AutoalkatreszOnline24.HU

Trák Birodalom I. rész

Kr.e. 280.

A kés utat talált a bordák és a lapocka között, az őr holtan esett össze. A csuklyás férfit már csak egy ajtó választotta el a hálószobától és a benne pihenő vezértől. Nem volt könnyű az útja idáig a bérgyilkosnak, átverekedte magát a téli hágókon, hogy észrevétlenül jusson el Campus Lazyges városáig. Három napig tartott mire a palota közelébe ért, bejutott, megbújt és most jött el a cselekvés ideje.
Az ajtó könnyen engedett és hála a szorgalmas asztalosoknak hangtalanul tárult ki. A gyér fényben meglátta az ágyon fekvő testeket, majd lassan feléjük osont. Az asztalon égő gyertya fénye keveredett a színes mozaik ablakokon beáramló holdfénnyel. A gyilkos furcsa látomást látott a fényben, önmagát látta amint felnő, kiképzik, megöli első áldozatát, majd ahogy eljutott idáig. Keserű, sós íz lepte el a száját, ennek ellenére úgy érezte ajkai kiszáradtak, tenyere csúszóssá vált az izzadságtól. Valahol a látomások között megérezte a kudarcot, de már későn eszmélt, rájött miért mondták neki elindulásakor mesterei: ez lesz az utolsó merénylet, ami vagy sikerrel jár, vagy nem. Túl sokat vesztett már a bérgyilkos klán a hírnevéből a sok sikertelen kísérlet miatt.
Vezina hátralépett, görbe tőrét lassú mozdulattal húzta ki a bérgyilkos jobb oldalából. Szúrása pontos volt, a tüdőbe hatolt, így az áldozat hangtalanul és fájdalom nélkül távozott az élők sorából. A vezér felesége csak a tompa puffanásra ébredt fel, majd rémülten nézett körbe. Az ajtóban már a Trákok vezére állt és hallatszott a lépcsőn érkező őrség lépteinek dobogása.
Vezina rádöbbent, hogy a mostani merénylő igencsak közel jutott hozzá, s csak szerencséjén múlott, hogy felébredt az őr kardjának halk koppanására. A vezér nem volt már fiatal, sok csatát és merényletet túlélt, de a helyzet mely városaiban uralkodott lassan tarthatatlanná vált.
A törzsek szétszakadtak, a belső háború dúlta a vidéket, lázadók fosztogatták az utak amúgy is gyér kereskedő karavánjait. A régi Trák városokat Tylist és Anchialust az elszakadt, kitaszított törzsek megmaradt vezetői uralták.
Vezina vezette a legnagyobb trák törzs birtokában lévő városokat: Sarmisegetusa, Campus Lazyges, Ratiara és Campus Geate városát. A család két idősebb fia, Arapeites és Zyraxes vezette Sarmisegetusa illetve Ratiara városát, míg a Szkíta határon található Campus Geate faluban katonai helyőrség tartózkodott. A család harmadik fia Scyles, aprócska seregével a déli határon tartózkodott, próbálta megfékezni a lázadó seregek, útonállók fosztogatási terveit.
A Trák sereg mérete sajnos igen csekély volt, a viszonylagosan nagy területen szétszórva helyezkedtek el. A sereg nagy része a városokban állomásozott, míg Scoril kapitány maroknyi emberével az Illírek határait figyelte.
A gyakori fosztogatások és belháborúk miatt csak 3000 dénár állt a birodalom rendelkezésére, amelyből sajnos sok katonára vagy jelentős fejlesztésekre nem futotta volna. Az egyetlen jó hír ebben a kietlen életben az volt, hogy a szkíták népe szövetséget kötött a trákokkal, így abból az irányból a frakció vezetőjének nem kellett támadásra számítania.
Vezina a merénylet másnapján összehívta fiait, tanácskozást tartottak az ország és családjuk jövőét illetően. A megbeszélés eredményeként a vezetők úgy döntöttek, hogy itt az ideje végleg leszámolni a birodalomban folyó belviszályokkal, lázadókkal és visszaszerezni a kereskedelmileg is fontos trák városokat, így építve egy erős, nagy Királyságot.
Burubista, a kém, az utasításoknak megfelelően Tylis irányába vette az útját, hogy információkkal lássa el a birodalmat a város védelmével kapcsolatban. Bejutását semmi sem nehezítette meg, az általa küldött információ hasznos, ám igencsak bosszantóan hatott a trák seregek új vezérére. Scyles, egy hadicsapatával Ratiara felett táborozott, várta, hogy a nyugati határról Scoril kapitány erősítésként csatlakozzon hozzá.
A birodalomban utak alig voltak, a kereskedők gyakran fordultak vissza. amikor beleragadtak a felázott ösvényeken a sárba, a seregek is igen lassan tudtak csak előre haladni.
Vezina ezért azonnal utak építtetésébe kezdett s hogy a Tylis ostroma sikeres legyen, hadicsapatok, kaszás közelharci egységek toborzását rendelte el.
Sajnos a pénztár szűk keretei nem engedték meg komolyabb, erősebb, jobb felszereléssel ellátott csapatok kiállítását, de a frakció vezetője bízott abban, hogy Scyles taktikai tudása és a kiképzés keménysége a gyenge felszerelésű hadicsapatokat is ütőképessé tesz majd.


