AutoalkatreszOnline24.HU

Rapavi krónikája 1. rész

I. rész
A kezdetek





1. fejezet

Hagy meséljek el egy történetet, amely egy ifjúról szól ki nagy tetteket vitt végbe kis hazája szolgálatában!

1080-at írunk, kis hősünk egy faluban lakott Erdély területén. Alig múlt 13éves, de már igen daliás legény volt. Most éppen a földekről tartott haza apjával és nézte, ahogy a kisgyermekek háborúsat játszanak egymás ellen. De rég is volt. amikor Ő utoljára ilyet játszott, pedig mennyire élvezte. Mindig Ő nyerte a fakardokkal vívott párbajokat. Szerette a háborús történeteket, és mindig arról álmodozott, hogy híres generális lesz akár István, a magyarok legnagyszerűbb hadvezére.
Ahogy bandukoltak a falu főutcáján, egyszer csak meghallották, hogy a kis templomban félreverik a harangokat. Lett is nagy rémület, hisz dél után volt jóval. Kiabálás, szaladgálás tört ki. Pár percen belül meg is jelent egy rablóbanda. Vigyorogva vágtattak be a kis faluba. A vezér megállt a falu főterén: - Ide az összes élelmet, pénzt vagy felgyújtom ezt a koszos kis porfészket!!
Falu bírája állt a bandavezér elé:
- Jó uram, nincs nekünk semmi amit adhatnánk. Ami kis élelmünk van, az arra elég, hogy mi ne haljunk éhen. Pénzünk pedig nincs, hiszen mindent beadunk adóba!!
Bandavezér rámordult:
- Nem kérdeztelek koszos kis paraszt !
A következő pillanatban egy kard pengéje vágta át a bíró torkát.
- Van még valaki akinek van még valami mondanivalója? Átkutatni a falut !
Azzal fölényesen végignézett a kis falu dühös lakóin. Valahol a távolból egy halálsikoly hallatszott. Pár percre rá rablók vetették le főhősünk apját a vezér elé.
- Uram ez megölte egyik embered, amikor az át akarta kutatni a házat. Átszúrta vasvillával.
- Igen, paraszt ? Ugyan azzal a vasvillával döfjétek át Ti is Őt.
- Apám, apám !- kiáltotta főhősünk, akit Keresztesnek hívtak. Most már a legidősebb Keresztesnek.
- Igen fiú, szóval Ő az apád ? Vigyétek Őt is ne szenvedjen egyedül az apja !- azzal jót nevetett a saját viccén.
De csak hamar az arcára fagyott a mosoly. Egy nyílvessző fúródott át a sziíén. Ebben a pillanatban további haramiák estek össze. A falu határában újabb csapat tűnt fel. Magyar lovasok. A másik oldalról pedig nehézlovasság. Maga István generális volt a seregével. A legnagyobb ellenállást a falucska főterén alakult ki, ahol a rablók összegyűltek. Mindenki sikítva menekül, csak Kereszes állt ott és sírt. Körülötte emberek estek össze holtan, vagy sérülten.
István meglátta Őt, és ráparancsolt az egyik testőre, hogy hozza ki a fiút, és azzal belevetette magát a küzdelembe. Nem tartott tovább 10percnél, de annál véresebb volt. A haramiák tudták, ha megadják magukat, akkor szörnyű haláluk lesz. Inkább harcoltak végsőkig. A csata végeztével István magához hívta a Keresztest.
- Fiam ! Gyorsan menj haza !Nem Neked való ez a látvány.
A fiú csak szomorúan mosolygott:
- Nincs már hová mennem. Anyám már rég meghalt, apámat meg most ölték meg.
- Vannak rokonaid?
- Nincs jóuram, nincsenek rokonaim. Csak messze a Felvidéken, valahol anyám rokonai.
- Nekem lenne egy jó ötletem. Nincs kedved beállni a seregembe ?Nem mindjárt mint katona, de idővel az válhatna belőled!
A fiúnak felcsillantak a szemei!
- Hogyne lenne uram, hisz mindig is ezt szerettem volna!!
- Jól van fiam, de most nem jöhetsz Velem!! Iasi ostromára megyünk, hisz ezt rendelte el a főúri tanács. Nem neked való hely az még. Viszont menj fel Branba, ott keresd meg palotám. Mond, hogy ki vagy és, hogy én küldtelek. Van ott elég szolgám akik jól bánnak a fegyverrel és azok majd tanítanak. Mire hazaérek szeretném ha sokat fejlődnél !
- Megígérem uram ! Bármit csak, hogy megháláljam bizalmad!!
István csak elmosolyodott, lóra szállt, és továbbindult, hogy újabb területtel gazdagítsa Magyarországot !

