén a sereg megérkezik Karthágó alá, és ostrom alá vonja azt. Szinte ugyanabban az időben a kikötő is blokád alá kerül Decius admirális jóvoltából. Közben Lilübaeum mellett egy kisebb karthágói sereg bukkan fel, talán a város ostrománál szétvert sereg maradványa. Komoly fenyegetést nem jelent a városra, mindenesetre jelenléte kellemetlen, és erőket köt le. 261 nyár. A szenátustól újabb utasítás érkezik: Karthágó városát el kell foglalni! Ennél jobb időpontban ez nem is jöhetett volna, hiszen a város már ostrom alatt áll. Közben az ostromló sereghez erősítés érkezik, öt Hastatus és egy Eques egység. A hideg hónapok családi gyásszal kezdődnek: meghalt Cornelius Scipio frakcióvezető. Utóda Julianus . Apja halálhírére Aulus megrohanja Karthágót. Az ostromot Aulus a már jól bevált módon kezdte. A faltörő kosokat a kapu ellen küldte, több „töltelék” egység kíséretében. Ezeknek legalább annyi hasznuk volt, hogy elvonták az ellenség tüzének egy kis részét. Az íjászokat a falon álló gyalogosok ellen rendelte. Közben a faltörő kost kezelő katonák itt is megtapasztalták ( mint Lilübaeum ostrománál ), hogy milyen kellemetlen tud lenni egy erős kőfallal védett város ostroma. A védők minden eszközzel pusztították őket. Záporoztak rájuk a nyilak, jött a forró szurok. Amint a kaput sikerült betörni, Aulus három teljes Hastatus csoportot küldött rohamra a kapu mögött várakozó pun lovasok ellen. A negyedik osztag a tornyokat foglalta el. A római parancsnok legnagyobb meglepetésére az eddig a falakon álló, íjászok által alaposan megritkított városi milicista egység egy hirtelen támadást indított a kapu visszafoglalására. Csodálta hősiességüket, hiszen a legkisebb esélyük sem volt a sikerre, mégis eltökélten, bátran támadtak. Veszteséget szinte nem is okoztak, ők viszont hullottak, mint a legyek. Néhány perc múlva egy ember nem sok, annyi sem élt közülük. Aulus parancsot adott embereinek, hogy az elesett milicistákat hősi halottnak kijáró tisztelettel temessék el. A bátorságot tisztelte még akkor is, ha ellenségről volt szó. A kapu végleges eleste után teljesen szabaddá vált az út a sereg előtt. A győzelem útjában már csak a főtéren várakozó tábornoki nehézlovasok álltak. Aulus nem akart fejjel rohanni a falnak, ezért először az íjászokat küldte ellenük. Miután ők kifogytak a nyilakból, a numídiai zsoldosok következtek. A megpuhított lovasokkal végül négy Hastatus egység összehangolt támadása végzett. A karthágói birodalom fővárosa a család ölébe hullott. A védők az utolsó emberig elestek, bár igaz hogy ez 221 római életbe került. A lakosság egy része a római rabszolgahiány csökkentésére lett feláldozva, az elesett védőket azonban Aulus parancsa szerint teljes pompával helyezték örök nyugalomra. Ezzel a győzelemmel a szenátusi küldetést is sikerült teljesíteni. A jutalom ezúttal sem maradt el: egy skorpiót küldtek a fővárosba. 260 nyara kissé eseménytelenül indul. Lucius átveszi Messana kormányzását. Karthágóból behajózik egy jókora sereg, céljuk Lilübaeum. Gaius ezekkel az erőkkel kiegészülve szeretné szétverni a kellemetlenkedő karthágói hadat városa mellett. Julianus-nál egy karthágói diplomata kér kihallgatást. Nem kevesebbet kér, mint három város visszaadását a tűzszünetért cserébe. A római közli vele, hogy nincs abban a helyzetben, hogy követelhessen. A pun nem enged, ezért elzavarják a városból. Az év utolsó napjaiban Gaius megtámadja az előbb említett sereget. Több mint tízszeres túlerőben van, hiszen 663 emberével 61 pun áll szemben. Az íjászok addig lövik őket, míg meg nem futamodnak, így egy ember elvesztésével sikerül kivívni a győzelmet. Ezzel a szicíliai sziget teljesen meg lett tisztítva az ellenségtől. 10 év eltelt a háborúk kirobbanása óta, és a család hatalmas fejlődésen ment keresztül. A kezdeti két város mellé még négy került:
- Capua ( főváros ) Julianus
- Messana Lucius
- Lilübaeum Gaius
- Szürakuszai Quintus
- Thapsus Flavius
- Karthágó Aulus
Az össznépesség már csaknem 40 000, és a folyamatos építéseknek hála a városok szépen fejlődnek. Két dolog árnyékolja be az elmúlt tíz évet: a frakcióvezető halála, és hogy a szenátusban semmiféle tisztséget nem tölt be Scipio.

Szecsi

 
Fórum: legfrissebb
Posted by Mergor - nov.. 24, 2017 21:55
Posted by gzura - nov.. 24, 2017 18:18
Posted by Mergor - nov.. 24, 2017 17:33
Posted by martin0429 - nov.. 24, 2017 16:19
Posted by bayarder - nov.. 24, 2017 14:06
Szavazás
Total War: WARHAMMER vélemény
 
ONLINE
Oldalainkat 220 vendég és 1 tag böngészi