Shimazu klán a shogunátusért



Shimazu klán a shogunátusért

A Shimazu család birtokai jól védhető helyen találhatók. 7 anyatartománya van. Érdemes a kezdeti időkben megalapozni a későbbi fejlődést, egy azonnali kis birtok-kiegészítéssel, gyors villámháború keretében. Haszna: Megszűnnek a hamarosan úgyis veszélyes ellenféllé növekvő közvetlen szomszédok. A Shimazu klán földjei szerencsés elhelyezkedésüknél fogva akár kettő-négy határtartományba állított védősereggel is megvédhetők. A többi birtokon elbocsáthatod a fegyvereseket, esetleg némi parasztkatonával tartod fenn a fegyelmet. Ez nagy jelentőségű, mert így a lehető legkisebb haderővel nyújtod a legoptimálisabb védelmet. A játék megnyerése szempontjából a lényeg az anyagiak helyes beosztása. Az elején, amikor a haditechnika a gazdasággal együtt alacsony szintű, érdemes a pénzt a termelő alapokra és a katonai épületek felhúzására szánni. Nem, pedig a nagy hadak állomásoztatására.
Birodalmad középpontja távol kerül az ellenségektől, zavartalanul fejleszthető. Más esetben, ha megtámadják és el is foglalják, akkor a beleölt pénzed, mintha az ablakon dobtad volna ki. Hiába veszed vissza, a gazdacsere az épületek pusztulásával jár. De megteremtődik a gyors gazdasági és katonai fejlesztés anyagi háttere is a birtokgyarapodással. 
A játékot három időszakra bontjuk:
1. Birtok-kiegészítés, késedelem nélküli villámháborúban.(2-3 év)
2. Határőrvédelmi rendszer felállítása. Belső helyőrségek elbocsátása, erőltetett ütemű, gazdasági- katonai építkezés. Nincs hódítás, csak védekezés. Ezt elég nehéz megállni.(7-10 év). 
Ha nem így teszel, hanem azonnal hódítani kezdesz, a kezdeti sikerek után hamarosan nagy nehézségeid lesznek. A csapda az, hogy ha kevés pénzed a hadseregedre költöd, gazdaságod stagnál, tehát jövedelmed is. Egyúttal a kezedre kerülő területek-a játék kezdetén vagyunk- alacsony anyagi fejlettségűek még. Ezek is csak zabálják a pénzed, mert megtartásuk újabb haderőket (pénzt), fejlesztésük ismét pénzt igényel. S ekkor a felfújt lufid -lásd gyors hódításod-, egyszer csak kipukkad. Ez a játék lényege: pénz, pénz, pénz. (Zárójelben: a jó időzítés is.) 
3. 10-12 évtől viszont meg kell kezdeni Japán meghódítását, mert az ellenfelek rohamos erősödésnek indulnak. ( Viszont hódításaid során, sok helyen a kész infrastruktúrába ülhetsz bele.)

Shimazu klán 1.
Shimazu klán (zöld) lesz tehát a pártfogoltam legnehezebb fokozaton. Ennek a családnak további nagy előnye van. Ha lerohanjuk a tőlünk északra elterülő Imagawa birtokokat, anyagi erőnk egyből duplájára nő. Egyúttal biztonságossá válik a saját földünk, mivel elveszítjük veszélyes szomszédunkat, s csak két tartományunk mellett maradnak (Morik és lázadók). A többi békében fejlődhet, hadsereg se kell a védelmére azután. A megtakarított pénzt azonnal gazdasági, katonai fejlesztésre fordítjuk.
Aki nem tudná stratégiai jelentősége, van annak, ha az ellenség belép egy területünkre, és nem tudjuk rögtön kiverni onnan. Ha csak átmenetileg, de visszavonulunk ottani épületünk jórészt lerombolódik, elveszik. Csomó idő, pénz újra telepítésük. Késlekedés nélkül minden valamire való csapatom elindítom az Imagawa klán ellen. A lényeg: nincs idő, se pénz újabb csapatok felszerelésére. De nem is érdemes, mert az AI is ugyan annyit szerelne fel, tartja a lépést velünk. Akkor meg elfegyverkezzük, feléljük a jövőnk és fejlesztésünk anyagi alapját. Tehát a pénzt kikötő építésekre fordítjuk. 
