AutoalkatreszOnline24.HU

Gerezdi Bálint krónikája 1.rész

I. rész

KEZDETEK





Az én nevem Gerezdi „bölcs” Bálint. A király legfőbb íródeákja, és ami még büszkébbé tesz, barátja vagyok. Persze nem volt ez mindig így, életem útja nehezen indult, Esztergomban születtem, szegény paraszti családban, ami nem túl kecsegtető indítás, bevallom, de legyen történetem példa az akarat győzelmére. Anyám születésemkor meghalt, apám egyedül maradt velem, és három testvéremmel. Szigorúan nevelt minket, szűkösen éltünk, de boldogultunk valahogyan. 3éves koromban apám újranősült, új felesége neve Borbála lett, őt nevezem én a mai napig anyámnak. Hamar kiderült, hogy páratlan emlékezőtehetségem van, és határtalanul érdekeltek a mesék, mindenfajta történetek. Tíz éves koromra egyszeri hallás után tizenkét számot meg tudtam jegyezi. Apám tehát válaszút elé került, ha taníttat, akkor minden pénzünk odaveszik, élete munkája, a sok évig kapargatott, féltve őrzött kevés vagyon elúszik, viszont ha tanulni küld, akkor talán többre vihetem nála, nem kell többet éheznem, gürcölnöm. Nehéz döntés volt, de választott. Nem engedett tanulni. Tizenkét éves koromtól dolgoztam a földeken, vigyáztam az urak termésére, ha volt valami felesleg, akkor a piacon árultam. De éreztem, hogy nem erre vagyok hivatva, így hát egyik nap hazafelé ballagva úgy döntöttem, hogy soha többé nem megyek haza. Bementem a városba, és megkerestem az első fényesebbnek tűnő házat, ahol azonnal jelentkeztem munkára. Hogy szolgának, inasnak, vagy rabszolgának vesznek fel, nem érdekelt, csak lehetőséget kapjak önálló életre. Kopogtatásomra maga a háziúr jött ki, és kölcsönösen meglepődést okoztunk egymásnak. Ő akkor lepődött meg, amikor meglátott, és meghallgatta mit akarok, én akkor amikor felvett inasnak. Így álltam a város egyik leggazdagabb ember szolgálatába. Innentől egyenesen ívelt felfelé a pályám, az uram (Sarkady Péter, áldott legyen a neve)amikor meglátta milyen tehetséggel rendelkezek, megengedte, hogy munka mellett, a fiával együtt tanuljak a házitanítójuknál. Gyorsan ragadt rám minden, megtanultam olvasni, írni, történelmet, nyelveket, irodalmat, keresztény vallást tanultam. Nyolc év múlva már a királyi udvarban tevékenykedtem, mint íródeák. Itt ismertem meg Árpád házi Salamon királyt, aki szívesen beszélgetett velem, szórakoztatta tudásszomjam, és gyakran ugratott is emiatt, de csakhamar megtett legfőbb íródeákjának. Főleg leveleket, emlékiratokat, elszámolásokat kellett készítenem, de gyakran használtak tolmácsnak is. Később már néhány kisebb ügyben tárgyalhattam én az ideérkezett követekkel. Ma már elismert tagja vagyok a királyi udvarnak, saját földem van, és egyenrangúként beszélek egykori urammal. Szolgálattal egyedül a királynak tartozok, ő pedig szereti ha a közelében vagyok, és ötleteket adok neki, tanácsaimat mindig megfontolja, és figyelembe veszi bölcsességem.

