AutoalkatreszOnline24.HU

A Brutus család története III.

A makedón háború

251. nyara nem várt fordulatot hozott a görög világban. Makedón csapatok lépték át a határt Thermon közelében és nagy gyorsasággal Thermon falai alatt álltak és azonnal ostrom alá is vették. Assandros kapitány vezette makedón sereg 2 peltaszta-ból és 1-1 falanx illetve sorozott pikás egységből állt. Vele szemben Thermon Cornelius minimális helyőrséggel őrizte. Amulius-t meglepte a váratlan támadás, bár titkon tudta, hogy elkerülhetetlen lesz majd az összecsapás. Azért pár év haladékot még elfogadott volna.
De a makedónok tisztában voltak vele, hogy jelenleg nincs a közelben ütőképes haderő. A főerők Crete szigetén, a másik sereg pedig a gall határ mellett. Az újonnan felállításra kerülő légió első egységei pedig egyelőre szétszórva voltak a birodalomban. De a válaszlépéssel nem lehet várni. A fővezérnek megsürgette az építkezést, így a hideg beállta előtt elkészült Sparta környékén az országút, amely gyors csapatmozgásokat tett lehetővé.
A szkíta – Armenia tűzszünet híre szinte el sem jutott e nehéz időben Amulius füléig.
Télre újabb makedón sereg lépte át a határt, Thessalos kapitány csapataival elzárta a szárazföldi utat Thermon és a félsziget között.
Amulius összeszedte a rendelkezésre álló erőket és hála a jó minőségű utaknak rövid időn belül akcióba is kezdhetett. Azt érezte, hogy a legnagyobb erőlködéssel sem érhet Thermon alá, hiszen Thessalos kapitány blokádja kellő ideig feltartaná. Marad a tengeri út. Azonban ekkor kedvező híreket kapott hű kémjétől, Luca Antonius-tól, aki belopózott a makedón kézben lévő Athen-ba. Jelentette, hogy a várost mindössze Gyras családfő védi a kíséretével. Amulius döntött: Thermon-t egyelőre a sorsára hagyja és megtámadja a kőfallal védett Athen-t. Seregével – 2-2 eques és lovas auxília, 1-1 velites és városi őrség -, amelyet Sparta-ban és Corinth-ban szedett össze Athen előtt termett és a kém által nyitott kapun rohamot vezényelt. A kaputorony elfoglalásának dicsősége a városi őrségnek jutott, amely teljesítette a feladatot.
Ezt követően a sereg akadálytalanul közelíthette meg a főteret, ahol Gyras és kísérete már készült a dicső halálra.
A harc gyorsan eldőlt és 37 halott árán Athen a Brutus-család kezébe került. Amulius rabszolgasorsa jutatta a lakosságot. Már a településen érte utol a hír a fővezért, hogy megszületett fia, Lucius és Segestica-ban elkészült a kövezett út.
Eközben a tengeren Tertius admirális elérte Crete szigetét és partra tette Asinus Aquilius-t és Vibius Mario követet. Az új kormányzó pedig be is költözhetett a frissen felépült kormányzói házba. Innen Tertius bireme-je továbbindult, hogy a közelben járőröző Numerius flottájával egyesüljön. Utóbbi a találkozó előtt a közelben figyelő Polydectes admirálist zavarta el, majd a flotta két részre oszlott: Numerius admirális alá 5 bireme és 1 trimere, míg Tertius alá 4 bireme és 1 trimere került.
A Kydona mellett hagyott Julianus admirális fedélzetére vette a fősereget, hogy azokat a makedón frontra vigye. A kasszában 6276 arany volt.
A világ diplomáciájában is több érdekes esemény történt. A legfontosabbak a Brutus-család szempontjából, hogy a görögök hadra léptek Pontusszal, a britek pedig a gallokkal. Viszont Amulius hírét vette, hogy titkos tárgyalásokon makedón – Julius szövetség megkötésére került sor; nem akart hinni a fülének.
