AutoalkatreszOnline24.HU

Portugál krónika 3. rész

 

III. rész
A felemelkedés





A nemesség most egy újabb tárgyalást kezdeményeztetett, ezúttal a lengyelekkel. Cserébe fontos egységeket ígértek. Toledoban megkezdik a balliszta gyár építését, amellyel egy ostromnál nem szükséges a tornyok, létrák használata, hanem azonnal, menetből lehet támadni. Henrik udvarába egy újabb hír jutott el, miszerint a jihadot megszűntették. Hogy miért, azt nem tudjuk. Rennesben az előző évben kiképzett kereskedő, Laurencius Viviaez megkezdte kereskedői tevékenységét, az Angers környéki borospincéket kereste fel és a gazdákkal sikerült megegyeznie. Így már nemcsak Dijonból, hanem Angersből is érkezett bor Portugáliába. Affonso úgy döntött, hogy nem várja meg Martymot, és elkezdi az ostromot, nélküle. Így is lett, mire Martym odaért Cordoba falaihoz, ahhoz már az ostromtornyok csapódtak neki. Szomorú hírből is kijutott sajnos! Egy galád kalózflotta megtámadta békés flottánkat, amint Bordeauxból tartott Pamplona felé. A veszteségek súlyosak, de nem helyreállíthatatlanok, és pótolhatók. Henrik az elesett tengerészek családjainak egy kis segítséget küldött, és biztosította őket támogatása felől. Mindezt János tanácsolta neki, aki már ismerte ennek a segítségnek a fontosságát, értékét. Ugyanis ő is elvesztette az édesapját, mikor még fiatal volt, és az ilyen segélynek köszönhetően válhatott azzá, aki lett. János el is látogatott az egyik hős matróz családjához, ahol szörnyű dolgot tapasztalt: a házban élt 4 gyermek, és az anya betegen látta el őket, ráadásul még dolgozott is. Ezt látva János magához vette a legkisebb fiút, Gonsaluus-t, akit magával vitt Lisszabonba és ott kezdte meg a kisfiú nevelését.

Mór követség érkezik Henrikhez. Amint beeresztette az őr a követet az térden csúszva mászott el a trónig, ahol a békéért könyörgött. Henrik nem zárkózott el, csak megkérte a béke árát, amit Cordoba átadásában és 10000 florin fizetésében szabott meg. Erre persze a követ bosszúsan kiviharzott a teremből és meg sem állt hazáig. Affonso minderről nem tudva megrohamozta, és könnyedén bevette a várost, majd megengedte embereinek a fosztogatást. Az ebből befolyt pénzt fejlesztésekre fordították. Miután Affonso mindenről gondoskodott, továbbindult Granada felé, Martymot hátrahagyva. A herceg beküldte kémét, Lopot a várba és várta galambjait a hírekkel. Friss kereskedőnket, Laurenciust megvették az angolok, így az angersi borimport abbamaradt. A főváros fejlesztése befejeződött és azonnal a kikötő fejlesztésébe fogtak. Diego da Silva megkötötte a kívánt egyezményt, térképeket is cserélt. A nemesek ezért, annak rendje és módja szerint máris küldték a megígért jutalmat, 2 jinetes egységet. János szépen haladt a kis Gonsaluus nevelésével. Mindenféle idegen nyelvre, matematikára és csillagászatra is oktatta. Kitágította a gyermek látókörét, megértette vele, hogy a Föld gömbölyű és a mi planétánk kering a Nap körül és nem fordítva. A kisfiú nagyon fogékony volt mindenre. Később elsajátította az összes Európában használatos nyelvet még a törököt is.

Mindeközben Affonso eléri Granadát és ostrom alá is fogja a kastélyt. Eközben az újonnan felszerelt flotta kifutott Bordeaux kikötőjéből. Utolérték a kalózokat, és könyörtelenül lemészárolták a martalócokat. A legfejlettebb frakció címet ezúttal Portugália kapta meg, amit Henrik király hatalmas lakomával ünnepelt meg.


