AutoalkatreszOnline24.HU

A MAGYAROK KRÓNIKÁJA - I. rész

Jómagam, a Buccafiak régi nemzetségébõl származom. A családom már régóta az uralkodó szolgálatában állt, így bizton állíthatom, hogy az Árpád-házi királyaink történetét meglehetõsen jól ismerem.<br>
Atyám a király testõrségében szolgált, és bár soha nem becsülte annyira a betûvetést, hogy meg is tanulja, engem már idejekorán elhelyezett a királyi udvarban.<br>
Itt volt alkalmam megtanulni a hadi mesterségek mellett az írás tudományát is, így amikor I. (Merész) László királyunk szolgálatába szegõdtem az Úr 1085. esztendejében, akkor rögtön a kancelláriához helyeztek, ahol kétévi másolás és egyéb lóti-futi megbízatásokat követõen felfigyelt rám Boldizsár Úr, és az 1087. évben kinevezett annak az új deákcsoportnak az élére, akiknek feladata lesz az elkövetkezõ években lejegyezni, mi történt a Magyar Királyságban.
<br><br>
Jó királyunk I.(Merész) László 1056. óta uralkodik a Magyarországból, Horvátországból és Erdélybõl álló Magyar Királyságban. 1087-ben már elég tekintélyes nagyságú volt a királyi család, hiszen a 15 éves Borbála eladósorba került, a legidõsebb fiú, Béla már 8 éves volt, a kis László 6 éves volt, és végül a sort a 4 éves Józsa zárta.<br>
Bölcs uralkodónk felmérte az ország állapotját, és minden országrész élére egy kellõ gazdasági ismeretekkel rendelkezõ kormányzót nevezett ki azért, hogy elegendõ bevétel folyjon be a kincstárba ahhoz, hogy a késõbbi terjeszkedéshez szükséges gazdasági és katonai fejlesztések elindulhassanak. De nemcsak a kormányzók kinevezése történt meg, hanem követeink elindultak szerte az európai uralkodóházakhoz, hogy más országokkal szövetségre lépjünk, és így biztosítsuk a magyarokat megilletõ helyet az európai ügyek intézésében.
<br><br>
I. (Merész) László miután felmérte az ország gazdasági és katonai lehetõségeit, úgy döntött, hogy a kincstárban van elég arany (4500) ahhoz, hogy a rendelkezésre álló sereggel - mely spearmen, hungarian nobles és horse archers egységekbõl állt - megkezdje hódításait, amelyekkel újabb tartományokat szerezhet meg a magyarság számára. Amikor körültekintett, azt látta, hogy az ország keleti határainál csak lázadó tartományok vannak, ezért elhatározta ezen területek megtérítését a Magyar Korona alá. De elõbb még volt egy sürgõsebb feladat is. Mivel a késõbbi határvédelem szempontjából a bizánci kézen levõ Bulgáriát kulcsfontosságúnak ítélte az udvari haditanács, ezért országunk hadat üzent Bizáncnak, és 1088-ban bevonultak seregeink a tartományba. Még ugyanezen évben nagy öröm érte a népet, hiszen megszületett a királyi pár Kálmán nevû gyermeke is, így a vérvonal biztosítottnak látszott.
<br><br>
Miközben követeink szövetséget kötöttek a Velencei Dózséval, a Pápával és a Német-Római Császárral, a bizánciak megpróbálták visszavenni tartományukat, és 1089-ben betörtek oda seregeikkel, így a mi hadaink abbahagyták az ostromot, és vállalták a csatát, mely a magyar fegyverek diadalát hozta, hiszen a mi 36 fõs veszteségünk mellett a bizánci sereg 185 embert veszített, és csaknem megsemmisült. A következõ évben aztán sor kerülhetett a Turnovó várába menekült maradék bizánci hadak kifüstölésére is, és így Bulgária is az ország része lett.
<br><br>
