AutoalkatreszOnline24.HU

Flaminius krónika by Nagyko I.

Ez a krónika a Flaminius család történetét meséli el. Miként segítették Rómát, hogy birodalommá váljon. A frakcióvezetõ: Publius Flaminius. Ez idõ tájt kíséretéhez tartozott egy idõsödõ szolga, aki hasznos tanácsokkal látta el és segítette munkáját. Továbbá Publiust tehetséges és jó parancsnoknak tartották, aki magas fokon képzett a hadi védekezõ harcmodorban, emellett ravasz politikus, képzett bürokrata, szigorú, de következetes ember. Legidõsebb fia, a frakció örököse: Lucius Flaminius.Apjához hasonlóan képzett politikus, remek adminisztrációs képességgel megáldva. Másod és harmad szülött fiai: Nero Flaminius. Már születésekor nagy hadi sikereket jósoltak neki a papok, és Nero-t jobban is érdekelték a haditudományok, mint az elméleti képzés.Decimus Flaminius, szintén apja nyomdokait követve remek politikus és bürokrata, nagyszerû matematikai tudással. A szenátus két tartományt adományozott a családnak: a remek borairól híres Campania-t, melynek székhelye és egyben a család székhelye is Capua, illetve Picenum melynek Ancona szolgált tartományi fõvárosaként.

i.e. 280
A szenátus feladatul adta, hogy a család Romához csatolja az eddig ligur kézen lévõ Apuania tartományt. Erre Publiusnak 5 év állt a rendelkezésére. Apuania tartomány fõvárosa Luna volt, amirõl ekkor annyit tudott, hogy egy kis város és mindössze egy fából készült palánk védi. Ez a tartomány stratégiailag Róma számára egy észak felé elõretolt helyõrséget jelentett volna, a gallok Itáliai-félsziget felé való terjeszkedésének meggátolása céljából.
Publius döntött, jó hadvezéri képségekkel megáldott fiát Nero-t küldi a feladat végrehajtására. Addig is õ a fõváros életét irányítja, Róma közelében marad és megpróbál minél jobb pozíciót szerezni a szenátusban. Picenum élére elsõszülött fiát nevezte ki kormányzónak.
Nero, hadsereg gyûjtésébe kezdett, addig is Decius Curtius a család szolgálatában álló kém elindult, hogy felderítse mi is vár a Rómaiakra Luna-ban. Még ebben az évben elindult Sextus Antio vezetésével egy követség észak felé, hogy egyelõre látszólagos békét kössön a Gallokkal. A tél folyamán kitört a háborúskodás az SPQR és a Görög városok között, de Publius egy Servius Padivius nevû fiatal követet küldött Pyrrhus of Epirus-hoz követségbe, akinek sikerült kieszközölnie a tûzszünetet és a kereskedelmi egyezményt. Eközben Sextus Antionak is sikerült felvennie a kapcsolatot a gallokkal, megkötötte a szövetséget és a kereskedelmi egyezményt. Publius tudta, hogy ez csak idõleges, de addig is anyagi haszonnal kecsegtetett. A kém megérkezett Luna-ba és a következõ jelentést küldte:
„…és Nagyuramnak megint igaza lett, hiszen ezt a fapalánkkal körülvett várost, melyben közel 1000 ligur él, csupán két hadicsapat védi, mintegy 482 fõs sereggel. A raktáraikban lévõ élelemmel két évig is tudnák tartani a várost, de Nero hatalmas serege percek alatt beveszi majd. Összeismerkedtem a kapu egyik õrével, ha a támadáskor õ lesz szolgálatban lehetõségem lesz kinyitni a kapukat légiónk elõtt…”
Nero tényleg hatalmas sereggel indult útnak, de apja tanácsára egy részét visszaküldette a gyülekezési helyre. Persze így is maradt elég embere a gyõzelemhez: 2 Hastati és 2 Velites egységgel, serege így is több mint 700 fõre rúgott.

