AutoalkatreszOnline24.HU

A Brutus család története I.

I.e. 270. nyarán a csizma végében, Tarentumban gyülekeztek a Brutus család tagjai. A palota nagy termében az asztal mellett ültek össze, hogy Tiberius Brutus vezetésével a család sorsát illetõen döntésre jussanak. A családfõ beszédében kiemelte az õsi család felsõbbrendûségét és a római történelemben betöltött kiemelt szerepét, amelyet már csak fûszerezett a görög városok elleni gyûlölete. Véleménye szerint ezek a magukat mûvelt és õsi származásúnak valló, de elpuhult rabszolga-ivadékok megérettek arra, hogy megismerjék a római acél erejét, az új világ törvényét. Erre a feladatra pedig nem is lehet méltóbb az õ családjánál, a római köztársaság alappillérjénél. E felvezetõ után tárta a család tagjai elé a szenátustól érkezett utasítást, amelyben a lázadó Apollonia elfoglalását kérték tõlük.
A család felnõtt tagjai – az Amulius, Aulus és Vibius – egyetértettek abban, hogy elég erõsek és becsvágyóak, hogy apjuk szavaival élve a görög fattyak és szomszédaik tudomására hozzák: új ura lesz a területnek. Ezzel pedig megkezdõdik a család felemelkedése, amellyel a leszármazottak – így a szomszéd teremben játszó 4 fiú és egyetlen lányka - a világ meghatározói tagja lesznek.
Ezt követõen a négy férfi zárt ajtók mögött folytatta a megbeszélést, amely szerint a görög világ elleni harc csak a nagy menetelés kezdetét jelenti és megszerzik a családnak, az õt megilletõ helyet Róma szent városában.
Aztán megállapodtak a feladatok végrehajtásában. Aulus és Vibius otthon maradnak és megszervezik a hadjárat és a késõbbi birodalom alapjait. Ennek alapján Vibius a fõvárosba, Aulus Croton-ba ment. A rendelkezésre álló 5.000 arany felhasználásával megkezdik a fejlesztést, építkezést. Tarentum-ban milícia kaszárnya, a másik központban pedig gyakorló lõtér építésébe fogtak. Mindkét településen az „Oszd meg és uralkodj elve” szerint diplomaták felfogadásába kezdtek.
Amulius 2 hastati és 1-1 velites és eques egységgel Marcus admirális közremûködésével átkelt a tengeren és ostromgyûrûbe fogta Apollonia-t. A település 2 peltaszta és 1 hoplita milicista védõserege elhûlve látta a gyorsan emelkedõ sáncokat a település körül. Tiberius szigorú parancsot kapott: nem engedhetõ meg veszteség.
A flotta többi egysége közül Spurius admirális bireme-je Croton mellett várakozott, hogy diplomáciai küldetésbe indulhasson, míg Herius admirális Tarentum mellett várta feladatát.
Tiberius a fõerõvel – 3-3 hastati, velites – ezalatt Tarentum mellett gyakorlatozott. A rövid pihenõk alatt pedig a táborában tartózkodó Caius Flaminius követtel beszélgettek a diplomáciai lépések lehetõségeirõl.
270. telére Tiberius elérte a szenátusban, hogy az illetve a Scipio-család hadat üzenjen a görög városoknak és titkon remélte a meggyengült tartományok az ölébe fognak hullani. A diplomáciai sikereket megerõsítendõ az újonnan felfogadott követek útnak is indultak. Gnaeus Petilius északra ment a gall földek felé, míg Herennius Vidius pedig Spurius-sal a punokat vette irányba.
Tiberius még rendelkezett, hogy a településekre szervezzenek 1-1 városi õrséget illetve újabb bireme építését kezdjék meg, majd seregével átkelt az Apollonia-t ostromló sereghez. A védõk az ellenük felvonuló erõket meglátva a megadást választották és tisztességes megállapodásra jutottak a család vezetõjével. A római sereg megszállta a várost, de tilos volt a fosztogatás. Ezt a bevételt pótolta a szenátus 5.000 aranyos jutalma, amellyel 6491 aranyra duzzadt a kincstár.
269. nyarán a szenátus újabb feladata színvallásra kényszerítette a Brutus-családot. A görög Syracuse blokádja hadiállapotot vont maga után. A feladatot a környéken járó Spirius kapitány teljesítette. Ezt látva a gõgös Julius-ok sem tehették már meg, hogy nem üzennek hadat a görög városoknak.
Caius Flaminius követ eközben keletre indult Apollonia-ból, hogy a makedón néppel felvegye a kapcsolatot. Bacis of Petra követ kezdte meg vele a tárgyalásokat, amelynek során térképcserére, kereskedelmi egyezmény és szövetség megkötésére került sor. Sõt 90 aranyért azt is sikerült elérni Róma képviselõjének, hogy a katonai szövetség is megkötessék, de a csapatok szabad átvonulását méltányos körülményekkel nem tudta kiharcolni.
