AutoalkatreszOnline24.HU

Az Új Brutus Krónika II. fejezet

264. telére bár a család még nem szerzett fontos pozíciót a szenátusban, de eredményei alapján – elsõsorban Patavium sikeres blokádja – sikerült komoly támogatókat szereznie. Tiberius-nak sikerült elérnie, hogy kapcsolatai következõ feladatként a görögök elleni háború megkezdését jelöljék ki a családnak. Így Brutus leplezni tudta becsvágyását és Róma dicsõségére indíthatta meg seregeit. Servius flottája elindult Sparta blokádjára. Luca Antonius eközben Thermon-nál a makedón táborban töltötte napjait. Azonban akármilyen ügyes is volt, meglepte, amikor az ostromló sereg az elvonulás mellett döntött. Óvatosan járta sorra az egységeket, hogy híreket szerezzen, de csak mente-mondákat hallott valami hatalmas felmentõ görög seregrõl. A hónap végére Thermon felszabadult az ostrom alól, így Luca Antonius is bejuthatott a településre. Ott a gyõzelemtõl magabiztos 9 peltaszta egységet látott csak a vezéri kísérettel. Ez lenne az a félelmetes görög sereg ? Felmentõ had pedig sehol! A szokatlan kemény tél Dalmatia tartományban néhány helyen éhínséget okozott, amely miatt komoly mozgolódás támadt. A legtöbbet sikerült csírájában elfojtani, de Inachos vezetésével illír zsoldosok vetették be magukat a hegyekben, ahonnan fosztogatásokra indultak. Herennius Didius a tartomány vezetõje a közelben elvonuló Vibius-tól kért segítséget. A vezér elmondta a táborába érkezõ Herennius-nak, hogy egyetlen katonát sem akar nélkülözni, mert fontos feladat vár rájuk, de itt hagyja az ifjú Cassius-t, akinek már van harci tapasztalata és pár útonálló nem okozhat neki problémát. Cassius roppant büszke volt önálló feladatára és rábízott 2 salona-i városi õr egységre. Azonban túlzott magabiztossága megbosszulta magát az erdõs hegyi terepen. Csapatai már napok óta meneteltek a hideg téli idõben, a katonai élethez nem igazán szokott emberek harci kedve egyre csak párolgott. Aztán a 6. napon egy erdõ melletti tisztáson megpillantották a rablók seregét. Cassius lenézõen minden eligazítás nélkül támadásra vezényelte seregét. A két egység szembõl támad, míg õ az ellenség mögé kerül – ez volt a tervecske. Azonban a vezetõ nélkül maradt városi õrség minden taktikai fegyelem vagy elgondolás nélkül szembõl támadt a pihent és elszánt rablókra. A távolban járó Cassius már csak azt látta, hogy dicsõ serege menekül a csatatérrõl. Erre õ maga indult rohamra, hogy ezzel is visszafordulásra kényszerítse embereit. A lovasroham elõször teret nyert, de a létszámfölényben lévõ útonállók lassan kezdték elnyomni õket. Cassius körül sorra hullottak el kísérete tagjai. Szerencsére ekkorra néhány korábban elmenekült gyalogos visszatért a harcba. Azonban csak azt sikerült elérniük, hogy Cassius a pillanatnyi lehetõséget kihasználva elmenekülhetett a csatából. 75 római halott maradt ott a távoli erdõben és Inachos igazi hõs lett a rablók között. 