250 nyarára Servius kapitány vezette veterán sereg visszatért Laconia tartományba és elindult Corinth felé. Ez és Amulius gyors sikere Athen-nál gondolkodóba ejtette a makedónokat, akiknek bizony át kellett gondolniuk nagyra törő terveiket. Első lépésként seregeiket visszavonták a római területekről és így Thermon is felszabadult. Azonban ezzel nem tudták megakadályozni a beindult római gépezetet. Numerius admirális hajóhada elindult a makedón kikötők felé. Quintis 1 bireme-vel kivált és a Larissa felé vette az irányt, míg a többiek Thessalonica felé igyekeztek. Luca Antonius bevette magát Larissa-ba és első jelentésében már ki is derült, hogy a várost bár fafal övei, de belül csak egy könnyű dárdás lovas egység és Aloeus the Mad családfő tanyázik. Igaz a város mellett állomásozott Thessalos kapitány kisebb sereggel. Amulius Athen-ban felfogadott új bérgyilkosát vetette be ellen; Quintis Alimentus azonban elhibázta a célt, de sikerült elmenekülnie.
A görögök elleni lecsengő háború utolsó eseményei között még Tertius admirális elsüllyesztette Sparta közelében Polydectes hajóját. Sparta-ban újabb kémet sikerült felbérelni, Servius Cursor kezdte meg szolgálatát.
A diplomácia világában sikerült elérni Amulius-nak, hogy az összes római család és a szenátus üzenjen hadat Makedóniának, így a Julius-család is felbontotta a korábban kötött szerződést és hadba lépett, azonban szenátusi tisztség még mindig nem jutott a családnak. Északon pedig a germánok és a gallok ugrottak egymásnak. Gnaeus Petilius diplomata a távoli Tripolitania tartományban folytatott sikertelen tárgyalásokat a numídiai Thero követtel, valamint a pun Burrhus-sal.
A fejlődés jeleként Tarentum-ban kovácsműhely, Sparta-ban csatorna épület meg az időszak végére.
250 telére a makedón vezérkar átszervezte seregét és újabb támadást indított a Róma hatalma ellen. Thessalos kapitány Athen, Assandros pedig Thermon ostromába fogott bele. Közben északra két nagy makedón sereg – Alexander és Astrabacus kapitány - közeledett Salona és Apollonia felé.
Amulius újra bevetette Quintis Alimentus-t Thessalos ellen, de a remélt eredmény megint elmaradt. A f?vezér tudta, hogy súlyos és gyors csapásokat kell mérnie az ellenségre, de ehhez sürgősen szüksége van az új légióra. Azonban sürgetű üzeneteire csak azt a válasz kapta, hogy a kiképzés folyik, de a sereg még nem állt össze. Egyelőre abból kell gazdálkodnia, ami van.
Servius-nak parancsot adott, hogy szabadítsa fel Sparta-t. A veterán sereg előzte a várostól Thessalos-t, majd üldözésére indult. A város közelében a tengernek szorította és a 2 könnyű dárdás és 1 falanx pikás egységet lemészárolta, majd vonult tovább Thermon felé. A remek hírt egyetlen apró esemény árnyékolta be kissé: a szenátus rosszallását fejezte ki, amiért a család nem foglalta el Patavium-ot. Persze most Amulius-t ez érdekelte a legkevésbé. Annak sokkal jobban örült, hogy újabb fiú született a családban Aulus személyében, aki Cassius gyermeke. Így már csak annyi figyelmet szentelt a Parthia – Szeleukida háború hírének, amennyit az megérdemelt.
A településeken sem állt meg az élet, Croton új fafalat kapott, Apollonia-ban és Kydonia-ban pedig felépült a kormányzói rezidencia, Athen-ban pedig új városi őrség állt szolgálatba, Thermon-ban pedig Publius Caecilius diplomata állt a család rendelkezésére. A tengeren Tertius görög hajókra vadászott, kevés sikerrel. A kincstár 8373 aranyat őrzött az év végére.
Az új esztendő – 249. – sikeresen kezdődött. Thessalos halála jobb belátásra bírta Assandros-t is, aki eltakarodott Thermon alól. Azonban gyors visszavonulása sem menthette meg Larissa városát. Servius a városnál termett és a nyitott kapun keresztül lerohanta a várost. A kaput védő Aloeus the Mad családtagot és kíséretét a krétai íjászok elűzték a bejárattól, majd a beözönlő 3 eques egység lemészárolta őket. Sajnos Servius elkövette azt a hibát, hogy íjászat laza pórázra engedte. Azok a győzelem biztos tudatában törtek előre, hogy a főteret lőhessék. Azonban az azt védő könnyű dárdás lovasok kitörtek és a szűk utcában szinte teljesen megsemmisítették a krétaiakat. Mire a segítség megérkezett, már csak pár embert sikerült megmenteni. Súlyos áron, de a város a családé lett és makedón lakosság rabszolgának állt. Ezzel a hírrel kereste fel Publius Caecilius követ a menekülő Assandros-t, aki belátva a római fegyverek nagyságát 5.000 arany fejében feloszlatta seregét. Astrabacus-t azonban ezek a hírek sem rendítették meg és ellenállt azt őt felkereső Caius Flaminius-nak, tárgyalni sem volt hajlandó. Larissa elestével a szenátus feladata – a település blokádja – is aktualitását vesztette, ezért a feladattal megbízott Quintis elfordította hajóját a görög Pergamum felé, amit korábban Tertius admirális fedezett fel. A kikötőt sikerült blokád alá vennie.