Kr.e. 279

Mire kitavaszodott, az új utak szelték a birodalom völgyeit , így új kereskedők érkeztek új hírekkel, a világ minden tájáról. Vezina megtudta, hogy Itáliában nincs többé szenátus, a Julianus család alapította Császárság vezeti a római népet, harcol a sziget elszakadt városaiért.
Scyles csapatai egyesültek Ratiara felett, a nyugati határról érkező erősítéssel és a városokban kiképzett hadicsapatokkal, kaszásokkal. Tylisből rossz hírek érkeztek, a város katonailag teljesen feltöltésre került, így a Scyles várni kényszerült és újabb csapatok kiképzését kérte apjától.
A király úgy gondolta, hogy az utak kétélű fegyverek, hiszen az ellenség is gyorsabban érhet a városok határába seregeivel, így utasításba adta, hogy a cölöpkerítéseket erősítsék meg, amennyire lehet. Fiának kérésére több helyen hadicsapatok kiképzésére adott parancsot, míg frissen nagykorú unokáját Durast, Campus Geate falujába küldte, hogy a katonai vezetést vegye át és figyelje a határokon mozgó szövetséges Szkíta seregeket. Róma példájából kiindulva bizalmatlan volt a szövetséges néppel szemben is, hiszen ha a családi kötelék nem tartotta össze az itáliai családokat, mit ér egy darab papír két nép között.
A nyári esőzéseknek hála, igen jó volt a termés a földeken, a kereskedési kedv ennek megfelelően jól alakult. A seregek egy helyre toborzása azonban komoly problémákat vonzott magával. A tisztogatás ellenére még mindig tartózkodtak lázadó kapitányok a birodalom területén, akik most jelentős seregekkel léptek színre és fosztogatni kezdték a kereskedőket, kisebb falvak lakosságát.
A lázadó seregek 3 irányból érkeztek, s zaklatták a lakosságot. Keleten Kalesius, délen egy lázadó kapitány, nyugaton Brycham garázdálkodott. A két vezér egy kis trák törzs leszármazottai voltak, akik nem akartak behódolni Vezinának. Ebben a kaotikus időkben könnyen bújtak meg és szerveztek kis csapatokat, hogy hátráltassák a birodalom törekvéseit.
Arcátlanságuk odáig terjedt, hogy Brycham csapatai ostrom alá vették Vezina által kormányzott, Campus Lazyges városát. A csapatösszevonások miatt a városok védelme minimális volt, így Lazyges városában is mindössze egy hadicsapat és Vezina tartózkodott, saját testőreivel,s még egy hadicsapat gyakorlatozott a gyülekező téren.
Vezina csak hosszas rábeszélés mellett döntött úgy, hogy nem ront ki a városból, hanem berendezkedik az ostromra, megvárja Scyles seregét délről, ami a felmentésére indult.
A birodalom ebben a helyzetben nem engedhette meg magának a kockázat luxusát, mivel a másik két lázadó sereg egyenlőre nem képviselt nagyobb fenyegetést, így Scyles teljes seregével erőltetett menetben indult el Lazyges felé.
Beköszöntött a tél, de a nagy havazás előtt sikerült a szomszédos illírekkel kereskedelmi egyezményt kötni és térképeket cserélni 1000 arany fejében a trák diplomatának. Ez igen jó hír a birodalom számára, hiszen a kincstár a jó termés és adók ellenére is kiapadni látszott.
A hó beterítette a tájat, Scyles azonban továbbhaladt erőltetett menetben, hogy apja segítségére siessen és a tavaszi hóolvadás már a lázadok táborának közelében érje csapatát.

