AutoalkatreszOnline24.HU

Portugál krónika 1. rész

 

I. rész
A kezdetek





2066-ot írunk. Magyarország kilátástalannak tűnő helyzetben van. Egy maroknyi történészekből álló csoport élet-halál harcot vív a túlélésért. Augusztus 18-án, délután 2 órakor a kis csoport vezetője, Kabai János igen érdekes e-mailt olvasott, amelyben régi portugál barátja arról számolt be, hogy hosszú, kemény munka eredményeképpen kifejlesztette az időgépet. Régi jó egyetemi barátjának, Jánosnak szólt először, aki azonnal, az első taxival Lisszabonba repült. Egy napig tartó egyezkedés után a felek megegyeztek. János úgy mehet vissza 1914-be, hogy megváltoztassa a magyar jövőt, ha előtte eltölt 450 évet a portugál király udvarában 1080-tól kezdve. Segíteni kell az akkori uralkodót mindenben, nem öregszik majd, de gyermekei sem születhetnek. János azt kérte, ha a portugálokat kell segítenie, akkor a magyar királyság ellen ne viseljenek háborút, semmi körülmények közt. A megegyezést követő reggelen, augusztus 20-án már egy középkori kis portugál barlangban ébredt, ahol elrejtette gépét, majd elindult a főváros felé. Nem telt bele 2 hét, és már, mint a király fő tanácsadója csapolhatta meg a portugál bortermelők remekműveivel teli hordókat.

1080-ban a portugál királyság 2 régiót birtokolt, Lisszabont, és Pamplonát. Az uralkodó ekkor Henrik király volt, akit egyetlen fia Affonso, és kapitányai segítenek. János a király figyelmét a környező lázadó településekre, és a kereskedelem megerősítésére-felvirágoztatására irányította. Jó gazdálkodással és stratégiával nagyhatalom válhat Portugáliából, mondta János. Ennek tükrében Henrik elrendelte Zaragoza bevételét, a fővárosban piac, míg kastélyunkban kikötő építését. A fent említett település portugál megszállás alá került még ugyanazon évben. Ugyanakkor a király leánya, Maria elindult a mórokhoz, hogy a lehető legjobb kapcsolatot ápolhassuk velük, amíg a spanyolokkal hadakozunk. Merthogy ez volt Henrik terve: a spanyol területeket megszerezni, majd aztán a mórokat kiűzni Ibériából. Fiát megkérte, hogy zsoldosokkal erősítse seregét, és induljon el Toledo vára felé. Az ország kémje, Lopo Periz is megindult, hogy felderítse az utat Affonso előtt.

A következő körben Maria elérte a mór fővárost, Cordoba-t, de sajnos ajánlata nem volt meggyőző a muzulmánoknak. Affonso, és Lopo tovább nyomult Toledo felé, eközben az ország főkereskedője, Verisimo Ramiric a spanyol vaslelőhelyek felé indult, hogy a kitermelés monopol jogát megszerezze Portugáliának. Egy szép májusi napon a nemesek küldöttsége érkezett Henrikhez, és Bordeaux lázadó település elfoglalását kérték, amiért 2500 florint helyeztek kilátásba. Henrik örömmel vette e küldetést, és azonnal elindíttatott egy kisebb sereget a kijelölt falu felé. Augusztus közepén, amikor Zaragoza helytartója éppen fürdőzött, megjelent az ajtóban Teresa el Valiente, spanyol hercegnő, és kereskedelmi egyezményt kért térkép információért. Miután a futár megjárta Lisszabont, és vissza az egyezmény megköttetett.

1084-ben ismét mozgalmas évet zárt János és az udvar. A kijelölt had elérte Bordeauxot, és meg is szállta azt, majd a király parancsára kastéllyá kezdték alakítani a települést. A nemesek másnap már hozták is a megígért 2500 florint. Maria hercegnő kereskedelmi egyezményt csikart ki a mórokból, és a két nép térképeket cserélt. Ezt követően a hercegnő elindult északnak, ahol francia szomszédainkkal kellett tárgyalóasztalhoz ülnie apja parancsa szerint. Egy újabb megbízatást hozott a pápa küldötte. A szent egyházfő egy kis kápolna építését kéri Pamplonába, ahol ebben az időben készült el a kikötő. Így új építkezésekbe fogtak, már amennyire a kincstár ezt lehetővé tette. Mert hát a kincstár aranyainak száma igencsak megcsappant. János is számolt ezzel a következménnyel.

A következő 2év további tőkecsökkenést hozott, de már a gazdasági növekedés egy halvány kis csírája is kibontakozni látszott. Lopo Periz beszivárgott Toledo várába, ami az első stratégiai cél volt Henrik király szemében. Lopo remekül teljesítette feladatát, és minden héten küldte a jelentéseit kedvenc galambjaival. Hál’ istennek az üzenetküldés e módszerét csak ő alkalmazza az Ibériai-félszigeten, míg az ellenség a régi postai utat szokta előnyben részesíteni. Országunk legfőbb kereskedője elérte a spanyol vasbányákat és megkezdte a kitermelést, és a vas importját portugál földekre. János ugyanekkor elindult Pamplonába, hogy az új kápolna építését felügyelje. Maria is továbbhaladt északnak, útközben azonban egy lázadó-martalóc csapat támadt kíséretére, de vezetője ügyességének hála, egy kis ösvényen el tudott menekülni. A fővárosban ekkor fejeződött be a piac építése.

