AutoalkatreszOnline24.HU

A MAGYAROK KRÓNIKÁJA - II. rész

Országunk szépen fejlődött bölcs királyunk vezetésével, aki cirka 20 év leforgása alatt megnövelte a Királyság területét, hiszen az országhoz csatolta Havasalföldet (Wallachiát), Szerbiát, Bulgáriát és némi furfanggal - vagyis vesztegetés árán - Livóniát is, mely a Magyar Királyság első tengerentúli tartománya lett.
I.(Merész) Lászlónak azzal, hogy országa ilyen mértékben gyarapodott, kereskedelme egyre nagyobb bevételeket hozott és katonasága ilyen iramban fejlődött (a székely és hungarian nobles lovasság képzése, ill. az ütőképes hadiflotta felállítása elsőbbséget élvezett), igencsak megnőtt a befolyása mind a hadvezérei, mind pedig más európai uralkodóházak előtt. Ennek köszönhetően az ország még jó néhány évig békésen követhette az általa kijelölt fejlődési útvonalat, mialatt a kincstár bevételei folyamatosan nőttek, hiszen a katonai egységek képzése mellett királyunk különös gondot fordított a mezőgazdaság, a bányászat és a kereskedelem fejlesztésére.
Minderre azért volt ilyen formában szükség, mert tudta a mi felséges urunk, hogy egy esetleges háborúban a tengeri kikötőket igen könnyű blokád alá venni, és akkor a tengeri kereskedelem leállásával bizony csak a szárazföldi kereskedelmi útvonalak, bányák és a paraszti gazdaságok jövedelme marad meg a kincstárnak, és ha ezek nincsenek, könnyen összeomolhat még az erős hadsereggel rendelkező ország is, mivel nincs mögötte gazdasági háttér.

Így fejlődött hát szép hazánk az 1110-es évek alatt, miközben az európai tartományok földjét az ide-oda vonuló hadak dúlták föl. A pápa szakadatlanul háborúzott az egyesült német-szicíliai csapatok ellen, és időközben a francia és az angol uralkodó is egymásnak esett, és ezzel Európa nyugati fele is a hadak útjára lépett, főleg miután a spanyolok meghirdették reconquistát, és megtámadták a moszlim almohádokat.

I. (Merész) László királyunk közben nem hanyagolta el szeretett királynénkat, a gyönyörű Katalint sem, aki férjeura gondoskodását Béla, László és Kálmán hercegek után még Géza, Salamon és István hercegekkel, valamint Alelhaid és Borbála hercegkisasszonyokkal hálálta meg. Le is fektette jó királyunk a testamentumában - a viszályok megelőzésének célzatjával - hogy halála esetén a legidősebb fia, Béla örökölje a trónt. Béla herceg uralkodásra való felkészítése már ezen testamentum szellemében történt meg, és a hadak vezetésének művészete mellett kellőképpen elsajátította egy ország működtetésének gazdasági alapjait, és bölcs atyja egyre gyakrabban vonta be őt is a diplomáciai ügyek intézésébe. Mivel az uralkodópár igen jó szellemben nevelte gyermekeit, ezért Bélát a testvérei már ekkor is mindenben segítették, és fel sem merült bennük, hogy atyjuk akaratával bárki is szembeszálljon.

Egészen 1114 teléig ilyen vidámságban és megelégedettségben élt az ország, amikor szétterjedt a hír, hogy a király súlyos beteg. Az egyszerű nép szorongva gondolt arra, hogy mi lesz az országgal, ha meghal a király, és ezért szinte minden jelentősebb település templomában könyörgő istentiszteleteket tartottak a király felépüléséért. Az Úr azonban nem hallgatta meg imáinkat, és I. (Merész) László királyt 58 évesen, uralkodásának 35. évében, vagyis 1114-ben magához szólította, és a Szentek közé, a jobbjára ültette.

A 3 napos gyásztort követően az ország élete azonban nem állhatott meg, ezért a meghalt uralkodó akaratának megfelelően legidősebb fiát II. (Építő) Bélát 35 évesen királlyá koronázták, és a Királyság vezető nemesei mind hűségükről biztosították az új uralkodót. II. (Építő) Béla a legszebb férfikorban, ereje teljében, és a legteljesebb mértékben felkészülve foglalta el az Árpádok trónját, és folytatta az apja által megkezdett utat, hogy a magyarokat Európa egyik meghatározó - vagy a MEGHATÁROZÓ - nemzetévé tegye.