Archemides görög követ ezt követően kereste fel Oppius-t Tarentumban, hogy a békéről tárgyaljon. Oppius ügyesen csavarta a dolgok menetét és térképekért valamint 5 éven keresztül 500 aranyért tűzszünetet kötött. Amulius ennek tudatában kisebb átszervezést hajtott végre. Cornelius-t Thermon-ból Larissa-ba küldte rendet rakni és ezzel rábízta a két város irányítását. Valerius Mamercus kémet pedig szintén a városba küldte, hogy segítse a munkáját.
Athen-ból 2-2 eques és lovas auxília egységet indított útnak Apollonia felé, ahova hamarosan be kell futnia az új légió első egységeinek is. A lovasok gyorsan haladtak az Athen-ból induló új kövezett úton; a pontos útitervet pedig az új kémtől, Manius Fonteius, míg Segestica-ban a bánya fejlődött egy szintet.
249. telére a szenátus kiszúrásként a görög Pergamum blokádját rendelte. Amulius nem akarta a friss tûzszünetet felrúgni, ezért nem adott utasítást a feladat végrehajtására. Ráadásul Pontusz is békét kötött a szinte teljesen legyõzött görögökkel. És hogy a sor teljes legyen a parthusok is megbékéltek a szeleukidákkal.
Apollonia és Kydonia települések egymással versengve építették meg kikötõjüket, hogy kormányzójuk büszkén dicsekedessen. A versenyben Sparta sem akart lemaradni, ahol közösségi gazdálkodásra tértek át. Corinth új diplomatát állított a család szolgálatába, Lentulus Seneca tanult emberként foglalta el hivatalát. Larissa-ban városi õrség felállítására került sor, hogy a település lakossága biztonságba érezze magát. Ugyanakkor Athen-ban újabb bérgyilkos kiképzése fejezõdött be. Sajnos aktualitását adta a dolognak, hogy Quintis Alimentus-t egy makedón követ, Aegisthes of Larissa testõrsége tõrbe csalta és kegyetlenül felkoncolta. Utóda Quintus Hordeonius feltehetõleg tanult elõdje hibájából.
A tengeren csendesen teltek a napok, Quintis admirális csatlakozott Numerius blokádjához Thessalonica-nál, míg Tertius folytatta a járõrözést hajóival.
Cornelius miután megszervezte Larissa közigazgatásának alapjait és felállította az elsõ városi õrséget Tiberus kapitányt a sereggel a makedón határra indította, ahol Astrabacus kapitány serege várta. A vele tartó Luca Antonius-nak sikerült átcsúsznia a makedón seregen és áldásos tevékenységét Thessalonica-ban folytatta.
A hátországban, Salona közelében egy újabb útonálló csapat bukkant fel Xenagoras kapitány vezetésével. Cassius és a városi õrség teljesen megsemmisítette a parasztokból álló egységet.
Örömteli hír volt továbbá, hogy az új légió döntõ többsége sikeresen átkelt a szoroson és várta vezérét meg a feladatokat. Amulius a birodalma terjeszkedésével kénytelen volt kisebb átszervezéseket megejteni. Ennek során a család tagjai között újraosztotta a kormányzói tisztségeket, több település vezetését összevonta. Ennek alapján a távoli Segestica-ban maradt Titus, Salona-ban Cassius míg Kydonia-ba Oppius indult el. Tarentum és Croton új vezetõje az idõs Aulus lett. Thermon, Larrisa és Apollonia fejlõdésének és védelmének felelõssége Vibius nyakába zuhant, míg a félszigeten – Athen, Sparta és Corinth – Cornelius lett az úr. Maga elindult, hogy átvegye az I. légió vezetését, míg a másodikat a Kydonia-ból érkezõ Asinius-ra bízta. Mindezek után a kincstárban 3319 arany maradt.