A nemesek egy váratlan kéréssel fordultak a királyi udvarhoz. Granada blokádját kérték. A jutalom még rendben volna, csakhogy a várat akármikor bevehette volna a Herceg. Na de hát a segítség-jutalom mindig jól jön, így Affonso várt. Országunk első orgyilkosa, Fytor Meogo szolgálatra jelentkezett, de első célpontját elvétette. Nem indult tehát fényesen a karrierje. Hírek érkeztek a katolikus világból. Skóciát a pápa visszafogadta a keresztény államok közösségébe, míg Sziciliát kiátkozta. Sajnos Portugália továbbra is kiátkozott sorsát tengeti. Manoel atya elkezdi a Cordoba régió térítését, paptársaival együtt.

Újabb házasság, újabb örömhír. Sallvador Solaz megházasodott. Három napig tartó vigadozás folyt éjjel-nappal. A nemesek sikeresnek nyilvánítják a blokádra vonatkozó küldetést, és 3 war galley-t küldenek a fővárosba. Ezután Affonso már nyugodtan bevette a várat, majd kifosztatta. A friss mór területeken Henrik király elrendelte a kereszténység meghonosítását, templomok építését. Nagyon fontos a vallási összhang az országban, vallotta Henrik. Affonso a győzelem után megkapja a „Sebhelyes” becenevet, amit az arcán lévő heg után ruháztak rá katonái. Egy mór szabja sebezte meg az ostrom kezdetén. Martinho Charinho hírül veszi, hogy a mórok szövetségre léptek a franciákkal. Martinho kollégája, Lopo Afrika felé veszi az irányt, az új célpont Marrakesh lesz, legalábbis Affonso ezt tűzte ki maga elé célul.

Újabb teljesítendő küldetést hozott egy nemesi követ. Ezúttal Algiers mór kastély kikötőjének blokádját kéri a portugál nemesség, ám ezúttal nemcsak 2 évig kell majd a helyszínen állomásozni, hanem rá kell húzni újabb két évet. Az admirális nem repesett az örömtől, hogy megint új hajóútra kell indulnia, és családját megint el kell egy időre hagynia. De hát a parancs az parancs, amit teljesíteni kell. Ennek fejében az elöljárók fontos egységeket helyeztek kilátásba. León kinőtte eddigi méretét, várossá érett. Tehát egy újabb fejlesztendő város. Két másik hír is érkezett Henrik udvarába: a pápa visszafogadta Szicíliát a keresztény közösségbe, valamint a portugál királyság a jelenleg ismert világ legnagyobb birodalmává érett. Ennek hallatán az udvar 2 napos ünnepséget rendelt el. Ezúttal azonban valaki nem vett részt a mulatozásban, és ez feltűnt a királynak is. Ugyanis Henrik már 5 éve nem látta tanácsadóját, barátját, Jánost. Hogy miért hagyta ki Kabai úr a mulatságot? Elfoglalt volt. A kis Gonsaluus nevelése minden idejét lefoglalta Jánosnak. A kisfiú időközben férfivá érett, már a hölgyek iránt is elkezdett érdeklődni, ám a tanulást sem hanyagolta el. A német-francia-angol-olasz nyelvek anyanyelvként éltek a szürkeállományában, míg a magyart-lengyelt-oroszt-dánt-törököt alapjaiban ismerte. Ha még egy évet rászánnak ez utóbbi a nyelvekre Jánossal, akkor ezeket is anyanyelvi szintre hozhatják. Henrik király miután kiheverte a másnapossággal járó súlyos fejfájást, utasította orgyilkosát, Fytor Meogot, hogy a közelben tábort verő mór papot segítse át a másvilágra. Meogo el is indult, azonban az őrség elfogta, és könyörtelenül kivégezte. Henrik nem rendelt el új gyilkos kiképzését, mert ráébredt, hogy az orgyilkosság nem királyhoz méltó megoldás. Lopo Periz áthaladt a gibraltári-szoroson, és elsőként érinthette meg Afrika homokját.