Tiberius Apollonia-ban azonnal a további teendõk elvégzését rendelte el: kormányzói ház építése, Tarentumban pedig harci kutyák képzését. A településrõl dél felé küldte ki Luca Antonius kémet, aki hamarosan jelentette, hogy a közelben Thermon görög város található.
Tarentum-ból pedig az új bireme, Kaeso admirális vezetésével északra indult és Salona lázadó településre talált. Rövid tanácskozás után Amulius 2-2 hastati és velites valamint 1 eques egységgel Salona felé indult a könnyû préda reményében. Tiberius pedig a várostól keletre figyelõtorony építését rendelte el.
269. telén bemasírozott Tarentum-ba a szenátus ajándéka: 1 hastati egység. Azonban újabb megbízatást is hozott magával, amely szerint 5 éven belül el kell foglalni Thermon-t. Tiberius Luca Antonius-t a városba küldte, aki jelentette, hogy Antigonos of Sparta vezetésével erõs helyõrség – 5 peltaszta, 1-1 hoplita milicista és krétai íjász – védi a fapalánkot és akár 5 évig is ki tudnak tartani. A család feje tudta, hogy a Salona felé küldött sereg nélkül nem képes bevenni a várost, a hosszú ostrom miatt pedig kicsúszik az idõbõl. Így határozott válasz nélkül bocsátotta el a római követet, de legalább a feladat nehézségére hivatkozva utasíthatta el a gallok elleni háborút, amelyben már belépett Julius, Scipio és a szenátus is.
Caius követ a makedón tárgyalások után folytatta útját a szárazföld belseje felé, hogy újabb kapcsolatokat építsen ki.
Ezt követõen a fejlesztések irányításába fogott: Croton-ban bánya építését kezdték és 2 velites egység toborzását, Tarentum-ban kereskedõház épült, míg Apollonia az utak építésébe fogott. Maga a családfõ a Thermon felé esõ út végén irányította a figyelõtorony épülését. Az év végére 3021 arany maradt a kasszában.
Amulius elérte Salona határát, amelyet 2 illír zsoldos és 1-1 ciliciai kalóz és hoplita milicista védett. Seregét a környezõ hegyeken pihentette, hogy a következõ napokban a város alatt teremjen.
A nyár – 268. - beköszöntével Amulius le is csapott, de a meglepetés elmaradt, a védõk már felkészülten várták, így a menetbõl támadás lehetõségét elvetette és módszeres ostromra készült fel.
Herennius Ovidius követ a gall Eporedorix-val, míg Gnaeus Petilius a pun Theages-sel kezdte meg a tárgyalásokat. A hosszú és kemény megbeszélések eredménye 1-1 kereskedelmi egyezmény lett, amely elkeserítette Tiberius-t hiszen aranyok csengését várta a térképek eladásából. Azonban meg kellett értenie, hogy a cserébe kért szövetség elfogadhatatlan és megmagyarázhatatlan lett volna Róma elõtt.
Luca Antonius ezalatt folytatta munkáját Thermon-ban. Az újabb jelentés szerint a város közelében egy görög flotta – 2 bireme - bukkant fel, ami több követet, Kleomenes of Sparta vezetésével pedig kisebb sereget cipelt. A hír hallatára Tiberius az éppen rendelkezésre álló 3 bireme-t Tarentum közelében vonta össze.
Az idõközben nagykorúvá vált Cassius Brutus-nak Salona kormányzóságát kívánta bízni, aki át is kelt Apollonia-ba, hogy a családfõ mellett folytassa tanulmányait. Elsõ feladata a fapalánk megépíttetése a település körül. Míg Tarentumban újabb bireme építésébe fogtak.
268. telén Luca Antonius jelentette, hogy egy görög sereg indult el Thermon felõl Apollonia irányába. Tiberius azonnal parancsot adott az otthon maradt sereg behajózásának, így az új bireme Galerius admirális irányításával 1-1 hastati, velites és harci kutya egységet hozott erõsítésként a településre. Ezt látva a családfõ már bátran indult el keletre, hogy egy erõd építésével lezárja az egyik szorost. A leendõ helyõrség – parasztok – kiképzését is elrendelte.
Az összevont flotta Kaeso vezetése mellett folytatta a járõrözést, de ellenséges flottával nem találkozott. Így ezek után nyugodt légkörben kezdõdött meg Croton-ban a kikötõ, Tarentum-ban a csatorna építése és 1 eques képzése. Ráadásul a láda alján is maradt még 394 arany.
267. elsõ felében Caius Flaminius elérte egy dák várost, ahol Decebalus kapitánnyal ismertette jövetele okát. A beszélgetés eredményeként a kereskedelmi egyezmény és térképcsere jött létre a tárgyalók között. Innen a követ a dák útmutatás alapján a trákok felé vette az irányt. A Rómából érkezõ hírek szerint a szenátus újabb frontot nyitott és a Scipio-k kérésére hadat üzent Karthago-nak.
