AutoalkatreszOnline24.HU

Trák Birodalom II. rész

Kr.e. 276

Tavasz lett ismét, a hó elolvadt, s a jeges szelek visszahúzódtak az északi szkíta és germán területekre. A birodalomban is elindult az élet, megtartották a tavasz ünnepét, Sarmisegetusa városában. Miután véget ért, a hadvezérek a tanácsterembe vonultak, hogy átbeszéljék a következő évek terveit. Scyles, Tylis városából származó információit tárta a tanács elé, melyből kiderült, hogy a környéken táborozó lázadó seregek, mind Brennus rebellis vezér mellé gyűltek, s ők uralták a várost. A kém szerint annyi katona tartózkodott a városban, hogy sem a barakkok, de a kocsmák sem bírtak már el többet.
Scyles szerint egy sikeres ostrom esetén, le lehetne számolni a tartományban a lázadók nagy részével, jelentős veszteségekkel sem kell számolni, hiszen a lázadó seregek nagy része könnyűlovas egységekből áll, melyek ellen, a lándzsás hadicsapatok igen hatékonyan tudnak fellépni. A város felépítése, szűk utcáival, inkább kedvez a gyalogságnak, mint a távolsági fegyverrel felszerelt lovas egységeknek.
A rebellisek között megosztottság uralkodott, hiszen nem mindegyik csatlakozó kapitány akarta Brennus – t vezérnek, de aki felszólalt ellene, azt kivégezték. A megosztottság jó jel hiszen a jól kiképzett hadicsapatok nem csak a terep adottságait, hanem a morális válságot is ki tudják majd használni.
A tanácskozáson még szó esett a tengerparti városokról, hiszen ha Tylis már trák kézen lesz, a következő célpontnak Anchialust és Debeltos kikötővel rendelkező városait jelölték meg. E két város nagyon fontos volt a birodalom számára, kereskedelmi szempontból.
Mindkét város, stabil hátország kialakítását tette volna lehetővé, bevételeit, fejlesztésekre, további terjeszkedésekre lehetett volna fordítani.
A megbeszélés szerint Scyles visszatért seregéhez a déli határra és Tylis felé indult. Útközben trák könnyű lovasokat toborzott seregébe, bár ezzel a lépéssel a pénztár teljesen kimerült, szükséges lépés volt, mely javította a város ostromának esélyét. A nyár végén a Trák csapatok elérték Tylis városát, a vezér azonnal faltörő kosok építésére utasította embereit. Sajnos az ősz rövid volt, a szokásosnál egy hónappal hamarabb köszöntött be a tél, így Scyles a következő tavaszra halasztotta a város ostromát. Reménykedett benne, hogy amilyen gyorsan jött a tél, úgy is távozik majd, s mire a földeket művelni kezdenék a parasztok, már Trák harcosok uralják Tylis főterét.

