AutoalkatreszOnline24.HU

Az Új Brutus Krónika I. fejezet

I.e. 270. egy nyári napján az 53 esztendõs Tiberius Brutus puritánul berendezett dolgozó szobája ablakán nézett szeretett városa Tarentum fõutcájára, amely a falon túl a dicsõséges Róma felé vezetõ útban folytatódott. Innen még látta azt a távolodó csoportot, amely pár órával ezelõtt még híres vendégszeretetét élvezhette. Váratlan és gyors látogatás volt; a szenátus követe még a város híres fürdõjének szolgálatát sem vette igénybe. Hát elkezdedõdött … – gondolta a családfõ Gondolatait a falba rejtett titkos ajtó kinyílása zárta le. Hû embere, Luca Antonius mesterségéhez híven szinte észrevétlenül jelent meg mellette.
- Fogsz egy hajót és átkelsz a tengeren és beveszed magad Apollonia-ba. Tudj meg minél elõbb mindent a faluról és a védõirõl, minden apróság fontos lehet! – adta ki az utasítás ellentmondást nem tûrõen, majd útjára bocsátotta kémét. Luca Antonius kérdés nélkül nesztelenül távozott a rejtekajtón keresztül és gondolkodás nélkül indult a parancs szerint. Tiberius asztalához ült és ismét elolvasta a szenátus üzenetét: Foglald el Apollonia-t! Aztán egy másik tekercs után nyúlt és bár kívülrõl fújta ismét átfutotta azt is: négy-négy hosszú és alapos kiképzésen átesett hastati és velit egység, egyetlen eques csapat. Aztán a Marcus admirális parancsnoksága alatt lévõ 3 bireme. Két tartomány: Bruttium és Apulia. Innét indulunk, de mi lesz a vég ? – gondolta. Neki és három fiának okosan és határozottan kell cselekednie, ha a családot méltó helyére akarják vezetni. Aztán felnézett a szemközti falon lévõ térképre, amely az ismert világot ábrázolta annak közepén a dicsõséges Rómával. És ekkor döntött. A szolgák által hivatott fiúk pár perc múlva már apjuknál voltak. és sejtették, hogy a követ érkezése és az õ iderendelésük között komoly összefüggés lehet. A családfõ a rövid érdektelen kérdések után a lényegre tért:
- A szenátus utasítása szerint elfoglaljuk Apollonia-t, majd így hídfõt szerezve a túlsó parton kiszélesítjük hatalmunkat. Amulius fiam, te mint örökösöm vezetett a támadó sereget. Két hastati és egy velit csapatot bízok rád és megkapott a lovasságot is. Átkelsz a tengeren és elfoglalod Apollonia-t! A seregre, fõleg a lovasságra nagyon vigyázz. A távolban nem leszel segítség nélkül. Luca Antonius már elindult a városba és friss híreket majd tõle kapsz. Aulus és Vibius ti további 2-2 hastati és velit egységgel a kikötõhöz vonultok és ott táborba szálltok. Meglátjuk majd testvéretek mire jut a feladattal és annak tükrében kell nektek lépnetek. Használjátok ki az idõt és gyakorlatozzatok. Csatlakozni fog hozzátok majd Caius Flaminius követ is, aki segít majd az idegen világban eligazodni. Én bár itthon maradok, figyelõ szemem rajtatok lesz. Járjatok szerencsével! Tiberius akaratának megfelelõen történt minden. Pár nap múlva Amulius csapataival áthajózott Apollonia mellé, majd rövid pihenõt rendelt el. Eközben testvérei a had többi részét a tarentum-i kikötõ melletti síkon gyûjtötték össze. Marcus a flotta egységeit pedig felderítésre küldte északra és délre. Amulius parancsnoki sátra elõtt állt az ideiglenes tábor közepén, amelyet a tengerpart közelében építettek fel. A távolban lévõ település figyelte és Luca Antonius jelentését emésztette. A falut egy hoplita milicista és kettõ peltaszta egység védi. A településen nagy a fejetlenség és a védõk a rendezett római csapatok látványára el is fognak talán futni. Na, erre azért nem vett volna mérget. Azonban mielõtt esetleg valamilyen hevenyészett védmûvet hoznának létre meg kell indítania a támadást. Serege élére állt és a település felé indult. A falu határában Clenymus kapitány és hoplita egysége állt, de a peltasztáknak nyoma sem volt. Lehet, hogy tényleg elmenekültek ?! Azonban tépelõdésre nem volt idõ, mert a lándzsaerdõ elindult feléjük. Amulius gyors és határozott parancsokat osztogatott: a lovasság balról kerül, õ maga jobbról. A hastati-k szembõl, míg a velit egység a hoplita fal védtelenebb bal fele felõl támad. A tervnek megfelelõen gyors ügetéssel indult a helyére és a feladat részeinek végrehajtását már tapasztalt vezérei bízta. Rövid lovaglás után látta, hogy a hoplita fal mögött van már így befelé fordult. A másik oldalon így tettek a lovasok is és az ellenség hátában egyesültek. De akkor az már felbomlóban volt. A velit egység dárdái és a pilumok még a