Aulus lányának, Paulina-nak az lakodalma igencsak rövidre sikeredett. Az új férj, Asinus Aquilius-t szinte a nászágyból verte ki Aulus egy kellemetlen hírrel. Tarentum és Croton környékén útonálló csapatok kezdték meg tevékenységüket; 2 hastati és egy paraszt egység fosztogatta az utazókat. A két vezér maga mellé vette a városõrséget és üzenetet küldött Tarentum-ba Vibius-nak, hogy csatlakozzon a sereghez. A testvér késlekedés nélkül útnak indult 1-1 városõrséggel, velites-sel és eques-sel. A Tarentum-hoz közeli síkon megvívott csatában 387 római nézett szembe 281 rablóval.
Az összecsapás elsõ felében az elõször odaérkezõ Vibius vette fel a harcot. Velites egységét elõre küldve zaklatni kezdte a hastati egységeket. Közben a bal szárnyon feltûnt Aulus és csapata. Ekkor rendelt el teljes támadást a hastatik ellen, míg az eques a parasztokra csapott le. A több oldalról egyszerre támadott hastatik szinte azonnal menekülni kezdtek magukkal rántva a parasztokat is. Iszonyatos vérfürdõ kezdõdött, amelynek során 206 rabló maradt holtan a csatatéren. A rómaiak veszteség nélkül térhettek vissza a városaikba.
Szinte ezzel egyidõben Salona falai elõtt is felpezsdült az élet. A kiéhezett és teljesen elkeseredett várõrség mindent egy lapra tett fel. Peleus kapitány 321 elgyötört katonát vezényelt a római sereg ellen. Az 1-1 ciliciai kalóz és hoplita milicista valamint a 2 peltaszta egység teljesen rendezetlenségbe özönlött a római tábor felé. Amulius számított a kitörésre, hiszen megüzente: kalózoknak nincs kegyelem! Serege klasszikus felállásban éberen várta a kitörést. Középen a hastatik, mögöttük a velites-ek a bal szárnyon pedig 1 eques. Õ maga kíséretével a jobb szárnyra lovagolt. 415 magabiztos római állt bátran a helyén.
A harcot megint a velites-ek kezdték elõretörve a kalózok illetve a hoplita milícia sorait próbálták gyengíteni nem törõdve az ellensége peltaszta-s egységeinek dárdáival. Majd szervezetten visszahúzódtak a hastatik vonalai mögé. Az elõretörõ kalózok lendülete erõsen megtört a rendezett pajzssort látva, próbáltak más utat keresni, megkerülni a vonalat.
Ezt a pillanatot elkapva a bal oldali hastati egység rohamra indult és oldalba kapta a kalózokat. A velites-ek ismét elõretörtek és minden erejüket a lassan közeledõ hoplita milícia ellen fordították. A lovasság ekkor indult rohamra a peltaszta egységek ellen, majd a másik hastati egység is a hoplita milíciára támadt. Percek alatt eldõlt a csata, a fáradt védõk sorba meginogtak és menekülésbe fogtak. Egyetlen ember kivételével mind elestek, míg a Brutus-család 13 harcost vesztett. Amulius bevonult Salona-ba és megszállta azt. A gyõzelemmel sok tapasztalatot szerzett a lázadók elleni harcban. 267. telén pedig már meg is kezdte a salona-i út építését.
Ebben az idõszakban érte el Herennius Ovidius a germán területeket. Itt Ariogaisus-sal egyezett meg a kereskedelmi egyezményrõl és a térképcserérõl. Az már a szenátus felé mutatott kegy volt, hogy titkos tárgyaláson rábírta õket a gallok elleni harcra. A Julianus-ok sem akartak lemaradni és õk pedig hadat üzentek Karthago-nak.
Idõközben befutott Luca Antonius újabb jelentése Thermon-ból. Ezek szerint a város még mindig jelentõs sereg védi Antigonos of Sparta vezetésével, de egy kisebb csapattest – 4 egység – Kleomenes of Sparta vezetésével elindult Apollonia felé. Információ szerint ez az a sereg lehet, amelyik 268. nyarán érkezett hajóval.
Croton közelében a partról felfedezték a kérdéses Ocelau admirális vezette görög flottát is, immár üresen. Kaeso 3 bireme hajóval csapott le rájuk és egyértelmû gyõzelmet aratott. A csatát követõen Julianus admirálist a sérült bireme-vel elküldte Croton-ba feltöltésre, míg õ folytatta járõrözést. 309 arany maradt az év végére.
266. nyarán Luca Antonius jelzi, hogy Thermon mellett felbukkant Kleomenes of Sparta görög hadvezér és 4 egységbõl álló serege. A tengerrõl pedig hírt kaptak Ocelau megtépázott flottájáról, amely dél felé menekült. Helyette Eretmenus bireme-je jelent meg fedélzetén kisebb sereggel. Ugyanakkor Tarentum mellõl 2 gall csónakot jelentettek Caratacus és Clanatis vezetésével.
