AutoalkatreszOnline24.HU

Spanyol krónika 2. rész

II. rész
HATALOM MEGSZILÁRDÍTÁSA





A Mennyei Gondviselésnek hála Rodrigó király kétévnyi tengeri utazás után az Úr 1132. évében ismét Spanyolország földjén állhatott! Megtépázott, de dicsőséges, harcban edzett veterán csapatai élén vonult be Toledó erődítményébe. Rögvest nekilátott a városok és várak megerősítéséhez. Toledó köré egy újabb kőfal építését rendelte el, valamint intézkedett arról is, hogy a bástyákon helyezzenek el hajítógépeket. Ezeknek a félelmetes óriásnyilaknak a harcmezőn már jó hasznát vettük nemegyszer. Most azonban magas bástyák biztos fedezékéből fognak halált osztani mindenkinek, ki Toledó ellen tör. Rodrigó ezen túl elrendelte Pamplona és Zaragóza városok helyőrségeinek feltöltését, még ha ez súlyosan megterhelte az amúgy is hatalmas terhet vivő kincstárat. Rodrigó király idején élte át a királyi kincstár a lehető legsúlyosabb váltságot. A kincstár oly üres volt, mint a templom előtt koldulók tarisznyája. A városainkban a népek száma csak nőtt és nőtt, de a kincstár nem tudott aranyat adni az újabb és újabb építkezésekhez. Pedig ezen építkezésekre nagyon nagy szükség lett volna. A városok kereskedelme fellendülőben volt, de a kereskedők túlzsúfolt piacokon kellet hogy árulják portékáikat. A kikötők bejáratánál sorban álltak a kereskedők hajói, azonban a kikötők tele voltak kirakodásra várakozó hajókkal. Rodrigónak nehéz dolga volt, hisz karnyújtásnyira volt attól, hogy a kereskedelmi vámokból és a termőföldekből búsás haszonra tegyen szert, azonban ehhez új piacokra, kereskedőházakra valamint nagyobb kikötőkre lett volna szükség. Olyan döntést hozott, melyet csak a legnagyobb királyok mernek meghozni. Dacolva népe haragjával, megemelte a városok adóját. Azonban a köznép soha nem lesz képes királyok elméjével gondolkodni. Nem látnak túl saját mindennapi gondjaikon.

Az általános ellenszenv mely a király ellen kezdett kialakulni, félő volt hogy a királyi hatalom meggyengülésével járhat. A városok nem tudták eltartani az embereket, ki a városon kívül próbáltak szerencsét. Fosztogató, rebellis hadak tűntek fel szerte az országban, kik a békés kereskedőket és az út menti fogadókat fosztogatták. A seregekre ismét feladat várt. A pórnép úgy gondolta, hogy az új adók kivetése csupán a király jólétének fenntartása miatt szükséges. Azt hitték a tudatlanok, hogy a plusz arany az udvari mulattatók és a királyi szakácsok kezében fejezi be útját. Ezért ragasztották dédapámra a kövér gúnynevet. Pedig ha a balgák tudták volna, hogy ezen új adók mentették meg királyságunkat és segítettek abban, hogy olyan pompás, pazar életet élhessen mindenik ma Spanyolországban, biztos hogy alázattal és tisztelettel ejtették volna ki királyuk nevét. De Rodrigó tovább látott a holnapnál. Az új adókból befolyó pénz elégséges volt az új kereskedelmi épületek felépítéséhez és a király utasítására több nagyvárosban új épületeket emeltek a városi polgárok tanácsának valamint több helyen elegendő volt új templomok építéséhez is. A szép, új hivatalokat és templomokat a nép is örömmel és büszkeséggel fogadta, íj módon az adókat elfogadták és a nép haragja és rosszkedve immáron múlóban volt. A királyi hatalom újra teljes fényében tündökölt! Azonban Rodrigó a béke napjaiban sem feledkezett el a déli területek uraló Mór seregekről. Új hadjárat előkészítésébe kezdett, hogy az Ibér félsziget lakói végre egy népként, egy lobogó alatt egyesülhessenek. Mivel a kincstárban immáron szépszámmal álltak az aranyakkal megrakott ládák, a király Toledóba hívta az ország legjobb fegyverkovácsait és páncélkészítő mestereit. Toledó várába véget nem érő világosság költözött be. A fegyverkovácsok tüzei bevilágították a várat a legsötétebb éjszakában is, és hamarosan eljött az idő, midőn minden katona magára öltötte fényes új páncélját, és kigurították a vár kapuin a hatalmas kőhajító katapult gépeket.