Miután királyunk egy erõs helyõrséget hagyott Bulgária védelmére, elküldte követét a bizánci udvarba - akiknek ekkorra már a törökökkel is gondjaik voltak - hogy békét ajánljon, hiszen nekünk nincs több követelésünk velük szemben, és szívesebben kereskednénk velük a háború helyett. Eközben hírét hozták annak, hogy Szerbia rebellis tartományában jelentõs mennyiségû aranyat találtak, ezért 1091-ben a dózse csapataival együtt két irányból (mi a szárazföld felõl, a taljánok pedig a tenger irányából) betörtünk az országba, ahol az útonálló vezér egyesített seregeink ellenében is vállalta a csatát. Hadaink vezére ekkor úgy látta, hogy a gyalogságból (italian light infranty) és genovai íjászokból álló taljánok is elegen vannak a csata megnyeréséhez, így a magyar nemesi lovasság és a gyalogság felvonult egy távolabbi dombtetõre, és csak a lovasíjászaink merészkedtek elõrébb, hogy támogassák nyílzáporukkal a dózse csapatait. Mivel a magyar seregek voltak a legnagyobb létszámúak a csatatéren, így gyõzelem esetén a magyar fennhatóság érvényesül, ezért döntött úgy vezérünk, hogy a sereg épségét megõrzendõ, csak a gyors lovasíjászokat veti harcba. Íjászaink derekasan végezték az ellen (és néhány baráti itáliai) ritkítását annak ellenére is, hogy a rebellisek behúzódtak egy erdõbe. Amikor azonban az olasz gyalogság is a nyakukba szakadt, és a nyilak tömege továbbra is tucatjával szedte áldozatait, rövid tusakodás után megfutottak, aminek során az üldözõ lovasságunk sok foglyot ejtett, bár a menekülõk egy része sikeresen visszahúzódott Belgrád várába. A csatában magyar katona alig esett el, a taljánok vesztesége azonban számottevõ volt, de a tartomány a Szent Korona alá tért, így kezdõdhetett Belgrád ostroma, amit 1093-ra kiéheztetéssel bevettünk, és így beindulhatott az aranybányászat, hogy a magyar kincstárat gazdagítsa.
<br><br>
Miközben hadaink Belgrád falai alatt álltak, a sereg egy része elindult Havasalföld felé, hogy még a század vége elõtt ott is magyar alattvalók fizessék be adójukat. Egy rövid csata után a rebellisek itt is megfutamodtak, ennek következtében itt is beindulhatott a gazdaság fejlõdése.
<br><br>
Idõközben Béla herceg felcseperedett és szolgálatra jelentkezett atyjánál, aki el is határozta, hogy Szicíliából kér neki feleséget, azonban ezt a dölyfös I. Aed király elutasította, így követeink szétszéledtek, hogy a magyar herceghez méltó feleséget találjanak. Egyik követünk éppen Moldvában kémkedett, amikor a Kijevi Nagyhercegség csapatai elfoglalták azt, így keleti szomszédainknak felajánlottuk a szövetségünket, amit õk elfogadtak (mint utólag kiderült, aljas módon csak ideiglenesen, mert már ekkor tervezték gazdag országunk megtámadását, de ne vágjunk a dolgok elébe).
<br><br>
1098-ban Antal Bertalan követünk eljutott a gazdag Livóniába, ahol azt tapasztalta, hogy a meglehetõsen nagy sereg élén egy pénzéhes vezér, Ysevolod Vasziljevics áll, így az évente csordogáló pápai járadékból felajánlott neki 1750 aranyat, amiért az egész tartomány a Magyar Korona fennhatósága alá helyezte magát, és a sereg is vállalkozott a magyar érdekek védelmére.
<br><br>
Miközben királyunk hadat viselt, nem feledkezett meg arról, hogy az országot gazdasági és katonai téren is fejleszteni kell, az új tartományokat pedig pacifikálni szükséges. Ennek érdekében mindenhol határmenti erõdöket emelt, elkezdte fejleszteni a mezõgazdaságot, és a kereskedelmi utak mentén vámházakat állított fel a bevételek növelésére. Meghatározta bölcs urunk azt is, hogy melyik tartomány mire szakosodjon, így Horvátországban a gyalogsági egységek fejlesztése kezdõdött el, Magyarországon a nehézlovassághoz (egyenlõre hungarian nobles) és a székely egységek képzéséhez szükséges épületek építése kezdõdött el, Erdélyben szintén a székelyek, míg Havasalföldön és Erdélyben a gyalogos íjászok (transsylvanian archers) felállítása vette kezdetét. A többi tartományban a bányászat, a mezõgazdaság és a kereskedelem kapott elsõrendû fontosságot a bevételek növelése érdekében, bár a katonai tartományokban is elõbb a gazdasági fejlesztések történtek meg, és csak egy bizonyos szint (évi 1000 arany) elérése után indultak meg a katonai fejlesztések.