Tiberius parancsot ad az újra egyesült flottának, hogy folytassák a járõrözést és várják a görög lépést. A semleges gallokkal egyelõre nem kell foglalkozni, de egy hírnököt azért menesztett Rómába, hogy tudjanak róla.
Asinus átkelt Apollonia-ba, ahol a tornyok és erõdök építése lesz a feladata elsõsorban. Eközben Apollonia-ban és Croton-ban kereskedõk letelepítése kezdõdött, míg Salona új fapalánkot kapott.
266. telének rendkívül hideg idõjárása szinte fogva tartotta a csapatokat. Cassius nagy nehézségek árán érkezett meg Salona-ba, ahol leváltotta a helyõrség élén Amulius-t. A tehetséges hadvezér serege élén Apollonia felé indult, így a településen épülõ Mercurius oltár építésének kezdetét már nem is látta. Közben Tarentum-ban egy patkolókovács mûhelyét kezdték felhúzni.
A diplomácia területén Karthago és Ibéria szövetséget kötött, míg a Scipio-k hadba léptek Gallia ellen. A kincstárban mindössze 18 arany maradt.
265. nyarán a kegyetlen és hosszú tél learatta gyümölcsét. A sokat nélkülözõ salona-i nép úgy gondolta, hogy a friss kormányzó – Cassius – tapasztalatlanságát kihasználva elzavarják a rómaiakat, akik minden okai a rossz soruknak. A felkelés eredménye azonban mindössze 4 polgári halott volt és rend hamarosan helyre is állt. Azonban Amulius visszaküldött 1-1 hastati és velites egységet a településre, hogy csírájában fojtsanak el minden kezdeményezést. Õ maga folytatta útját és az Apollonia-ban felszedett erõsítéssel együtt Thermon felé vonult. Seregében ekkor már 1-1 eques, harci kutya, 4 hastati és 3 velites egység vonult.
A településeken a beköszöntött meleg napok elõre lendítették a fejlesztés kerekét is. Salona-ban kereskedõk érkeztek, Apollonia-ban Juno-oltár építését kezdték meg, míg Croton-ban patkolókovácsok készültek betelepedni.
A diplomácia területén a Germán-októl visszainduló Herennius Ovidius elérte a gall Mediolanium-ot, ahol sikertelen tárgyalásokat folytatott Belenus-sal. Azonban azt megtudta, hogy a gallok már a Brit-ekkel is harcban állnak illetve a trák-ok és a germán-ok szövetséget kötöttek. Gnaeus Petilius pedig Egyiptomban kezdett tárgyalásokat Nakhti-val. Annak eredményeként a két nép szövetségre lépett és kereskedelmi egyezményt kötött. Az értékes római térképekért még 250 aranyat is sikerült kipréselni az amúgy fényûzõ küldöttségbõl.
A tengeren Kaeso fényesítette tovább hírnevét, amikor a 3 bireme-jére egy rátámadó kalóz flottát – 2 bireme – gyõzött le. Azonban az üldözés közben a hajóhad erõs viharba keveredett, amely 28 harcos életébe került. Sajnos Kaeso is köztük volt, így a megtépázott flottát tehetséges utódja Numerius vezette a tél folyamán Croton-ba.
Caius Flaminius közben elérte a trák Campus Getafe települést, ahol Zipaibes-sel kezdett tárgyalásokat. Kereskedelmi egyezményt kötöttek és a trákok 500 aranyat áldoztak a római térképekre. A germán – gall tûzszünet is itt jutott Tiberius tudomására, akinek kincstárában az év végére 496 arany maradt.
Luca Antonius jelentése Thermon-ból azonban sokkal fontosabb volt. Eszerint a több görög sereg próbál a határon állomásozó Amulius mögé kerülni a hegyek között. Szerencsére a figyelmeztetés idõben érkezett és a vezér seregét É-ra indítva elállta az Apollonia felé vezetõ utakat.
264. nyarára Titus Brutus elérte a nagykorúságot és Tarentumban megkezdte a felkészülést az életre. Így jutott az õ tudomására is a gall – ibér háború valamint a brit – Julius – germán hármas szövetség és a szeleukida – pontusz szövetség.
Caius Flaminius pedig a szkíta Palacus-sal tárgyalt Campus Scythii mellett, amelynek eredményeként kereskedelmi egyezmény kötetett illetve 600 aranyat is kaptak különbözõ térképekért. A sikeres küldetés után a diplomata visszaindult.
A görög seregek észlelve, hogy nem tudtak Amulius hátába kerülni visszavonultak és a tengerpart mellett a határon egyedül Timoleon kapitány maradt kicsiny seregével.
Asinus befejezte az õrtornyok építését és ennek során megkísérelte felmérni Segestica település lázadó helyõrségét. Sajnos csak kevés hírt tudott meg, de azok alapján kicsi sereg védte a várost. Megjegyezte, hogy majd könnyû préda lesz.