közelharc megkezdése elõtt megfutamították õket. Amulius és kísérete rémülten menekülõ emberek közé vágtatott be és taposta el azokat, nem volt kegyelem. A vezér gyors szemlét tartott és elégedetten állapította meg, hogy néhány karcoláson kívül emberei egészségesek és tettre készek. Kettéosztotta csapatait: õ maga a velit-ekkel a falu keleti útjához ment, míg a többi egységet a déli bejárathoz küldte. Meghagyta nekik, hogy óvatosan nyomuljanak elõre a fõtér felé, lehetõleg kerüljék a közelharcot. Maga hasonló módon tett és az utcára fordulva meglátta a középen gyülekezõ két peltaszta egységet. Azok azonban ahelyett, hogy elfutottak volna támadásra indultak. Amulius bölcsen visszavonult és húzta maga után az ellenséget. Így ért ki ismét a településrõl sarkában a diadalittas ellenséggel. Játszani kezdett velük: megállt rohamot vezényelt, aztán ismét menekült és így egyre távolodott a településtõl. És be is következett amire számított: rövid kergetõzés után már látta, hogy a fõtéren a Brutus-család zöld zászlója lengedezik. Ez már az ellenségnek is sok volt: kifulladva, minden reményüket elveszítve letették a fegyvert. Amulius maga is bevonult a faluba és megszállta a települést, de a lakókkal kegyes volt, megtiltotta a fosztogatást. Aztán azért maga inkább a vezéri sátorban tért nyugovóra. A 270-es esztendõ hideg napjainak beköszöntével sorban érkeztek a hírek és követek Tiberius-hoz. Meghallgatta Amulius beszámolóját és büszke volt rá, hogy áldozat és felesleges vérontás nélkül teljesítette feladatát. Aztán a flotta jelentését kapta meg, amely szerint az új tartomány – Epirus – délrõl a görög világgal, északról pedig egy lázadó területtel határos. A befutott kedvezõ jelentéseket olvasgatva érkezett udvarába újabb szenátusi küldött. Nem jött üres kézzel és 5.000 denarius-t adott át Apollonia elfoglalásáért. Tiberius leplezett örömmel vette át a tisztességes összeget és megjegyezte, hogy Róma örök dicsõségére hajtotta végre a feladatot, amiért igazán nem is várt volna jutalmat.
- A szenátus tisztában van hûségeddel és elhivatottságoddal. Ezért is bíznak Rád újabb feladatot, Tiberius – vette át a szót a követ. Róma és családod terjeszkedésének útjában állnak a görög városok. Ellenük indít háborút a nagy Róma. Kezdetnek foglald el Thermon-t és jutalmad egy elit egység, egy triari lesz.
- Megtiszteltetés családomnak, hogy a kegyes szenátus ilyen erõt és tehetséget gondol rólunk és Jupiter vezesse lépteit, aki ilyen jó hírünket kelti Rómában – válaszolta rövid gondolkodás után a családfõ. Azonban nagyon az út elején járunk; anyagi és katonai lehetõségeink igencsak szûkösek. Kérlek élvezd házam minden kényelmét, amíg a szenátus kérését intézem.

A követ távozását követõen küldöncök tucatjait indította el, hogy a szenátussal történõ további tárgyalásokhoz a hátteret megteremtse. Így Luca Antonius ismét útra kelt és az északra lévõ lázadó tartományba vetette be magát. Vibius seregével – Aulus, 2-2 hastati és velit – hajóra szállt és tengeri úton közelítette meg a lázadó települést. Az otthon maradt sereget – 1-1 hastati és velit – Kaeso kapitány vezette a kikötõ melletti immár üres táborba, hogy ott a tartalék szerepét átvegye.
Caius Flaminius Epirus keleti határán találkozott a makedón Carpus of Pylus-sal. A kezdeti tapogatózások után sikerült a kereskedelmi egyezményt megkötni, míg különbözõ térképekért az új szomszéd 1080 denarius-t fizetett.
Pár nap múlva Tiberius ismét fogadta a szenátus követét a tiszteletére adott vacsorát követõen. Felvázolta neki, hogy jelenleg a család keze erõsen meg van kötve. Mielõtt egy ilyen erõs ellenséget szerezne magának a hátában lévõ lázadókat kell móresre tanítania. Ehhez azonban minden erejére szüksége lehet. Ráadásul a flotta jelentette, hogy komoly görög erõk állomásoznak Thermon környékén.
- Ezt a helyzetet meg kell értenie a szenátusnak. Nem tudok ilyen nagy feladatot tiszta szívvel felvállalni. Nem tehetem meg, hogy kétes csatában esetleg csorbítsam Róma hírnevét – próbálta meggyõzni a követet.
- Én csak egy hírvivõ vagyok Róma szolgálatában. Én nem adhatok neked felmentést a feladat alól, de üzenetedet át fogom adni és arra érdemesek majd megítélik azt – válaszolta erre.
- Amennyiben belevágok a görögök elleni háborúba megkapok-e minden segítséget a többi családtól ? Beszéljünk nyíltan, nem támadnak-e hátba, amíg Róma dicsõségére a család vérét áldozom ?