263-as esztendõ azonban már sokkal jobban kezdõdött. Sextus admirális Patavium kikötõje közelében páholyból nézhette végig, ahogy a római seregek megszállják a települést és így megszûnik a közvetlen gall fenyegetés a határon. Bireme-jét visszafordította Segestica partjaihoz, hogy megvigye a hírt a családnak. Nem sokkal azután, hogy az admirális megtette jelentését újabb vendéget jelentettek Aulus szolgái. A szomszédos dák nép követe, Dicomes érkezett meg fényes kísérettel. A diplomata elmondta, hogy népük békés természetû és vitára okot adó nézeteltérés a Brutus családdal nincsen. Szeretnék ezt a jó viszonyt fenntartani és a birtokukban lévõ térképeket átadni valamint a kereskedelmi egyezményt kötni. A házigazda a megállapodást követõen kitett magáért és a lehetõ legnagyobb pompával látta vendégül a dákokat és még katonai bemutatott is szervezett nekik. Abban a hitben és meggyõzõdésben tértek haza, hogy a római nép igenis vendégszeretõ és udvarias, de nem puhány. A másik határon Luca Antonius megérezhette milyen egy ostromlott településen élni, amikor nem saját csapatok veszik körbe a falakat. Egyik éjszaka a makedón sereg visszatért váratlanul a város falai. Bár bevenni nem sikerült, de ismét elkezdték az ostromot. Nehéz hetek jönnek – gondolta. Talán a sikeres dák látogatás hatására 263. telén Saulius szkíta követ kért kihallgatást Vibius-tól Apollonia-ban. A távoli nép képviselõjét a Brutus-család szívesen látta. A baráti hangulatú megbeszélésén anélkül, hogy nagyobb elkötelezettségeket vállaltak volna a tárgyaló felek térkép-cserére és kereskedelmi egyezmény megkötésére került sor. Ugyanakkor az óvatos haladó Servius egy téli estén a kései órákban meglátta távol Sparta védtelen kikötõjét. A görög flotta vagy nagyon le van foglalva vagy felõrlõdött a harcokban, de semmi jelét nem adta annak, hogy a felbukkanó idegen – igaz még semleges – flottát várták volna. Servius így sietség nélkül felállította 6 bireme-jét a kikötõ közelében lezárva minden lehetséges ki- vagy bejutást. A hadiállapot beállt a görög néppel. 262. nyarán Tiberius Rómába utazott. Célja az volt, hogy személyes jelenlétével adjon súlyt a család terveinek. Róma közelében egy villában találkozott római emberével és néhány szenátorral. Az erotikától fülledt vacsora után kötetlen beszélgetés kezdõdött közöttük. A családfõ igyekezett tudatosítani a jelenlévõkben, hogy a család jogot formál a görög városokra és nem szeretné, ha a szenátus másik családnak adná esetleg azokat. A szenátorok megnyugtatták, hogy nem fog csalódni. A többi családot és Rómát egyéb feladatok kötik le: a gallok és a karthago elleni háború, amelyben most már a Julius-család is benne van. Így a görög világban szabad kezet kap, minden csak rajta múlik. Pár nap múlva üzenet érkezett a szenátustól: Róma utasítása: foglalja el a görög Thermon-t. Azonnal pakolt és indult haza. A személyre szabott utasításokat már tarentum-i házából küldte szét. Itt várta Aulus üzenete, hogy Illyria-ban folyamatosan épülnek a határmenti erõdítmények és ura helyzetnek. Sajnos Inachos és rablóbandája még mindig a hegyekben van és folytatja a fosztogatást, de csak idõ kérdése és megoldják ezt a problémát is. A határon várakozó Amulius-nak kiadta a megerõsítõ parancsot: induljon meg Thermon felé és ha szükséges rohammal vegye be! Servius-nak feladata egyszerûbbnek tûnt: vonuljon Thermon mellé és a tenger felõl biztosítsa az esetleges ostromot. Servius jó széllel pár nap alatt Sparta alól Thermon-nál termett és a part védelmét ellátó Lykon admirális bireme-jét messzire ûzte a partoktól. A flotta kedvét a beköszöntõ tél sem vette el és folytatták a járõrözést. E tevékenységük során a figyelõ ellenséges hajót észlelt a távolban. Mint késõbb kiderült Timotheus admirális