Az Úr 1072. évében járunk. Még egy évszázada sem volt az államalapítás, az ország még nem mondható egészen stabilnak. Szerte az országban lázadás, zúgolódás ütötte fel a fejét. A régi rendszer hívei, a pogányok nem fogadják el urunkat királynak, fegyveres erőket gyűjtenek, összecsapásra készülnek. Az ország lakossága megoszlott, a magas adók miatt, amit Salamon az üres kincstár feltöltése miatt vetett ki, sokan felháborodtak, egész tömegek csatlakoznak a lázadó seregekhez, akik két részre oszlottak, és bevetették magukat a hegyekbe valahol Várad és Gyulafehérvár között. Diplomatáinkat elfogják, kereskedőinket kirabolják, ölnek, pusztítanak, terrorizálják a lakosságot. Vezetőik a déli területek szülöttei, nem ismernek el semmilyen hatalmat maguk felett. Zhiznobud kapitány serege bár létszámra ugyan kisebb, de erős, képzett egységek állnak irányítása alatt, leginkább szlávok, horvátok, és egyéb balkáni népek gyermekei. A másik lázadó vezér Damján kapitány, aki magyar pogányokból állította össze hadát, fő erősségük létszámukban rejlik, egységeik gyengén felszerelt lándzsások, milicista lovasok, illetve íjászok. Ekkor a Magyar Korona uralma alatt összesen 5 régió van, fővárosunk, legerősebb Várunk Buda, a pártium védőbástyája Várad, Erdély legjelentősebb városa Gyulafehérvár, míg a felvidéken két régió, Nyitra és Kárpátalja áll.

Külpolitikailag sem állunk túl fényesen, mindenhol erős nemzetek vesznek körül minket, akik nomád apáink kalandozásait még nem felejtették el, még égeti őket felgyújtott váraik, kifosztott városaik emléke. Bár hivatalosan hadban nem állunk velük, de esetleges gyengülésünk első jelei láttán nyomban hátba támadnának minket. Nyugaton a büszke Német-Római Császárság határos velünk (többen Szent Római Birodalomként emlegetik, de ezen elnevezés idegen tőlem, mert nem uralkodnak Itália szabad városai felett). Ők egy igazán erős nép, seregeik rettegésben tartják Európát, városaik gazdagok és önteltek, a lakosság művelt, és büszke önnön nagyságára. A német-római Császár hatalmas befolyással bír, szavai megfontoltak, támadásban magabiztos, és könyörtelen győzelmében. Egy esetleges háború esetén komoly erőkkel, okos stratégiával kell szembeszállnunk velük, kihasználva nyilaink fürgeségét, lovasaink gyorsaságát, mert szemtől szemben frontálisan hadseregük ellen pusztulásra vagyunk ítélve. Észak-nyugaton Bohémia népe él, keveset tudtunk meg e nemzetről, kémeink szerint ügyesen ötvözték a nyugat-Európai lovagi harcmodort barbár őseik hagyományaival. Seregeikben megtalálhatóak a szláv hadseregek legerősebb egységei is. Északról lázadó települések sora található, fentebb pedig a Lengyel Királyság területei. Bölcs királyunk úgy gondolja, hogy ezen nagyszerű lengyel nép az egyetlen számításba jöhető szövetségesünk. Keleten szintén önálló irányítású tartományok, majd a Kijevi Principátus, és Novogrod található. A déli hellén területek egy-két lázadó település kivételével a Bizánci császár uralma alatt állnak. Pénzük megszámolatlan hever kincstáraikban, hadseregük száma végtelen. Még kis-Ázsiában is vannak tartományaik. Fejlett gazdaság, és hatalmas műveltség jellemzi őket, ők a keleti kereszténység hatalmas bástyája, papjaik nyakukban hordják Bizánc jelét.

Ez tehát a helyzet 1072-ben, kilátásaink rosszul festenek, de akaratunk töretlen. Cél: a Magyar Koronát erőssé, és hatalmassá, a nemzetek között megbecsülté tenni. Bölcs Salamon király első lépésként országszerte utak építését adta parancsba, hogy seregeink gyorsan, szervezetten tudjanak haladni, áruink pedig hamar célba érjenek. Ez után Budáról számos deákot küldött Nyugatra, hogy tanulják meg, mi dívik most a franciáknál, a németeknél, vagy az ánglusoknál. Ezek elindultak tanulmányútra, költségeiket a magyar kincstár fizeti, néhányan Bécsbe mentek, sokan Hamburgba, Párist és Londont keresték fel végül. Három hosszú évig készültek az utak, épültek a városok, folytak a fejlesztések. Nyitra eközben nagy faluvá nőtte ki magát, a nagyobb népesség pedig új lehetőségeket is teremtett e település számára, helytartói kastély építésébe fogtak, megszervezték védelmét, fa palánkot kapott, és őrtornyokat.