Numerius admirális az újonnan elkészült bireme-t magához véve, immár 4 hajóval futott ki járõrözni a tengerre. Közben Tarentum-ban Mars templomát kezdték építeni valamint itt és Croton-ban 2-2 hastati és velites egység felállítását rendelték el. Salona-ban a további lázadások megelõzése érdekében megkezdték a földek megtisztítását a jobb termés érdekében.
264. telére a diplomáciai kedv megcsappant. A brit – ibériai szövetségen túl más kezdeményezésrõl nem érkezett hír. Gnaeus Petilius gyalogosan indult el Egyiptom földjén a szárazföld felé, míg Spurius visszaindult a római föld felé.
A tenger egy másik pontján Numerius 4 bireme-je csapott le a görög Orthaeus admirális felderítést végzõ hajójára és fényes gyõzelmet aratott. A hadizsákmánnyal és az ellátmány vételezése céljából Valerius admirális vezettet haza az egyik hajót a csata után.
A szárazföldön is több esemény zajlott. Cassius miután rendet tett a korábban lázadó Salona-ban új feladat elé nézett. A településrõl elûzött lázadók egy útonálló csapatot szerveztek és a tartományban fosztogattak. Téli pihenõhelyén ütött rajtuk 2 velites és 1-1 hastati és eques egységbõl álló különítményével Cassius. A sarokba szorított Agamemnon 2 peltaszta és 1 paraszt egységével rövid menekülés után kénytelen volt felvállalni a harcot. Cassius serege egy dombtetõn helyezkedett el. Elõl a hastati, mögötte a 2 velites, míg balra a lovasság. Maga a vezér hátulról figyelt.
Az útonállók jobbra a szomszédos dombon foglaltak állást. Cassius a lovassággal két oldalról, míg a gyalogsággal szembõl támadott – egyenlõtlen küzdelemben megsemmisítette az ellenséget, majd diadalittasan tért vissza Salona-ba.
A terület másik végében a határon Amulius vette át a kezdeményezést és támadt rá Timoleon kapitány seregére.
4 hastati, 3 velites és 1-1 eques és harci kutya állt fel 2 hoplita milícia és 1-1 peltaszta és krétai íjász ellen. A dimbes-dombos harcmezõt nagy kiterjedésû sziklák vagdalták tovább. Egy domb lankásabb oldalán állt fel a római sereg. Elõl a velites-ek, mögöttük a hastatik és a vezér. Balra pedig a lovasság és a kutyák. Az ellenség a domb aljában állt fel: a hoplita-k takarásában a távolsági egységek. Amulius a seregét felvezényelte a domb tetejére, majd a kutyákat és a lovasságot a domb takarásában az ellenség jobb szárnya közelében irányította. A másik oldalt egy hastati egységet vezényelt a sziklák takarásába. A velites-ek pedig a parancs szerint megkezdték a hoplita-k zaklatását. A hatás nem maradt el a peltaszta egységek elõre nyomultak, hogy elérjék a dombtetõn álló velites-eket azonban így kikerültek a lassan mozgó hoplita-k fedezése alól. Ekkor csaptak le rájuk a kutyák és a lovasság. Rövid harc után futásnak is eredtek. Amulius visszaparancsolta a lovasságát a harctól nehogy a hoplita fallal összeakadjanak, míg az elszabadult kutyák a krétai íjászokat támadták már. A római jobb szárnyon a cselvetés nem sikerült ilyen jól. A kiküldött hastati egységet észrevették és ellenük indult az egyik hoplita milícia csapat. Amulius azonnal reagált és az egyik velites egységet kivezényelte a domb ezen oldalára és távolról támadta az elvonuló csapat védtelen oldalát. Õ maga is kíséretével ide sietett, hogy az esetleges közelharcban támogassa hastati egységét. Az azonban elmaradt, hiszen ez az egység hamarosan futásban keresett menedéket.
A centrumban maradt egységeknek pedig rohamot vezényelt a velük szemben álló, de már jelentõs veszteséget szenvedõ hoplita milícia és krétai íjász egységek ellen. Ebbe a támadásba bekapcsolódott a lovasság is oldalról. Ekkor már teljesen biztos volt a gyõzelemben, amely hamarosan be is következett. A csatatéren 321 görög halott maradt 2 rómaival szemben.
A diadal hatására Croton-ban Mars isten tiszteletére templom építésébe fogtak, míg Apollonia-ban praktikusan egy kaszárnya felhúzását kezdték meg. És ekkor még arról õk nem is tudtak, hogy Amulius újabb sikert ért el a görögök ellen. A korábbi csatában csak bemelegedni tudó csapatokat újabb feladat várta. Kleomenes of Sparta és serege támadt rájuk. Hála a kiképzésnek, a tapasztalatnak és Amulius elõrelátásának a sereg felkészülten várta a támadást. 3 hoplita milícia, 2 paraszt és 1-1 hoplita és rhodosz-i parittyás készült bosszút állni a korábbi vereségekért.