egyetlen bireme-je vette próba alá a római ellenõrzést és fegyelmet. Jutalma futás lett, ami a jelentõs túlerõ miatt nem is csoda. A tenger felõl biztosítva volt a Thermon elleni ostrom. Amulius feltöltött serege a nagy hó leeste elõtt lépte át a határt és vonult Thermon felé. A makedón ostromlók a szerzõdést kicsit furán értelmezve a római sereg érkezése elõtt elhagyták helyüket és elvonultak. A Brutus-vezér a rendelkezésre álló erõket – 5 hastati, 4 velit, 2 eques és 1 harci kutya – elrendezte az ostromhoz és terepszemlére indult. Kísérete kissé lemaradva követte Amulius-t, aki Thermon falait vizsgálva a gyenge pontot kereste. Egy bokros részhez érve pisszegésre figyelt fel, majd Luca Antonius jelét hallotta. A kémre az egyik mély gödörben megbújva talált rá. - Üdvözöllek, Amulius! Thermon-t maga Antigonos of Sparta a görög örökös védi és mellette van Doros of Sparta is. A seregük 9 peltaszta és 1-1 milicista lovas és krétai íjász egységbõl áll. Sikerült úgy beépülnöm a lakosság soraiba, hogy esetleg a kapukat egy jelre megnyitom és tied lesz a város! – hadarta el a kém a tudnivalókat, majd köszönés nélkül eltûnt Amulius szeme elõl. Tarentum-ban Tiberius utolsó értesülése annyi volt, hogy Servius biztosította a partot és Amulius megindult a város felé és az ostromot megkezdte. Azóta onnan újabb híreket nem kapott. Ezért fogadta érdeklõdve a palotához közeledõ hírnököt. Azonban nem a távoli tartományból jött. Apulia tartomány egyik kis faluja küldte, hogy egy Asinus nevû volt gladiátor és csapata fosztogatja a környéket. Tiberius elsõ gondolata az volt, hogy miért kell mindennel neki foglakoznia. Aztán haragjában arra gondolt, hogy maga indul a rabló ellen és kitölti rajta a mérgét. Aztán rájött, hogy rá most itt van szükség, ezért Lentulus Corialanus-ért küldetett. A diplomata örömmel érkezett, hiszen már kipihente a hosszú út fáradalmait és égett benne a tettvágy.
- Lentulus a tartományban egy rablóbanda garázdálkodik. Most sok és fontosabb gondom van, ezért rád bízom, hogy intézkedj. Szabad kezet kapsz a tárgyaláshoz 500 denarius erejéig. A pénzt a kincstárból kiadják majd neked.
A követ pár nap alatt megjárta az utat és sikerült Asinus-sal találkoznia. A gladiátor tudta, hogy nincs esélye Róma ellen, ezért örömmel vette, hogy a nagy Tiberius követe akar vele titokban tárgyalni.
- Asinus ajánlatom a következõ: kapsz 400 denarius-t és feloszlatod a bandádat. Ráadásul Tiberius felfogad kiképzõjének, polgárjogot és tisztes fizetést fogsz kapni.
A követ Asinus-sal tért vissza Tarentum-ba, míg bandája vezér nélkül szétesett és a falusiak a még mindig fosztogatókat apránként felszámolták. Tiberius örömmel vette a probléma gyors megoldását, bár a fülében ott maradt az a pletyka, mely szerint Lentulus csak 300 denarius-t fizetett ki Asinus-nak. Elmosolyodott, ennyi fizetség járt is neki.
264. nyarán Tiberius számára a tétlenség volt a legrosszabb. Hosszú órákat töltött el a tengernél és a távoli partot figyelte mintha ellátna Thermon magas falaihoz. De csak a várakozás maradt neki. Egy esõs napon a felnõtté érett Cornelius-sal megint csak a parton volt. Együtt bámultak a semmibe, majd Tiberius az ifjúhoz fordult:
- Érzem, hogy a mai napon fontos dolgok történnek. Édesapád, Amulius ma tovább öregbíti hírnevünket. Légy méltó arra, hogy ennek a családnak a tagja vagy!