Gyulafehérvár ura, Géza, királyunk heves fivére a lázadók szemeltartására megfigyelőállást létesített, és kémeket jutatott a pogányok közé. Az elmúlt három évben egy nagy és több kis győzelmet arattunk felettük, de nem sikerült döntő vereséget mérni rájuk, besúgóink jelezték, hogy nincs konkrét támadási tervük, ezenkívül széthúzás is tapasztalható közöttük. -Igazán nagyszerű, gondolta Géza, hiszen így már lesz ideje egy elég erős sereg felszerelésére, amivel végre megsemmisítheti az istentelen pogányokat. Salamon jelezte neki, hogy ő is sereget küld segítségül Buda felől, így biztosítva lesz a siker. Váratlanul ért minket a hír, hogy Bohémia és a Lengyel Királyság egymásnak rontott, bár számunkra ez kedvezően hat, hiszen a lengyel vezető biztos jobban fog hajlani szövetségükre. Salamon el is rendelte Váradi Ottó diplomatának, hogy tüstént induljon Krakkóba, hogy tárgyaljon a szövetség feltételeiről. Néhány hónap múlva hazaérkezett néhány a deákok közül, akik három éve elindultak tudást, technikát gyűjteni külföldre. A most érkezettek Bécsben voltak, és az ottani fegyvergyártás legnagyobb mestereitől tanultak, átvették a tudást, most pedig hazajöttek, hogy szakértelmükkel segítsék az országot. Azonnal munkába álltak, Budán kovácsműhelyeket, és egy lándzsakészítő céhet alapítottak. A fellendülés hatására a lakosság lassan kezdet megnyugodni, egyre kevesebb ellenségeskedés hallatszott az utcákon. Géza Gyulafehérváron a további közrendnövekedés elősegítése céljából kivégzőhelyeket, bitófákat, és vérpadokat állítatott fel a vásártéren, és ott 50elfogott pogányt végeztetett ki. A lakosság élvezettel nézte a látványosságnak számító eseményeket, és egyben szembesült vele, hogy mi a következménye a törvénysértésnek.

Salamon elégedett volt, budai palotája ablakából bámult ki, és közben az elmúlt éveken töprengett. A gazdaság lassacskán beindult, az emberek megbékéltek, Budán megindultak a korszerű fegyvergyártáshoz szükséges alapvető építkezések. A kincstárban lassan csillogó arany érmék kezdtek sorakozni, hála a magas adóknak, a kereskedelemnek, és a só, -arany, -és ezüst bányászatnak, amelyek a Magyar Királyság legfejlettebb ipari területe volt. Legsürgetőbb kérdéssé a lázadók leverése, a belső rend teljes helyreállítása vált, utána pedig a terjeszkedés elindítása. Több szomszédos tartományból jelezték kémeink, hogy jelentős mértékű ezüstöt találtak ott. A gépezet lassan, de biztosan beindult, erős állam született... ÉÉN - 2007-01-16

 
Fórum: legfrissebb
Posted by Mergor - nov.. 24, 2017 21:55
Posted by gzura - nov.. 24, 2017 18:18
Posted by Mergor - nov.. 24, 2017 17:33
Posted by martin0429 - nov.. 24, 2017 16:19
Posted by bayarder - nov.. 24, 2017 14:06
Szavazás
Total War: WARHAMMER vélemény
 
ONLINE
Oldalainkat 225 vendég és 1 tag böngészi