AutoalkatreszOnline24.HU

Spanyol krónika 1. rész

I. rész
KEZDETEK





Hermann vagyok, az Úr Lovagja és az Úr kegyelméből Spanyolhon Királya! Dicső napokat élek meg és velem együtt dicső napokat él meg minden tiszta szívű, és lelkű spanyol keresztény. Ősi ellenségünk felett arattunk dicsőséges diadalt. Az udvari krónikások lelkesen örökítik meg a tetteinket az utókornak. Ám egy királynak vannak előjogai és vannak kötelességei. Kötelességei a népe felé, az Úr felé és vannak kötelességei az utódai felé is. Ha az Úr kegyes lesz családomhoz és az utódaim fognak ülni Spanyolhon trónján mikor én már nem leszek, óhajom, hogy ne csupán a vakbuzgó krónikások szépen megírt elbeszéléseiből ismerjék ősüket. És habár én már nem lehetek majd ott velük, hogy segítsek, hogy tanácsokkal lássam el őket, ezen sorok elolvasásával ismerhetik majd gondolataim, terveim és aggályaim. Értsék meg e sorok által mit, miért teszek vagy tettem! Hermann vagyok, Haragos Hermann, a Mindenható kegyelméből a Spanyol Király! Eme királyi krónika megírására egy dicsőséges pillanat ihletett. Ősi ellenségeink a Mórok felett arattunk dicsőséges győzelmet. Midőn megláttam Tripoli várának bástyáin a Spanyol lobogót, az érzés, a büszkeség oly hatalmas lett bennem, hogy úgy éreztem ezt megörökítem az utódaimnak! A Mórok utolsó fellegvára elesett és immáron Spanyolország része! De az út idáig hosszú volt. Göröngyös és vér áztatta! Spanyol vér! Elmondom hát az utat. Elmondom tiszteletül az Őseimnek és tiszteletül azon hős lovagok és közemberek elmékére, kik ott harcoltak a csatamezőn, nagy királyok oldalán.

Az Úr 1080-ik esztendejében Isten kegyelméből Alfonsó király került a Spanyol trónra. Sötét idők voltak azok. Alfonsóhoz csupán fővárosa León és erődítménye Toledó volt hűséges. Nemes urak és pogány barbárok uralták szeretett országunk területeit. Pogányok! A Mórok! Övék volt a délvidék. Kordoba szép városa és a tengerek védőbástyája, Granada erődítménye! Nyugaton a Portugálok királysága terült el, fővárosukkal Lisszabonnal. De a Portugálok tartották kezükben Pamplona erődjét is, mely az Ibér félsziget kapuja volt abban az időben. A kereskedők, kik gazdagíthatták volna országunkat csak Pamplona városán keresztül jutottak el hozzánk. Azonban Pamplona megkérte a biztonságos áthaladás árát. Súlyosan megkérte! És miért arra vezetett az egyetlen út? Mert a szomszédos Zaragóza városát egy nemes tartotta kezében, ki nem ismert el se embert, se Istent ki felette állt! Nem tudott Alfonsó a tengeren se kereskedni, hisz a legnagyobb keleti kikötőt Valensziát is barbár nemesek tartották uralmuk alatt, kik ellenséges szemekkel nézték az új király minden tettét. A dédapám bármerre is nézett, mindenhol ellenséggel találta szembe magát! Cselekednie kellett, ha nem akarta, hogy bekebelezze birodalmát valamelyik riválisa. Jó király vaolt Alfonsó és rendkívül bölcs is. Tudta hogy a szövetségek törékenyek, de azt is tudta, hogy a Pápa Őszentsége által szentesített szövetség talán a legerősebb a keresztény világban! Alfonsó így szövetséget ajánlott a Portugálok királyának, közös ellenségük, a Mórok ellen! És hogy a szövetség iratait ne fújhassa el a viharos tengeri szél, a Pápa Őszentsége adta egybe a portugál trónörököst és a spanyol király leányát! A szövetség létrejött, így ha a támadás érné a Spanyol területeket a Mórok által, szövetségesünk a Portugál király segítségünkre sietne! De ettől az egyezségtől függetlenül Alfonsó még mindig el volt vágva az európai királyoktól, az európai kereskedőktől! Hadsereget gyűjtött és Zaragósa ellen vonult! Családunk első hadjárata megindult. Olyan útra léptünk, mely a Spanyol királyságot Európa egyik legnagyobb birodalmai közé emelte! Hol káosz és zsarnokság uralkodik, midig vágynak a jóra!