Amulius az elsõ vonalba most a hastatikat állította, akik mögött a velites egységek várakoztak. Jobbra a kutyák, balra a lovasság került. Kleomenes of Sparta parasztjait a szélre tette, a centrumot a hoplita egységek és mögöttük a parittyások alkották.
A csatát a két szárny kezdte meg, ahol gyorsan eldõlt a küzdelem a rómaiak javára. Közben a velites-ek is elõre húzódtak és veszteségeket okoztak a hoplita-knak. A görög fõvezér látta, hogy a szárnyai összeomlanak és a bekerítés elõtt döntésre kell vinnie a csatát. Ezért kíséretével rohamra indult, hogy Amulius-hoz férjen. Messze megelõzve hoplita-it próbált utat törni magának. Az elkeseredett roham olyan váratlan volt, hogy a velites-ek csak nagy nehézség árán és veszteségeket szenvedve tudtak visszavonulni. Szerencsére a hastati fal már jobban kitartott. A kegyelemdöfést azonban Amulius személyes fellépése jelentette, amikor õ is beavatkozott a csatába.
A menekülõ Kleomenes of Sparta magával rántotta egész seregét, ami 574 ember veszített. A római veszteségek 95 fõre rúgtak, amelynek döntõ többségét a közelharcba keveredett velites és a rohamot felfogó hastati egységek adták. Tisztességes temetésükrõl a Brutus-család gondoskodott és így is maradt a kincstárban 771 arany.
263-as év kezdete nyugodtabb heteket hozott a család életében. Tarentumban újabb harci kutya egység képzését kezdik meg illetve kövezett út építését rendeli el Tiberius a tartományban. A szomszédos Croton-ban pedig új velites felállításáról döntöttek.
Az egyetlen „harci” cselekmény Asinus Aquilius nevéhez köthetõ, aki egy parasztok alkotta útonálló egységet zavart szét Dalmatia tartományban; és ezzel a tûzkeresztségen is átesett.
Apollonia-ból Tiberius 1-1 hastati és velites egységet küld erõsítésnek Amulius-nak és helyükre egy paraszt egységet szervez helyõrségnek.
A szenátustól érkezett utasítás teljesítésére – Sparta blokádja 2,5 éven belül – Numerius indul el 3 bireme-vel. A téli hónapokban el is éri Sparta-t, amelynek kikötõjében Kebes admirális állomásozott, de nem tudta a blokádot megakadályozni.
Dalmatia-ban Asinus 2 velites és hastati egységet vesz maga mellé a salona-i helyõrségbõl és elindul a korábban felderített Segestica ellen. Útközben ismét szétzavar egy kisebb útonálló sereget.
Luca Antonius újabb jelentése szerint Thermon-t még mindig nagy erõvel védi a család vezetõje, Kleomenes of Sparta. Továbbá a város közelében állomásozik Doros of Sparta is kisebb sereggel. Azonban Amulius felderítõi felfedezik a hegyek között megbújó görög örököst, Antigonos of Sparta-t. Azonnal támadást intéz ellen. Kíséretét szinte teljesen levágja, de elfognia vagy megölnie nem sikerül. A csatát követõen seregébe krétai íjászokat fogad be, akik örök hûséget esküsznek neki.
Tarentumban egy eques egység felállítására kerül sor, a kincstárban 195 arany van.
262. nyarán megérkezik a Szenátustól az 1.000 arany Sparta blokádjáért és az újabb feladat is: a gall Patavium blokádja. Tiberius-nak most már színt kell vallania Róma elõtt, döntés elé állították. Mivel pozíciót a politikában megint nem kapott valamit lépnie kellett. És ekkor a lehetõ legjobbkor kapta a hírt: a makedónok végre hadat üzentek a görögöknek! Ez az istenek ajándéka és útmutatása, gondolhatta. Valerius azonnal megkapta a parancsot, hogy két bireme-vel induljon északra, Patavium kikötõje felé. Aztán parancsot adott Titus-nak, hogy az idõközben felállított sereggel – 3 velites, 2-2 hastati és eques – keljen át és induljon Amulius-hoz a határra. A gall szárazföldi támadást finoman szólva nem tartotta lehetségesnek.
Asinus Aquilius katonáival idõközben körülzárta a lázadó Segestica-t és hosszabb ostromra készült fel.
Amulius megtudva, hogy az erõsítés útban van támadó hadmozdulatokat kezdett. Döntésében Luca Antonius információja is segítette, aki megüzente neki Thermon-ból, hogy a makedón hadüzenet miatt a helyõrség szinte teljesen elment és csapást tud mérni a görögökre; sõt kis szerencsével Thermon-t is elfoglalhatja.
A tehetséges hadvezér ezt követõen támadott rá Thermon elõtt Doros of Sparta seregére, amely mindössze 4 peltaszta-ból és 1 hoplita-ból állt.
