AutoalkatreszOnline24.HU

Skót krónika I. rész

I. rész
KEZDETEK





Skócia büszke népe. Történet egy népről, mely igaz volt a múltjához, és túlnőtt ellenségein.(Kubuki Bélabácsi klaviatúrájából)

1.fejezet Malkolm, a dicső vezér. A Skót felföld. Egy gyönyörű hely, melyet az idők folyamán sok nép birtokolt. De mégis, csak egy nép érezheti magáénak. Egy hajdan nyugodt világ, mely most a messzibe kiált, hogy meghalják a skót nép szavát.............A háború szörnyű. Néha olyanokat is harcra késztet akiknek semmi bajuk nincs egymással. Ezeket az embereket is a nyomor, és a szenvedés küldte harcba. Edward herceg az apja, Malkolm király kérésére elindult, hogy megtámadja a nem is olyan rég még cimboráinak hívott Inverness-i várvédőket. Edward azonban kudarcot vallot. A védők elszántsága és az iszonyatos túlerő megtette hatását. Nagy volt a veszteség. Csak a régi \'cimborák\' közös emlékein mullott hogy nem lett nagyobb a vérrontás. Edward kudarcot vallott, a kincstár kiapadt, Malkolm király pedig súlyos beteg, nem sokáig lehet már a skót trónon. Tudta hogy ezt a csatát neki kell megnyernie, mert Edward túl fiatal még ahhoz, hogy hadsereget vezényeljen skócia legnagyobb erődítménye ellen. Hadsereget toborzott, már amilyet a szűkös kincstár engedett és elindult hogy bevegye Inverness várát. Sok mullott ezen a csatán ha vesztenek, oda a sereg és egy jól adózó vár. Ami talán kiutat nyújthat ebből a válságos időszakból. A csata éjjelén egy küldött érkezett a táborba, hogy beszéljen Malkolmal. Fölhánytorgatta a régi közös emlékeket, a békés időket, mikor még nem száradt vér a király kezéhez. Malkolmnak döntenie kellett. Vagy a barátság, vagy pedig a népe. Számára ezen nem volt mit morfondírozni........másnap az ostrom megkezdődött. Hála tapasztalatának, és a különböző hadi trükköknek, amiket az idők során magáévá tett, nem lett sok áldozata az ostromnak. De a kimenetele már kezdetekor sem volt kétséges. Malkolm sikert aratott, és boldogan ünnepelte emberei elszántságát, Inverness főterén.

Alig egy pár hónappal a diadal után, egy hír jutott a fülibe miszerint Dublin, az ír sziget egy befolyásos városa most kifejezetten kevés védővel van ellátva. Nem várt sokat, elindult győztes seregével a város fele. Időközben kiderült, hogy a város nem is olyan gyenge, miután egy 800-fősrebellis hadsereg vonult be a várba. Valószínűleg sejtették, mire készül a Skótok dicső vezére. Malkolm elküldte futárát Edinburgh-ba, hogy minnél hamarabb vezényeljen neki Edward herceg segítséget. Edward ment volna szívesen, már csak azért is hogy bizonyítson apjának, de sajnos a fővárosban elég feldúlt volt a hangulat, ezért ő nem mehetett, de elküldte apja szolgálatára a legjobb lovas egységét. Ám a király már a vár alatt volt és nem tudta megvárni a segítséget... esős nap volt! Szinte már a várost sem lehetett látni úgy szakadt az eső. Ekkor történt hogy a írek kirontottak a várból, szinte minden előjel nélkül. Malkolm nagyon szorongatott helyzetben volt. A 300 skót hazafi, 900 ír rebellis ellen. És a katonák képzetsége sem haladta meg az ellenségét. A király tanácsadói a teljes kudarcot vették csak számításba. De ő tudta, hogy népének szüksége van bevételt hozó városokra. Ezért ha az életébe kerül is be kell vennie a várost. Egy esélye van csak. Ha előbb támadja meg az ellenséget, mint hogy az csatarendbe tudjon állni. Így is tett, mikor az írek kimentek a kapun megindította a rohamot. A nagy zűrzavarban az írek nem tudták merre figyeljenek. Malkolm folyamatosan biztatta embereit, és rohamozta az ellenséget. Már majdnem úgy lett hogy elveszik a csata, de akkor a király testőrei megölték az írek vezérét. Az emberei látván hogy teste össze rogy, ettől pánikba estek és letették a fegyvert. A skótok közt nagy üdvrivalgás tört ki, a királyt éljenezték. A megmaradt harcosok egy emberként hulltak térdre nagysága előtt. Ám ő megáljt parancsolt embereinek, és ő maga tisztelgett bátorságuk előtt. A város előtti réten mindenhol vérben úszó holtestek, és a szakadó eső mihelyt földetért, menten vörössé színeződött.