A sereg útnak indult Cordoba városa félé! Isten szolgái sokszor mondogatják, hogy az Úr útjai kifürkészhetetlenek. Én magam nem vagyok szent ember. Az Urat szolgálom és érte, ha kell, a vérem ontom, de sokszor számomra is ködösek az egyház szolgáinak szavai. Az Úr tetteit és akaratát csupán a kiválasztottak, a Pápa Őszentsége vagy a bíboros urak ismerhetik. Számunkra, egyszerű haladnók számára, még ha királyok is vagyunk, ezek az okok ismeretlenek, a hajnali ködbe vésznek. De az Úr akarata szent! Ha a magasságos úgy látja jónak, eltéríthet minket eredeti szándékunktól! Így történt ez Rodrigó királlyal is. Midőn seregei élén a dél felé vezető útra lépett, hírvivők érkeztek, hogy a Francia király seregei elhagyták Toulouse várát és átlépték országunk határait. A francia seregek vezére a Zaragósa felé tartó úton halad ostromgépekkel, nemesi lovagokkal és páncélos katonákkal. A sereg valódi nagyságát akkor még nem letett tudni, de Rodrigónak nem volt választási lehetősége. Már a Szentföldön folytatott keresztes hadjárat során megtanulta, hogy az Úr akaratát nem tudja felfogni, de ha teszi, mit tennie kell, a Mennyei Gondviselés megóvja Őt és seregét a rossztól. Így történt hát, hogy Cordoba városa fellélegezhetett. A király seregei megfordultak és Zaragósa felé vették az útjukat. A király, futárok útján küldött üzenetet hű kémeinek Zaragósa és Pamplona városaiba, hogy induljanak a francia sereg felé, és tudjanak meg minél többet róluk. Mire a király Zaragósa alá ért, az ellenség már körbezárta a várost. A kémek jelentései, mikor jelentős számú francia katonáról írtak, nem túloztak. A szemben álló seregek egyike sem tudott számbeli fölénnyel kérkedni. Rodrigó viszont bízott a szentföldet is megjárt seregei bátorságában és elszántságában. A két sereg összecsapása egy esős délutáni napon történt. A katapultok tüzes lövedékeket lőttek a másik felé, és a két sereg lassan karnyújtásnyira került egymástól. Az íjászok és a modern számszeríjjal felszerelt harcosok kezdték az ütközetet. Hullottak a páncélos lovagok mindkét oldalon, azonban a szerencse a franciák mellé szegődött. Katapultjaik kezelői többször is oly jól irányozták lövésük, hogy a spanyol lovagok kínok közt égtek halálra a franciák pokoli tüzében. A csatában kard még nem találkozott pajzzsal, mikor a király seregének veszteségei már vészesen naggyá nőttek.

Azonban az Úr ismét a Spanyolok mellé állt. Zaragósa városából megérkezett a segítség és harc mezeje Spanyol lobogókkal telt meg. A franciák sorsa megpecsételődött. Több száz francia lélek sorsa a Spanyol Király kezében volt. Azonban Rodrigó nemes lelkű volt és igaz keresztény. Így felajánlotta a Francia Királynak, hogy embereit megmentheti a biztos haláltól, de ezért királyi ajándékot várt. A Francia Király azonban, gonosz és kegyetlen uralkodóként viselkedett és visszautasította nemes ajánlatunk. A hóhérok éjszakája jött hát el! Rodrigó király sejthette, hogy a francia király valószínűleg védelem nélkül hagyta Toulouse várát, mert nagy számú veszteségei ellenére Toulouse felé vezette a spanyol seregeket. És a királynak igaza lett. A várat csupán néhány katona védte, számszeríjászok segítségével. Sok katonával végeztek a katapultok és sok házat romboltak le mire áttörték a vár falát, de megnyitották az utat a Spanyol Lovagok előtt. Rodrigó maga vezette a végső rohamot. Királyi testőrei élén lovagolt be a várba és nem kímélt senkit, aki az útjába került. A nap utolsó sugarával együtt tűnt el a csatazaj is.

Toulouse vára a Spanyol Király kezébe került. Európa déli kapui közül az egyik immáron a mi kezünkben volt. Azonban a másik erős váron még a Francia lobogó lengett. Bordeaux vára másfél napi járóföldre volt csupán, de a kémek jelentése szerint a várat megerősítették. Sok katona és hajítógépekkel felszerelt bástya védte. A király üzent Toledóba, hogy új, minden addiginál erősebb ostromgépekre van szüksége. Toledó mesterei, két parittyához hasonló óriásgépet küldtek, miközben Toulouse várában a fegyverkovácsok kijavították a fegyverek hibáit és a Királyi Sereg ismét harcra kész lett! Mikor megérkeztek az új hajítógépek az emberek csak álltak és ámulva nézték a mesterek által létrehozott csodákat. Alig várták, hogy lássák mire képesek ezek az emberek által létrehozott szörnyek. A király nem fosztotta meg embereit eme örömtől. Felöltötte harci vértjét, és seregei élén Bordeaux vára ellen indult. Az új szerkezetek még az álmodozók fantáziáit is felülmúlták. Hatalmas köveket hajítottak oly könnyedén, mint kisgyermek az út menti kavicsokat. Bordeaux falai úgy omlottak össze, mint ha vályogból építették volna őket, s nem menekültek a tornyok sem a hajítógépekkel. Minden egyes torony vagy várfal leomlásánál örömkiáltások hagyták el a spanyol katonák száját. Ahogy fogytak a tornyok, nőtt a katonák elszántsága, míg végül egy mindet elsöprő csatakiáltás közepette katonáink berontottak a várba. A védők fejvesztve menekültek a belső vár biztonságosnak hitt védelmébe, azonban katonáink a várfalakon küzdötték tovább magukat és vékony csigalépcsőkön haladva végül a belső vár udvarán találták magukat. Íjászaink, kik már többször bizonyították bátorságukat, a vár faláról zúdítottak halálos nyilakat a franciákra. Bordeaux vára, egy mindent elsöprő támadás során a kezünkbe került. Két erős várral gyarapodott országunk. Zaragósa és Pamplona városa immáron biztonságban tudhatta magát. Azonban a két várat védeni is kellett. Így a király kettéosztotta seregét, és elszállásolta őket Bordeaux és Toulouse várában. Rodrigó visszatért Toledóba és új seregek toborzásába kezdett.