<br><br>
Mindezen conseptio 1100-ra meghozta gyümölcsét, mert ekkorra beindult az ütõképes székely lovasság képzése, készen álltak az elsõ transsylvaniai íjász egységek, és már tekintélyes számú nehézlovassága is volt a magyar seregeknek a hadak gerincét adó nagyszámú lándzsás gyalogos mellett.<br>
1102-ben aztán követeink azt a hírt hozták, hogy a francia Lajos király két lányát is szeretné a magyar királyi családba házasítani, így követeink hazatérte után 7 napig tartó dupla lakodalmat ült az ország Béla és László hercegek esküvõjén.
<br><br>
Uralkodónk - aki a nép megelégedésére szépen gyarapította országunk gazdagságát és tekintélyét - elhatározta, hogy megteremti egy ütõképes tengeri flotta alapjait, ezért Livóniában, Szerbiában, Horvátországban és Bulgáriában nagy hajógyárakat építtetett, és Erdélybõl a legjobb ácsait küldte ezen tartományokba, hogy minél elõbb árpádsávos lobogó alatt szeljék a hadihajók a tengereket, és biztosítsák a hatalmas bevételekkel kecsegtetõ tengeri kereskedelem beindulását a szövetséges országokkal.
<br><br>
A flotta építése ezen tervek fényében 1105-ben el is kezdõdött, és innentõl kezdve minden 3. évben a fent említett tartományokban egy-egy magyar hadihajó csúszott le a sólyákról, megteremtve ezzel a tengeri fölény elnyerésének alapjait, amire a kereskedõhajóink védelme érdekében volt szükség.
<br><br>
Miközben országunk ilyen békésen fejlõdött és gyarapodott (már jó ideje békében éltünk, tehát csak a mûvelésre és kereskedelemre kellett odafigyelnünk a sereg ütõképességének fenntartása mellett), sötét felhõk gyülekeztek a béke egén. Követeink hírét hozták 1106-ban, hogy a német és szicíliai seregek együttesen megtámadták a Pápai államot, mert III. Miklóssal hitvitájuk támadt, és ezt a fegyverek erejével kívánták rendezni. A pápa erre rögtön kiátkozta a két uralkodót, és felhívta az anyaszentegyház hû fiait, hogy kereszteshadárataikkal támogassák harcát. I. (Merész) László a támogatásáról és szövetségérõl biztosította a pápát (ennek érdekében fel is mondta a szövetséget a német és szicíliai uralkodóval, ill. figyelmeztette õket tettük következményeire a katolikus világgal szembeni magatartásuk miatt), de legnagyobb sajnálatára keresztes seregekkel még nem tudta megtámogatni a pápát, mert még nem álltak készen kellõen fanatikus papjai ilyen hadjárat vezetésére.
Magunk közt legyen szólva, királyunk inkább az ország további békés fejlesztését és seregeink fokozatos erõsítését tartotta elõrébb valónak, mint egy bizonytalan és hosszú háborúban való részvételt két ilyen erõs ország ellen. A németeknek rendkívül erõs szárazföldi seregeik, míg a szicíliaiaknak erõs flottájuk volt, ezért nem érte meg háborúba kezdeni, és a tengeri és szárazföldi kereskedelmet ezért tönkretenni.
<br><br><br>


Itt tartunk tehát az Úr 1106. esztendejében.<br><br>

Forrás: <a href="http://nismaster.fx3.hu/" target="_blank" class="szoveg2">http://nismaster.fx3.hu/</a>
<br><br>

 
Fórum: legfrissebb
Posted by erew - nov.. 24, 2017 23:45
Posted by Mergor - nov.. 24, 2017 21:55
Posted by gzura - nov.. 24, 2017 18:18
Posted by Mergor - nov.. 24, 2017 17:33
Posted by martin0429 - nov.. 24, 2017 16:19
Szavazás
Total War: WARHAMMER vélemény
 
ONLINE
Oldalainkat 267 vendég és 3 tag böngészi