AutoalkatreszOnline24.HU

Ibelini Balain írásai

Ibelini Balain írásai.
A nevem Ibelini Balain. Egy kis birtokom van a jeruzsálemi út közelében, nem messze Ascalon erődjétől. Az úr 1196. évében járunk. Jómagam pont húsz éve nem láttam Franciahont. A pápa idén, azt hiszem januárban, meghirdette a negyedik keresztes hadjáratot, hogy segítséget nyújtson a mennyei királyságnak és a szent városnak a pogány szaracénok ellen. Sajnos nem fognak időben megérkezni. Jeruzsálem ostrom alatt áll már vagy két hete. A tartalékaink kitartanak, mivel a farmerek folyamatosan hozzák be a gabonájukat a titkos járaton. Viszont a vizünk fogyóban van. Hírnökök jelentették, hogy Szaladin serege végig őrzés alatt tartja a Jordánt, így nem tudunk vízhez jutni. Éppen ezen okok miatt tárgyalok a városi tanáccsal és az egyházzal, hogy feladhassuk Jeruzsálemet, és veszteség nélkül elvonulhassunk. Bezzeg ha a király még élne! Neki nem az építmények lennének fontosak, hanem az emberek, és nem kéne meggyőznöm két mélyen vallásos szervezetet. Igen, amíg I Baldwin élt, addig a királyság virágzott.
Tisztán emlékszem arra a napra, mikor megérkeztem a szentföldre, megbocsájtást keresve. Apám még az úton meghalt, így én kaptam meg a királytól apám birtokát, Ibelint. Eleinte egy kis porfészek volt. Mára már egy hatalmas erőd, sajnos a szaracénok kezén. Emlékszem az első csatáimra. Szaladin egyik fia Kerak várát tűzte ki célpontjául, és a király engem küldött, hogy segítsem ki a vár kapitányát. Jött a hír, hogy Kerakban már képzik az erősítést a seregem számára. Elég gyenge sereget kaptam először a királytól, de muszáj volt megtámadni a szaracénokat erősítés nélkül is. Mielőtt elértem volna a moszlim hadat, egy bérgyilkos jött a táborunkba, azzal a hírrel, hogy meggyilkolta a pogányok hadvezérét. Jómagam nagyon örültem a hírnek, ugyanis ez azt jelentette, hogy a sereg némiképp meggyengült. Azonnali támadást rendeltem el az után, hogy zsoldosokat béreltem, seregem kiegészítésére. A csata a hajnali órákban kezdődött. Sajnos én és katonáim a völgyben helyezkedtünk el, így neki kellett állnunk hegyet mászni. A gond csak az volt, hogy amíg mi másztunk, a moszlimok is egyre följebb húzódtak a hegyre. Mikor viszont egy kisebb fennsíkra értünk, a pogányok megindultak lefelé azzal a szándékkal, hogy bekerítenek. Óriási szerencsémre,. ez a művelet fordítva sült el, és a végén én kerítettem be őket. Az ellenfél hirtelenjében kinevezett kapitányát a saját kezemmel vágtam le. Itt fontos megemlítenem, hogy királyunk egyik jó barátját, akit ő Kerakba küldött, hogy védje meg a várat, ez a sereg támadta meg orvul, és megölték minden emberét. Közvetlenül a csata után érkezett az erősítés a várból. Nagyon örültem a három csapat nehézlovasnak és a négy csapat lándzsásnak. A csata után visszatértem birtokomra, hogy ellássam teendőimet, és kipihenjem magam. Nap mint nap zarándokok érkeztek, és kérték hogy nyújtsak nekik védelmet. Egy hét telhetett el így, mikor jött a hír, hogy Ascalon közelében újabb szaracén sereget észleltek. Megindultam feléjük, viszont mikorra odaértem a sereg eltűnt. Tudomásomra jutott, hogy ez csak egy csel volt, hogy elvonják a figyelmemet Kerakról és Ibelinről. Mikor visszaérkeztem Ibelinbe,azt láttam, hogy kisebb pogány csoportok fosztogatják tanyáimat. Őket szerencsére gyorsan levertük, és indultunk Kerak alá. Itt a szaracénok egy hegy tetején vertek tábort, ahonnan tökéletesen beláttak mindent. Mikor megtámadtam őket, tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom. Egy csapat íjászom, három csapat Tripoliszi kardosom, öt csapat lándzsásom, egy csapat könnyűlovasom, és a testőrségemet számítva öt csapat nehézlovasom volt. Nehézlovasaimmal kimentem a szárnyakra, íjászaimat előreküldtem, majd a lándzsásaimnak megüzentem, hogy lassan induljanak meg. Sajnos kardforgatóim nem bírtak magukkal és megtámadták az ellenséget. Szerencsémre jól állták a sarat, és lefoglalták az íjászokat, míg a többiek odaértek. Mikor már a