AutoalkatreszOnline24.HU

Kelet-Róma megállítja a népvándorlást

A kiinduló helyzet
/A létszámoknál 10 x szorzót használtam, sokkal reálisabban hat. - a szerző/
A haditanács. Honorius főkardhordozó éppen 30 éves volt ezen a napon, de ünneplésre semmi oka nem volt. Kezében gyors futárjelentés. A Birodalom északi határait fenyegető szarmata és vandál áradat kisebb habozás után ismét rázúdult Új-Rómára. A főkardhordozó vállára, aki un. magister militum rangban, „a birodalom katonáinak ura”; nagy teher nehezedett. Valamit tenniük kell, elérkezett az utolsó pillanat. A római határerődök pusztulása után a barbár népek roppant tömegükkel eláraszthatják az egész Balkánt. A főhadvezérnek az volt az álláspontja haladéktalanul induljanak el az ellenség felé. Manius, aki a magister peditum (a gyalogság parancsnoka) és Julianus amici principes, a császár bizalmasa azonban a császár biztonságára hivatkozva halogatni akarta az ütközetet, míg újabb erősítés nem érkezik Konstantinápolyból. Értesülések szerint a vandálok mintegy 75 000-en, a szarmaták pedig közel 45 000 harcossal rendelkeznek, ezzel szemben a Birodalom 20 000 fős hadsereggel tudott egyelőre felvonulni. A főkardhordozó már felajánlotta lemondását is Valens császárnak, amennyiben másképpen dönt a magas tanács. Az urak között eddig a pontig kisebbségben van, a tanácsban pártján csak Gnaeus comes volt, Trákia strategosa, aki nagyon szerette volna elkerülni birtoka pusztulását. Ám Valens nem akarta Birodalom elismerten legjobb hadvezérének távozását, s ennél a pontnál mellé állt. Így született az a salamoni döntés: Honorius a császári gyalogság nagy részével és a kisebb lovassággal, kb. 13 000 emberrel Moesiában útját állja a vandáloknak. Valens császár a lovassággal – mintegy 5000 fő - pedig ettől keletre a másik határátkelő mögött – melyet meg a szarmaták ostromolnak – várakozik. Amint a vandálokat sikerül Honoriusnak megfutamítani, úgy a császár is elindul és két tűz közé fogják a szarmatákat. Honorius Flavius a vandálok ellen. A római hadsor a híd mögötti réten állt fel, szabad teret nyújtva az ellennek az átjutásra. A hídon rohamozók kegyetlen nyílzáportól szenvedtek, de a rómaiak nem akadályozták őket más módon. Átjutás után, szabadon felfejlődhettek, s indulhattak támadni. Ám római csapatok szilárd állásán megtört barbár roham, és a római nehézlovasság ellentámadására, kisvártatva fejvesztett menekülésbe csapott. A római sorok könyörtelenül szorították a barbár tömeget a vízhez. Egyedüli menekülés a híd volt, amelyen egymást taposták, tiporták a pánikba került barbár tömegek, miközben fedetlen hátukba záporoztak a római csapások. Úgy összetorlódtak, hogy a karjukat sem tudták felemelni védekezésre. Mészárszék lett, nagyon kevesen menekülhettek meg. Honorius nagy győzelme. Gildo, Boiocalus és Visimar vandál vezér halála. A vandálok 50 000 halottat hagyva a harcmezőn, menekülnek...

Gondegusulus, majd Marobuduus halála
A negyedik vandál vezér Gondegusulus a megmenekült vandálokkal elsáncolja magát egy a közelmúltban elfoglalt római erődben. A csatáról lekésett Marobuduus az utolsó vandál törzs vezére lóhalálában érkezik megmenteni testvéreit a katasztrófa másnapján. Ám minden hiába, Honoriust nem lehet megállítani. Átkel a folyón, s rohamból elfoglalja az erődöt, szétveri a kifáradva beérkező kétségbeesett Marobuduus hadait is. A második csata a vandál nép teljes megsemmisülésével ért véget.