2. fejezet

"- Nem, nem és nem ! Hányszor mondjam, hogy nem jól fogod a kardot, amikor támadsz mindig védtelen marad a bal oldalad !"
De rég is volt ez, és elmosolyodott Keresztes. 3 év telt el azóta, hogy otthagyta kedves kis faluját és Brannba jött. Még mindig elszorult a szíve, amikor az apjára gondolt, de már nem voltak olyan fájók az érzések. Ennyi idő elteltével nagyon jó kardforgató vált belőle. Az íjjal sem bánt rosszul, de nem szeretett volna íjásznak állni. Íjászok soha nem döntenek el csatákat. Nem szereznek hírnevet maguknak. Ő csakis lovag lesz vagy, gyalogos lándzsás, de íjász semmiképp.
Ahogy így gondolkozott majdnem elütötte Őt egy lovas, aki szélvész gyorsassággal robogott el az utcán. Egyenesen Kálmán herceg kastélya felé.
Másnap izgatott tömeg gyűlt össze a főutcán. A pápa keresztes hadjáratott hirdetett Antiochia ellen. Azért küldetett László királyhoz, hogy ha elég erősnek érzi az ország erdélyi haderejét akkor induljon meg, ha nem akkor küldje a követett egyből a pápához, majd Ő elmagyarázza a dolgot.
Kálmán elgondolkozott. Igaz, hogy István elfoglalta Iasit és nélkülözhető haderővel már úton van hazafelé, de ez még akkor is kevés. Még pénz sincs legalább egy minimális haderő összeszedésére. - Mond meg a pápa Őszentségének, hogy sajnos kicsiny haderőnk nem tud a rendelkezésére állni ! A követ bólintott és elindult hosszú útjára. Mint ahogy később Kálmán megtudta egyetlen ország sem küldött sereget a Szentföldre. Ez teljesen elszomorította, hiszen Magyarországnál sokkal gazdagabb és erősebb országok még csak nem is gondoltak keresztes hadjáratra. Csak saját kis önös érdekük tartották szem előtt !
István visszatért. Csodás győzelmet aratott ! Nem feledkezett meg Keresztesről és örömmel hallotta, hogy sokat fejlődött. Szóval mégse csalódok benne-gondoltam magába István.
- István, míg távol voltál apám úgy gondolta, hogy csak Te vagy érdemes a húgom kezére és eme győzelemmel bebizonyítottad igazát.
- Uram örömmel fogadnám húgod kezét ! Be kell vallanom, hogy régóta titkon szeretem Őt.
- Akkor eme frigy megköttetett -mondta Kálmán.
Nem sokkal később megtartották az esküvőt.
István elmondta Kálmánnak, hogy Kijevet kicsiny lázadó seregek állomásoznak. Ha kapna egy sereget szívesen elfoglalná. Kálmán hajlott is rá, mivel Bukarestet sajnos már a Bizánci Birodalom elfoglalta. Bevárták a király által küldött 3 lovas íjász csapatot és azzal megindult István Kijev ellen.
Ott menetelt Keresztes is a városi helyőrségben. Nem volt elég pénze, hogy jobb egyenruhát és fegyverzet vegyen. Iasi közelében jártak már és letáboroztak éjjelre. Keresztes volt a soros őrködésben. Egyszer csak egy ember jelent meg előtte.
- Állj ! Ki vagy?
- Bulcsú Sido vagyok. István herceggel kell beszélnem.
- Mit akarsz tőle?
- Kém vagyok. Kijevből hozok híreket.
- Értem, mindjárt elkísérlek. Hümér ! Vedd át egy kicsit a helyem !- azzal elindult a herceg sátra felé.
István azzonnal magához hivatta Őt.
- Mit tudsz mesélj !
- Jó uram, vissza kellene fordulnunk, a lengyel seregek is Kijevben portyáznak, sőt magát Kijev városát ostromolják. Én úgy tudom, hogy hű szövetségesek vagyunk, és nem szeretnénk Velük háborút.
- Sajnos igazat mondasz. De most mit csináljunk ezzel a sereggel ?Hiába van a sereg ha csak tétlenül, dologtalanul teng-leng. Háborúba nem keveredhetünk más népekkel. Semeddig nem tudnánk ellenállni, se a német, se a velencei, se a bizánci csapatoknak. Területeket kell szereznünk ha életbe akarunk maradni !
- Nekem lenne uram egy ötletem !- vágott közbe hirtelen Keresztes.
- Minden okos gondolatot meghallgatok fiam, szóval ne fojtsd magadba !
Nézett rá a megszeppent Keresztesre.
- Uram amíg Önre vártam volt időm tanulni és én úgy tudom, hogy nemrég Prágában lázadás tört ki. Gazdag vidék, tele nyersanyagokkal és biztos vagyok benne, hogy jó sok arannyal gazdagítanák a kincstárunkat évente.
A hercegnek felcsillantak a szemei.
- Nem rossz ötlet fiam ! Vélemény szerint lassan úgy is az Orosz Birodalom megerősödik annyira, hogy sok harcot kéne vívni Kijev megtartásáért. Velük inkább jobb a szövetség!!
Másnap a sereg visszafordult és elindultak Prága ostromára.