Alfonsó király tehetséges embereket küldött előre Zaragósa városába, hogy tudják meg mily fogadtatásban lesz majd része az új királynak. Ezen emberek voltak a király szemei és fülei a távolban. És ha kellett a kezei és a szája. Zaragósa lakói oly módon vártak egy jó király eljövetelére, hogy néhány elejtett szó, néhány ígéret elég volt ahhoz, hogy sereink előtt megnyíljanak a város kapui. A király csapati zavartalanul masíroztak be egy éjjel Zaragósába. A meglepett zsoldosok, kik a várost kellett volna hogy védjék, fejvesztve menekültek. Az akkori krónikák elmesélései alapján, a király seregei szinte veszteség nélkül foglalták el a várost. Alfonsót ünnepelték, új királyukat köszöntötték az emberek mindenhol! De a király tudta, hogy az út csak most kezdődött! Még sok város és sok csata vár rá! Így Zaragósa lakóit egytől, egyig a birodalom alattvalóiként köszöntötte! Békés uralkodó kívánt lenni, így nem rendezett látványos kivégzéseket és a város lakói kezében hagyta már megszerzett, csöppnyi vagyonukat. A háborúk ideje köszöntött be és királyságunk még nem állt teljesen készen erre. De a készületek elkezdődtek és jó úton haladtak.

A királyi székhelyét Leónból áttette Toledó várába és intézkedett a vár megerősítésére! Hatalmas kőfal építésébe kezdett és elkezdte hozzá hű katonák toborzását! A portugálok királya nem nézte jó szemmel a spanyol csapatok felállítását! Alfonsó azonban meggyőzte őt, hogy a tényleges célpont a pogány Mórok és nem a hitű Portugálok! Mivel Zaragósa ostrománál a csapatok csupán minimális veszteségeket szenvedtek, Alfonsó király Valenszia felé fordult! Hűséges kémei jelentették a királynak, hogy Valensziát az addigra már híressé vált El Sid nagyúr tartja kezében! El Sid nemes és dicső lovag volt! Hithű keresztény de jó barátja a pogány és vérszomjas Móroknak. Nemesi páncélja alatt a Mórok öltözékét viselte. A király több ajánlatot tett a Sidnek. Felajánlotta neki a spanyol seregek vezére címet, pénzt és hatalmat ajánlott Alfonsó a városért cserébe, de a Sid hajthatatlan volt. Ezért a király kivonult seregével Zaragósából és Valenszia felé indult! Valenszia nagyváros volt, erős fallal körülvéve. A király seregei ugyan körbevették a várost, de Alfonsó tudta, hogy egy ostrom könnyen a vesztét okozhatja! Így kivárt! A városból nem tudtak elmenekülni az emberek és a Zaragósában megépített hajók megakadályozták hogy étel és felszerelések érkezhessenek a tengeren! Granada túl messze volt, hogy a Mórok időben nagy sereget tudjanak küldeni. A Sidnek nem marad sok lehetősége. Vagy megadja magát és átengedi a várost, vagy kitámad. A Sid nem véletlenül kapta hírnevét! Bátor harcos volt, de bátorsága most nem segíthetett rajta! Utolsó erejével katonái élére állt, és kitámadott a várból. A király azonban értesült a tervről, hisz hű kémei továbbra is a várban űzték mesterségük. A király összeszedte seregét és felkészülve várta a Sid támadását. Mikor felhúzták a város nehéz vaskapuját és a Sid fáradt, legyengült seregei kitámadtak, a napot is eltakaró nyílzápor fogadta őket. Az összezavarodott katonák nem tudtak csatarendbe felállni, nem tudtak védekezni, hisz íjászaink első sora szemből míg a második sor nyílvesszei fentről, a magasból támadtak! Sokan a várba igyekeztek visszajutni. Őket a lovagok nyársalták fel hosszú lándzsáikra. Valenszia elesett.