- Biztosíthatlak, hogy a nemes római vér nem fog önmagára támadni. Azonban egyebet nem ígérhetek. Északon egy veszélyes és erõs nép, a gall, fenyegeti határainkat. Azok leküzdésére szükséges a többi család erejét egyesíteni. Ezért kell neked viselned a görögök elleni háború terhét. Tiberius a követet azzal bocsátotta el, hogy mondja el Rómában a Brutus család hûségéhez nem férhet kétség és ami erejükbõl telik meg fogják tenni. Miután Tiberius a gondjaival magára maradt a követtõl hallottakat emésztette. Abban már biztos volt, hogy a görög világgal egyelõre nem akaszt tengelyt. Elõször lerakja a további háborúk alapjait: erõs gazdaság kell, felszerelt hadsereg és nagy flotta. De kik azok a gallok ?
Lentulus Corialanus-t maga Caius Falminius ajánlotta figyelmébe. Egy croton-i halászcsalád legkisebb fia, akit remek ésszel áldott meg az ég. Ez a férfi állt elõtte kissé feszengve, de magabiztosan. Hosszú percekig csak szemlélte õt Tiberius, aztán felállt az asztalhoz intette a szoba közepérõl.
- Nagy feladatot bízok rád, ami hosszú idõre elszólít szeretett városodtól. Elmész északra a Julius-ok földjén túlra és ott megkeresett a gall népet és felveszed velük a kapcsolatot. Köss velük szerzõdéseket és ismerd meg õket! Menj!
- Nem fogok csalódás okozni – felelte lelkesen és pár nap múlva már úton is volt az ismeretlen világ felé.
269. nyarára Dalmatia tartományban Luca Antonius elérte Salona falut és sikeresen elvegyült a lakosság soraiban. Pár hetes munka után már birtokában volt annyi információval, amely alapján megkereshette a közelben táborozó Vibius-t.
- Vezérem, Salona egy apró falu, amelynek palánkja sincs. Nem számítanak támadásra, de a helyet Kalas kapitány vezetésével 2 illír zsoldos és 1-1 hoplita milícia és ciliciai kalóz védi. Természetesen esélytelenek a római fegyverrel és a Te képességeiddel szemben, de vigyázz, mert belemarhatnak a seregbe.
- Pár koszos lázadó és kalóz nem fog az utamba állni! – válaszolta Vibius, aki irigyelte öccse apollonia-i sikerét. Ráadásul neheztelt, mert apja örököséül sem õt, a legidõsebbet jelölte ki.
- Emlékezz Vibius apád parancsára: kerülni kell a nagy veszteséget! Várjad be öcsédet seregével és együtt támadjatok.
- Nem várhatok hónapokat! Így is bármelyik percben felfedezhetik a tábort, azonnal támadok.
- Legalább a napokban partraszállt Kaeso kapitányt várd be, hogy a felesleges kockázatot elkerüld – szólt bele a vitába Aulus is Luca Antonius oldalán.
- Rendben. Ha 2 napon belül a táborba érkezik, akkor részt vehet a falu elfoglalásában – engedett végül Vibius.
Talán Luca Antonius, talán Aulus közbenjárására Kaeso már másnap Vibius táborába vezette egységeit. Így a vezér 3-3 hastati és velit szemléjét nézte végig a támadás megindítása elõtt.
A falu elé a sereg már hadrendben érkezett meg. Középen elõl a hastati-k, mögöttük a velit-ek. A jobb oldalt Aulus, a bal oldal Vibius és kísérete alkotta. A település határában a két illír zsoldos egység várakozott fegyverben. Vibius, hogy elkerülje az illír dárdák okozta kellemetlenséget a hastati-kat rohamra küldte, míg a lovas kíséret a bekerítést kezdte meg. Rövid, de heves kézitusa kezdõdött, amelyben a gyengén felszerelt és tapasztalatlan lázadóknak nem volt esélyük és a teljes felmorzsolást sem kerülhették el. Ezt követõen Vibius seregét a fõtér felé vezette, ahol Kalas kapitány zsoldosai és ciliciai kalózok várták. A szûk utcában a velit-ek dárdái és a megmaradt pilumok elenyészõ kárt okoztak csak a helyükön kitartó ellenségben. Vibius a térre vezetõ utcából látta, hogy kénytelen lesz közvetlen rohamot vezényelni a dárdaerdõ ellen. Nehéz szívvel de kiadta a parancsot: a hastati-k jobbról, a velit-ek balról rontsanak rá a térre. Öldöklõ küzdelem kezdõdött. Bár a római katonák lépésrõl lépésre teret nyertek azonban ezért meg is fizették az árat. Kalas kapitány az elsõ sorban állva osztotta a halált. Vibius-t kísérete tartotta vissza, hogy a még mindig veszélyesen meredezõ hoplita lándzsák közé vesse magát. Azonban az idõ múlásával a kiképzés és a fegyelem meghozta gyümölcsét. A hoplita sorok meginogtak, a kalózok menekülni próbáltak. A magára maradt Kalas-t a túlerõ legyûrte és a jól ismert zöld zászló hirdette a Brutus-ok és természetesen Róma dicsõségét.