248. elsõ meleg napjai Oppius új fiát, az ifj. Vibius-t köszöntötték. Majd sorban érkeztek a hírek a tartományokból, hogy Tarentum környékén elkészült az országút, Segestica-ban a csatorna, Kydonia-ban a fapalánk és Athen-ban a bánya. A Corinth-ban felfogadott Placus Quietus kém iratai már útközben érték utol Amulius-t, amikor is a veterán I. légióval valamint Quintus Hordeonius bérgyilkossal átkelt a makedón határon és Thessalonica közelében egy fontos csomópontban várta a makedón választ.
A közelben lévõ Borus kapitány fel is vállalta a harcot a síkságon. Közel azonos nagyságú seregek néztek farkasszemet. Míg Amulius oldalán saját tudása és képességei valamint a katonák tapasztalata állt, addig a makedónok méltán bízhattak a lényegesen nagyobb lovasságukban. 8 milícia hoplita, 4 peltaszta, 5 könnyû dárdás lovas és 1-1 falanx pikás, görög illetve makedón lovas készült a támadásra. A makedón lovasság miatt Amulius a velites-eket két sorban a hastati-k mögött állította fel. Bár így késõbb kezdhették meg az ellenség bomlasztását, de nem kellett attól tartani, hogy a fölényben lévõ lovasság lerohanja azokat. Itt érezte hiányát az elvesztegetett íjászoknak. A 3 eques egységet a bal oldalra állította, míg saját maga és egy auxilíás lovas egység a bal oldal védelmét látta el. Tartalékban mindössze a kutyák maradtak. Az ellenség lovasságát kettéosztotta és a szárnyakra helyezte. A centrumot a hopliták alkották, akik mögött a peltaszta-k sorakoztak.
Ezt látva Amulius a kutyákat kivezényelte maga mellé, míg a bal szárnyon álló lovasságnak megparancsolta, hogy vegyék fel a harcot a velük szemben közeledõ ellenséges lovassággal. A 3 eques egységnek sikerült a hoplitáktól tisztes távolságra harca kényszeríteni az ellenséget, majd rövid tusa után gyõzelmet aratni.
A terv szerint ekkor nekik ismét befelé fordulva a centrum mögött kellett volna további zavart kelteni illetve esetlegesen átrobogva a másik oldalra besegíteni az ottani összecsapásba. Azonban távol a vezértõl a lovasok belemerültek az üldözésbe és egyre távolodtak. Így Amulius-nak szinte egyedül kellett felvennie a harcot a maradék lovassággal. Szerencsére a támadásra vezényelt kutyák lehetõvé tették, hogy ne egyszerre kelljen harcolni minden egységgel és így az auxilíás lovasság segítségével ezen az oldalon is gyõzelem született.
Középen a hoplita sorok ismét kezdtek jobbra tolódni és a támadásuk fõ célpontja a centrum és a szárny csatlakozási pontja volt.
Azonban ekkor a jól szervezett pilum- és dárdaesõ megállította õket, bomlásnak indultak. Ekkor adta ki a parancsot Amulius: támadás!
A vérfürdõben szinte az egész makedón sereg megsemmisült, míg a Brutus-család 64 katonát veszített.
Szerencsére az enyhe téli idõ sem akadályozta a további terveiben Amulius-t. Luca Antonius jelentése szerint Thessalonica bár kõfallal védett, de abban csak Athenodorus makedón örökös és egy falanx pikás egység állomásozott. Bár közelben két nagy makedón sereg is tartózkodott Amulius bízott seregében és a korábbi gyõzelme is elbizakodottá tette, ezért támadást indított Thessalonica ellen. A várt siker azonban elmaradt, Luca Antonius-nak nem sikerült kinyitnia a kaput és majdnem le is bukott. Amulius tehát berendezkedett az ostromra és készült az ellenség támadására. Így többek között Quintus Hordeonius bérgyilkost az egyik sereg kapitánya, Astrabacus ellen küldte. Néhány nap múlva a véres tõrt bemutatva jelezte embere a sikert.
Azonban a bekövetkezett támadás nagysága felülmúlta Amulius várakozását. Három makedón sereg támadt rá egyszerre Alexander és Polyperchon kapitány vezetésével a nagyobbak, míg a városból maga Athenodorus vezette ki a védõket.