Ennek érdekében kiépítette a királyi központot Esztergomban, ahol beindította a diplomaták képzését, mert már korán megtanulta azt, hogy a nem kellő felkészültséggel rendelkező követek gyakran félreértéseket okozhatnak, melyek miatt egész országok sodródhatnak bele értelmetlen háborúkba, és ezzel a pusztulásba és felejtésbe.
Célként tűzte ki, hogy a lehető legrövidebb időn belül Európa minden tartományában legyen egy magyar követ, aki figyelemmel követi az eseményeket, és azonnal jelenti, ha a magyar érdekek szempontjából valami fontos dolog van készülőben.
Folytatta, sőt fokozta az apja által megkezdett építkezéseket szerte a Királyságban, aminek következtében a kincstár hamarosan igen tekintélyes bevételeket tudott elkönyvelni. Az 1105. évben elindított flottaprogram is meghozta gyümölcsét, hiszen már lassan a Földközi-tenger minden részén legalább egy magyar hadihajó biztosította a kereskedelem zavartalanságát. Időközben persze azért a seregek igényéről sem feledkezett el, és a kovácsai által kifejlesztett jobb páncélzattal és fegyverekkel kezdte felszerelni őket.

Miközben országunk ilyen szépen gyarapodott minden tekintetben, az Itália földjén tartózkodó követeink megdöbbenéssel 1120-ban hozták a hírt, hogy a sok vérontás után I. (Hitszegő) Aed szicíliai király legyőzte III. (Futó) Miklós pápa utolsó seregét is, és magát a pápát is foglyul ejtette, miközben az apácaruhában próbált meg elmenekülni. Ezzel a pápaság világi hatalma szertefoszlott, és miután a pápát tisztázatlan körülmények között baleset érte a börtönéül szolgáló zárdában, a birtokait felosztotta egymás között a Szicíliai Királyság, a Német-Római Császárság és a Velencei Dózse.

Időközben Európa fagyos északi földjein is a nyugtalanság lett úrrá, és a két testvérnép, a svédek és a dánok is egymásnak estek. Követeink szerint ez a háború a kereskedelmi jogok miatt tört ki, mivel II. (Véres) Ysevolod svéd király erősen sérelmezte, hogy a dánok a Dánia és Norvégia között elterülő Skaggerakk-szoroson rendszeresen megvámolták a svéd kereskedőhajókat, és ha azok a fizetést megtagadták, akkor a hajókat kifosztották, a legénységét legyilkolták. Ezt elégelte meg a svéd uralkodó, és viking harcosai élén megindult Svédországból a Dán Királyság ellen, melynek rögtön a központját vette célba, és 1121-ben, kimerítő ostrom után be is vették Koppenhága várát, ahol bosszúból a teljes dán királyi családot lemészárolták. Dánia tartománya ezzel svéd fennhatóság alá került, ám Norvégiában erős dán hadak maradtak, és mivel a királyi család - és ezzel a dinasztia is - kipusztult, egy helyi hadvezér irányítása alatt független rebellis államot alapítottak a viking ősök nyomdokain.

A spanyolok eközben kiterjesztették hatalmukat a teljes Ibériai-félszigetre, azonban az almohádokat már nem merték tovább támadni Marokkóban, mert tudták, hogy nekik nem kedvezne a sivatagi terep, és így megálltak Gibraltár szikláinál. A francia-angol háború továbbra is változatlan hevességgel és váltakozó szerencsével folyik, aminek során az angolok visszaszorultak a Brit-szigetekre. Szövetségesünk, IV. Edward már el is küldte a követeit II. Alfons spanyol uralkodóhoz, hogy segítsen visszaszerezni Anglia kontinentális tartományait, és ezért támadja hátba a franciákat a Pireneusokon keresztül.



Zárom Krónikám sorait az Úr 1121. esztendejében.

 
Fórum: legfrissebb
Posted by erew - nov.. 24, 2017 23:45
Posted by Mergor - nov.. 24, 2017 21:55
Posted by gzura - nov.. 24, 2017 18:18
Posted by Mergor - nov.. 24, 2017 17:33
Posted by martin0429 - nov.. 24, 2017 16:19
Szavazás
Total War: WARHAMMER vélemény
 
ONLINE
Oldalainkat 260 vendég és 2 tag böngészi