A következõ napok a rend helyreállításával és a hallottak elhamvasztásával telt. 42 római katona adta életét. Õk voltak egy hosszú történtet elsõ áldozatai. Vibius sikere így kicsit keserûre sikeredett és ebben nem vigasztalta õt Aulus és Luca Antonius szavai sem, akik szerint katonailag mindent megtett, de ez háború és az áldozatokkal jár. A következõ napokban aztán Vibius visszanyerte becsvágyát és erejét. Átszervezte seregét és a hiányosan maradt velit és hastati egységet Tarentum-ba küldte a zsákmánnyal együtt. Azt pedig csak napok múlva vette észre, hogy Luca Antonius eltûnt. Állítólag utoljára északra a part mentén látták. Tette a dolgát… 268. nyarára érte el a lázadó Segestica-t, amely Dalmatia tartomány határánál már Illyria-ban volt. A fapalánkkal védett településre könnyedén bejutott. Hosszú heteket töltött el a falak között. Sok ismeretlen emberrel találkozott, szívta magába a látottakat. Így tudta meg, hogy a védõsereg 3 illír zsoldos egységbõl áll. Majd hosszú sétákat tett a környéken bejárva a határvidéket. Ilyen portya alkalmával bukkant rá Iatragos kapitány útonálló bandájára. A rejtekhelyet figyelve pár nap múlva saját véleményét kellett módosítania: ez bizony több mint egy banda. 3 illír zsoldos, 2 peltaszta, 1 paraszt és egy lovas egység alkotta a törvényen kívülieket. Az információkat egy megbízható kereskedõre bízva jutatta el Salona-ba Vibius-nak. Vibius a csata óta a település fellendítésével és a környék biztonságosabbá tételével volt elfoglalva. Ebben sok segítséget kapott a lakosságtól is mivel õ is megtiltotta a fosztogatást a csapatoknak. Lassan kezdett meglátszani a keze munkája. Azonban a tartomány távoli végébõl csak rossz hírek érkeztek: rablók fosztogatják a kereskedõket, a telepeket. Így a lehetõ legjobbkor kapta kézhez Luca Antonius jelentését. Látta, hogy erõs ellenféllel néz szembe. Túllépve korábbi kevélységén azonnal üzenetet küldött öccsének Apollonia-ba, hogy segítségre lenne szüksége. A küldött épp egy ünnepség közepén érkezett meg a kormányzói palotába. Amulius fia, Cassius nagykorúságát ünnepelte. Az ifjú fénylõ, új hadiruházatában próbálgatta a legnagyobb fegyvermesterek mûhelyében készült kardját. Annyira el volt ragadtatva, hogy fel sem tûnt neki: apja távozott az ünneplõk közül. Egy csendes sarokban fogadta Vibius üzenetét és szinte azonnal fiáért küldött.
- Fiam, ma férfivé lettél annak minden elõnyével és felelõsségével. Megkapod életet elsõ komoly feladatát, amellyel a család felemelkedését segítheted. Alád adok 1-1 eques és hastati egységet és ennek a derék embernek az útmutatása alapján Salona-ba vezeted õket, mert nagybátyádnak szüksége van ezekre a katonákra és a bátor szívedre. Menj fiam és útközben vigyázz a katonákra és magadra. Jupiter kísérjen utadon!
Másnap az ifjú Cassius rövid búcsút vett sírdogáló anyjától, Lucilla-tól, majd büszkén az indulásra kész sereg élére lovagolt és elindult Salona felé.
Eközben Tiberius Tarentum és Croton között ingázva intézte a család ügyeit. Irányította a fejlesztéseket, felügyelte a kiképzéseket. Nagy hangsúlyt fektetett a flotta építésébe. Ezekben a kecses hajókban látta a jövõ zálogát. Sokszor így, a nagy munka közben fogadta a hírnököket, látta el pecsétjével az iratokat. Tudta a harcmezõn már sokat nem tehetne, ezért eszét és tapasztalatát felhasználva támogatta a távoli vidéken harcoló fiait.
Egy kellemes nyári napon ritka szabadidejét töltötte a tengerparton. A szolgák készítette árnyékban feleségével, Galla-val pihengettek, élvezték a friss és zamatos gyümölcsöket. A szél a roston sülõ tengeri halak illatát és a távoli hajóácsok kopácsolását hozta feléjük. Azonban az idillt egy porosan, fáradtan érkezõ férfi zavarta meg. Tiberius római ügyeinek intézõje volt az. A felé nyújtott bort elfogadta, majd szinte egy szuszra hadarta el a legfrissebb híreket: Kitört a háború a szenátus és a görögök között. A Scipio család is csatlakozott.
- És a Julius-ok ? – vágott közbe Tiberius ?
- Õk még kivárnak, mert a gall fenyegetés ott a nyakukon.
- A szenátus mit vár tõlem ? Mit hallani ?
- Egyelõre új feladattal nem bíztak meg tudtommal, uram. A többség elfogadta magyarázatodat és büszkék arra amit eddig elértél – felelte a hû szolga.
Tiberius a remek híreket meghallva legszívesebben dalra fakadt volna, de beérte annyival, hogy jól lakatta a hírhozót és maga erõre kapva feleségét a sátrába vezette.