A következő kör meghozta az első csatát, amit Affonso a spanyolok ellen vívott. Harcra kényszerítette az ellent és Toledo mellett egy kisebb domb mellett megütközött Alfonso spanyol királlyal. A csata előtt Affonso hosszasan és bölcsen szónokolt a sereghez. Tudta, hogy egy remek beszéddel az egész csatát meg lehet nyerni, és nem kell sok hű portugál életét feláldozni. Lándzsásait az első sorba, mögéjük az íjászokat a második sorba állította. Egyetlen lovas egységét, lovagjait a balszárnyra helyezte. Mint később kiderült, ez remek döntés volt! Megkezdődött a csata. A herceg a lovasságot a dombra küldte, gyalogosait pedig a spanyolok felé indította el. Az íjászaink már erősen lőtték az ellenséges sorokat, amikor lándzsásaink elérték az ellent. Összecsapott a két sereg. Tombolt a csatazaj, folyt az öldöklés.

Affonso időben észrevette Alfonso királyt és lovagjait, kíséretét felé irányította. Az ellenséges gyalogságot könnyen megfutamítottuk, az üldözés sem maradhatott el. Egyik zsoldos egységünk elindult a lovagok és Affonso megsegítésére, de mire odaértek, már a spanyol vezér is megfutamodott és Affonso egyik jólirányzott kardcsapásának köszönhetően holtan fordult le a nyeregből.

Végül 53 foglyot ejtettünk, a megmaradt néhány ember bevette magát Toledo várába. Affonso ostrom alá vette a várat, és kiváltásra kínálta a foglyokat. A spanyolok el is fogadták a vételárat. Ebből a pénzből a Pamplonába érkező János el tudta kezdeni a kápolna építését. Külföldi festőket és szobrászokat hívatott, és velük díszíttette ki a kápolna belsejét. Affonso harci tapasztalatai és hírneve egyre nagyobbra duzzadt s még hol volt ekkor a spanyol háborúk vége!

A következő körben egy pápai követ viharzott be Lisszabonba a királyhoz, és az éppen vele tanácskozó Jánoshoz. Azt követelte, hogy szüntessük be a támadó hadmozdulatokat a spanyolok ellen, és 7 körig még csak a földjükre se lépjünk rá. Henrik, mikor meghallotta ezt, magában jót nevetett. Csakhogy utána jött a büntetés, ha nem teljesítjük eme parancsot. A követ azt mondta, hogy a pápa ki fog átkozni bennünket, ha nem teszünk eleget követelésének. A követ távozta után Henrik és János megtanácskozták a dolgot. János azt mondta: most vagy soha! Ha hagyjuk a spanyolokat megerősödni, akkor semmi esélyünk nem lesz ellenük a későbbiekben. Ezt Henrik is tudta. De az is tudta, hogy a pápa már öreg. Ha esetleg gyorsan elhalálozna, népünket visszafogadják a keresztények közé. Így tehát a támadás mellett döntött János és Henrik. A király ezt követően elküldte Jánost legjobb lovasai kíséretében Affonso táborába, hogy János magyarázza el neki a történteket, és a döntés lényegét, következményeit, előnyeit, és hátrányait. János tudta, hogy Affonso ezt ellenezni fogja, mivel ő mélyen vallásos. Ugyanakkor azt is észrevette már, az itt eltöltött idő alatt, hogy a herceg igen okos ember, és ami még fontosabb: látja a dolgok közti legapróbb összefüggéseket is. Hosszas és érzelmekkel teli vita után, amin Maria hercegnő is részt vett, Affonso megértette apja politikáját, és elfogadta akaratát. Maria továbbindult, Affonso pedig bevette a várat, és kifosztotta azt. Az ország így egy kis pénzhez jutott, végre. Mikor a kiátkozó bulla megérkezett, Henrik felolvasta, és e szavakat fűzte hozzá: „ A pápa kiátkozott bennünket, mert az életben maradásért harcolunk, de eljön még az a nap, amikor a portugál király trónja mellett ö könyörög majd egy kis segítségért…”

Affonso megkezdte Toledo újjáépítését, és Lopo-t elküldte Leónba, hogy kiderítse, mennyi spanyol van még életben. Ugyanebben az évben egy spanyol felderítő portya cikázott át Pamplona térségében. Johao tábornok, a vár helytartója kiküldte lovasságát, akik megölték az összes katonát, akit csak találtak. A fényes győzelem hatására a lovaskapitányt, Pero-t Affonso a családba fogadta, majd elküldte Bordeauxba, hogy a kis fakastélyt igazi várrá alakítsa át. A fővárosban János tanácsára egy diplomata kiképzésébe kezdtek, mivel egyszer eljön majd az idő, amikor a gyönyörű Maria hercegnő megházasodik majd, és akkor ki intézné az ország diplomáciai ügyeit.

A gazdaság fellendült, a kincstár aranyainak száma gyarapodott, a nemesség pedig Rennes lázadó falu elfoglalását kérte, 2500 florin ellenében. Lopo információi alapján Affonso átképzett, és jobban felszerelt seregével elindult a megmaradt spanyolok ellen, hogy végleg leszámoljon velük. King Andrew - 2007-02-08

 
Fórum: legfrissebb
Posted by Mergor - nov.. 24, 2017 21:55
Posted by gzura - nov.. 24, 2017 18:18
Posted by Mergor - nov.. 24, 2017 17:33
Posted by martin0429 - nov.. 24, 2017 16:19
Posted by bayarder - nov.. 24, 2017 14:06
Szavazás
Total War: WARHAMMER vélemény
 
ONLINE
Oldalainkat 224 vendég és 1 tag böngészi