Kr.e. 275

Scyles sokat imádkozott és hite meghallgatásra talált a háború istenének oltáránál. A tél gyorsan jött és ment is, Burubista a kém pedig nagyon kedvező hírekkel látta el a trák had vezérét. A tél folyamán több lázadás is volt Brennus uralma ellen. Bár mindegyik sikertelen volt, a rebellisek igen megosztottak, amin a az ostrom állapot csak rontott, tehát optimális az idő a támadásra.
Az ostrom elkezdődött, a rebellis lovasság hatalmas létszáma miatt Scyles a kaszás egységeket állította a faltörő kosokhoz, melléjük, mögéjük pedig a hadicsapatok kerültek.
A támadás kezdetekor az íjász egységek a falak alá rohantak, majd nyílzáport küldtek a falakon túl felsorakozott rebellisekre. Mire a faltörő kosok elérték a kaput, a balszárnyon a falat, az íjászok jentős veszteséget okoztak a védőseregnek.
Szinte egy időben jutottak át a Trákok a város első védelmi vonalán, a keletkezett réseken beözönlöttek a hadicsapatok majd felvették a harcot a lovassággal. A rebellisek a hírekkel ellentétben igen jól tartották magukat addig, míg a balszárnyon sikerült egy rést nyitni, ahol a kosoktól megszabadult kaszások betörtek a városba és harcteret elkerülve néhány hátsó utcán a főtér irányába indultak. Ezt látva a lázadó seregek közül, kivált néhány egység, hogy a főtérre siessen. Ekkor vesztették el a csatát, a meggyengült védőket megtörték a hadicsapatok, akik a főtér irányába vonultak vissza, ott viszont két tűz közé kerültek és hosszú véres csatában elbuktak.
Scyles csapatai jelentős veszteséget szenvedtek, ráadásként, pár lázadónak sikerült elmenekülni, viszont a város végre Trák kézre került. A lakosság bizonyos részét azonnal rabszolgának adták el, így növelve a fosztogatásból származó bevételeket.
A győzelmet a frakció vezetője is üdvözölte, elismerését a frissen nagykorú Cotiso adta át Scylesnek, amikor a városba érkezett, azzal a feladattal, hogy átvegye a kormányzói tevékenységet.
Burubista kém, új megbízatásának eleget téve, Debeltos városa felé indult, hogy az újraszerveződő sereget információval lássa el a városról. A legnagyobb meglepetésre, a tengerparti várost szakadár görög seregek tartották uralmuk alatt, hoplita egységekkel. Számuk nem volt túl jelentős, így Scyles úgy döntött, azonnal a város irányába indul.
A város határában az ostromkor elmenekült lázadó seregek támadtak a sorokban menetelő trák seregre Amminos kapitány vezetésével. Hiába volt a meglepetés a lázadók oldalán, Scyles ismét győzelmet aratott, a rebelliseket végleg leverték a tartományban. A gyorsabb haladás érdekében utak építését vették tervbe.
A veszteségek miatt a vezér lassítani kényszerült, hogy bevárja a birodalom több pontjáról érkező neki szánt erősítést.
Ősszel temetést tartottak Sarmisegetusa városában, mivel egy teljes hadicsapat veszett oda gyakorlatozás közben a hegyekben. A csapat egy fennsíkon gyakorlatozott, amikor megnyílt alattuk a föld és a mélybe zuhantak. A hatalmas kráterben értékes érceket találtak, így a katonák halála nem volt hiábavaló. A tisztesség megadása után azonnal további feltárást és bánya építését rendelték el.
A hadicsapat elvesztése komoly probléma volt a birodalom számára, Campus Geate városának sikerült egy kis plusz bevételre szert tennie, mivel elfogták a szkíta földekről menekülő lázadó kapitányt, akit jó szövetségeshez mérten visszaszolgáltattak a szövetségeseknek. A befolyó ajándékból sikerült a városban egy hadicsapatot kiállítani a tragédiában elveszettek pótlására.
Az év sikeresen zárult, a régen áhított város Trák kézre került, a birodalom a fejlődés útján haladt előre, melynek akadályai a bányának és a növekvő adóknak köszönhetően talán könnyebbé válnak majd.

Kr.e. 274

A bánya és Tylis ténylegesen beváltotta a hozzá fűzött reményeket, az új éve elején majdnem 2500 arany került a kincstárba, így végre rendes fejlesztéshez láttak a birodalom építészei, s kiképzői.
Lazyges és Tylis városában a katonai utánpótlás növelése céljából barakkok építését kezdték el. A katonák elszállásolása és kiképzése nem egyszerű feladat, a körülményeket ehhez kell megteremteni, így ezen épületek elindítása 4 illetve 2 teljes évet karol majd fel. A lázadó seregek és Tylis ostroma komoly veszteséget okozott a birodalomnak, így a katonai utánpótlásról is gondoskodni kellett. A kincstár anyagi helyzete megengedte, hogy erősebb egységeket is felszereljenek a hadsereg számára. Ratiarában beszorozták az első Trák gyalogságot, a mindössze 80 főből álló egységet, amely hosszú hajlított pengével ellátott kardot és nagy pajzsokat használt. Római mintára néhány könnyűdárdát hordtak magukkal, amit roham előtt az ellenség soraiba hajítottak. Rendszerint szétszórt kötetlen alakzatban mozogtak, amely elősegítette a gyors haladást a csatatéren. Furcsa kardjaik roncsolásra voltak kiképezve. A rendszeresen rohamból támadó egység, iszonyatosan sok megnyomorított katonát hagyott maga után.
A 80 fő kiképzés majdnem 800 aranyba került, s mivel a kincstár tartalma sem volt végtelen, így egyszerre csak egy egységet tudtak kiképezni. Emellett nem felejtették el a Trák haderő alapjául szolgáló hadicsapat egységeket sem, mindenhol a lehetőségekhez képest feltöltötték őket, és Ratiaraban egy új egység kiképzésébe kezdtek.
A birodalomban nagy volt a mozgás, kereskedők, kémek s diplomaták rótták az utakat, szállítva a friss információkat. Az ismert világ egyik legszebb városa Byzantium, görög kézen volt, tartományában igen nagy csapatmozgások voltak, ami nyugtalanította Vezinát, mivel Scyles, Debeltos ostromát tervezte, mely már közvetlen szomszédja volt a görög városnak.
Scyles a városon kívül vadászott, amikor lóhalálában érkezett hozzá a hírnök, miszerint hatalmas Macedón sereg lépte át a határt, majd letáborozott 2 napi lovaglásra a város és a határ között. A hírnök szerint alig látni valamit a pajzsokon csillogó napfénytől, annyi falanx egység érkezett trák területre.
A vezér azonnali üzenetet küldött Vezinának,s kérte a frissen kiképzett csapatokat, bocsássák rendelkezésére, ő maga pedig Tylisbe lovagolt és csapatát lovassággal kiegészítve a Macedón sereg felé haladt, majd mikor elérte őket, velük szemben letáborozott, követet küldött a kapitányhoz, hogy megtudja, mi célból tévedtek Trák területre. A válasz megérkezett, miszerint a macedón csapatok megpihennek itt télire, majd haladnak tovább Byzantium felé, ha erre birodalom engedélyt ad. Mivel Scyles nem akarat szembeszállni a kétszeres túlerővel engedélyezte a táborozást, Ő maga egy jól védhető szurdokba vonult vissza télire, s remélte, az erősítése mihamarabb megérkezik.