- Észben fogom tartani, amire tanítottak és nem fogok szégyent hozni a Brutus névre – felelte elszántan Cornelius.
A település felõl ekkor Lentulus Corialanus tûnt fel és sietõsen Tiberius-hoz indult. Tisztelettel meghajolt, majd kérdõen nézett a családfõre.
- Elõtte nyíltan beszélhetsz Lentulus – bíztatta a követet.
- A tartomány határán egy kis fogadóban várakozik teljes titokban Cocoitianus of Fossae gall követ. Hosszú utat tett meg, hogy beszéljen velünk – kezdte Lentulus.
- Hm, egy gall követ. Vajon mit akarhat?! Menj Lentulus és a legnagyobb titokban találkozz vele. Vigyázz, ha lebuksz én nem is ismerlek. Hallgasd meg mit akar és csikarj ki tûzszünetet!
Lentulus gyorsan megtalálta a követet és egy csendes erdei séta közben elbeszélgettek. A gall óvatos tapogatózás után rájött, hogy végül is a céljuk közös: tûzszünet. Ezután már gyorsabban ment minden: térképekért cserébe megkötetett a tûzszünet és kereskedelmi egyezményben is megállapodtak.
Eközben Thermon mellett a római táborban Amulius megkapta a legfrissebb jelentéseket. Eszerint egy kisebb görög sereg – 1-1 milicista lovas és hoplita milicista – közeledik Alcaeos kapitány vezetésével. Bár további erõk érkezését nem jelezték, de félõ volt, hogy ez csak egy komoly felmentõ sereg elõõrse. A fõvezér tudta, hogy nem várhat és gyorsan le kell csapnia. A közeli dombra felhúzatott egy zászlót, amit pontosan lehetett látni a városból, remélte Luca Antonius is pontosan látja.
Aztán az éjszaka folyamán a legnagyobb csendben felállította seregét a déli kapuval szemben. A felkelõ nap lassan oszlotta el a sötétségét. Amulius az elsõ sorból figyelte a kaput, amely tárva-nyitva volt! Luca Antonius megéri a pénzét – gondolta.
- Támadás – ordította! Majd a terv szerint a szabadjára engedett harci kutyák a kaput védõ peltaszta és krétai íjász egységekre rontottak.
A kutyák támadása apró zavart keltett az ellenség soraiban, a fõ támadást az 5 hastati egység vezette. Feladatuk az volt, hogy a kapun berontva teret nyerjenek és így a lovasság és a velit egységek is a falon belülre kerüljenek. Az egységek futólépésben indultak rohamra, de a kapun csak oszlopban tudtak bejutni. Amulius látta, hogy az elsõ 1-2 egység már a településen belül van és felvette a harcot az ellenség gyalogságával. A közelharc hangja messzire hallatszott, a bejutásra váró egységek között a becsapódó dárdák okoztak kellemetlenséget, de mindenki szilárdan kitartott. Azonban egy oldalsó utcából a görög fõvezér, Antigonos of Sparta vezette rohamra kíséretét. A páncélozott lovasok a hastati-oszlopot oldalról kapták el és majdnem kettészakították. Amulius és a várakozó egységek csak azt látták, hogy a kapuban tombol a halál. De a vezér nem tehetett semmit, õrültség lett volna a lovasságot a szûk helyen összezsúfolódott emberek közé küldeni. Le-fel lovagolt a kapu elõtt nem törõdve a veszéllyel és személyes jelenlétével bíztatta katonáit.
A hõs hastati-k lassan megállították a lovasrohamot és apró lépésenként teret nyertek. Ekkor Amulius összerendezte a lovasságot, hogy az elsõ adandó alkalommal rohamra küldje õket és mentesítse a hõsiesen küzdõ hastati-kat. A gyõzelem elérhetõ közelségbe került, amikor két hastati lerántotta lováról Antigonos of Sparta-t és a földön végeztek vele, miközben társaik tovább szorították vissza az ellenséget. Azonban sokat már várni nem lehetett, mert az elsõ sorokban küzdõ katonák közül többen menekülni kezdtek. Amulius ekkor rohamot vezényelt a lovasságnak. A 2 eques egység és Amulius hatalmas lendülettel érkeztek meg a forgatagba. Az elsõ lendülettel át is törték az ellenség vonalát, amely hamarosan megingott és futásnak eredt.