i.e. 279
Miközben Nero Luna falai alá ért és ostromzár alá vonta a várost, Capua-ban felépült egy Jupiter szentély, a nép nagy örömére, illetve a szenátus is tûzszünetet kötött a görögökkel, amin felbuzdulva a Görög városok hadat üzentek Makedónoknak, és ez lehetõvé tette a szövetség megkötését is.
„…Amikor hõs katonáink lába alatt felverõdött Apuania pora, a ligur csõcselék a város fõterére visszahúzódva várták sorsukat. A kapu betörése után, a ligur sereg mintegy fele, odatódult, hogy megakadályozza a bejutást a várba. Hála az isteneknek a faltörõ kost kezelõ hastatik pilumesõje, és az azt követõ rohama megnehezítette a dolgukat, majd visszafutottak a fõtér irányába. Ekkor a generális parancsot adott a 2 velites egységnek, hogy szintén nyomuljanak be a fõkapun és kezdjék el abajgatni a fõtéren álló seregeket. Az ellenség parancsnoka Caratawc - akirõl emberei azt tartották, hogy puszta kézzel ütött le egyszer egy bivalyt - végsõ rohamra küldte embereit. Az elkeseredett rohamot ismét a kapunál hõsiesen helytálló hastatik törték meg. A gyõzelem a kezünkben volt. Katonáink egyenként, módszeresen vágták le az ellenség, tiszteletreméltóan, utolsó vérig küzdõ seregét. A város a miénk, Róma dicsõségére! Jupiter vigyázzon a holtak lelkére!” Nero gyõzelmét a szenátus 2500 dénár jutalommal honorálta. Publius úgy döntött harmad szülött fiát nevezi ki kormányzónak, és elrettentésül a gyõztes sereget hagyja védõnek a városban, amit megszállt és nem romboltatott le ezzel is mutatva a liguroknak, hogy Róma uralma alatt virágzásnak indulhat a tartomány.

i.e. 278
A szenátus új feladatot adott a családnak, miszerint a stratégiailag fontos Aemilia tartományt kell bevenni, melynek székhelye Bononia. Publius ezt a feladatot is Nero fiára kívánta bízni, tehát a Luna-ba tartó új kormányzóval, seregeket küldött neki. Decimus Flaminiust eközben Publius nyomására quaestornak választották a szenátusban, mely eredetileg vizsgálóbíró, késõbb a lex Valeria intézkedéséhez képest pénzügyi tisztviselõ tisztség volt. Ancona-ban felépültek az istállók, melyek a lovas egységek késõbbi kiképzését tették lehetõvé. Távoli vidékekrõl is érkeztek hírek, miszerint a Parthia és a Szkíták tûzszünetet kötöttek. Az év végére Capua-ban felépültek a kereskedelmi építmények, míg Luna-ban szentélyt emeltek Mars tiszteletére.

i.e. 277
Decimus Flaminus átveszi Luna kormányzóságát. Nero maga mellé veszi idõközben felnõtté vált fiát: Amuliust, hogy a gyõzelem után Bononia kormányzója legyen. Nero hatalmas sereg élén elindul a város felé. Már tél van, mikor megkezdi az ostromot.