Gazdaságilag ez 200-at hoz majd körönként, sokkal megbízhatóbb bevétel lesz, mint a földeinkből származó adó, amely szerencse, vagy időjárás alapon hol többet, hol kevesebbet termel.

A villámháború.
Gyakorlatilag a két család katonai ereje megfelel egymásnak. Shimazuk egy kicsit többen vannak ugyan, de a többlet gyenge, csatát nem látott tapasztalatlan lándzsásból áll. Ellenben az Imagawák sok-sok veterán, jól képzett íjásszal rendelkeznek.
Nagatoban - a Mori határon - hagyjunk egy paraszt lándzsást, Bungoban - a lázadókkal közös szakaszon - pedig maga az uralkodót testőreivel, ő úgyse ér fel időben satsumai fővárosából a csatába. 
Ezt jegyezzük meg a későbbiekre is: sohse szabad határtartományt helyőrség nélkül hagyni! Az AI még békés időben is azonnal vetődik rá és megszállja. Nem kell nagy erőt hagyni, elég jelképes is!
Követünket küldjük viszont Chikugoba kémkedni, mert így látjuk ellenfelünk milyen erőkkel fog ott várni minket a későbbiekben.

A támadás. 
Amit nem szabad. Nyilvánvaló Hizent kell elfoglalni tőlük, mert ott szerelik fel az utánpótlásuk. A legrövidebb út Chikugon keresztül vezetne. Na erre ne menjünk! Az ottani folyóátkelőn még győztes csata esetén is annyi embert vesztenénk, ami után nem marad elegendő a hadjárat sikeres befejezésére. Tehát az irány Chikuzen, és majd onnan Hizen. Lássuk csak be! Ha anyagi erőink megőrzése mellett elfoglaljuk Hizent, úgy a félelmetes Chikugo magától is az ölünkbe fog hullani. Nincs utánpótlás előállító erődje, szükségszerűen a miénk lesz - csak idő kérdése. Támadunk és Imagawa csata nélkül visszavonul. A támadás természetesen tovább gördül, de kell tennünk néhány biztosító lépést. A támadóerőnk Hizenbe helyezzük, az uralkodónk csapata pedig új tartományunk Chikuzent vigyázza. Az ő korábbi őrhelyét egy Satsumában frissen kiképzett, olcsó paraszt egység pótolja Bungoban. Az első évben a meghódított földeken helyőrséget kell tartanunk, mert könnyen lázadás üti fel a fejét. Ha kevés az ott hagyható katonánk, akkor le kell engednünk az adókat is. Igen ám, de egy évben (bár négy évszakra oszlik), csak ősszel részesülünk jövedelemben. Nekem az a trükköm: a többi évszakban alacsonyan tartom az adórátát - a nép megnyugszik, jövedelem veszteség meg úgy sincs! - viszont ősszel felhúzom a maximumra. Adóveszteségem és lázadásom sincs így. Szerencsés vagyok, Imagawa rosszul csoportosította erőit és Hizenben is átmenetileg vissza kellett vonulnia, itt az erődjébe. A következő körben ugyan teljes erőivel és a befutó felmentőivel megpróbál kiverni majd, de mégis félig már előre nyert helyzetben vagyok. Bár csapataink létszámra azonosak lesznek, ám de én leszek a védekező fél: kevesebb íjászomat sokkal eredményesebben tudom használni. A másik döntő tényező: uralkodóm lovasságának lesz ideje csatlakozni a sereghez, és segítségével fölénybe kerülhetek az imagawa íjászokkal szemben. Így is lett, seregeink hatalmas vereséget mérnek a hizeniekre. Seregük 70 százalékát vesztették el, beérett a stratégiám. Maradékuk bezárkózott Hizenbe, viszont Chikugoba már nem maradt Imagawa védő egy szál se. A következő körre a Hizen vára elesett, - Chikugo pedig érett almaként - ingyen pottyant a Shimazuk kezére. Közben nem szabad megfeledkeznünk a gazdaságról sem. Pénzünkből mindenhol kikötőt építünk, valamint kastélyokat, a határövezetben kilátót, amit később tovább fejlesztünk kémfogóval. Fűvel-fával szövetséget kötünk, ez újabb rendkívüli pénzt fial a kereskedelmi bevételeknél, mi meg egyelőre nem támadunk tovább. Ím hol a villámháború Japánban. 1530-31 között lerohantunk egy erős szomszédot, tartományaink erejét megdupláztuk!