Alfonsó király, az Úr kegyelméből, ismét győzelmet aratott! Egész Spanyolország örömmámorban úszott. A király egyetlen hadjárattal kétszeresére növelte országa területét. Utat nyitott Európa felé és két tengeri kikötővel gyarapította az országot! Voltak azonban akik nem nézték oly jó szemmel a hódításokat! Mór katonák szálltak partra Granadánál és a Portugálok királya is féltékenyen nézte a Spanyol hódításokat! A Spanyol kereskedő céhek mindent elkövettek, hogy Pamplona kereskedelmi uralmát megtörjék. Több összecsapás is kialakult a színfalak mögött. A két határmenti város rivalizálása félő volt, hogy egy nagyobb, királyokat és királyságokat is érintő háborúvá válhat. Ekkor történt, hogy a Pápa őszentsége elérkezettnek látta az időt, hogy szent hadjáratot indítson a pogányok ellen, a Szentföld visszaszerzésére! A király nem örült a frissen jött szent feladatnak. Csapatai a városokban vigyáztak a rendre, vagy éppen az országban megszaporodott szabadcsapatok leverésén munkálkodtak. A hadjárat ugyan sikeres volt, de az ország kincsára kiürült! Nehezen ugyan, de Alfonsó király felállította seregét, melynek célja, a Szentföld visszafoglalása, Jeruzsálem bevétele volt! A király azonban tartott attól, hogy miközben seregei a Szentföldön csatáznak, a Portugálok, a Mórok, vagy ami még rosszabb a Franciák esetleg elérkezettnek látják az időt arra, hogy területeket szerezzenek meg tőlünk. A király kockáztatott! Gyanította, hogy Őszentsége nem fogja jó szemmel nézni, de a csapatok irányítását átadta fiának Rodrigónak, az én nagyapámnak! Rodrigó, kit a köznép Rodrigó a kövér néven ismeret, jól vezéri képességekkel megáldott ember volt. Látta, hogy serege nem képes bevenni Jeruzsálem jól védett, erős falait! Gyanítom nagyapám csupán az időt próbálta húzni, íj módon a készülődés tovább tartott, mint az amúgy szükséges lett volna! Mire Rodrigó útnak indult, több ország keresztes csapatai már úton voltak Jeruzsálem felé! A király számítása bejött! Mikor a keresztesek elhajóztak a szentföld felé, francia seregek jelentek meg Zaragósa falainál! Körbevették a várost és ostromra készültek!

Alfonsó király sem tétlenkedett! Toledó magas falai közül indult a király útnak, felfegyverzett, csillogó páncélzatú lovagi seregei élén! A franciák királyához küldött követnek nem sikerült békét kérnie, de egy ennél talán sokkal fontosabb információt sikerült megszereznie! A francia király szövetséget kötött a portugálok királyával! Ez a szövetség fényes bizonyítéka annak, hogy Zaragósa városát ért támadás mögött a valóságban a portugálok állnak. A felmentő sereg közeledtére a franciák menekülőre fogták magukat. Alfonsó azonban nem állt meg. Elhatározta, hogy elégtételt vesz a portugálokon az árulásért! Pamplóna városa mindössze egy napi járás volt! A kereskedő céhek már régóta szerették volna lezárni a két város vitáját. Elérkezett az idő számukra is! A kereskedő céhek saját erejükből neki is álltak kiképezni négy lovag csapatot a király hadjáratának megsegítésére. A lovagok felszerelése még folyt, mikor a király már megkezdte Pamplóna ostromát! A katapultok betörték a város kapuját és a támadásuk következtében a város kapuit védő tornyok is az enyészeté lettek! A várost nagy létszámú, de gyengén kiképzett és felszerelt városi őrség védte! Bátran küzdöttek, de erőfeszítésük hiábavaló volt. A katapultok rést ütöttek a falon is, ahol a köznépből toborzott íjász csapatok lepték el a várost, majd gyorsan utat találtak maguknak a város falára. Onnan zúdítottak halálos nyílzáport a város védőire. A páncélos gyalogság kapitánya, látva az íjászok bátor tettét, megálljt parancsolt a csapatoknak, így védve őket a gyilkos nyilaktól! Az íjászok a vár faláról messze, a város belsejébe is képesek voltak belőni. A menekülőknek sem volt kegyelem. Azok a kevesek, kik túlélték a halálos vihart, a város főterén gyűltek össze. A páncélos gyalogság végül befejezte, amit elkezdett! Mire eljött az éj, a város falain és bástyáin a Szent Spanyol Királyi lobogó lengett! Alfonsó király azonban nem tétlenkedett. Érezte a lendületet melyet a kivívott győzelem hajtott tovább, és a Toledóban kiképzett és felszerelt új egységek élén indult Liszabon ellen!