i.e. 276
Az év örömteli ünnepéllyel kezdõdött, a fiatal Amulius Flaminius megnõsült. Luna-ban megkezdõdött a termõföldek felmérése és hasznosítása, Decimust Aedile-vé léptetik elõ, teendõi közé tartozott, hogy Rómában a középületek és utak fenntartására ügyeljen, a köztisztasági és erkölcsi állapotokat ellenõrizze, a súlyokat és mértékeket szemmel tartsa, a piacra hozott élelmiszereket vizsgálja meg, végül a nyilvános játékokról s egyéb ünnepélyekrõl gondoskodjon. Ez utóbbi kötelezettség igen költségessé tette hivatalát, mert a legtöbb játékot saját pénzbõl tartozott rendezni, a Questor tisztséget Publius veszi át.
Bononia ostroma: Szerencsére a kémnek sikerült a Romai seregek elõtt kinyitnia a kapukat. Nero úgy döntött két oldalról, délrõl és nyugatról is felvonul a seregekkel. A déli csapatokat maga vezette, a nyugati hadtest élére Amulius-t állította. Mindkét sereg felvonult a kapuk elõ, melyet nyugat felõl egy hadicsapat, délrõl a vezér lovassága védett. Nero csapatai közül egy triari egységet vezényelt a lovasság ellen, Amulius pedig ezalatt velites egységével zaklatta a falakon túlról a hadicsapatot. A triari lándzsások percek alatt megtörték a vezér alig 100 lovasát, megölték a parancsnokot is, a lovasság a fõtér felé vonult vissza. Ekkor Nero a kapun át bevezényelt még egy triari egységet egy velites egység kíséretében és a fõtérre vezetõ úton sorakozott fel. Ekkor indította útra Amulius is a saját lándzsásait, akik a megmaradt hadicsapatot pillanatok alatt megszalajtották. Ehhez az egységhez egy hastati csapat csatlakozott. A déli kapunál a megmaradt lovasság egy utolsó és véres rohamra vállalkozott, de ez óriási hiba volt, a triarik lándzsái felnyársalták õket mind egy szálig. A nyugati oldalon még egy hadicsapat csatlakozott az ez idõ alatt sorait rendezõ másikhoz, de a támadást nem tudták összehangolni a triarik és hastatik, ellenben jól kooperáltak és egyre a fõtér felé szorították a hol menekülõ, hol támadó gallokat. Majd miután a gallok összes megmaradt egysége a fõtéren csoportosult a két hadtest két irányból megközelítette õket. Elõször a velitesek dárdaerdõje okozott veszteségeket nekik, majd a déli illetve nyugati kapun át betört csapatok együttes támadása pecsételte meg a sorsukat. A kör bezárult a galloknak arra sem maradt idejük, hogy isteneikhez fohászkodjanak. A csatatéren 821 gall harcos holteste mellett csupán 46 római hõs feküdt. A megmaradt lakosság egy részét Nero parancsára Rómába szállították, a szenátus megelégedettsége jeléül egy barbár lovas egységgel jutalmazta a családot. Sextus Antio ellenben a csata után tett tanúbizonyságot remek diplomáciai érzékérõl, és tûzszünetet kötött a gallokkal, és visszaállította a kereskedelmet is a két birodalom között. Még ez év telén a szenátus azt találta ki, hogy Rómához kell csatolni Berone tartományt, mely tartomány Szardínia-szigetén található, de Publius úgy döntött a gallokkal lévõ gyenge lábakon álló béke miatt nem vonja ki seregeit az északi határvidékrõl, ehelyett inkább Etruriat foglalja el, mellyel az északi és a déli tartományok között teljes lesz az összeköttetés. Levlet küldött hát Neronak, melyben utasította, hogy a sereg egy részével még ebben az évben kezdje meg az ostromot. Nero elindult Arretium ellen, ostromgyûrû alá vette a várost, kémeket küldött be, akik jelentették, hogy a várost: 160 levies, 160 görög hoplita, és 320 peltaszta védett. A hoplita egységek szorosan zárt sorokban (falanxok) küzdenek. A hopliták fegyverzete olyan volt, hogy csak közelrõl küzdhettek; hosszú (7-9 lábnyi) dárdából állott, melyet lehetetlen volt hajítani. Volt még kardjuk, sisakjuk, mell- és lábvértjük, össze-vissza 35 kg.-nyi súlyt viseltek, a csatában egymaguk, menetközben csatlós állott rendelkezésükre, de akkor is jutott nekik vagy 20 kg, a peltasztákat pedig Iphikrates alapította.