268. tele igencsak hideg volt. Ezt a legjobban a távoli északon utazó Lentulus Corialanus érezte meg. Hosszú út során jutott el Venetia tartományba, ahol már a gallok az urak. Itt egy Batavium melletti településen sikerült tárgyalnia Senaculus of Sabis gall követtel. Hosszú tárgyalás vette kezdetét, aminek a végén megköttetett a kereskedelmi egyezmény és a térképekért cserébe félévente 500 denarius fizetését harcolta ki. A tárgyalást követõen egy fogadó csendes sarkában rendezgette el feljegyzéseit. Úgy érezte a családfõ által rábízott feladatot tisztességgel elvégezte. A gallokkal folytatott beszélgetés során rájött, hogy kemény, harcban edzett nép. A mûvelt római szemnek barbárnak tûnnek, azonban vele nyíltak és viszonylag kedvesek voltak. A római népet puhány hódítónak tartják. Feltehetõen rövid idõn belül a fegyvereké lesz a fõszerep. Gyengéik között a tengeri hadviselés alacsony fokát és a szegénységet jegyezte fel, amelyet fõleg a tárgyalások során figyelte meg. A végsõkig vitáztak minden egyes denarius miatt. A tekercset elrendezte és elrejtette, majd másnap hajnalban a csípõs téli szélben elindult haza, hogy a beszámolót átadhassa urának. Eközben az enyhébb Apollonia-ban Amulius fülébe bogarat ültetett felesége, Lucilla. Tapasztalatlan fia csatába készül a forrófejû Vibius oldalán. Ez a gondolat nem hagyta nyugodni. Magához kérette Caius Flaminius-t és arra kérte, hogy keresse meg a rablókat és próbáljon velük megegyezni. A diplomata felvetette, hogy Tiberius nem adott erre neki engedélyt. Minden denarius-nak meg van már helye. Azonban Amulius hajthatatlan volt és útnak indította a követet. A nyári meleg már úton találta a hûséges szolgát. Egy vidéki fogadóban szállt meg, amikor a szomszédos asztalnál érdekes beszélgetésre lett figyelmes. A férfiak egy távoli tartományból menekültek a háború elõl: a makedónok és a görögök hadba léptek. Éppen azt mesélte egyik a másiknak, hogy látott az úton egy díszes csapatot, amely Apollonia felé tartott egy görög követtel. Caius sietve rendelte magához kíséretét és azonnal indult vissza Apollonia-ba. Közben ezerszer átkozta magát, amiért engedett Amulius kérésének. Most az ifjú egyedül lesz kénytelen tárgyalni egy tapasztalt szónokkal, egy öreg diplomatával. Csak ne érjen túl késõn… Az ünnepélyes búcsúztatásra toppant be a palotába. Megakles of Catana önelégült mosollyal üdvözölte kollégáját és nagy étvággyal fogyasztott az ünnepi asztalról. A legfõbb vendég helyérõl minden finom falat keze ügyébe esett. Caius ellentmondást nem tûrõen húzta félre Amulius-t, hogy megtudja a tárgyalás eredményét.
- Nyugalom, Caius. Bár eleinte ideges voltam távolléted miatt, de nem tudtam tovább húzni az idõt. Azt hiszem családunkra valamint Rómára nézve tisztességes megállapodást kötöttem. Megakles szövetséget ajánlott, térképeket és kereskedelmi egyezményt. Kemény vita volt, de be kellett érnie az egyezménnyel, így nem sértettük meg a római érdekeket. A dolgozószobámban pedig több csodálatos, új térkép került.
- Büszke vagyok rád Amulius, méltó utódja leszel apádnak!
Vibius-hoz pedig csak özönlöttek a tartomány végébõl a panaszok. A rablók már a termõföldeket fosztogatják és mindent elvisznek. Érezte valamit tennie kell. Megígérte, hogy lánya esküvõje után sereggel indul Iatragoras ellen. Lánya Paulina makacs teremtés volt és válogatós. Neki és feleségének, Hostia-nak több csatát meg kellett vívnia, amíg az eladósorba került szépségnek mindenkinek megfelelõ kérõt találtak. Így esett a választás Herennius Didius-ra. A boldog pár rövid ideig élvezhette a mézesheteket. Pár nappal az esküvõ után Vibius elindította seregét: 3 hastati, 2 velit és 1 eques egység, valamint Aulus és Cassius csatlakozott hozzá. Úgy döntött, hogy a rablók legyõzése után Segestica ellen vonul. A települést új võre bízta, akinek parancsoksága