1 éve ostromolják Prágát. és ma jött el a nagy nap ! Pont a 19. születésnapomon, gondolta Keresztes. Ha az Úr megsegít és ma este a város gyümölcsfái alatt a pajtásaimmal ünneplem ezt meg !
Abban a percben megfújták a kürtöket, és a lovas íjászok elindultak. Keresztes mint a legtöbb gyalogos most még pihent, rájuk csak később volt szükség. Az íjászok és lovas íjászok rengeteg védő életét kioltották, de még így is sokan maradtak. A tegezekből kifogytak a nyilak és az íjászok számára véget ért a csata. Keresztesék még mindig tartalékban voltak amikor hallották, hogy megroppannak a kapuk és beszakadnak. Abban a pillanatban megjelent István herceg, és indulást parancsolt Nekik. Mikor odaértek a kapuhoz a magyar gyalogosok már szorultak kifelé, hisz fáradtabbak voltak, mint a védők és a védők körül állták a kapu környékét és így az összezsúfolódott magyar katonákat nyugodtan lemészárolhatzák, mert azok nem tudtak felfejlődni. Keresztes csapata 75emberből állt, és Ő maga a parancsolt Nekik. Látta, hogy mi a helyzet és gyorsan felmérte a lehetőségeket.
- Látjátok a parasztokat !? Mi csak Őket támadjuk ! Könnyen feladják, és ha elmenekülnek azon a résen átmehetünk.
- Értettük!
Azzal átrohantak véres holtesteken és bele a kaput védő parasztokba. Azok gyors és fergeteges támadástól megzavarodtak és elkezdtek menekülni.
- Hányan vesztek oda?- kiáltott hátra.
- Csak hárman uram, de az ellenségtől legalább 35-40 ember.Nem csoda, gondolta magában Keresztes hisz a király néhány egységet ellátott jobb páncélzattal a seregben és Ők is a kivételezettekhez tartoztak. De nem volt tovább min gondolkodni. A lázadó vezér be akarta tömni a rést ami keletkezett és nem lévén más, az íjászokat küldte.
Keresztes gúnyosan elmosolyodott.
- Gyerünk emberek ezek még reggelire is kevesek lesznek !
Azzal megindultak az íjászok felé. Összecsapott a két csapat. Keresztesnek már az első összecsapásnál eltört a lándzsája. Gyorsan felkapott a földről egy kardot és azt szúrta bele az egyik felé rohanó íjászba. Majd ketten futottak felé. A földről felkapta a törött lándzsája elejét és beledobta az egyikbe. A másik már nehezebb kihívás volt. Pihentebb volt és látszott rajta, hogy gyakorlott vívó. Nem bírtak egymással. Azonban az íjász egyszer csak holtan esett össze. Az egyik katonája segítette ki. Megtanulta a hercegi udvarba, hogy ez egy párbajnál nem lovagi dolog, de ez háború. Ő meg nem lovag vagy nemes, így ez már nem számít. Ekkor jelent meg az utcán a lázadó sereg vezére a lovasságával.
- Lándzsások ide hozzám!
Azzal alakzatba álltak. Volt ott egy másik csapat is, akiknek a vezetőjük elesett azokat küldték az íjászok üldözésére. Mire kiadta a parancsot és visszanézet látta, hogy a seregvezér felé tart.
- Csak a lovakat szúrjátok ! Amint összeesnek utána döfjétek át a lovast is !
A következő pillanatban a lovasok becsapódtak a lándzsás csapatba. A lovak sok embert elsodortak, volt akit eltapostak, de a legtöbb lebukfencezett a lováról és a lándzsások egyből végeztek Velük. Ekkor érkezett meg István a nehézlovasság élén. Mögöttük a kardot forgató könnyűlovasság. Innentől Ők végezték el a piszkos munkát, és mire a gyalogság a főtérre ért az már a magyaroké volt. Galimano - 2007-02-08

 
Fórum: legfrissebb
Posted by erew - nov.. 24, 2017 23:45
Posted by Mergor - nov.. 24, 2017 21:55
Posted by gzura - nov.. 24, 2017 18:18
Posted by Mergor - nov.. 24, 2017 17:33
Posted by martin0429 - nov.. 24, 2017 16:19
Szavazás
Total War: WARHAMMER vélemény
 
ONLINE
Oldalainkat 260 vendég és 3 tag böngészi