Shimazu klán 2.
A békeévek.
Használjuk ki, nem olyan hosszú idő adatik erre. A hadviselés alapja a jól teljesítő gazdaság, s minél kisebb a hadseregünk, annál kevesebb megy el rá feleslegesen, s annál több jut a gazdasági alapokra. Nekünk pedig marad mi volt, nem állítunk fel újabb egységeket. Ami van azt ketté osztjuk és a két határtartományba állítjuk őket. Bungo és Nagato. Mindenütt gazdaságot építünk, három olyan övezet van viszont ahol inkább katonait. Satsuma a főváros, a no-dachi szamurájok szülőföldje: itt fogom felépíteni a seregem gerincét adó kensai (kardos szent) dojot. Ez a harcos a játék legerősebb katonai egysége. Egyedül harcol, gyakorlatilag szinte legyőzhetetlen, s mivel egy emberes csapatot alkot, fenntartási költsége nulla. Ám alapból még nincs az építési lehetőségeink között - kell néhány véres csata kiérdemelni -, később a játék felkínálja a no-dachi képző építését. Hizen a kiváló íjászok hazája, s majdani ninja kiképző. Ám a végső cél a teaház megépítése. Mert lehet valaki a leghatalmasabb nagyúr Japánban, a legtöbb harcos ura; az ellenséges gésáktól csak a saját gésái védhetik meg. Ritkábban a legjobb ninja is esélyes rá. Következtetés: akinek a legtöbb gésája van, annak van a legjobb esélye a legfőbb hatalom megszerzésére. Nagato Shimazuk egyetlen bányával rendelkező tartománya, itt érdemes gyalogos és lovas képzőt felállítani. Az itteni katonák páncélzata jobb lesz a bánya nélküli vidékeken kiképzetteknél. Cél a félelmetes naginata harcos, amely jól pótolja a harcos szerzetesek hiányát. Azok ugyanis a mi vidékünkön nem találhatók. Érdemes akivel lehet szövetséget kötni, növeli a kereskedelmi bevételt. Amikor a Morik és a Takedák összeháborúznak én majd mindig a Takedákkal maradok szövi, mert a Morik az erősebbek és közvetlen szomszédaim is; fontos, hogy maradjon a hátukban egy érdek nélküli harcos klán, aki sakkban tartja őket. A gazdasági tábla. Ami ebből leszűrhető. Az induláskori bevétel 1000 koku körüli, amelynek kb. majdnem a fele megy el a hadseregre. Most ugye a sereg létszáma már kisebb - nem pótoltam az elesetteket -, a bevétel viszont birtokgyarapodással, kikötő építéssel, szövetségkötéssel két és fél szeresére nőtt. Ezt a jelentős pluszt fektetem bele a jövőmbe, építem erőltetett ütemben a gazdaságot. A trónörökös felcseperedett, innentől lazábban használhatjuk uralkodónk a csatában – utód nélkül, ha elesik, vége a játéknak. Közben nem lazsálunk. Követ küldése a lázadókhoz. Őrá, ha emlékszünk, Chikugoban kémkedett, ott ugyan úgy hozta sors szeszélye nem volt különösebb szükség szolgálataira, de nem így most Tosában. Miért pont oda? Ebben a tartományban, igaz lázadók kezén - korát messze leelőzve - kensai dojo van! Fontos azonban, hogy ne erővel tegyük birtokunkká, hanem szép szóval. Egy támadás során ugyanis - mint már korábban említettem -, lerombolódnak az épületek az elfoglalt tartományban. Csak szerencsén múlik, melyik marad épségben. Pénzbe fog ez kerülni, de nem sokba, különösen úgy, ha a lázadók között élő kensai mester is csatlakozik hozzánk. Egyelőre ő az egyetlen ilyen harcos az országban. A megvesztegetési kísérlet bár 1532-ben kudarcot vallott, 1533-ban sikeres. Van már kardos szent kiképzőm. Bagóért és egy csomó idő megtakarítással. Most gyorsan kezelni kell a kitörő lázadásokat, nehogy elvesszen a tartomány. A kensai képzés pedig beindul... A Shimazuk hűségére tért rónin szamurájok, különösen a kensai mester derekasan helyt álltak a hamarosan kirobbanó lázadások leverésében, s megtartották a család hűségén Tosát. A véres harcok másik eredménye harcosaim eljutottak a harcművészet oly magasára, hogy megalakíthattam az első saját építésű no-dachi szamuráj dojot. A későbbi kensai mesterek bölcsőjének is nevezhetjük. 