alatt a Tarentum-ból érkezett feltöltött egységek maradtak. Vibius késõn is indult illetve nem is diktált hatalmas tempót, ezért már csak ez elsõ hó eljövetelekor érkezett arra a területre, ahol Iatragoras táborát sejtették. Vibius a haditanácsot késõ este hívta össze. Hála Luca Antonius pontos jelentésének tisztában voltak az ellenség erejével. Így annak legveszélyesebb egysége mindenképp a vezér és annak lovas kísérete. A terv szerint a vezért harcra kell kényszeríteni és lovas-csatában legyõzni. Így a maradék könnyûgyalogság már nem fog gondot okozni. Vibius így a centrumban elõre a velit-eket állította mintegy csaléteknek. Mögöttük a hastati-k álltak. A bal szélre Aulus és az eques egység, jobbra maga és az ifjú Cassius került. A sereget egy dombra állította fel, amelynek a lábánál egy erdõ terült el. Iatragoras csapatait az mélyen erdõben vonta össze és elrejtette õket. Vibius óvatos elõrenyomulásra adott utasítást az erdõ felé. Azonban az ellenség így sem mozdult. Így Vibius kénytelen volt benyomulni a sûrûbe. Aztán az erdõ mélyén tõlük jobbra meglátták az ellenség arcvonalát. Vibius parancsot adott a seregnek, hogy forduljon szembe az ellenséggel és folytassa az elõrenyomulást. Aulus-nak meghagyta, hogy maradjon a balszárnyon, ha Iatragoras elõretör támadja meg és ölje meg. Õ maga Cassius-sal megpróbál az ellenség mögé kerülni és amennyiben a vezér nem támad, akkor hátulról lepi meg. A különítmény óvatosan indult el, a lovasok a lehajló ágakat a lovak a hóban megbúvó alattomos akadályokat kerülgették. Azonban akármilyen óvatosak is voltak Iatragoras felfedezte õket. Vibius látta, hogy a vezér és 1-1 peltaszta valamint illír egység kiválik a fõerõbõl és feléjük indul. Kiadta az utasítást Cassius-nak, hogy lassan visszahúzódnak, hogy Iatragoras eltávolodjon a gyalogosoktól és majd akkor csapnak le rá. Terve fényesen bevált. Biztonságos távolban rohamra indította csapatát. Azonban Iatragoras páncélozott kísérete kemény dió volt. A lovas harcra alkalmatlan terepen már nem számított a kiképzés. Test-test elleni öldöklõ küzdelem kezdõdött, amelyben azonban szép lassan érvényesült a számbeli fölény. Az ellenség vezére aztán egyetlen megmaradt emberével menekülõre fogta.
A kimerült Vibius nem is akarta üldözni; várta a gyalogság támadását. Az azonban elmaradt. A két egység visszafordult és a fõerõk harca felé indult. Vibius remélte, sõt biztos volt benne, hogy Aulus megoldotta a feladatát és a maradék ellenséget elintézte. A csatatérre érve nem kellett csalatkoznia. Mindenütt halott vagy menekülõ rablókat látott. Aulus vértõl csatakos páncélban és karddal jelentett neki:
- Bátyám az ellenséget megsemmisítettük. A gyalogosrohamot a velit-ek dárdái megtörték, majd a hastati-roham és a lovasság bevetése eldöntötte a csatát. Tied a dicsõség! 23 római hamvasztásáról kellett gondoskodni a csata után. De a környék parasztjai hálásan köszöntötték a római sereget, amely biztonságot hozott végre nekik. Vibius 2 nap pihenõt rendelt el, hogy aztán Segestica ellen induljon. Ezen idõ alatt kérte egy környékbeli legény, hogy elébe járulhasson, mert ajándékot hozott. Zsákjából Iatragoras fejét vette elõ.
- A környékünkön bujkált, de megismertük és nem kegyelmeztünk neki. Vibius a rövid pihenõ után magabiztos, erõtõl duzzadó sereget vezetett Segestica falai elé. Körbesáncoltatja a várost és ostromgépek építését kezdi meg. Aztán éjszakánként a benn lévõ Luca Antonius jelét várja. Az év vége Tiberius-t ismét Tarentum-ban találja. Itt érkezik hozzá Vibius hírnöke a jó hírekkel. A családfõ ajándéka jeléül a frissen felállított eques egységet indítja útba Segestica-hoz, Vibius parancsnoksága alá. A másik hír, amit hûséges római embere hozott neki már nem tetszett annyira. Róma hadba áll a gallokkal, ezekkel az ismeretlen és vad emberekkel.
- Csak Mars legyen velünk!