Valens Flavius a szarmaták ellen.
Mikor Honorius küldönce elérte Valens csapatait tomboló öröm támadt a császár táborában. Manius, a magister peditum (a gyalogság főparancsnoka), aki a sors furcsa fintoraként a császári lovassággal tartott - Valens környezetében maradt, s nem vette ki részét a császári gyalogság hatalmas győzelméből -, most megittasulva a győzelmi hírektől, rábeszélte a császárt a szarmaták azonnali megtámadására. Manius következetes aljassága már az erény látszatát keltette. A meggyőzés alapja nem mindig a meggyőződés. 
- Császárom, most Julius Caesarhoz hasonló tettet vihetnél végre, sőt még ekkorát ő sem tudott véghez vinni! Két barbár népet semmisítesz meg 1-2  nap leforgása alatt. Manius nem hagyta figyelmen kívül, Theodosius trónörökös a messzi Antiochia kormányzója, s ha a csatában Valenssel történne valami, akkor a kirobbanó konstantinápolyi hatalmi válságban ugyebár nem mindegy ki milyen közel van a tűzhöz. A gyalogsági főparancsnok legfőbb érve az volt, a római lovasság még a vandálok vereségének hírét megelőzve, kell megtámadja a szarmatákat. Ha nem így tesznek, azok büntetlenül elmenekülhetnének. Hiába érvelt reálisan látva a helyzetet Gnaeus comes, várják be Honoriust, aki főleg gyalogos hada miatt még nem érhette el a szarmatákat. Az eddig nem túl harcos urak, most hirtelen nagyon harcos kedvűek lettek. Valens, pedig kiadta a támadási parancsot. 66 éves volt érezte uralma már végéhez közeledik, szerette volna uralkodását emlékezetessé tenni az utókor számára.
Jellemző volt a kapkodásra, még a közeli római erődök gyalogságának is csak a töredéke volt képes elérni a csata színhelyét. Így Valens hada mintegy 5000 lovasból és 2000 gyalogosból állott végül, szemben a 45 000 szarmatával. Úgy 3000 bizánci gyalogos a csata közvetlen közelében éppen nem érte el a csatateret, s mint már említettük, Honorius is hiába sietett lélekszakadva győztes seregével. Egyszerűen nem érhette el időben… Mivel a rómaiak mezei ütközetet vállaltak fel, a bizánci hadvezetés fő problémája a lovasság terén mutatkozó barbár fölény kiegyenlítése volt. Ezek a bizánci lovassággal megegyező harcértékű csapatok voltak, mintegy 2000 nehézlovas és 9000 lovasíjász, akikkel szemben Valens 1100 nehézlovasával és 3800 lovasíjászával indult csatába. Természetesen a horda irdatlan gyalogostömegei terén – több mint 30000 harcos vs, 2000 római- még nagyobb látszólagos fölényben volt, ám ezek gyengébb harcértékűségük révén kisebb veszélyt jelentettek. A bizánci törzskar mindent megtett, ellensúlyozandó a minden téren megmutatkozó barbár fölényt. A haditervek készítésénél a teljes bizánci eszköztárt felvonultatták. 
1. A csata előtti reggelen derült rá fény, előző éjjel több szarmata vezért váratlanul meggyilkoltak, embereik legnagyobb rémületére. A vezérek közös lakomáján felszolgált mérgezett bizánci bor volt a ludas, ami a gót vezérkar mintegy felét e szörnyű végre kárhoztatta.
Sohse derült ki kik állnak e mögött, de mi bizony joggal hihetjük a bizánci titkosszolgálat ármányát.
2. Ennél semmivel sem kisebb hatású a következő, sőt…A szarmaták által éppen ostromlott bizánci határerőd - árulás útján- a csata előtti estén elesett. A bizánci vezérkar küldte az árulót, aki kinyitotta az eddig hősiesen ellenálló és a közeledő bizánci csapatok felmentésében reménykedő erősség kapuját.
Ennek mi értelme volt? Miért áldozták fel saját embereiket? 