Henrik király udvarába újabb futár érkezett, aki elújságolta, hogy mesterei kifejlesztettek egy újfajta malmot, amelyet nem víz és nem állati erő hajt, hanem a szél. Miután elmagyarázta a szerkezet lényegét, továbbindult, hogy hírt vigyen erről az újdonságról a móroknak is. Henrik ugyan említette neki, hogy mire odaér, addigra már valószínűleg csak portugálokat fog találni, azonban a futár elindult. Ezt a hírt a király azonnal továbbította Jánosnak, aki tudta, hogy a félsziget nyugati része igen szeles, így ott lenne a legjobban kihasználható a szélenergia hajtotta malom. János most otthagyta tanítványát Leónban, és elindult a királyi udvarba. Gonsaluus beállt Hanrrique, León kormányzójának szolgálatába.

Diego da Silva elérte Magyarországot, megtörtént a kereskedelmi egyezmény megkötése és a térképcsere. Szövetség, János sajnálatára nem jött létre. Angliát a pápa kiátkozta, míg a portugál királyságot továbbra sem fogadta vissza a szent közösségbe. Affonso végre megkezdhette a katonák átképzését Granadában, míg hű kéme, Lopo bejutott Marrakeshbe, ami ekkor a mórok fővárosa volt. Hanrriquenak annyira megtetszett Gonsaluus műveltsége, és emberi tulajdonságai, hogy örökbe fogadta őt. Talán fiatalkori önmagára emlékeztette a helytartót János nevelt fia. Mindeközben Lisszabonban Henrik király tengerészeti akadémia létesítését szorgalmazta. A pénz rendelkezésre állt, elindulhatott az építkezés.

Ismételten egy mór követség kért bebocsájtást Henrikhez, aki, miután újból végighallgatta a könyörgést, kidobatta a küldöttséget. Ám, mikor végre békésen álomra szenderült volna, egy futár viharzott be és azt a rossz hírt hozta, hogy Anglia megtámadta Rennest. Ezzel megkezdődött az angol háború. Sajnos most már kétfrontos háborút kellett vívnia a birodalomnak. Délen a mórok ellen, északon az angolok, és valószínűleg hamarosan a franciák ellen. De Henriknek rendelkezésére állt egy mozdítható sereg, amelyet azonnal elindított Toledo várából a kastély kikötőjébe. Az angolok elleni csapás vezérévé az ifjú Gonsaluust tette meg, akinek ekkortájt volt a mennyegzője. János és a fiú anyja volt jelen, mint tanú. Kis esküvő volt ez, de érzésekkel teli. Az ifjú férj fájó szívvel indult el másnap Toledo kikötőjébe. Diego da Silva egy török követtel jutott megegyezésre, kereskedelmi egyezményt és térképcserét sikerült kieszközölnie. Ezt követően Konstantinápoly felé indult, de nem tervezte, hogy elmegy odáig. Ugyanis Henrik azt az utasítást adta, hogy induljon Olaszországba, és a pápával próbáljon végre kibékülni. Ha nem lennénk kiátkozva, gondolta Henrik, akkor mi lennénk a legbefolyásosabb hatalom Európában. Hajóhadunk blokád alá vonta Algierst.

Riadó! Az angolok támadnak! 3 lovagegység, 1 lándzsás csapat valamint egy balliszta állt az angolok rendelkezésére. Míg a portugál erők jóval kisebbek voltak. 2 lándzsás, 1 íjász és 1 jinetes fölött parancsolt a kapitány. A csata kezdetén az angolok nem mozdultak, csak a balliszták lőttek. Erre hű kapitányunk, Roberto, megindította lovasságát, kitörtek a kapun, és elkezdték dárdahajító harcmodorukat.


Rendesen taroltak, de ez nem volt jelentős veszteség az angoloknak. Elindult az egyik lovagegység lovasaink felé. Ők kitértek, azonban 10 lovas életét vesztette. Eközben a fal beszakadt és az angol sereg nekirontott a lyuknak. Lándzsásaink hősiesen állták a sarat, íjászaink pedig rengeteg ellent lőttek le. A védtelenül hagyott balliszták kezelőit a lovasság könnyedén levágta, majd elindultak Roberto kapitány vezetésével a gyalogság megsegítésére. Mire odaértek, már csak 10 lándzsás él, de az ellen lovagjai mind elhullottak. A csata már a harmadik órába lépett mikor végleg elfogytak lándzsásaink, Roberto lovasságából is csak 3 hős élt ekkor. Az íjászainknak már csak 3 nyíl lapult tegezeikben, mikor a falon tátongó réshez értek. Meggyújtották lövedékeiket, és az ellenséges gyalogság sorait kezdték lőni, ellenállhatatlanul.