Shimazu klán 3.
Az élet azonban nem csak adokból, de kapokból is áll. Ezekben az időkben vesztettük el követünket, feltehetőleg egy mori ninja tőre tett pontot életére. Érdemeit tekintve a Shimazu család nem felejtheti el emlékét. Tosa a klán jelenleg legfontosabb tartománya. Közben nincs túl sok információnk mi is zajlik az ország másik felében, de sejthetjük, a többi klán ugyanúgy az ország megszerzésére tör, mint mi. Kémünk sajnos még a fővárosig se jutott el, mikor lelepleződött. Amire viszont reagálnunk kell. Közvetlen szomszédunk Mori túlságosan is megerősödött, híreink szerint Kyotót a fővárost már sikerült elfoglalnia, és már a Tosa melletti lázadó övezetet próbálja hatalmába keríteni. Ezt nem tűrhetjük, a friss szerzemény Tosa a kensai mesterek bölcsője, a Shimazu család jövőjének, katonai erejének záloga. Nem kerülhet veszélybe. Kapóra jön a soron következő Mori-Takeda összezördülés, most mi is beszállunk a Takedák oldalán. Nagato melletti mori várak és kiképzők elpusztítására indulunk, ezzel ottani határainkat tehermentesítjük, s egyben enyhítjük a Takeda szövetségesünkre nehezedő nyomást. Az igazi cél azonban a tosai terület kiterjesztése, miután ott is megépítettük a kikötőt (első dolgunk volt!), hirtelen hadakat állítunk fel, amelyeket váratlan manőverrel tengeri úton átdobunk és megszálljuk a szigeteket. A Mori klán vezérét váratlanul éri a gyors reakció, serege összeomlik, kiszorul onnan.  Bár taktikai céljaink maradéktalanul megvalósultak, stratégiailag hiba lenne ülni a babérjainkon, és azt képzelni, a vérig sértett Morik beletörődnek akciónkba. Soha nem bocsátanak meg. Ezért megelőző támadáson töröm a fejem, amit most praktikus végrehajtani. A Mori hadak romokban és félelmetes szerzetes harcosaik kiképzője még nem készült el, ám bármelyik pillanatban ez megtörténhet. Tehát támadunk, mégpedig a következő céllal, végigpusztítani a birtokait, hogy legyengítsük, elvegyük kedvét a visszavágástól. Másfelől nem célunk a megsemmisítése, nekünk szükségünk van egyfajta védőövezetre, aki távol tartja határainktól a többi nagyhatalmú család seregeit. A többiek, pedig csak a Morikon keresztül érhetnek el bennünket. Ezért a veszélytelenített Mori birtokokat elhagyjuk majd, és visszavonulunk. A kensai mesterek vezette Shimazuk rohamának a szigeteken nincs ellenszere. De kensai mester erősíti a nagatoi védősereget is, ahol a Morik ellentámadásba mentek. A sikeres hadjáratok, és még inkább a nagy ívű gazdasági fejlődés eredménye. A kopár Shimazu birtokok jövedelme 7 év alatt megötszöröződött, most már megteremtődött a gazdasági alapja a végső célnak, a nagy hadjáratnak a shogunátusért. Ott maradt abba a történet, hogy a legjobb szomszéd a gyenge szomszéd. A Mori család mellettem fekvő birtokait tűzzel-vassal végigpusztítottam. Nem hagytam katonai létesítményeket, melyekből erős katonákat képezhetne ki ellenem, de gazdaságiakat sem, amelyek túlságosan nagy létszámú hadat engedne számára fegyverben tartani. A tőlem távolabbi tartományait, azért sem bántottam, mert hagynom kellett nekik az életbennmaradáshoz szükséges