Kr.e. 273

Tavasszal egy ködös reggelen a kémek jelentették hogy a Macedón haderő sátrat bontott és elindult saját területei felé. Eközben megérkezett a várva várt erősítés is, aminek számát zsoldos gyalogsággal sikerült megnövelni.
Vezina is megkapta a híreket, ám nem azért lett ő a birodalom vezére, mert óvatlanul döntött volna. Azonnal elrendelte, hogy a kincstár tartalmát a hadsereg fejlesztésére használják fel. Ennek megfelelően Ratiarában, válogatott kardforgatókat, hadicsapatot, míg Sarmisegetusában, trák gyalogosokat képeztek ki. A Kardforgató csapat óriási pénzbe került a birodalomnak és kiképzésük is több mint egy évet vett igénybe. Vezina azonban számolt velük, hiszen a toborzott katonák közül a legjobbak kerültek ebbe az egységbe, tudásbeli fölényüket növelte a sodronypáncél, míg egykezes kardjuk és kis kerek pajzsuk az egyik legjobban mozgó, gyors, halálos gyalogos egységgé tette őket. Vezina igencsak számított rájuk, a lassú, ám szinte megközelíthetetlen falanx ellen, egy esetleges Macedón háború esetén.
Míg a birodalomban a hadügyi fejlesztések folytak, Scyles, Debeltos városa alá ért téli táborhelyéről és ostrom alá vette a várost, amit a szakadár görög vezér Endios védett kicsinyke seregével. Mivel a kémnek nem sikerült kinyitnia a kapukat az érkező Trák seregnek, Scyles faltörő kosok építését rendelte el.
Már vége volt a nyárnak, Endios azon gondolkodott, hogyan tudná az ősszel várható Trák rohamot visszaverni, mikor őrei jelezték, hogy a Trák sereg eltűnt, a félig kész kosokat is az ostromsáncok mögött hagyták, nyomuk veszett. A rebellis vezér a falhoz rohant és a mező tényleg üres volt a tábortüzek még füstölögtek, sőt felállított sátrak is maradtak mellettük. Endios azonnal kémért küldetett, megparancsolta neki, járja körbe a várost, az erdőségeket, keresse meg Scyles seregét.
Archis a sereg nyomába eredt és látta, hogy sietve távoztak, a nyomokból látszott, erőltetett menetben haladnak a birodalom belseje felé.
Archis követte a sereget, majd 3 napba telt, míg megtalálta őket a Tylis városának közelében egy völgyben.
A völgy aljában a nemrég még ostromló trák sereg, a túloldalon, a domb oldalával párhuzamosan egy Macedón sereg. A kém megbújt egy kiugró sziklacsúcs mögött és várta, mi történik.