Amulius ismét azt a felállást választotta, ami a korábbi csatában már bejött. Itt azonban a bal oldali lovasság és a centrum között egy nagy szikla volt, amelyre a közép támaszkodhatott. Az ebeket pedig egybõl maga mellé vezényelte a jobb oldalra. A makedón sereg sem okozott meglepetést a rómaiaknak, csak most nagyobb számú lovas egységgel néztek szembe. A csata itt is a római balszárny és a makedón jobbszárny lovassága között kezdõdött el. Ismés sikerült az ellenséget megfutamítani és a vezérnek is kedvét szegték az események. Ráadásul az erõsítés is valahol távol járt még. Ezek után egy tessék-lássék hastati roham meg is tette a hatását és a makedónok menekültek. Közéjük csapott le a lovasság és folytatta a vérengzést. Azonban ekkor megérkezett a csatatérre a másik makedón sereg.
Szerencsére a hastatik gyorsan rendezték soraikat és elfoglalták ismét helyüket. Azonban a 3 eques egység már erõsen kimerült és megfogyatkozott volt. Ráadásul a másik oldalról pedig a védõk jelentek meg, hogy beavatkozzanak a küzdelembe. Athenodorus-sal Amulius vette fel a harcot és a auxilíás lovasság segítségével sikerült gyõznie. Sajnos a másik oldalon már nem volt ilyen kegyes a sors. A 3 eques egység szinte teljesen felmorzsolódott a friss ellenséges lovassággal szemben és menekülni kezdtek. Az ekkor visszatérõ Amulius a futásukat megállítani nem tudta, de a gyalogságba lelket tudott verni és azok sikeresen visszaverték az ellenség frontális támadását, majd rohamra indultak. A nap végére szinte mindkét makedón sereg megsemmisült. Amulius diadalmasan vonult be Thessalonica-ba, igaz szinte lovasság nélkül. Ezt bánta lakosság is, mert a rabszolgaságot nem kerülhették el.
Ezen kívül Apollonia mellett a II. légió is átesett a tûzkeresztségen. Kaeso kapitány Amphion kapitány útonállóira támadt. Az 1-1 paraszt és milícia hoplita egységet felszámolta.
Persze békés események is történtek ezekben a hónapokban. Elsõsorban Asinius fiának, Caius Aquilius-nak a születését kell megemlíteni. Aztán szót érdemel még Croton új kormányzói palotája, Thermon istállója és Kydonia Juno oltára.
Athen-ból két bérgyilkos indult útnak. Appius Pedius a II. légióhoz, míg Gaius Ventidius a makedón tartományokba vette az irányt. Thermon új diplomatája, Marcellus Lusius pedig Apollonia városába indult szolgálatra. A kincstárban 20.164 arany volt.
247. nyarán Epirus tartomány új kövezett útján érkezett Asinus Apollonia-ba, hogy átvegye a II. légió parancsnokságát. A harcra kész katonák hatalmas üdvrivalgással fogadták híres vezérüket. A sereghez csatlakozott még Appius Pedius bérgyilkos és Marcellus Lusius kém is. További utakat adtak át Crete szigetén valamint felavatták Athen csatornarendszerét is.
A „fronton” Quintus Hordeonius és Gaius Ventidius is megpróbálta megölni Polyperchon hadvezért, de nem koronázta siker tevékenységüket. Azonban az ellenség érezte, hogy élete csak hajszálon múlott és rómaiak nem rettennek vissza újabb kísérlettõl sem, ezét aztán nyájasan fogadta az õt titokban felkeresõ Flaminius diplomatát. A tárgyalás végére zsebében 3672 arannyal mentette életét és menekült el távoli vidékre seregét feloszlatva.
A hideg idõ beköszöntére sikerült Asinius-nak a II. légiót szája íze szerint rendeznie, de nem akarva tovább késlekedni megindult Thessalonica felé, hogy Amulius-sal a további lépéseket egyeztessék. Seregéhez csatlakozott közben Kaeso Duilius kém is. Eközben Segestica-ban tovább fejlõdött a mezõgazdaság és áttértek a közösségi gazdálkodásra, míg Sparta-ban az új fórumot vehette birtokba a lakosság. A család kincstára pedig tömve volt arannyal – 28.215.