Kr.e. 278

Vezina a tanácsteremben üldögélt, s dühösen várta Scyles csapatinak megérkezését. Szíve szerint már régen kitört volna a városból, hogy az arcátlan lázadó kapitányt meg hitvány seregét eltiporja, de most az eszére és a tanácsokra kellett hallgatnia. Azt egy kicsit sem bánta viszont, hogy a télen engedte meg legnagyobb lányának esküvőjét Fallonnal. A fiatalember nemesi származású volt, a városi őrség kapitánya. A törzsi háborúban elvesztette a családját, így csak a katonáskodásnak élt, remek hadvezér és kitűnő harcos érett belőle, mellesleg elkötelezett híve volt a királynak.
A tavasz első napjaiban végre megérkezett Scyles Lazyges alá, majd lendületből támadt az ostromló lázadó seregekre, Vezina csapataival kitört a városból, így két irányból támadták Brycham seregét.
Scyles serege már a végkimerültség határán volt a támadás kezdetekor és nagyon lassan haladtak az ellenség felé. A rebellisek észlelték Vezina seregeit, azonnal irányukba fordultak, abban a reményben, hogy legyőzhetik a őket mielőtt az igazán nagy Trák sereg megérkezik.
Vezina amint meglátta a serege felé haladó lázadókat, azonnali rohamot parancsolt, végre kiélhette a harci vágyait.
Mire Scyles a harctérre ért, a király serege olyan pusztítást végzett a lázadók soraiban, hogy azok menekülűre fogták, így pont a fősereg elé kerültek. A frakció vezetője bebizonyította, hogy kardjával vívta ki ezt az országot és azzal is fogja megtartani.
A lázadók vezére a harctéren lelte halálát, csapatát levágták. Vezina visszavonult a városba, míg Scyles pihenőt engedélyezett a csapatának, majd még a tavasz végén átszervezett seregével keletnek indult, hogy felszámolja a másik két lázadó sereget.
A kincstár kapacitása nagy volt, ám alig kongott benne néhány arany, ezeket pedig a birodalom a további terjeszkedése és Tylis városának visszafoglalása érdekében, a hadsereg fejlesztésére szánták.
Geate és Ratiara városokban hadicsapatokat toboroztak. Sarmisegetusaban trák könnyűlovas csapatot állítottak hadrendbe, a maradék pénzből pedig a cölöpkerítést erősítették meg.
Mire a hó hullani kezdett, Scyles serege már a keleti határ közelében járt, ám az idő jelentősen hátráltatta. Mivel nem akarta embereit teljesen kimeríteni, téli tábor építésére adott utasítást, ahol serege átvészeli a hideget, kipiheni a több mint egy éve tartó folyamatos menetelést, így tavasszal újult erővel csaphat össze Kalesius of Delphi rebellis seregével.

Kr.e. 277

A tavasz új híreket hozott a birodalom számára, kereskedelmi egyezményt kötöttek a Trákok a Görögökkel és a Makedónokkal, utóbbi 600 aranyat is adott a trák térképekért.
Amikor az utak végre járhatóvá váltak, Scyles kiküldte kémeit, hogy a lázadó Kalesius seregéről gyűjtsenek információt. A hírek nem voltak túl biztatóak, hiszen a tél alatt a délen tartózkodó rebellis kapitány serege elérte Kalesiust és csatlakozott hozzá.
Scyles úgy gondolta, a győzelmük még így sem lehet kétséges, hiszen jelentős túlerőben voltak, de szerette volna, a további háborús tervek miatt, ha veszteségeik minimálisra csökkennek.
A hadvezér a sereg két oldalára állította a hadicsapatokat, míg középre kerültek a kaszás és íjász egységek, mögéjük pedig a lovasság s a vezér személyes testőrségével.
Mivel Scyles csapatai foglalták el a támadó pozíciót, így nekik kellett az ellenség irányába haladni. A hadvezér úgy gondolta, az íjászok eléggé lekötik az ellenséget, hogy a hadicsapatok oldalról kiválva bekerítsék az ellenséges erőket. Amikor azok oldalra fordulnak, a lovasság és a nehézgyalogosnak számító kaszások rohamoznak a két irányba is védekezni kényszerülő lázadók között keletkezett résekben.
A taktika sikeresnek bizonyult mindazon által a lázadók csekély serege jelentős veszteséget okozott a Trák seregnek.
A lázadók menekülőre fogták, vezérük kereket oldott, így a jelentős veszteségek ellenére számítani lehet Kalesius újbóli feltűnésére Trák területeken.
Scyles egyenlőre megoldottnak látta, a lázadók által keltett problémákat, így seregének rövid átszervezése után a déli határ felé indult, hogy Tylis határában még Trák területen építse ki táborát, itt várja be a neki szánt erősítést, amint azok kiképzése véget ér a birodalom városaiban.
Az ősz végére megnyugodtak a kedélyek a birodalomban. A lázadókat szétverték, a kereskedelem visszaállt a normális szintre. Miután Vezina megtudta, hogy Kalesius elmenekült a csatatérről, úgy döntött, hogy az adók mértékét kissé lecsökkenti, hiszen nem akarta, hogy akár egyetlen elégedetlen földműves is csatlakozzon a szökésben lévő lázadó vezérhez, így okozva újabb több éves háborús problémát a birodalom határain belül.
A vezér döntése igen nagy hatással volt a birodalom moráljára, több helyen ünnepségeket tartottak a Vezina tiszteletére. Bár a bevételek az adókból csökkentek, a kereskedelem növekedett, mivel nem volt jelentős sereg, amely zaklatta volna az utak vándorait, sőt több alkalommal érkezett bejelentés bujkáló lázadókról a birodalomban, ám ezek nagy része sajnos hamis volt és a tél beköszöntekkor a hideg szél meg hó teljesen elfedte a használhatónak vélt nyomokat.

 
Fórum: legfrissebb
Posted by erew - nov.. 24, 2017 23:45
Posted by Mergor - nov.. 24, 2017 21:55
Posted by gzura - nov.. 24, 2017 18:18
Posted by Mergor - nov.. 24, 2017 17:33
Posted by martin0429 - nov.. 24, 2017 16:19
Szavazás
Total War: WARHAMMER vélemény
 
ONLINE
Oldalainkat 253 vendég és 3 tag böngészi