minimális erőt. Határaim így minimális létszámú, természetesen minőségi hadsereggel jól védhető. Közvetlen erős támadó nem veszélyezteti. A birtokok jövedelme mehet a fejlesztésekre. Technológiailag a Shimazu birtokok a legfejlettebbek már, hosszú évek óta nem tette lábát ellenséges katona a földjeikre, békésen fejlődik. Alig végeztem mindezzel, mikor a Takeda klán utolsó vezetőjének seppukujáról a hír megérkezett. Őt a Hojo klán kergette a túlvilágra azzal, hogy az ország túlsó felében található Takeda birtokokat sorra elfoglalta, s szétverte az utolsó ottani Takeda sereget. A katasztrófában hiába áldozta fel életét az összes családtag, vezetőjüknek mégsem maradt lehetősége elmenekülni, s hogy ne jusson ellenségei kezére: az önkéntes halált választotta. Végakaratának megfelelően az ősi Takeda birtok Aki –  a Morik közé ékelődve, ezt tehermentesítette támadásom  – a Shimazu családé lett. Az ottani szamurájokat ünnepélyes keretek között befogadtam a Shimazu család csatlósai közé, elöljáróik minden kiváltságukat megtarthatták. Még volt egy Takeda birtok a Moriktól éppen elvett szomszédos Iwami, de az ezt megszálló Takeda katonák fellázadtak, és nem adták át a földet. Én nem bántottam őket, nagyobb dolgokon törtem épp a fejem. A végrendelet ugyanis nemcsak ezt az egyébként nem túl jelentős birtokot, de a diadalmaskodó, hatalmas Hojo klán elleni bosszút is rám hagyományozta. Villámgyorsan követeket, kémeket küldtem az ország másik felébe. A híreik, melyekkel visszatértek nem volt szívmelengető. A Hojok gyakorlatilag már elfoglalták a fél országot. A Takeda klán elpusztítva, Imagawa és ami megdöbbentőbb, a hatalmas Uesugi család is végét járja. Hadseregeik birtokmaradványaikat védik kétségbeesetten, esélytelenül. Ha velük végeznek, akkor a Shimazukat és a Hojokat már csak az Oda és a Mori család földjei választják el egymástól. S hogy ez milyen vékony és gyenge gát? A közelmúltban általunk ripityára vert Mori sereg korábban az Odákra kényszeríthette akaratát, sajátította el több fontos tartományuk. Így lett övék a császári székhely is. E két család egyike sem tűnt jelen helyzetben elég erősnek, hogy a siker legkisebb reményével szállhatna szembe majd Japán legnagyobb hadseregével rendelkező Hojokkal. Mindenesetre egy gyors szövetségkötés Odával nem árthat. A Morikat is sakkban tartja egy kicsit, de a kirobbanás előtt álló Shimazu-Hojo összecsapásban is jól fog jönni. Jó stratégia kellene. Csak pár év és hamarosan 30 000 Hojo harcos zúdul családom legfeljebb 5000 emberére. Ez persze úgy értendő, hogy a jelenlegi 1400-as seregem  felbővítem birodalmam maximális eltartó képességének felső határáig. A kialakuló anyagháború azonban nem sok jóval kecsegtet az ország addigra háromnegyedének erőforrásait birtokoló Hojo család ellen. Ettől függetlenül a mai Japánban egy klán van, akinek esélye lehet megkérdőjelezni a Hojok jogát a shoguni címre, s ez az ország legkiválóbb harcosait irányító Shimazu. Kell-e, hogy győzedelmeskedjen a tömeg a kiválóság felett? A nyers erő az ész és ügyesség felett? A harc még csak most kezdődik!