A magyarázat az erőd fekvésében rejlett. Egy szurdokban helyezkedett el, a szarmaták lépre mentek és elfoglalták. Maga a híres szarmata fővezér Boz, és helyettese Rumo tűzte ki hadai élén zászlaját a falaira, ők nem mellesleg lemaradtak a mérgezett vacsoráról is. A rómaiak éppen erre vártak. Valens egy könnyű lovascsapata hirtelen megszállta a szurdok bejáratát, s bár a szarmaták csakhamar elűzték őket, ez azzal járt, lekésték a bizánci fősereg megérkezését. Aram a harmadik szarmata vezér hada egyedül kellett szembenézzen a befutó római lovassággal. A rómaiak akarata érvényesült tehát a harc első felvonásában. Megosztották ellenfeleik erejét, s egyelőre távol tartották a rettegett szarmata fővezér Boz erőit maguktól. Valens csapatai ezen a ponton átlépték a folyót és magára maradó Aram ellen indítottak támadást. Ez volt talán számossága ellenére a leggyengébb szarmata sereg, amennyiben a félelmetes lovasíjászok száma alapján rangsoroljuk a seregeiket. De a leggyengébb szarmata vezér is a képességei alapján. A rómaiak tudták kevés idejük van, ezért frontális támadást indítottak teljes seregükkel. A barbárokat ez készületlenül találta. Aram szerencsétlen módon szinte a csata első pillanataiban leesett lováról, s egy római lovaskatona egyetlen csapással fejét vette. Római örömujjongás, barbár rettenet fogadta a lándzsahegyre tűzött főt.  A teljes szarmata had futásra fogta, a rómaiak nem győzték levágni őket…Aram halála. Valens megtette az első lépést a juliusi magasokba. Győzött előszörre. S alig volt veszteségük. Aram és serege elpusztult, Valens diadalittasan nézett körbe újrarendeződő seregén, amikor újra figyelmeztetőn szólaltak a kürtök. Újabb szarmata sereg jelent meg. A fővezér a rettenetes Boz személyesen. Sőt a láthatár távoli szélén porfelhő jelzi Rumo szarmatái is közelednek. Addig van idejük megverni Bozt, amíg amazok közelükbe nem érnek. Boz és a törzsfők leszálltak lovukról, ezzel mutatva embereiknek, nem szándékoznak gyáván elfutni innen. Mennyire másképpen közeledtek sok vért látott harcosai, mint Aram tapasztalanjai. Éktelen robajjal döngették kardjaikkal pajzsaikat és mindenféle szitkokat kiabáltak a rómaiak felé. Azok némán várakoztak összezárt pajzsokkal. A szarmata roham olyan erős volt a római közép ellen –oly csattanással csapódott élőfal az élőfalba, mintha az ég szakadt volna Rómára - hogy áttörte annak első vonalát, de elakadt a második vonalbeli Primani légióban. Valens izgatottan húzta elő hüvelyéből a hosszú pengéjű spathat, megforgatta feje felett, majd előredöfött vele a levegőbe a szarmata hadsor felé, amely már teljesen belegabalyodott a rómaiba. Megremegett a föld, 1100 római nehézlovas indult rohamra - megkerülve saját embereik- a szarmaták fedetlen oldalába. Boz emberei nem bírva a nyomást meghátráltak, a vezérük egyedül maradt. Megismétlődött a korábbi jelenet, az óriási termetű szarmata hiába harcolt oroszlánként - öklében tartott iszonyú méretű bárddal-, végül több lándzsaszúrás borította testtel hanyatlott a földre. Boz halála. Valens tehát rövid idő alatt két sereg vezérével végzett.  Vezérük vesztett sereg lassan harcolva engedett teret a római nyomásnak, sajnos túlságosan is lassan, annak azonban már nem volt ideje igazán kihasználni a győzelmét és teljesen megfutamítani őket. Harcedzett veteránok voltak, a szarmaták legjobbjai. Rumo friss hadserege pedig a rómaiak nyakán volt.
A bizánciak dilemma elé kerültek. Kifulladt seregükkel kergessék tovább Boz vert hadát, majd fáradtan összeverődve vegyék fel a friss szarmata csapatokkal az újabb harcot? Nem ez lehetetlen! Nincs idő újra felállítani soraik. Rumo lovasíjászai addig levadásszák őket külön-külön. Ha meg most azonnal Rumo ellen indulnak, akkor Boz félig megvert csapatai fognak visszatérni a hátukba és kerülnek két tűz közé. Majdnem győztek, csak hajszálon múlt. A császár csalódottan rázta meg sisakos fejét. Eluralkodott benne a kétségbeesés. Csak kis idő kellett volna, és mennyire más lenne! Nem tudja learatni Boz serege feletti győzelem gyümölcsét és nincs ideje se rendben felállniuk Rumo ellen se. Az irányítás totális zűrzavarban. De nem volt idő gondolkodni ezen. A római hadsorok teljes összevisszaságban viaskodtak a mezőn. Teljes káoszban. Közben a szarmaták újabb serege az oldalukban. A császár 400 nehézlovasa kivált a harcból, s Valens Rumo felé fordította lova fejét. Arra, amerre az utolsó szarmata törzsfőt sejtette. Két vezérrel végzett, s ott a