i.e.275.
Anconában felépül a kereskedõ, Lunaban a barakk, Bononiában Ceres szentélyt emelnek, Capuában pedig elkezdik a flotta fejlesztését. Arretium ostroma: 1377 római katona nézett farkasszemet a fele annyi, ellenben jól képzett etruszkkal. Nero ismét két oldalról közelítette meg a várost. A keleti kaput 160 peltaszta védte, az északit a hopliták. A hoplitákat elõször a velitesek dobálták meg a kapun kívülrõl, eközben a másik kapunál az egyik triari egység betört a városba és 20 fõsre redukálta a peltaszta csapatot. Akik menekülés közben még a második triari egységbe is belefutottak, így a 160 fõbõl mindössze 4-en csatlakoztak a fõteret õrzõ 2 egységhez. Ekkor jött Nero nagy húzása, bevezényelt egy másik velites egységet a már római kézen lévõ kapun, és a lassú hoplitákra küldte õket, akiket így sikerült elcsalnia, a kaputól, majd mikor a velitesek kifogytak a dárdákból, egy principes egység is megszórta a zavarodott hoplitákat, akiknek létszáma ekkora már 30 fõsre zsugorodott. Eközben a másik kapun egy hastati egység masírozott a városba és hátba támadta a hoplitákat, akik mikor megfordultak akkor meg a principes egység volt a hátukba, õk szintén 4 fõre zsugorodva menekültek a fõtérre. Ekkor kezdõdött a fõtér megközelítése, két irányból, de amíg az egyik oldalról közelítõ triarik megbirkóztak a második peltaszta egységgel, a hastatikat Nero túl korán vezényelte a fõtérre, így a maradék lándzsás egység, kicsit több kárt tett bennük, mint egy esetlegesen késõbbi manõvernél. Persze így is siker koronázta Nero-t, mindössze 60 embert veszített. Ez év tele eseménytelenül telt. Nero pótolta hiányzó katonáit, Anconabol pedig további erõsítés érkezett a számára.

i.e. 274.
Publius úgy döntött mégis enged a szenátus nyomásának és kémet küldött Turris Libisonis városába. Nero tovább folytatta a toborzást. A fõvárosban és Anconában is tovább folyt a flotta fejlesztése. Még nyár végén követek érkeztek Lunaba, Decimus tárgyalásokba is kezdett velük. A germánok hallva a gallok felett elért hatalmas gyõzelem hírérõl nemes gesztusként a szövetégért és kereskedelmi egyezményért cserébe térkép információval látták el a rómaiakat. Az ibér Segovax-al azonban, csupán a kereskedelem kérdéseirõl sikerült megegyezni. Télen tovább folytatódott a tartományi székhelyek fejlesztése, Lunaban felépült a kereskedõ, Arretiumban pedig Szaturnusz tiszteletére emeltek szent helyet. A kém is megérkezett Turris Libisonisba, jelentése szerint csupán 320 ember szolgált a város védelmére. Publius úgy döntött, hogy az épp férfikorba ért Manius-t, Decimus fiát küldi a tartomány meghódítására. Nero tamáskodott ugyan a fiatal hadvezérnél, hogy nagyobb létszámú sereget vigyen magával, de Manius forró fejû ifjúként, nem hallgatva nagybátyja tanácsaira, saját testõrségén kívül csupán 3 hadtesttel vágott neki a feladatnak.