A Shimazu klán 4. - A küldetés
Elöljáróban leszögezem, ez a totalwar történetem eltér a megszokottól. Kedvcsinálónak szánom. Valós és valótlan tények, emberek elegye. Megírásához felhasználtam J.Clavell: A sógun és L. Frédéric: Japán hétköznapjai részleteket is, amelyeket beleszőttem. Hogy elérem-e célom? Aki másokat legyőz erős; aki önmagát legyőzi hatalmas. (Lao-ce) Lefoglalta estére a csaházat. Tudta, hogy a szövetséges klán vezére éppen a portugál kereskedők követeit fogadja, akikkel kereskedelmi szerződést köt. Ez nyilván tovább bővíti majd a Shimazuk gazdagságát. Szolgát szalasztott tehát Shimazu nagyúrhoz Nagatoba. – Shimazu úr, ideje beszélgetnünk egymással. Kitüntetnél, ha holnap este vendégül láthatnálak. A küldönc reggelre ért vissza az igennel. Amint tehette, átadta a parancsnokságot a helyettesének és nagy gonddal nekilátott az előkészületeknek. Kibújt kimonójából, letette a kardokat és hozzálátott a takarításhoz. Első volt a kis fogadószoba, a konyha és a veranda. Következett a kanyargós ösvény , a mohába ágyazott léptető kövek, a sziklák és az egész kis kert. Súrolt, söprögetett, míg makulátlan tiszta nem lett minden, alázatosan átadta magát a kétkezi munkának, ami a csa-nó-ju kezdete, hiszen mindent a házigazdának kell elrendeznie, neki kell gondoskodnia róla, hogy minden hibátlan legyen. A csa-nó-ju tökélyének első fokozata a tisztaság, a második, pedig a teljes egyszerűség. Az esemény színteréül kínálkozó szoba ajtaja apró, még egy nőnek is össze kell húznia magát, mikor meghajolva belép rajta. Hát még egy férfinak. Erre azért van szükség, mindenki megalázkodjon. A csa-nó-juban mindenki egyenlő, házigazda és vendége, a legnagyobb daimjó, az egyszerű szamuráj, de akár a paraszt is, ha meghívják. Eiszai mondotta: „a tea a legcsodálatosabb orvosság, amely megőrzi az egészséget: a hosszú élet titka." Eiszai szerzetes - aki 1187-ben a zen-filozófiát is meghonosította Japánban -, hozta be a teát az országba, és ültette el Szeburijamában, Chikuzen tartományban. Ugyancsak Eiszai tanította meg a japánokat a tealevelek preparálásának kínai módszerére: a leveleket kora hajnalban, a harmat leszállta előtt kell leszedni, majd meg kell pirítani egy papírlapon, anélkül, hogy az meggyulladna, vagyis nagyon gyenge tűzön, végül bambuszlevelekkel lezárt edényekben kell tárolni. A cukrot, amelyet Gandzsin szerzetes (688-763) hozott be Kínából, mindaddig orvosságnak tekintették, míg a Shimazuk nem hozattak belőle nagyobb mennyiséget Rjú-Kjú szigetéről. Mikor végzett gondosan lefürdött, egyszerű ruhát öltött, és visszasietett a kertbe. Kanóc az olajlámpásokba, meglocsolni a léptető köveket és a fákat, ezeket így kis vibráló fények pettyezték, s ettől a nyári szellő melegében táncoló harmatcseppek tündérkertjévé változott. A tokonomába fehér vadrózsát helyezett, vörös kőlapra, zöld levelén vízcseppel. Közel az ősz, az elmúlás, a változás, akarta talán sugallni vele. Az útról lódobogás hallatszott, itt vannak. Egész csapat, ám ezek hirtelen elhalkultak, már csak egy ló patája verte fel a táj csendjét. A harcos oda lenn hagyta testőreit, a tíz halhatatlant. Azért nevezték őket annak, mert, ha csatában egy is elpusztult közülük, azonnal ismét kiegészítették számukat tízre. A legérdemesebb, legkiválóbb Shimazu harcosok közül. Shimazu volt személyesen. Leugrott világos színű, tömött erős szálú sörényű pejparipájáról,. A ló Kantóból származott, értékes, arany porral lakkozott nyereggel és hosszú bojtos, selyemrojtos szőnyeggel volt díszítve. Ez utóbbiról a frissen festett zsinórok, vastag bojtok egészen a földig lógtak. A házigazda a következő Sunzei verssel fogadta vendégét:
„Bár a pusztulás torlódó hullámai
Sújtották a várost, 
A cseresznyefa mégis
Épp úgy virágzik, mint valaha régen…"