harmadik. Kétségbeesett rohamra szánta el magát… Gnaeus comes késve vette észre, ura rohamát. Gyors parancsokat osztogatott, leállította Boz szarmatáinak felmorzsolását: ide hozzá, aki csak tud! Minden megmaradt nehézlovassal a császár után zúdult. Egy kevés könnyűlovasnak adott csak parancsot Boz hadainak üldözésére, rajtuk kívül mindenkinek abbahagyni! Gyülekezőt fújtak a kürtök. Valens után mindenki más! A császár veszélyben van! A vágtató trák kormányzó oldalán lovagolt testőreivel Manius is, s ahogy félúton visszanéztek, elborzadva látták Boz seregének maradványai ismét összeálltak, felmorzsolják a néhány otthagyott bizánci íjászt és már a császár segítségére rohanó római gyalogság hátát fenyegetik.
Összenéztek:
- Ezt a csatát elbuktuk. Negyed óránk, ha lehet Rumoval végezni és már a nyakunkon lesznek!
Valens testőrei közben vadul birkóztak Rumo nehézlovasaival. A küzdelem erősen kétesélyes volt, de a szarmaták pihentebbek voltak. A szarmata lovasíjászok körülöttük keringve próbáltak a rómaiak hátába küldeni nyílvesszőik. A gyalogságuk, pedig minden irányból özönlött segíteni vezérüknek. 
- Elvesztünk! – gondolta éppen a császár, amikor oldalába ért az első barbár lándzsás gyalogoscsapat. Azok vad harci kiáltása, azonban kétségbeesett sikollyá vált, s máris szanaszéjjel futottak. A hátukba berobbant a Gnaeus comes vezette római lovasság. 
- Itt vagyunk Uram! – s ezzel a derék trák strategos kardjával csapkodva el is tűnt a szarmata forgatagban. Helyette Manius tűnt fel véres karddal a kezében, és a császár megkönnyebbülve fordult az ellenség felé ismét, legalább a háta védve van.
Ám ezt igen rosszul cselekedte. A magister peditum elérkezettnek látva a pillanatot, halálos döfésre emelte kardját császára hátába. Lovát a császár mögé ugratta... Valens életét Aspar, a császár alán testőrparancsnoka mentette meg, aki sohse bízott igazán Maniusban, s a félszemét még ilyenkor is rajta tartotta. A hű alán a saját testét vetette a szúrás és császára közé. Közben maga is a merénylő felé sújtott. A magister peditum sisakja kettétört a rettenetes csapástól és Manius véres fejjel hanyatlott lova nyakába. A roppant erejű alántól azonban többre nem futotta, Manius kardja a torkát hasította fel. Némán lehanyatlott, s már hörögni sem tudott. Rumo halála. Valens ebből a csata vérfagyasztó zűrzavarában, ordító pokla közepén, mit sem látott, s mert mindenki figyelmét Rumo eleste kötötte le, akit ebben a pillanatban sikerült levágni a rómaiaknak. Éppen ideje is volt, hiszen a római lovasok körül ekkor zárult be a teljes szarmata gyűrű, Rumo serege, Boz maradéka mindenki. Vezéreik halottak, nem volt központi irányítás, de a szarmaták önálló csoportokban rohamozva próbálták feltörni a római acélfalat. A megannyi csatát megjárt Gnaeus comes - talpig véráztatta páncéljában - higgadtan intézkedett. Parancsára lovasai összezártak és ő megpróbálta felmérni a helyzetet. A szarmaták vezérei mind halottak, de ők ettől még itt pusztulhatnak. A római hadból gyakorlatilag csak a nehézlovas mag maradt, mindenki más elveszett. Gyalogságuk csekély foszlányai mindenhol menekülőben, a római lovasíjászok szintúgy. Boz maradék szarmata hordája és a jórészt érintetlen Rumo-sereg összesen 12000-nyi harcosa ellen talán 500 fáradt, több sebtől vérző nehézlovassal? A comes most kapta a hírt, Manius súlyos sebet kapott, és testőrei urukkal átvágták magukat a szarmata gyűrűn, elmenekültek. Tehát igazából már csak, ha 350 embere maradt. Nem volt mit tenni. Több ezernyi lovasíjász keringett körülöttük. Nyílvesszőik folyamatosan kopogtak páncélzatukon. Időnként, valamelyik testőr páncélján rést találva, le-lerogyasztott egyet-egyet közülük. Nem volt idő töprengésre. A császárt biztonságba kell helyezni azonnal:
- Uram, azonnal mennünk kell! Valens csüggedten hajtotta le ősz fejét. S Gnaeus kiadta a parancsot a menekülésre: 
- Védőgyűrűbe a császárt! Irány a trákiai folyóátkelő, az római kézen van!