Hosszú és véres küzdelem után a Portugál király megfizetett az árulásáért! Szép hazánk visszaszerzéséért folytatott küzdelem immáron a vége felé közeledett. Már csak egy ellenség állt előttünk. A Mórok! Az Úr 1130-ik évében azonban eltávozott a nagy király! Rodrigó, az új király a szentföldön vívta csatáit épp, mikor a hírvivők megérkeztek hozzá! Rodrigó tudta, hogy seregivel nem tudja végrehajtani Őszentsége a Pápa feladatát, de úgy gondolta serege elég erős ahhoz, hogy támogasson olyan seregeket, kik képesek Jeruzsálem bevételére! Hitt abban, hogy az Úr mindenkinek más-más szerepet adott a Szentföldért vívott háborúban! Dánia nemes uralkodója ostromolta épp Jeruzsálem falait, mikor az Egyiptomi Szultán felmentő seregei megjelentek a látóhatáron. A Dán király seregei hiába voltak bátor, igaz keresztények, biztos halál várt volna rájuk, ha a felmentő sereg megérkezik. Rodrigó úgy érezte, az Úr azt a feladatot bízta rá, hogy megóvja a Dán seregeket a biztos vereségtől. Így a spanyol lovagok, még egyszer utoljára csatarendbe álltak a szentföldön, hogy megütközzenek a Szultán seregeivel. De a Szultán hadvezére is jól átlátta a helyzet fontosságát. Láthatta, hogy a Dánia királya karnyújtásnyira került a győzelemhez, és ha nem tud a hátukba kerülve halálos csapást mérni a dán seregekre, Jeruzsálem elesett! De terve megvalósításában útját állta a spanyol acél, melyet nem tudott kikezdeni a sivatag homokja! Oly csatát vívtak a bátor harcosok, oly sok vér folyt hogy a sivatag homokja sem volt képes beszívni azt! Nemcsak a spanyol krónikások írták meg Rodrigó király hősi csatáját és győzelmét, de a pápai krónikák és a Dán királyi krónikások is részletesen beszámoltak róla! A Dán királyi krónikák a király szavait idézték sok helyen, mely szerint az igaz keresztények közül a Dán király legigazibb testvére a Spanyol király! Rodrigó király győzelmet aratott és Jeruzsálem is a Dánok kezébe került.

A Szentföld elleni keresztes hadjárat sikerrel zárult és ebben elvitathatatlan szerepe volt a bátor spanyol csapatoknak. Rodrigó király megmarad seregeivel vitorlát bontott Spanyolország felé. Ideje volt, hogy elfoglalja királyi trónját és irányítsa népét. Hogy beteljesítse sorsát, kiűzze a betolakodókat szeretett hazánkból. Guardian - 2006-11-22

 
Fórum: legfrissebb
Posted by Mergor - nov.. 24, 2017 21:55
Posted by gzura - nov.. 24, 2017 18:18
Posted by Mergor - nov.. 24, 2017 17:33
Posted by martin0429 - nov.. 24, 2017 16:19
Posted by bayarder - nov.. 24, 2017 14:06
Szavazás
Total War: WARHAMMER vélemény
 
ONLINE
Oldalainkat 222 vendég és 1 tag böngészi