A daimjó egyedül lépett be a kertbe, hóna alatt egy tekercs, amelyet ajándékul nyújtott a házigazdának. A tekercs egy kakemonot tartalmazott, egy falra akasztható festményt, Szessú mestertől. A házigazdát, ha nem ilyen vérzivataros időben találkoznak, s kap ajándékot, elöntötte volna az értékes festmény feletti öröm. A vendég miután elismerőleg kigyönyörködte magát a virágkompozícióban, a vénséges kis kerti medencéhez lépett, és gondosan kezet mosott, mielőtt bepréselte volna testét a szűk ajtón. Miután helyet foglalt a tatamin, a házigazda hibátlan lakkozott tálcán szolgálta fel a kis előlakomát. A szertartás része volt, hogyan helyezi el az evőpálcikákat, a halszeleteket a rizsen művészi rendetlenségben s azt a néhány vadvirágot melléjük, amelyeket délután gyűjtött a folyó mellett. Befejezték az evést és most a teára, várakoztak. A kanna fütyülni, énekelni kezdett. Mindkettőjüket elöntötte az elégedettség, szép volt a hangja, mert azok a kis vasdarabok gazdagították az élményt, melyeket a házigazda gondosan a főző aljára helyezett. Az öreg szamuráj becsukta szemét egy pillanatra. 46 nyarat ért már meg, soha nem voltak kétségei, ha uráért csatába kellett vonulnia. Tekintélyes embernek számított, a Takeda szamurájok között az első. Soha nem ijedt meg a saját árnyékától. De most? Próbált összpontosítani. Nem ment. Megszámlálhatatlan sebhely borította testét, bal lábára örökre bicegni fog, ahova 5 éve lándzsát döftek. Minden sebét uráért harcolva szerezte. Lenézett megcsonkult jobbjára, a bingói ütközetben vesztette el két ujját Takeda úr oldalán. Takeda úr élete is veszélyben forgott, de ő és szamurájai megvédték, és a csata végül is az ő győzelmüket hozta az átkozott Morik ellen. A csata után a nagyúr úgy döntött, hogy az ország másik felében lévő birtokai védelmére indul friss győztes hadaival. Ezúttal a feljövőben lévő és erőszakosan terjeszkedő Hojokkal szemben. Őt itt hagyta ura vigyázni az ősi, Aki földjét, a hű szövetséges Shimazuk segítségével. A Takedák sorsa amott fog eldőlni, mondta ura. Hát eldőlt. A Takedák nincsenek többé. Neki magának két fia volt, akik elkísérték urát, és szintén odavesztek vele. Élete gally nélküli csupasz fává változott, értelme a halott klánvezér utolsó óhajának beteljesítése, s a bosszú a Hojok ellen. Szerette volna keresztbe felvágni hasát a tőrével, hogy a nem múló fájdalom tisztítsa meg lelkét a kíntól. De nem teheti. Az eső szemerkélni kezdett, azután rázendített, a víz átbukott az ereszen és dalolva mosta végig a falat. Miután befejezték az étkezést és elvitték a tálcákat, a két férfi a nyitott ablakon át nézte, miként száll le az éjszaka. Már majdnem sötét volt; a vasállványokon álló lámpák narancssárga ködbe vonták a ház minden szegletét, bár kevés volt ahhoz e fény, hogy élesen lássanak, de ahhoz elég, szívük befogadja a fenséges látványt. A tetőt tartó oszlopok cédrusból készültek, akár a gerendák is, halvány vörösesbarna színük jól ellensúlyozta a fal sápadt krémbarna tónusát. Aztán kibökte, holott tudta, hogy ostobán, közönségesen hangzik, és óriási baklövést követ el vele. Megtöri a hely, a pillanat szépségét.
- Uram, tudod jól a seppukut elkövetett Takeda úrnak nem volt örököse.
- Igen. 
Arcra borult Shimazu előtt.
- Nagyuram engedd meg, hogy Takeda uram végakaratát teljesítve csatlakozzam az általam irányított földekkel, és annak minden harcosával családodhoz. 
- Kelj fel barátom Josicune. Örömmel fogadlak, minden kiváló harcosra szüksége van klánomnak a fennmaradáshoz. Te még nem hallottad a hírt talán; már az Imagawa család feje is öngyilkos lett néhány napja, ezzel vége Japán hat vezető klánjából kettőnek. A Hojok újabb nagy győzelmet arattak és közelítenek felénk. 
- Nem tántorít vissza mindez Uram hűségedről. Jobb méltó emberhez, klánhoz tartozva becsületben, karddal a kézben elesni, mint gazdátlan róninként, hosszú és unalmas életet élni. 
Shimazu szeme felvillant:
- S azok az iwamai harcosaid, akik megszegve korábbi uruknak tett esküjüket Iwamát nem adták át nekem? S most gazdátlan szamurájként uralják azt, ami engem illet?