Amulius gyors eligazítást tartott:
- Használjuk ki a lehetõséget! Lovasság utánam egészen a központig, nincs kegyelem senkinek. A hastati-k és a velit-ek a mellékutcákat tisztítsák meg! – hadarta gyorsan. Majd fordította lovát a fõtérre vezetõ széles út felé és mag vezette a rohamot.
Az ellenség elkeseredett, de értelmetlen kísérleteket tett a megállításukra. Azonban a szervezetlen és rendszertelenül érkezõ ellenállást könnyedén söpörte félre a lovasság. Így jutottak el a térre, amelyet már csak Alcaeos kapitány védett.
Megállította csapatait Amulius és rövid pihenõt rendelt el. A mellékutcákból már csak kisebb csatazaj szûrõdött el hozzá, lassan megszûnt az ellenállás mindenütt. Így a kilátástalan helyzetben lévõ Alcaeos-t megadásra szólította fel. A görög vezér, azonban a halált választotta és rövidesen meg is kapta.
A sötétség beálltával már a Brutus-ok zászlója lengett a város fõterén. Amulius most nem volt olyan kegyes és a lakosság döntõ részét rabszolga-piacra szánta, azonban elõtte el kellett temetniük azt 161 rómait – elsõsorban hastati-k -, akik életüket adták a gyõzelemért.
261. egy kellemes õszi napján a Brutus-család Salona-ban gyülekezett. A hangulatos település nagy családi ceremóniának adott otthont. A falu lakossága már hetekkel ezelõtt megkezdte a készülõdét uruk, Cassius esküvõjére. Dalmatia minden pontjáról érkeztek a vendégek és az ajándékok. A patak parton már álltak a hatalmas asztalok és sorba nõttek ki a földbõl az érkezõ családtagok díszes sátrai. Az ifjú feleség, Dryantilla rátermetten forgolódott a tömegben, irányította a szolgák munkáját. Megszokta már a nyüzsgést, hiszen Rómából hozta Amulius az új menyet. A készülõdõ násznépbõl már csak Titus, a võlegény unokatestvére hiányzott. Helyette azonban csak egy hírnök érkezett, aki a levelet egyenesen Tiberius-nak adta át.
„ Tájékoztatlak benneteket, hogy Illyria-ban az aratás nagyon rossz lett. Töredékét sem sikerült betakarítani annak, amivel nyugodt szívvel várhatnám a telet. Fájó szívvel, de mindenekelõtt a család érdekeit szem elõtt tartva kénytelen voltam összeszedni a termést, hogy azt én osszam majd szét. Sajnos több alkalommal erõt is kellett alkalmaznom, nem értették meg a parasztok, hogy nincs más választásom. Aztán bekövetkezett amit mindenképp szerettem volna elkerülni: Néhány nappal ezelõtt lázongások törtek ki a környéken, majd begyûrûztek Segestica-ba. A nép nem közvetlenül ellenem támadt, hanem a raktárakat akarták kifosztani. Ezt nem nézhettem tétlenül és bevetettem a katonaságot. Sajnos az eseményeket megállítani nem lehetett és komoly összetûzések is voltak. Egész nap tartottak villongások és csak estére megérkezõ hideg és esõ hûtötte le a kedélyeket. Azonban ekkora már közel 250-en haltak meg, amelyek közül 11 fõ a városi õrség katonái közül került ki. Másnap aztán sikerült a rendet teljesen helyreállítani és az embereket lenyugtatni. Úgy hiszem sikerült meggyõznöm õket arról, hogy senki nem fog éhezni. Bár most már a helyzet nyugodtnak tûnik, azonban ilyen körülmények között nem kívánom a rám bízott tartományt elhagyni. Remélem ezt megértitek! Sok boldogságot kívánok az ifjú párnak és ajándékba ezt a két gyönyörû lovat küldöm nekik.