moszlimok eléggé el voltak foglalva a lándzsásaimmal, rohamot ordítottam lovagjaimnak. Ekkor kaptam a hírt, hogy megérkezett az erősítés Kerakból. Ebben a pillanatban eldőlt a csata. A szaracénok nem tudtak menekülni, így minden egyes pogányt levágtunk. A tábornokukat megint saját kezemmel vágtam le. Meg kell mondanom, nem volt egyszerű párbaj. Amikor megrohamoztuk őket, én direkt rá irányítottam kopjámat, de sajnos, ő ezt észrevette, s elhárította pajzsával. Az ütés erejétől mindketten leestünk a lóról. Ő a buzogányáért nyúlt, én a kardomért. Vagy húsz percig küzdöttünk, mikor akkorát vágott a fejemre a buzogányával, hogy betört a sisakom, pedig vagy fél centi vastag damaszkuszi acélból készült. Az ütés erejétől elestem, de még eszemnél voltam, így hasba szúrtam, majd elvágtam a pogány torkát. Ezután elájultam. A következő emlékem az hogy az ispotályban ébredezem, vastag kötéssel a fejemen. Bejött egy johannita, azt mondta látogatóim vannak. Maga a király jött el, mögötte pedig ott lépdelt kapitányom, Jean-Paul. Ő vezette a birtokot, míg én ájultan feküdtem. Később megtudtam hogy egy teljes hetet töltöttem így. Mikor a király megszólalt, valami furcsa érzés fogott el. Tisztelet és sajnálat ötvözete. Baldwin közölte, hogy bár Keraknál levertük a moszlim sereget, Az egyiptomi és török egyesített sereg megindult, hogy porig rombolja a mennyei királyság összes városát. Míg a törökök az Antiochiai hercegséget támadták, ráadásul két oldalról, az egyiptomiak Jeruzsálemet tűzték ki célpontjuknak. Arról is tájékoztatott, hogy Antiochia ostrom alatt áll, és a máltai lovagrend nem tud tengerre szállni, mert a kikötővárost már elfoglalták. A csatáról pontos jelentést kapott a király. Azt mondta, hogy egy kém el tudott bújni egy kis barlangban közel a csatatérhez. Leírta a teljes buzdító beszédet, amit 44 emberéhez intézett. Így szólt: „Emberek! Ma mind itt pusztulunk!! Ez biztos! Aki akar, még most elmehet! Amint mondtam, ma itt maradunk a csatatér porában. De ne sajnáljátok!! Úgy fognak ránk emlékezni, mint a kereszténység védelmében elesett hősökre, akik utolsó vérükig a vallásért, a hitért, és Istenért harcoltak! Tehát kövessetek engem a halálba!!!" És ők megindultak. Az szeldzsukok már messziről lőttek rájuk, ők mégis tovább futottak a biztos halába. Nagyon gyorsan megölték mindet, de Brown kapitány állta a sarat. Egyedül öt hitetlent ölt meg, mielőtt körbevették őt, és leszúrták. Mikor meghallottam a jelentést, én is úgy éreztem, hogy ezt a példamutató önfeláldozást mindünknek tisztelni kell. Miután a király végzett a fölolvasással, megkért, hogy menjek vissza Ibelinbe, fejlesszem hogy ellátást tudjon biztosítani Jeruzsálemnek. A birtokom volt az utolsó védőbástya Jeruzsálem előtt, mivel az egy hét alatt, amíg kómában voltam, Ascalont és Kerakot is elfoglalták a szaracénok, ezzel kiszorítva minket a partvidékre. Öt évet töltöttem Ibelin fejlesztésével, addig a moszlimok sem támadtak. A hatodik év januárjában jött hír hogy Baldwin meghalt, így Jeruzsálem is irányítás nélkül maradt. Engem kértek fel a védelmére. Ez jól is jött, ugyanis A szaracénok már közeledtek Ibelin felé, így az egész faluval Jeruzsálemnek vettem az utam. És így jutunk el a mai nap reggeléhez. Mint már említettem, a hitetlen pogányok már két hete ostromolják a várost. Két napja nem merünk aludni, félünk, hogy ránk törnek, mivel már nagyon meggyengültek a falak a sok támadástól. Mennem kell, a tanács és az Egyház döntést hozott, kíváncsi vagyok mire jutottak. Ha lesz még időm írni, esetleg a hazaúton egy táborban, akkor megörökítem további kalandjaimat az utókor számára.

Balain, Ibelin bárója, Az úr 1196. éve, Január 28.
 
Fórum: legfrissebb
Posted by erew - nov.. 24, 2017 23:45
Posted by Mergor - nov.. 24, 2017 21:55
Posted by gzura - nov.. 24, 2017 18:18
Posted by Mergor - nov.. 24, 2017 17:33
Posted by martin0429 - nov.. 24, 2017 16:19
Szavazás
Total War: WARHAMMER vélemény
 
ONLINE
Oldalainkat 265 vendég és 3 tag böngészi