266. nyarának végén a felkelõ nap Tiberius-t már tarentum-i dolgozószobájában találta. Kialvatlan szemekkel csodálta az ismétlõdõ természeti jelenséget. Mosolyogva gondolt arra, hogy az égitest családját is jelképezhetné, ahogy lassan kiemelkedik a szürkeségbõl. Visszasétált asztalához és egy pohár bort töltött magának, finom dalmát vörösbort, az övét. Aztán a tekercsek fölé hajolt és összegezte a befutott híreket. Felül a nemrég visszaérkezett Lentulus Corialanus követ jelentése szerepelt a gallokról. Annak minõsége kielégítette elvárásait – nem kellett csalódnia szolgájában -, Lentulus már korábban jelezte a háborút, ami bizony gondot okozhat. Ha a görögök elleni elkerülhetetlen háborúba belekezd, akkor nem lenne jó egy forrongó, ellenséges tartomány a hátában. Feltehetõen majd egy kisebb sereget kell majd tartania folyamatosan azon a részen, pedig minden katonára szükség lehet majd a hoplita-k ellen. Fia, Vibius jelentése szívének sokkal kedvesebb volt, azonban gondjait nem csökkentette. Az írás szerint Vibius rohamot vezényelt Segestica ellen: 252 római támadt 121 illír zsoldosra. Egy kossal betörték a kaput, majd azon a családi kíséret és a lovasság beözönlött. A kaput védõ 2 egységet, élükön Diurpaneus-sal elsöpörték. Egy töredék csapatot pedig a fõtérig üldöztek. Ott egy mellékutcában álltak le, hogy bevárják a gyalogságot. Itt az írás kicsit zavarossá vált: Vibius szerint az épületek alól, a tetõkrõl újabb illír zsoldosok támadtak rájuk hirtelen. A lovasság lendülete és gyalogsági támogatás nélkül volt kénytelen harcolni a szûk utcában. Aztán 14 halott árán sikerült legyõzni az ellenséget és megszállni a települést. Luca Antonius titkos jelentése viszont arról számolt be, hogy Vibius már gyõztesnek képzelte magát és a dicsõségben fürdött. Elmulasztott minden alapvetõ óvintézkedést. Így a fõteret védõ egység váratlanul egy elkeseredett támadást tudott intézni ellene. „ Azonban meg kell hagyni, hogy fiad az új helyzetben nem vesztette el a fejét és határozottan, bátran cselekedett és gyõzelemre vezette fegyvereidet” – írta továbbá Luca Antonius, aki ezt követõen visszaindul Apollonia-ba. Az utolsó jelentés a tartományból érkezett és így a legfrissebb volt. Ezek szerint az ipar készen áll arra, hogy a sereget korszerûbb felszereléssel lássa el, amely fokozott elõnyt jelent majd a görögök elleni harcban is. Tiberius felnézett ismét a falon függõ térképre:
- Tehát ide jutottunk közel 4 év alatt. Seregeim megvetették a lábukat a parton és három tartományt is elfoglaltak. Ezen csatákban harci tapasztalatokat szereztek és nem érte õket csalódás. Vezetõikben bíznak és tûzbe mennének értük. A tengeren is már komoly flotta szervezõdött, amely alkalmas lehet nagyobb feladatok elvégzésére. Akkor lássuk hogyan tovább…
Azonban a döntés csak a téli hónapokra született meg és még mindig sok álmatlan éjszakát szerzett a családfõnek. A múló idõ ellenére sem tudta magát rászánni, hogy komoly háborúba vezesse népét. Azonban nem volt teljes a tétlenség: hírnökök mentek a seregek és a flotta felé, hogy az egységek feltöltését és újrafegyverzését haladéktalanul kezdjék meg. Aztán hetek múlva saját szemével látta, ahogy a hastati egységek, a lovasok a tarentum-i síkon gyakorolják az új felszerelés használatát. Egy alkalommal maga is lement a táborba, hogy erõt merítsen katonáiból, akik hosszasan éljenezték és elárasztották szeretetükkel.
Apollonia-ban a katonák távolléte miatt tétlenségre utalt Amulius a diplomácia fegyverével segítette elõ apja terveit. Aschines of Lilybaeum makedón követ kért tõle kihallgatást. A megbeszélésen, ahol természetesen jelen volt Caius Flaminius is a kölcsönös üdvözlések után elsõsorban a görög kérdés volt terítéken. Mind Amulius, mind a makedón követ a másik szándékait próbálta feltérképezni. A kölcsönös bizalmatlanság arra vezetett, hogy a tárgyalások elhúzódtak. Bár a makedón kényelmesen lakott és nem lehetett oka panaszra, de az idõ õt jobban sürgette. Így lapjait fel kellett tárnia: szövetséget ajánl a Brutus családnak. Amulius érezte, hogy most már nyeregben van és rövid idõn belül megszületett a megállapodás: szövetség köttetik a két nép között, amiért a makedón nép 1.000 denarius-t és térképeket ad át. A legsebesebb lábú futár vitte a hírt Tarentum-ba. A tépelõdõ Tiberius-t fürdõjében találta meg házi szolgája, hogy hírek érkeztek Apollonia-ból. A családfõ a télies idõ ellenére szinte azonnal dolgozó szobájába sietett, ahol pár perc múlva fogadta is a hírnököt. Az minden bevezetõ nélkül nyújtotta át neki a tekercset, amelyet fia, Amulius pecsétje zárt le. Biztos kézzel bontotta fel és olvasni kezdte. Gyorsan szaladt végig a pontosan fogalmazott sorokon, amelyek a Brutus - makedón szövetség részleteit tartalmazta. Szeme csak a titkos záradékon akadt meg: a makedónok vállalják, hogy közvetlen támadást intéznek Thermon ellen, amelyet átadnak majd a Brutus családnak. Ami cserébe tiszteletben tartja a görög félszigeten elért eredményeiket.
- Kockázatos, kockázatos. Túl sok benne a „ha” és bár elsõ ránézésre kedvezõ ajánlatnak tûnik, de túl nagy falatot enged a makedónoknak – gondolta Tiberius. Aztán a átfagyott, fáradt hírnökre nézett:
- Köszönöm szolgálatodat. Eredj és pihend ki magad, házam vendége vagy, de holnap azonnal indulnod kell vissza a válasszal Apollonia-ba. A hírnõk csak némán bólintott és távozott.