Ez idő tájt jelentek meg a királyi udvarban az európai uralkodók követei. A Szentföldi vitézség és Franciák felett aratott győzelem híre eljutott a különböző királyok udvarába, kik hirtelen igyekezettel keresték a Spanyolok barátságát. Tömérdek baráti szövetség és kereskedelmi egyezség köttetett abban az időben. Azonban voltak hívatlan vendégek is szépszámmal. Mór kereskedők és a pogányok hitét hirdető eretnek térítők tűntek fel szerte az országban. Hazug tanaikkal és mézesmázos szavaikkal viszályt és nyugtalanságot keltettek merre jártak. Rodrigó a Pápához fordult segítségért. Ígéretet tett még több, még nagyobb templomok építésére, de cserébe új egyházi rangokat kért Őszentségétől. A Pápa örömmel fogadta Rodrigó, igaz keresztényi felajánlását és előbb kettő, majd egy évre rá még egy spanyol misszionáriust választott be a bíborosok tanácsába. Az új lelkipásztorok, immáron az egyház, és hit erejével felvértezve vették fel a harcot az eretnek térítőkkel. Szeretett hazánkban az igaz keresztényi tanok soha nem tapasztalt iramban terjedtek. Az emberek lelkébe ismét a béke, és a szeretet költözött be. A király, ha kitekintett várából, bármerre is nézett, békét és rendet látott birodalmában. Eljött hát az idő, hogy seregei élén elinduljon és leszámoljon a Mórokkal. Hogy végre az országban béke legyen minden talpalatnyi földön, és hogy többé spanyol katona vére ne hulljon Spanyol földre.

A király parancsára a Spanyol Tengeri Armada kihajózott Zaragósa, Valenszia és Liszabon kikötőiből. A flotta feladata az volt, hogy megakadályozza újabb Mór seregek partraszállását. A Liszaboni armada az Európát Afrikától elválasztó vékony tengeri szorosba hajózott be, melyet a Mórok gályái tartottak uralmuk alatt. A Spanyol Galleonok első próbatételére került sor a tengeri szorosban. Ez az ütközet létfontosságú volt a király későbbi hadjáratai szempontjából. Ezen a szoroson gyorsan, nagyszámú sereget lehetett a két part között átszállítani. Az a had, aki uralja a szorost, uralja a legfőbb átjárót. Az armada fényes győzelmet aratott! A Mórok evezősei közül sok a tenger mélyén végezte és a csak a szerencséjükön múlott, hogy néhányuk el tudott menekülni. A Valensziai és Zaragósai flotta szintén megütközött két kisebb Mór hajóhaddal és végül lezárták Cordoba és Granada kikötőit. Az Ibér félszigeten rekedt Mór hadak immár kelepcébe estek. Bezárkóztak magas falaik mögé abban a hitben, hogy a vastag kőfalak biztonságot nyújtanak a spanyol seregek elől. Azonban a parittyás ostromgépek a falakkal együtt rombolták le a Mórok ebbéli hitét. Két év is alig kellett hozzá, és a Mórokat visszakergettük a tengerbe. Rodrigó király azon a szent napon felszabadította Spanyolországot a Mórok megszállása alól. Kiűztük ugyan a Mórok seregeit földjeinkről, de még nem győztük le őket. A déli partokon az armada hajói éles szemekkel fürkészték a horizontot. Ébernek kellett maradni, hisz ahogy a déli szél partjainkhoz fújja Afrika homokszemeit, úgy fújhatja partjainkra a Mórok vérszomjas, bosszúra szomjazó seregeit. A Mórok elleni háborúnak még koránt sem volt vége! Guardian - 2006-11-26

 
Fórum: legfrissebb
Posted by erew - nov.. 24, 2017 23:45
Posted by Mergor - nov.. 24, 2017 21:55
Posted by gzura - nov.. 24, 2017 18:18
Posted by Mergor - nov.. 24, 2017 17:33
Posted by martin0429 - nov.. 24, 2017 16:19
Szavazás
Total War: WARHAMMER vélemény
 
ONLINE
Oldalainkat 255 vendég és 3 tag böngészi