Végül 4 órás küzdelem után az ellenség megfutamodott, Roberto kapitány pedig győzedelmes hangú levelet fogalmazott meg a királyhoz. Leírta a tapasztalatait és erősítést kért. Henrik, mikor kézbe kapta a levelet elindíttatott egy kisebb különítményt Bordeauxból. Gonsaluus seregével behajózott Toledo kikötőjében a hajókra, és elindult Anglia felé.

A nemesség küldte a megérdemelt jutalmat, 3 war galleyt fővárosunk kikötőjébe. A pápa kiátkozta a Német-Római-Császárságot, mivel a császár tovább támadta a franciákat, mint kellett volna. Diego megkötötte a kereskedelmi egyezményt Bizánccal, majd elindult Róma felé. Toledo terjeszkedik, erődítménnyé lehet fejleszteni a „kis” kastélyt. Azonban elegendő pénz nem állt rendelkezésre: egyidőben folyt mindenhol csapatain átképzése, újabb egységek toborzása. A háború sajnos felemészti az összes pénzt, mondta Henrik, mikor a toledoi követ a hiányzó összeget kérte. Gonsaluus továbbhajózott Caen felé. Henrik ezt a várat jelölte ki stratégiai célnak.

A királyi udvarba egy hír érkezett egy földrengésről, ami Aleppot rázta meg. Ez a város a Szent Földön fekszik, Antiochiától keletre. Affonso kivonult Granadából, hajóra szállt és elindult Marrakesh felé. Nem akarta a Gibraltár nyújtotta lehetőséget igénybe venni, megakarta lepni a mórokat. Hajósaink Algierstől kelet felé hajóztak, és felfedezték Tuniszt, ami szintén mór megszállás alatt állt. A nemesek Caen kikötőjének blokádját kérték, amit a Gonsaluust szállító fog teljesíteni, miután partra teszi majd a sereget.

Egy elborzasztó hírrel kezdődött a következő kör: Pero, családunk hű tagja orgyilkosság áldozata lett! Mivel Martinho Charinho kém éppen Toulouse várát kémlelte, jelentette, hogy a környéken igen sok francia orgyilkos lézeng, egy esetben őt is támadás érte. Ebből Henrik arra következtetett, hogy a franciák támadni készülnek. Hogy hol és mikor, azt még nem tudta, azonban azt igen, hogy fel kell készülni minden eshetőségre. Így hát elrendelte a határmenti falvak-városok megerősítését. Henrik a francia fronton egyenlőre csak védekezni akart, mivel Anglia és a mórok épp eléggé lefoglalják seregeink. Nagyon megbízott tanácsadójában, Jánosban. Őt jelölte ki tehát, hogy erősítse meg a francia határt, és jelentse az ellenség minden látható mozgását. János el is indult Bordeauxba, míg nevelt fia, Gonsaluus tovább folytatta útját Caen felé. Affonso herceg már megpillantotta a Marrakeshhez tartozó partvidéket, de még pihentette seregét, nem szállt partra. Várt a megfelelő alkalomra.

Végre elindult Toledo fejlesztése, ez azonban teljesen kiürítette a kincstárat. Affonso ezen változtatni akart. Partra szállt, és ostrom alá fogta Marrakesht, amiben igen csekély számú őrség állomásozott. Azonban ott volt a mór nép vezére, és egy másik kisebbrangú családtag is. Henrik király a földközi flottát ismét Algiers blokádjára utasította, ami még ugyanazon évben meg is történt. Gonsaluus végre megpillantotta Nagy-Britannia partjait, valamint látóhatárba került Caen is. Ha minden jól megy, jövőre már a miénk lesz a vár, gondolta az ifjú vezér. Diego da Silva folytatta útját Itália felé, míg a franciák ugyanazt a taktikát kezdték el követni, amit a mórok is alkalmaztak annak idején ellenünk. Folyamatosan zavart próbáltak kelteni az emberekben, hogy alkalomadtán az ő oldalukra álljanak. Szerencsére mindenhonnan gyorsan kiebrudalták ezeket az egyéneket. Főleg Rennest „ostromolták”. De a portugál alattvalók hűek maradtak királyukhoz, nem pártolt át senki a francia oldalra.