Titus Brutus, Illyria kormányzója”
Tiberius nem akarta semmivel sem rontani a jó hangulatot, ezért csak röviden arról tájékoztatta a családot, hogy Titus egyéb gondjai miatt nem tud jönni és nélküle kell lakodalmat megtartani. Ezt követõen az ünnepség már szinte gond nélkül zajlott. Mindössze a vacsora közben lehetett egy-egy epés megjegyzést hallani a távoli vidékrõl érkezett vendégektõl, hogy Inachos és bandája még mindig szabadon garázdálkodik a tartományban. Ez nem kerülte el Tiberius figyelmét sem. A lakodalom befejeztével Tiberius rövid tanácskozást tartott. Elõször is a görög helyzet került terítékre. Most, hogy Thermon elesett gazdag és fontos pozíciót szereztek. Ennek kihasználásáról kellett dönteni. A makedón szövetség alapján tovább nem terjeszkedhettek egyelõre. A család úgy döntött, hogy néhány évet arra használnak, hogy a megerõsödjenek és további egységeket állítsanak fel. Aztán az akkor meglévõ helyzet szerint választják meg a következõ ellenfelet. A családtagok felfrissülve, feladataik tudatában sorra elköszöntek egymástól és készülõdni kezdtek a hazaútra. Tiberius azonban félrehívta Cornelius-t:
- Magadhoz veszel 1-1 hastati és velit egységet Apollonia-ban és visszajössz ide. Segítesz testvérednek ezt az Inachos ügyet elrendezni, de legyél tapintatos, ne sértsd meg a büszkeségét!
- Úgy lesz, nagyapa! Számíthatsz rám!
A hideg tél Tiberius-t Tarentum-ban érte már. Öregedõ csontjai egyre jobban megérezték a hûvös reggeleket és estéket. De nem hagyhatta el magát, nem volt még itt az ideje a pihenésnek. Fõleg most, amikor igencsak kedvezõtlen hírek érkeztek a görög világból. A makedón seregek teljesen felõrölték az ellenállást és a béketárgyalásokon a vesztes fél elfogadta, hogy ezentúl protektorátusként szolgája a gyõzteseket. Így a makedónok rendkívüli módon megerõsödve kerültek ki a háborúból és nincs, ami féken tartsa õket.
És akkor még itt van Luca Antonius jelentése is. Állítólag egy idegen hatalom kémének nyomára bukkant Thermon-ban. Sajnos sikerült elmenekülnie mielõtt vallomásra bírhatták volna, de nagy valószínûséggel makedón kém volt.
Tiberius zsigereiben érezte a baj közeledtét: hirtelen görög behódolás, makedón kém a városában és felszabadult makedón sereg. Ez csak egyet jelenthet!
- Gyorsan írnokot, futárt ide!!! – kiáltotta a közelben tébláboló rabszolgák felé.
Luca Antonius pár nap múlva kapta meg a levelet, amely dupla fenekû amfora aljában volt elrejtve. Az utasítás szerint azonnal a makedón uralom alatt lévõ Larissa-ba kell mennie és mindent meg kell tudnia a makedón sereg szándékairól. A hûséges kém még hajnal elõtt kisurrant és a ködös, hideg idõben nekivágott újabb feladatának.
 
Fórum: legfrissebb
Posted by erew - nov.. 24, 2017 23:45
Posted by Mergor - nov.. 24, 2017 21:55
Posted by gzura - nov.. 24, 2017 18:18
Posted by Mergor - nov.. 24, 2017 17:33
Posted by martin0429 - nov.. 24, 2017 16:19
Szavazás
Total War: WARHAMMER vélemény
 
ONLINE
Oldalainkat 254 vendég és 3 tag böngészi