A csatatéren elõre áll a 4 velites egység, mögöttük 5 hastati és végül az íjászuk. A lovasság és a kutyák a bal szárnyon állnak. Doros 4 peltaszta-ja elé állítja hoplita-it.
A csata megkezdése pillanatában jön a hír: Kleomenes és kísérete kitört a városból és Doros segítségére siet. Amulius érzi, hogy itt a lehetõség a görög család lefejezésére. Lovasságát és kíséretét a jobbról érkezõ görög vezér ellen indítja; a velites-eknek pedig támadási parancsot ad. Doros látja, hogy mi készül vezére ellen, de csak egy peltaszta egységet tud a segítségére küldeni – gyenge kísérlet. A kialakuló lovascsata viszonylag gyorsan eldõl és Kleomenes menekülni kezd, a közeledõ peltaszta-kat pedig a harci kutyák támadják meg. Az elkeseredett görög roham elakad a dárdák és pilum-ok esõjében. Teljes gyõzelem, bár ellenséges vezért megölni nem sikerült, így is 399 görög maradt halva a mezõn 44 rómaival szemben. Azonban a sereg túl fáradt ahhoz, hogy azonnal a szinte védtelen Thermon ellen vonuljon, így Amulius pihenõt rendel.
Eközben Numerius admirális Sparta környékén rátámadt Pelias admirális 2 bireme-bõl álló flottájára, amelyen 3 katonai egység is tartózkodott. Az ellenséget megfutamította és az keletre menekült. Innen a tapasztalt hajós egységeit északra vezette és Diachomes 2 bireme-bõl álló flottáját gyõzte le, egy hajót el is süllyesztett. Majd a téli üldözés során magát a vezérhajót is megsemmisítette. A siker hallatára Tiberius további két bireme építését rendelte el.
A fejlõdés töretlenségét továbbá az is bizonyította, hogy Croton-ban istálló, Salona-ban kaszárnya építésébe fogtak.
A hideg téli idõ nem hozta meg a kedvet a harchoz. A görögök dicséretére legyen mondva, hogy energiát nem kímélve összeállították Thermon védelmét, amely így már ellen tudott volna állni a római rohamnak. Ezért Amulius inkább bevárta a határon Titus-t és feltöltötte seregét, majd a thermon-i kikötõ szárazföldi blokádját szervezte meg.
A kincstárban 720 arany várt elköltésre.
A 261. esztendõ szomorú eseménnyel kezdõdött. Tiberius Brutus szeretett városában, Apollonia-ban békés körülmények között elhalálozott. Helyét Amulius vette át a család élén és már õ köszöntette a felnövõ új családtagot, Cornelius Brutus-t. A másik befutó hír ezek mellett nem is kapott igazi figyelmet – igazából nem is érdemelt: a Brutus család szövetségese, Egyiptom harcba keveredett a szeleukida-kal.
Azonban az élet nem állt meg és a katonákat még nagyobb tettekre tüzelte, hogy új vezetõjük határozottan kezdett munkába. Titus-t visszaküldte Apollonia-ba, hogy átvegye a kormányzóságot, Tarentumban Mars-templom építését rendeli el. A tengereken Valerius elérte Patavium-ot és megkezdte a blokádját, míg Numerius Crotonba érkezett feltöltésre. A gall tengeri válasz felfogására Tarentumban Aulus admirális vezetése alatt vonja össze a két új bireme-t.
Erre bizony szükség is van, mert a tél folyamán Tarentum mellett megjelenik Caratacus admirális 3 csónakból álló flottája. Szerencsére Numerius egyesülni tud Aulus-sal és így 5 bireme támadja az ellenséget, amelybõl 1 csónakot sikerül is elsüllyeszteni. Valerius a blokádot végzõ 2 bireme-vel is visszaindul.
Sajnos a görög félszigeten nem alakulnak úgy az események, ahogy Amulius szeretné. A makedón betörést visszaverték és lélegzethez jutott a görög ellenség és Thermon védõseregét sem kellett gyengíteniük. A további sikerek biztosítása érdekében Croton-ban egy Mars-templom építését kezdték meg. A szenátustól kapott jutalom ellenére is az év végére mindössze 261 arany marad a kincstárban.
Aztán az év végére javul annyit a helyzet, hogy Segestica-nal Asinus Aquilius fényes gyõzelmet aratva megszállja a várost. Comosicus kapitány 2 illír zsoldos csapatával próbált meg kitörni, de holtan maradtak mind a csatatéren.
A diplomácia területén szeleukida – örmény szövetségrõl érkezett hír, miközben Gnaeus Petilius a szeleukida Aristokris-sal tárgyalt. Egy kereskedelmi egyezményt sikerült kicsikarnia, ami nagy eredmény ahhoz képest, hogy Egyiptom szövetségeseként szálkák lehetünk a szeleukida birodalom szemében.