E véres harc után Malkolm király embereivel bevonult Dublin városába, és megkezdte a város kifosztását és a helyőrség megszervezését. Ekkor éri a hír hogy a lovas erősítés amit Edward küldött mégis útnak indult, csak azért nem ért ide mert lepaktált az Ír rebellisekkel. Malkolm király hihetetlen dühkitöréssel vette tudomásul, hogy elárulták. Útnak is indult testőreivel hogy végezzen az áruló skótokkal, és vezérükkel. Fél napi lovaglás után meg is pillantották az éppen jókedvűen táborozó árulókat. A pénzt osztogatták, amit azért kaptak, hogy elárulják a népüket. Egy egyszerű vezér rájuk rontott volna, és veszteség nélkül levágta volna őket, úgy ahogy azt megérdemelnék. De Malkolm király nem volt egyszerű vezér. Katonáinak mindig azt mondta, hogy akármit hoz a sors, becsülete csak egy van az embernek, jobb ha vigyáz rá. Ezért oda küldte egyik veterányát, akit az árulók is ismertek és hittek a szavában, és megüzente, hogy készüljenek mert a király haragja őket is utolérte. Erre nagyon megijedtek de a vezérük bíztatta őket, hogy vannak olyan jók mint a király meg a testőrei. Erre megjött az önbizalmuk. Vezérüket mint az újdonsült királyt ünnepelték. Hiába. A harc kezdete után egy pár perccel már egy sem élt. Malkolm és a testőrei 60 áruló skóttal végeztek. Egy sem élte túl az ütközetet, miközben a király csak egy testőrét veszítette el. Lehet hogy az sem halt volna meg ha lesből támadnak, de a becsület ezt diktálta. És ez a legfontosabb...!

Még az nap vissza tért Dublin-ba, és az írekkel kiegészült seregével elindult a főváros fele, hogy megsemmisítse a nemrég alakult rebellis haderőt. Tudni kell, hogy az elmúlt időben sok ilyen lázadó sereg verbuválódott össze az ország minden táján, amiket kisebb Skót egységek szétmorzsoltak. De mostanában elég rossz volt a helyzet az országban, és a lázadók is szervezettebbek lettek, és összevontak egy egész hadat, ami 900-főt számlál. Ezt a sereget nem lehet kisebb támadással szétmorzsolni, ide jól megtervezett offenzíva kell. Malkolm király útnak is indult, ám salynos nem ért oda. 64 évesen, szép kort megélve, meghalt. A birodalom ijedten gyászol, hiszen a téboly mi hátramaradt, az egész országot veszélyezteti. 2.fejetet \"a Skót föld gyermekei\" Az emberek lázonganak, mert az új királyt Edward-dot, túl alkalmatlannak vélik az irányításhoz. Hiszen a dicső tettek nem maradnak meg az emberek emlékezetében, amire emlékeznek az csupán a kudarc, és a szégyenítő vereség.