A trák vezér heves mozdulatokkal utasította kapitányait és tervezte meg a támadás részleteit, miközben a macedón sereg, várakozó álláspontban, két sorban felállva, várta, mi fog történni. Archis látta a magabiztosságot a kapitány arcán, érezte, bízik a stabil falanx egységekben és a 3 egységnyi túlerőben.
Scyles érdekes formában állította fel csapatait, a jobb és balszárnyra helyezte a hadicsapatokat míg trák könnyű gyalogság középen, egy sorban helyezkedett el mögöttük az íjászokkal. A kaszás egységek és a vezér hátvédként állt a sorok mögött. A szárnyak között 500 méter volt, hatalmas rések tátongtak a trák seregen, ráadásul, mikor menetelni kezdtek, a távolság még nőtt, Archis nem értette miért, a szárnyak már nem is látták egymást.
A macedón kapitány előre küldte lándzsás egységeit és várta a rohamot. Meglepetésére azonban a trák sereg megállt, a kaszások előrehúzódtak az íjász egységek mögé, csak a középső sereg menetelt tovább. Lőtávolságban az íjászok lőni kezdték a falanx sorokat, bár a pajzsok sok katonát megvédtek, azért voltak macedón veszteségek. Ekkor a trák gyalogság indult előre, de nem rohamoztak, hanem lándzsáikat dobták a gyalogságra, sőt, amikor kifogytak a közvetlen harc helyett visszavonultak, feltöltötték magukat újabb hajító fegyverekkel, melyeket eddig a kaszások cipeltek mögöttük majd újra közelebb mentek, támadtak, visszavonultak.
Mivel a trákok teljesen a nehézgyalogos falanxra koncentráltak, a macedón lándzsások igen komoly veszteséget okoztak az íjász egységekben.
Archis újabb rejtekhelyet keresett, ahonnan jobban belátta a csatateret, mire átért, már látta, hogy a két szárnyon a hadicsapatok elindultak, s?t még mindig távolodtak egymástól. A lándzsások látva a trák íjászok veszteségeit, előrébb merészkedtek, a védelmükre kirendelt két falanx elindult előre. A trákok hátráltak, a macedón kapitány látva ezt, parancsot adott a támadásra. Három –három falanx oldalra fordult, hogy a hadicsapatokat támadja, a többiek elindultak középen.
A kém a magaslaton ekkor értett meg valamit. A macedón falanxot szemből megközelíteni lehetetlen, és nagyon gyorsan vált arcvonalat bármely irányba, álló helyzetben. Ha mozognak, ez sokkal nehezebb, s a trákok három irányba mozgatták őket, szétszakadva, ütemtelenül haladtak lassan eltolódva egymástól.
Ekkor Scyles rohamra vezértelte embereit, a hatalmas távolság, amely a trák sereg között volt, megjelent a macedón vonalon is, bár majdnem csak fele akkora rések keletkeztek, de ezen a gyorsan mozgó csapatok könnyen átfértek. Hadicsapatok, könnyű gyalogosok csapódtak a falanxokba oldalról és szemből, míg maga a vezér és lovassága átvágott a balszárny által alkotott résen, az ellenség háta mögé. A kaszások ugyanígy cselekedtek a jobb szárnyon. A kém nem tudta elképzelni, hogy született meg ez a terv Scyles fejében, miközben ő a magaslatról alig látta meg, mi történik a csatatéren.
Hatalmas öldöklés kezdődött, a vezér lovassága hol az egyik, hol a másik falanx egységbe csapódott be hátulról és iszonyatos pusztítást végzett. Mikor a macedón kapitány elesett, a morál teljesen felbomlott csapatai menekülőre fogták. A trák győzelem komoly áldozatokkal járt és Scyles szerepe kiemelkedő volt, csapati 3 teljes falanxnyi emberrel végeztek, miközben lovassága mindössze három embert veszett.
A csata végén Archis lemászott a szikláról, ám szembe találta magát két trák katonával. A katonák közölték vele, hogy mondja meg urának, amint sikerül a másik hatalmas Macedón sereget kiverniük a Ratiara mellől, azonnal visszatérnek és befejezik az ostromot. A legjobb lesz, ha a seregek elhagyják a várost, így nem kell senkinek meghalnia, ez Scyles üzenete. Archis hálát adott az égnek, amikor útjára engedték és rohant vissza rebellis vezéréhez. Elmondta neki a történteket, aki csak nevetett, hiszen nem volt ott a csatamezőn, s azt mondta, nem kell aggódni,a Trákok soha nem győzik le a macedónokat,sőt Scyles a következő csatában életét veszti majd,ha egyáltalán eléri a másik támadó Macedón sereget,mielőtt az elfoglalja Ratiara városát.
Archis belegyez?en bólintott, majd másnap elhagyta a várost és visszatért a görög földekre, úgy döntött nem várja meg a trák vezér érkezését.
Scyles eközben a súlyos veszteségek miatt újraszervezte seregét, – nehézlovasokat bérelt fel - és Ratiara felé indult, hogy megállítsa a másik, Trák területre betört Macedón sereget, ha a jelentések igazak, az a kapitány sokkal több katonával halad a város felé, mint a már legy?zött, de Scyles emberei bíztak az istenekben és hatalmas hadvezérükben.

 
Fórum: legfrissebb
Posted by Mergor - nov.. 24, 2017 21:55
Posted by gzura - nov.. 24, 2017 18:18
Posted by Mergor - nov.. 24, 2017 17:33
Posted by martin0429 - nov.. 24, 2017 16:19
Posted by bayarder - nov.. 24, 2017 14:06
Szavazás
Total War: WARHAMMER vélemény
 
ONLINE
Oldalainkat 227 vendég és 1 tag böngészi