i.e. 273.
Anconában felépültek a katonai barakkok, Manius pedig megkezdi az ostromot. A fiatal hadvezér nem számított az ellenséges beroniai lázadó vezérre Aeimnestos-ra, aki az ostromló seregeket hátba támadta, szintén 320 fõs csapatával, Maniust satuba szorítva, hisz csapatihoz csatlakoztak a várost védõ katonák is. A Beroniai csata: Manius testõrségén kívül seregében egy-egy hastati, principes és barbár lovas egység volt. A támadók a csata elején a peltaszta egységeket vetették be, de õket a lovasság hamar felmorzsolta, viszont itt követtek el hibát a római seregek. A Publiusnak küldött hadi jelentében ez olvasható:
„…A csata ezen állásánál kellett volna a lándzsásoknál jóval könnyebben felszerelt és mozgékonyabb egységeinknek támadni és bekeríteni az ellenséges egységet, ehelyett unokád a várból kitörõ és még a színtértõl távol lévõ peltaszta egységre küldte lovasságát, a többi hadtestet, pedig várakozásra ítélte. A lovasság ugyan szétzavarta a peltaszta egységet, de eközben a lándzsások elérték sorainkat, és hadrendben tudtak támadni, ami nagy veszteségeket okozott. Mire a lovasságunk visszatért már a másik lándzsás egység is bekapcsolódott a küzdelembe, és nekik sikerült bekeríteniük minket..”
Persze a lovasság is visszatért és hátba támadta az egyik lándzsás alakulatot, míg a másik egységet immár sikerült gyalogsággal bekeríteni, ami eldöntötte a csatát. Ellenben a rossz taktikai döntésnek köszönhetõen több mint 200 római gyalogos veszett oda az ütközetbe. A város római kézre került, a szenátus a veszteségekre való tekintettel egy triari egységet vezényelt Capuába, azzal az üzenettel, hogy szeretnék, ha a család térkép információkat csikarna ki a Makedónoktól. Ezt még ez év telén sikerült létrehozni, habár költséges mulatságnak bizonyult, de a térképek mellett, kereskedelmi jogokat és szövetséget is sikerült kötni a makedón követtel és birodalmával. Ezt a szenátus még egy triari egységgel jutalmazta.

i.e.272.
A szenátus tisztségei közül ettõl az évtõl már 4-et a Flaminius család töltött be:
Decimus lett a Pontifex Maximus, a pontifexek kollégiumának feje. Publius Praetor lett, közzé is tette azokat a szabályokat, amelyek szerint eljárni szándékozik, hogy az általa követendõ jogelvek iránt az állampolgárok tájékozva legyenek, s ahhoz alkalmazkodjanak. Nero az Aedile tisztséget vett át, a Questor pedig Lucius lett. Így a család számára könnyen kivitelezhetõ feladatként a szenátus azt szabta ki, hogy vegye blokád alá Reghium kikötõjét. A feladat teljesítését a mindössze 22 éve Herius admirális vállalja és 2 hónap mulva már teljesíti is azt. A jutalom egy barbár zsoldos csapat. Anconában felépül a Merkúr templom, Arretiumban padig istállókat építenek. A szenátus új célpontja az aranyban gazdag Dalmatia tartomány. Fõvárosát, Salona-t mindössze 320 illér védi.

i.e. 271.
Folyik a sereg toborzása, Dalmatia tartomány ellni háborúhoz, a vezetõjük Decilus Flaminius, Lucius fia. A Capuaból érkező csapatok könnyû csatában levernek Ancona közelében egy fõleg parasztokból álló lázadó sereget, Secundus kapitány vezetésével. A tél 2 esküvõvel kezdõdik, és a trákokkal kötött kereskedelmi egyezménnyel végzõdik. Lucius lánya hozzámegy egy tiszthez, bizonyos Placus Tiberiushoz.

Anonymus
 
Fórum: legfrissebb
Posted by Mergor - nov.. 24, 2017 21:55
Posted by gzura - nov.. 24, 2017 18:18
Posted by Mergor - nov.. 24, 2017 17:33
Posted by martin0429 - nov.. 24, 2017 16:19
Posted by bayarder - nov.. 24, 2017 14:06
Szavazás
Total War: WARHAMMER vélemény
 
ONLINE
Oldalainkat 225 vendég és 1 tag böngészi