246. nyara és maga az esztendõ rengeteg további elõrelépést hozott magával. Thessalonica és Apollonia új csatornával gazdagodott, Tarentum-ban fórum épült, Kydonia-ban megtisztították a földeket, Athen közösségi gazdálkodást vezetett be, Croton-ban új lovas istállókat adtak át, míg Salona-ban a kormányzói rezidencia készült el.
A család eközben újabb tagokkal bõvült, megszületett Cornelius lánya, Papiria és Asinius lánya, Fannia is. Míg a távoli Parthia szövetséget kötött Szkíthia-val, aki késõbb orvul a szeleukidákkal együtt megtámadta.
Luca Antonius-nak közben sikerült belopóznia Byzalora-ba. Elsõ jelentése szerint a települést fafal védi és seregét maga Euenus fõvezér és örököse, Abreas vezeti. A védõk felkészültek arra, hogy utolsó csepp vérükig védelmezni fogják az utolsó makedón tartományt. Amulius pedig úgy döntött, hogy lehetõséget ad nekik a bizonyításra. Parancsot adott Asinius-nak, hogy a II. légióval vegye ostrom alá Bylazora-t. Példát akart mutatni, hogy az aki a családra támad nem kaphat kegyelmet.
Idõközben befutott a szenátus újabb parancsa, amely Rhodos blokádját rendelte el. Amulius bátran felvállalhatta az újabb hadüzenetet a görögök ellen, hogy végre kedvében járjon Rómának. Tertius admirálist indította el, hogy teljesítse a küldetést. A kincstárban 17.271 arany maradt.
245. nyarára Tertius el is érte Rhodos-t és blokád alá vette a kikötõt háborút kirobbantva a görög városokkal. Rövid idõ múlva be is futott Archemides of Smyrna görög diplomata Tarentum városába, hogy békét kérjen. A tárgyalásokat szándékosan elhúzó rómaiak hosszú hetekre hagyták kétségek közt vergõdni a követet.
Míg Appius Pedius bérgyilkos Byzalora mellett Dromichetis dák követre támadt sikertelenül. Szerencsére sikerült elmenekülnie és nem okozott tettével politikai bonyodalmakat. Persze eközben szorgosan folyt a település ostroma is. Asinius, hogy csökkentse a harci tapasztalat nélkül álló serege veszteségét cselhez folyamodott és a beküldött kém, Luca Antonius jelére várt, hogy a város kapui megnyíljanak. Bár ez egyelõre késlekedett, de fejlõdés nem.
Salona kikötõt avatott, Segestica piacot, Sparta közfürdõt míg Kydonia-ban kereskedõk telepedtek le.
245. telére Amulius úgy látta, hogy a görög követ eléggé megpuhult és érdemi tárgyalásokat kezdtek vele. A tûzszünet fejébe térképet és aranyak fizetését követelték tõle. A tapasztalt diplomata arcára õszinte aggodalom ült ki, amikor közölte, hogy a kincstáruk üres és fizetni nem tud. Elmondta, hogy népe már semmiféle veszélyt nem jelent Rómára, ezért kéri a méltányos bánásmódot. Amulius megmutatta nagyságát és áldását adta a tûzszünetre, hogy a görögök szembe tudjak nézni egy másik támadóval, Pontus-sal.
A diplomácia területérõl érkezett még más fontos hír is, amely szerint a szomszédos dákok háborúba keveredtek Szkíthia népével.
A települések közül közösségi gazdálkodást vezettek be Apollonia-ban és Thessalonica-ban, Tarentumban pedig felépült az Akadémia.
A szenátus kis késéssel feladatul szabta meg Byzalora elfoglalását. Talán ennek hatására, talán más miatt végre sikerült Luca Antonius-nak a kapukat kinyitnia, így Asinius rohamra küldhette harcosait. A seregét két részre osztotta: a keleti kaput 5 principes, 1 harci kutya, 4 velites és 2 eques; a déli kaput Asinius vezetésével 4 hastati, 1 harci kutya, 2 lovas auxília támadta. Velük szemben a 2 vezér, 2 könnyû dárdás lovas és 1-1 íjász és peltaszta nézett szembe. A védõk kemény ellenállást tanúsítottak, de nem férhetett kétség a római fegyverek gyõzelméhez. Byzalora elesett, lakossága rabszolga lett és a makedón nép eltûnt a föld színérõl. A szenátus egy új trimere-vel jutalmazta a családot.