A család eddigi története eseményekben gazdag volt és mindent összevetve sikeres is. A kezdeti apró nehézségek után sikeres hadjáratok és gazdasági fejlõdés jellemezte a Brutus-ok uralma alatt lévõ területeket. A családtagok energikusan és beletanulva a munkába tolták a szekeret. Sajnos a család létszámának robbanása még várat magára. Mindenre nincs idõ és erõ…
A korszak végére az alapító, Tiberius Brutus elhalálozott. Három fiú maradt utána: Aulus, Amulius ( az örökös ) és a nõtlen Vibius. Aulus már a család szolgálatába állította võjét, Asinus Aquilius és fiát, Titus. A legkisebb gyermeke, Oppius még tanulóéveit tölti. Amulius két fia, Cassius és Cornelius szintén kiveszi részét a kormányzásból.
Az elmúlt idõszakban a család 3 települést hajtott az uralma alá és viszonylag stabil gazdasági bázist alakított ki a további harcok megvívásához, a görög városok leigázáshoz.
A siker zálogai a képzett vezéreken túl a hadsereg lelkes katonái, a hajók legénysége és az ügynökök. A sereg magvát a hastati és velites egységek alkották. A sok éves gyakorlat összehangolta tevékenységüket olyan tehetséges és sikeres parancsnok keze alatt, mint Amulius. A harctéren segítette õket a lovasság és a harci kutyák. Ebben az idõben a család csak minimális mértékben támaszkodott zsoldosokra a pénzügyi helyzet miatt.
A család szolgálatában jelenleg 3 diplomata és 1 követ tevékenykedik. A legtapasztaltabb, Caius Flaminius, aki jelenleg Apollonia-ban várja az újabb küldetést. A Gnaeus Petilius pedig jelenleg is valahol úton van a távoli keleten. A kezdeti feladat adott volt: a környezõ népek felmérése és diplomáciai kapcsolatok létesítése, esetleg pénzszerzés. Ezen a téren több-kevesebb sikert ért el a család. Mindenképp elõrelépés, hogy a makedón népet sikerült a görög ellen fordítani.
Luca Antonius a család kéme befészkelte magát a görög Thermon városába, ahonnan az évek során rengeteg hasznos információt jutatott ki gazdáinak.
Az épülõ birodalom azonban csak félkarú óriás lenne tengeri erõk nélkül. Tiberius is tisztában volt ezzel és a kezdetben rendelkezésre álló 3 bireme-hez továbbiak építését rendelte el és mostanra 8 bireme alkotja a Brutus-flottát. Az már külön szerencse, hogy Numerius admirális személyében olyan vezetõt találtak, aki sikerre vezeti a hajókat.
A család tengeri átkelés után elfoglalta Apollonia-t, majd háborúba keveredett a gyûlölt görögökkel, azonban döntõ csapást nem tudott rájuk mérni. Ezért északra fordultak seregei és további két lázadó települést foglaltak el. Így lett a birodalom része: Salona és Segestica.
A görögök elleni harc során több összecsapásra sor került, amelyek során több gyõzelmet is elértek a katonák. Ehhez társultak még a tengeri sikerek is. Ezek kiaknázása a makedón szövetség felhasználásával a következõ évek feladata lesz, ahogy a tengeri uralom megszerzése és a gazdasági blokád aktiválása is.
A gallok elleni háború egyenlõre a család számára nagy megterhelést nem jelentett eddig. Annak inkább csak politikai jelentõsége volt, hogy a szenátus megnyugodjon.
A család kezében lévõ városok:
Tarentum ( Vibius + 1 városi õrség )
Croton ( Aulus + városi õr )
Apollonia ( Titus + 1 paraszt )
Salona ( Cassius + 1 eques )
Segestica ( Asinus Aquilius + 2 velites és 1 hastati )

A római birodalom élén álló szenátus magasabb körei egyenlõre zárva vannak a család tagjai elõtt. Ennek talán a pun és gall háborúból való kimaradás lehet fõ oka, vagy csak a távolság Rómától. Mindenesetre a nép körében egyre népszerûbbek a Brutus-ok.
A világ diplomáciájának útvesztõjében e rövid idõ alatt követek serege dolgozott népe sorsának javításán. Szövetségek, egyezmények kötettek és háborúk törtek ki. Ebbõl a Brutus-család sem maradhatott ki.
A római birodalom a terjeszkedése során hadi állapotba került a punokkal, a gallokkal és a görög városokkal is. Az ismert világban a aztán még harcban áll egymással a görög és makedón, az egyiptomi és szeleukida nép, valamint a brit – ibériai szövetség a gallokkal szemben.

 
Fórum: legfrissebb
Posted by Mergor - nov.. 24, 2017 21:55
Posted by gzura - nov.. 24, 2017 18:18
Posted by Mergor - nov.. 24, 2017 17:33
Posted by martin0429 - nov.. 24, 2017 16:19
Posted by bayarder - nov.. 24, 2017 14:06
Szavazás
Total War: WARHAMMER vélemény
 
ONLINE
Oldalainkat 237 vendég és 1 tag böngészi