Tiberius a nap hátralevõ részében parancsok sorát diktálta le és küldte szét, amelyek mind egy elkövetkezõ háborúra való felkészülést rendelték el. Amulius-nak külön utasítást küldött:
„Fiam, Rád bízom a görögök elleni háború vezetését. Vibius-t és seregét hívd vissza Segestica-ból és szervezd meg a további feltöltést és újrafegyverzést! Illyria-t Aulus és 2 városi õrség fogja egyenlõre védeni és melléjük adom Sextus admirálist 1 bireme-vel. A beérkezett és feltöltött sereggel indulj Thermon felé. Amennyiben érkezésedkor még görög kézen van, akkor foglald el, ha erre vonatkozólag megkapod külön megerõsítõ parancsomat! Támogatásul megkapod Servius admirálist 6 bireme-vel. A hû Luca Antonius majd felveszi veled a kapcsolatot, õ elõreláthatólag Thermon-nál fog majd várni. ”
Miközben ezek a sorok íródtak Luca Antonius még csak Salona határában járt. Lehetõség szerint kerülte a forgalmas utat vagy megfelelõ álcát alkalmazva haladt az út többi vándorával együtt. Salona-t elhagyva egy út melletti fogadóban pihent meg, amely igen nagy forgalmat bonyolított le. Vacsoráját fogyasztotta, amikor újabb vendég érkezett Apollonia felõl. Tiberius hû kémének feltûnt a személy viselkedése, ahogy a társaságban mozgott és figyelt. Elsõsorban szabadságos római katonák társaságát kereste. A hajnali napsugár érkezése elõtt álmában lepte meg az idegent. Az ébredõ férfi késsel a torkánál tért magához.
- Ki vagy te ? – kérdezte tõle suttogva.
- Egyszerû kereskedõ, de a vagyonom áruba van fektetve, semmit nem találsz nálam.
- Persze, kereskedõ. Orcátlanul hazudsz a halál torkában ? – azzal szabad kezével átkutatta a férfit és a nyakába akasztva a görög család pecsétjét találta.
- Aegisthos vagyok Larissa-ból – nyögte ki.
- És mi járatban vagy a Brutus-ok földjén ? – nyomta kicsit mélyebbre a kést Luca Antonius.
- Uram parancsolt rám, hogy szerezzek híreket, mert az a pletyka terjeng, hogy háborúra készültök ellenünk – válaszolta teljesen megtörve.
Ekkor azonban léptek közeledtét hallotta meg Luca Antonius és egy pillanatra levette szemét foglyáról, aki azonnal kihasználta a hibát és lerúgta magáról a rómait, majd a közeli erdõbe vetette magát. Luca bosszúsan nézett utána, de mást már tenni nem tudott. 264. nyarára ért Luca Antonius a görög Thermon-hoz, amely ekkor már komoly makedón ostrom alatt állt. Sikerült elvegyülnie a makedón táborban, ahol megtudta, hogy a városban bennragadt 2 görög családtag is. Azonban nem érezte a támadó seregben a lelkesedést és a magabiztosságot. Segestica-ban Aulus munkához látott a település felvirágoztatása érdekében, sorra emelkedtek ki az új építmények a településen és a lakosság is megbékélt a sorssal, amely nem is volt olyan kegyetlen. A helytartó idõközben nagykorúvá vált fia, Titus segédkezett apjának a feladatokban. Aulus apja, Tiberius tervei szerint Segestica-t fia gondjaira bízza majd, õ pedig a határ mentén épít ki védelmi vonalat õrtornyokból és erõdökbõl. Az elkövetkezõ hónapok feladatait beszélték meg kettesben a falu határán kívül, amikor a távolabb pihenni kíséret egyik tagja szólt, hogy üzenet érkezett Tarentum-ból. A hírnök a családfõ pecsétes levelét nyújtotta át Aulus-nak:
„ Adjál utasítást Sextus admirálisnak, hogy vegye blokád alá a gall Patavium-ot. A beállt hadiállapot miatt fokozott készültséget tartsál fenn. Sajnos egyelõre erõsítést nem tudok küldeni, de bízom benned és kardodban!
Ps: Nem tehettem mást, a szenátus bizalma nagyon fontos!” Aulus utasítására Sextus vitorlát bontott és a közeli Patavium felé vette az irányt. Egyetlen bireme-vel óvatosan közelítette meg a kikötõt, ahol szerencsére nem talált gall hadihajót. A be- illetve kifutni szándékozó kereskedõk közül az elsõ kettõ hajóját megcsáklyázta és elfoglalta, így a többiek jobbnak látták, ha nyugton maradnak. Tiberius az akció sikerérül késõbb egy szenátusi levél és a csatolt 1.000 denarius útján szerzett tudomást.

Anonymus

 
Fórum: legfrissebb
Posted by erew - nov.. 24, 2017 23:45
Posted by Mergor - nov.. 24, 2017 21:55
Posted by gzura - nov.. 24, 2017 18:18
Posted by Mergor - nov.. 24, 2017 17:33
Posted by martin0429 - nov.. 24, 2017 16:19
Szavazás
Total War: WARHAMMER vélemény
 
ONLINE
Oldalainkat 264 vendég és 3 tag böngészi