Ezzel a gyõzelemmel a tengeri erõk átcsoportosítása is szükségessé vált. Numerius hajóhadával visszaindult Croton körzetébe, míg Tertius hajói az idõközben Athen-t blokád alá vonó Areithous 2 kalózhajóját süllyesztették el. A kincstár 36.022 arannyal zárta az évet.
A család nagyhírû Amulius Brutus vezetésével sikeres éveket tudhat maga mögött. A gyõzedelmes csaták és hatásos diplomáciai lépések következtében sikerült erõs gazdasági háttérrel rendelkezõ, nagyhatalmú „birodalmat” építeni. eddigi története eseményekben gazdag volt és mindent összevetve sikeres is. Ráadásul a család létszáma is erõsen megduzzadt, így néhány éven belül több sikerre éhes ifjú kezdheti majd meg szolgálatát.
Az alapító, Tiberius Brutus halála után három fia folytatta a család felemelését. A vezetõ Amulius lett, aki a csatatereken is öregbítette hírnevét, míg Aulus és a még mindig nõtlen Vibius a gazdasági életben alkottak kiemelkedõt. Aulus bevonta a vezetésbe võjét, Asinus Aquilius és fiát, Titus-t. Asinus a saját erejébõl emelkedett a családban olyan magas posztra, hogy ekkora már a II. légió parancsnoka volt. Erre az idõszakra Oppius is felcseperedett illetve Nero még tanulóéveit tölti. Amulius két fia, Cassius és Cornelius szintén kiveszi részét a kormányzásból és már nem sokát kell várni Lucius felnõtté válására sem. Ráadásul egészséges unokák egész sora várta, hogy kipróbálhassa oroszlánkörmeit.
Az elmúlt idõszakban a család küzdelmes, néha nehéz csatákban elûzte a görög népet a szárazföldrõl és megsemmisítette a makedónokat. Így most a család kezén 13 város – Tarentum, Croton, Apollonia, Salona, Segestica, Thermon, Larissa, Thessalonica, Byzalora, Sparta, Corinth, Athen és Kydonia – volt állandó fejlõdést biztosítva.
A sereg magvát jelenleg is a veterán I. légió adta, amelyhez hamarosan fel fog nõni a II. légió is, amelyekben már principes-ek és íjász egységek is megtalálhatóak. Zsoldos katonák csak elvétve vannak jelen, bár a család anyagi helyzete lehetõvé tette volna több egység felfogadását is, de Amulius illetve Asinius jobban bízott a római fegyverekben.
A család szolgálatában egyre több diplomata és követ tevékenykedik. Amulius terve szerint minden településen mûködnie kellett 2-3 kémnek illetve régiókként 1-1 követnek. A legtapasztaltabb segítõk pedig a légiók mellé lettek beosztva. Ebben az idõszakban megjelentek a család körül az elsõ bérgyilkosok is, akik igazi hatást még nem tudtak kifejteni.
Amulius természetesen nem csak a szárazföldre gondolt. Így viszonylag erõs hajóhadat sikerült kiépítenie. Itt is szempont volt, hogy minden település közelében állomásozzon 1-1 bireme a gyors szállítás érdekében. Ezen kívül a csatákra tervezett hajóit két csoportra osztotta és Tertius és Numerius admirális vezetésével uralták a család körüli tengereket.
A történelem során a kezdeti tapogatózó lépéseket követõen sikerült a görögöket kiszorítani a félszigetrõl és a tengeren sem jelentettek már veszélyt. Ezt követõen kezdõdött el a háború a makedónokkal. Balga módon azt képzelték, hogy a görögök elleni háborúban elfáradt Brutus-család könnyû préda lesz. De csalódniuk kellet és tévedésüknek súlyos ára lett…
A sok siker ellenére a szenátus magasabb körei továbbra is zárva vannak a család tagjai elõtt. Pedig a nép körében és magában a szenátusban is egyre népszerûbbek a Brutus-ok.
 
Fórum: legfrissebb
Posted by Mergor - nov.. 24, 2017 21:55
Posted by gzura - nov.. 24, 2017 18:18
Posted by Mergor - nov.. 24, 2017 17:33
Posted by martin0429 - nov.. 24, 2017 16:19
Posted by bayarder - nov.. 24, 2017 14:06
Szavazás
Total War: WARHAMMER vélemény
 
ONLINE
Oldalainkat 235 vendég és 1 tag böngészi