Apja még ki sem hűlt, Edwardnak máris ellenségeivel kellett szembenéznie. Hiszen még ebben az évben, az Angol Nikolasz király hadat üzent Skóciának, abban a hitben, hogy az erőskezű Malkolm halála után fia, nem tudja igazgatni országát és egy kis katonai behatással ráveheti hogy adja át neki Skócia trónját. Hajdan az ingatag béke félelemmel töltötte el Malkolm királyt, ezért ha csak lehetősége adódott ellátogatott a york-i erődítménybe. A terve az volt, hogy egy esetleges invázió esetén, York lesz az a város, ami majd megálítja a rettegett angol haderőt. Ezért az évek során hatalmas falat emeltek a város köré, és szorgalmazták a modern haditechnikák alkalmazását. A York-nál állomásozó hadsereget felszerelték a legmegbízhatóbb páncélzattal, és a katonák kezébe a legkiválóbb svéd acél került. A hajdani király úgy hitte ez elég lessz a hataloméhes Nikolasz megállítására. Az angol hadak csak egyre gyűltek Nottingham előtt. De Edwardot más foglalkoztatta. Hogy tudná legyőzni ellenségeit, ha nem áll mögötte a nép, mit mindennél jobban szeretet. Hisz közélyük tartozik. Először be kellett bizonyítania rátermettségét, mielőtt testvére Edmund átveszi a helyét, és romlásba nem taszítja az országot. Tudni kell ugyanis hogy Edmund egy olyan ember volt aki szerette szórni a pénzt. Kedvelte a szép nőket, és a drága ruhákat, és mindent meg tett annak érdekében, hogy megkapja ezeket. Ha a testvére akadályozza ebben, akkor a testvérét kell elsöpörnie az útjából. És amíg a nép nem szereti Edward-ot, addig Edmund-nak nagy esélye van erre. Mivel apja hajdani vitézei, akik bizonyítottak Inverness-nél és Dublinnál, épp a főváros felé tartottak, gondolta csatlakozik hozzájuk és megtámadja azt a rebellis haderőt, amit apja halála miatt már nem tudott. Így is tett! Ő és testőrei elindultak a sereg felé.... A katonák mikor meglátták új királyuk, és egyben vezérük, karjukat a magasba emelve skandálták Edward nevét. Hisz ők maguk még nem találkoztak vele, de apját barátként tisztelték, és követték volna őt a halálba is. Kevés volt közöttük az újonc, mind öreg róka volt már, sokmindent megértek. Nem voltak vevők az úlyfajta harci eszközökre, páncélra, mit a korszak megdiktált volna. Ők a régi hagyományokat követték. Egy ruha mit az asszonyaik szőttek, egy kard mit maguk kovácsoltak, és a test-test elleni harc amit mesterien sajátítottak el. Edward megdöbbent elszántságukon, és strapabírásukon. Kicsit úgy érezte magát mint egy elkényeztetett ficsúr a földművesek közt. De ők többek voltak mint egyszerű hadrendbe ált parasztok. A Skót föld gyermekei voltak. A fáké, a bokroké, a friss szellőjé mely bejárta a skót vidékeket. Az szabadság szeretete, mely semmilyen más nép szemében nem csillog úgy mind a Skót nép fiai, és lányai szemében. Tél volt. Edward majd meg fagyott, de ezek az emberek mintha tudomást sem vettek volna a természet szeszélyeiről. Úgy áltak ott egy vékony ruhában, mintha dacolni akartak volna mindennel, ami árthat nekik. Edward kezdte megérteni azt, amit eddig még nem sikerült neki. Hogy apja mért érezte magát jobban ezek között a tanulatlan emberek közt, mint az arisztokraták társaságában, akik mint a paraziták, úgy árasztották el a skót fővárost.

Másnap elindult Edward , hogy beérje az éppen szervezetten menetelő rebellis sereget. Ám nem kellett sokat várni a harcra. A lázadók hihetetlen önbizalommal vetették magukat bele... Kubuki Bélabá - 2006-11-26

 
Fórum: legfrissebb
Posted by erew - nov.. 24, 2017 23:45
Posted by Mergor - nov.. 24, 2017 21:55
Posted by gzura - nov.. 24, 2017 18:18
Posted by Mergor - nov.. 24, 2017 17:33
Posted by martin0429 - nov.. 24, 2017 16:19
Szavazás
Total War: WARHAMMER vélemény
 
ONLINE
Oldalainkat 263 vendég és 2 tag böngészi