Cordoba városa terjeszkedik, nagyváros válhat belőle. Csakhogy megint pénz szűkében volt az ország. Miután Affonso egy reggel kilépett sátrából, magához hívatta a kürtösöket, riadót fúvatott, és megindult Marrakesh bevételére. A védőknek esélyük sem volt, úgy hullottak, mint a legyek. Affonso hatalmas pallosa fejek százát vágta le, köztük a mór vezetőjét is. Újabb diadal, és egy kis pénz, amit a fosztogatásokkal szereztünk. Ez történt tehát Marrakesh falai alatt. Ezután elindulhatott Cordoba fejlesztése, valamint János is, aki időközben megérkezett Bordeauxba, megkezdhette a király által ráosztott feladatát. Toborzásba kezdett, megerősíttette a falakat, és megduplázta az őrséget. Felderítőket is kiküldött, akik semmilyen veszélyről nem számoltak be. Henrik király a fővárosban egy székesegyház építését rendelte el, mialatt Affonso az éj leple alatt kilovagolt lovagjaival Marrakeshből, és egy mór vezért megölt.


Gonsaluus partra szállt, és ostrom alá fogta Caen várát, míg Manoel püspök sietve Rómába indult, hogy a király parancsát teljesíthesse. Ez a parancs nem volt más, mint meggyőzni a pápát egy London ellen irányuló keresztes hadjárat összehívásáról. Henrik tudta, hogy a portugál nép nem vehet részt majd ebben, de ha Anglia elveszti Londont, akkor gyakorlatilag a legfontosabb város, a legnagyobb bevételi forrás veszik el az angolok számára, és így jóval könnyebb lenne meghódítani a szigeteket.

Gonsaluus adoptálta Menendus de Brihot, majd elfoglalta Caent. Az ifjú Menendus elindult Henrik parancsára Pamplonába, útközben levert két kisebb rebellis sereget. Flottánk blokád alá fogta Caen kikötőjét. Diego továbbhaladt Olaszország felé, míg Affonso herceg előreküldte kémét, Lopot, hogy derítse fel Algiers, mivel ez a vár lesz a következő célpont. Manoel püspök útja sikerrel járt, meggyőzte tehát a pápát, hogy egy keresztes háború remek megoldás az angolok csapongásainak megfékezésére.


Bekövetkezett, amitől a portugál király félt: a franciák megtámadták Bordeauxot, azaz elkezdődött a francia háború is. János nem sokat habozott, gyorsan kirontott a várból, és könnyedén visszaverte a kis francia sereget. Még szerencse, hogy a franciák nem vették komolyan a védelmet, így kis létszámú sereget küldtek. János átképezte fiait, majd új egységeket kezdett toborozni. A nemesség ezúttal Nottingham blokádját kérte. El is indult a közelben állomásozó flotta, Neen admirális vezetésével. Az előző blokádért járó jutalmat persze nem felejtették el a nemesek, így ismét 3 war galleyt kapott a birodalom. Affonso elindult Algiers ellen, míg egy újabb fiú érett férfivá a családban, kinek neve Gonsalus volt. Itt jegyezzük meg, hogy ő nem azonos a Caent bevevő Gonsaluussal. Henrik király elégedett volt családjával és népével, Európa vezető hatalma lett Portugália. 4. King Andrew - 2007-02-21

 
Fórum: legfrissebb
Posted by Mergor - nov.. 24, 2017 21:55
Posted by gzura - nov.. 24, 2017 18:18
Posted by Mergor - nov.. 24, 2017 17:33
Posted by martin0429 - nov.. 24, 2017 16:19
Posted by bayarder - nov.. 24, 2017 14:06
Szavazás
Total War: WARHAMMER vélemény
 
ONLINE
Oldalainkat 233 vendég és 1 tag böngészi