A római vereség.
Gnaus emberei gyűrűjében Valens elérte a római őrség által biztosított hidat, testőrei testükkel fedezték a visszavonulását. Odaveszett - a teljes sereg után- a testőrség színe-virága is, mintegy 150 lovas túlélő maradt, gyalogos egy sem. 

A szarmaták vége.
S a szarmaták győztek hát, de milyen áron? Seregük javát és összes vezérük vesztették el a csatában. Nem volt immár olyan formátumú személyiség közöttük, aki mögé egységesen felzárkózhattak volna. Szétszóródtak a végtelen mezőkön, népük felolvadt másokéban. Igaz Valensből sem lett Julius Caesar. Honorius tábornok tízezer katonája erőltetett iramban másnap érte el a harcmezőt, a szarmata túlélő maradékok őket már nem várták be. Örökre eltűntek északi irányban, a végtelen sztyeppék felé.

Hannibal
 
Fórum: legfrissebb
Posted by Mergor - jún.. 23, 2018 23:40
Posted by Mergor - jún.. 23, 2018 20:18
Posted by Nathaniel - jún.. 23, 2018 14:27
Posted by gzura - jún.. 22, 2018 22:03
Posted by gzura - jún.. 22, 2018 22:02
Szavazás
Total War: WARHAMMER vélemény
 
ONLINE
Oldalainkat 78 vendég böngészi