- Uram, jól tudod az élet változatosságában érdekes. A köpönyegforgatót soha nem lehet megunni, mindig más és más. A becsület bezzeg egyszerű és szürke. Ha nem lenne árulás, mi értéke lehetne a tisztességnek? Parancsold, és azonnal indulok egykori társaim ellen, fejüket hozom el neked.
Hallgattak. Nézték egymást. Shimazu alaposan megrágva a szavakat:
- Nem Ez a dolog ráér. Legnagyobb bajban jelenleg újdonsült szövetségesünk Oda nagyúr van, aki az Imagawák veszte után, a roppant Hojo család közvetlen szomszédja lett. Az ő gondja a miénk is. 
Takeda úr egykori jobb keze most eszmélt, Shimazu számított rá, hogy hívni fogja. Mi több célja van ővele, akar tőle valamit. 
- Ha úgy kívánod uram, személyesen indulok Odához, segíteni.
Shimazu megrázta fejét:
- A vitákban vagy a túlerő vagy a túlélő győz barátom. A mi végső célunk: a mi családunk fennmaradása. Az Oda család valószínűleg veszíteni fog. A mi szempontunkból azonban egyáltalán nem mindegy mennyi idő alatt. Talán tudod, évek óta szolgálatomban van a tosai Tsukahara Bukoden mester, aki ryu iskolájában képezi szamurájaimat a ken-jutsu útjára. (A ken kardot, a jutsu módszert, eljárást jelent.) 
- Bukoden mester, Japán legkiválóbb szamurája Nagyuram. Legyőzhetetlennek tartják, nincs az a rettenthetetlen harcos, akinek lelke, karja, ne rezdülne meg neve hallatán.
- Tegnap nyitottuk a második ryut Satsumában, és még folytatjuk. Néhány év és családom irányítása alatt több tucat –onnan kikerült - kensai mester fog harcolni. Ilyen harcosai egyik családnak sincsenek jelenleg. S akkor legyőzhetjük a Hojokat. Csak néhány év nyugalom kell. 
Egy pillanatra elhallgatott, eltűnődött:
- Minden hiába azonban. Hojo hatalma teljében van, mi pedig hozzá mérten bármilyen erősek leszünk, mégis gyengék vagyunk. Legjobb kémem jelentette Kazusából ellenségeink gésa házat építettek. 
Az öreg szamuráj elcsüggedt. Tényleg minden hiába akkor, nem lesz mód bosszúra, fiaiért, egykori uráért. A legjobb harcos és a gésa küzdelméből a gésa kerül ki győztesen. Amíg a harcos a sárkány testével küzd, test a test ellen, addig a merénylő a sárkány fejét célozza meg, egyetlen jól irányzott csapással. A gésák ellen egyetlen kielégítő védekezés, a másik gésa. De azok kiképzése a Shimazuknál még gyerekcipőben jár, nem lesz már elég idejük. A ninják sem tudják megvédeni őket. A gésa a tökéletes fegyver, a vezetőket, a család tagjait semmisíti meg. S akkor vége a Shimazuknak. S a hozzá hű embereiknek is.
- A lélektan első tétele: a látszat csal; az utolsó pedig: a látszat nem csal. Mikorra várhatók az első gésáik? 
- Talán jövőre, de az azt követő esztendőre már egész biztosan. Családomnak a világ legjobb orgyilkosaival kell majd akkor szembenéznie. 
- A japán kardkovács, olyan színűre hevíti a készülő kardot, mint a felkelő nap, vagy az őszi lenyugvó nap (értsd. A kovácsok a szükséges hőmérsékletet az un. futtatási színekből állapították meg. A futtatási szín nem más, mint a hirtelen műhelyhőmérsékletű /kb.20 fokos/ vízbe mártott fémen megjelenő színskála.) Hogy a mi kardunk edzéséhez, melyik recept fog illeni, ez a közös jövőnk titka uram.
Shimazu úrnak tetszett a hasonlat, biccentett, ám hangosan azonban csak ennyit mondott:
- Ami itt most köztünk elhangzik, arról soha nem beszélhetsz. Családom sorsát bízom a kezedre.
- Megtisztelsz vele nagyuram.
- Arra kérlek, hogy egy no-dachi és egy íjász csapattal támad meg a Hojo anyabirtokokat. Pusztítsd el a gésaházat.
A veterán katona megdöbbent: 
- Uram a Shimazuk és a Hojok között ebben a pillanatban nincs háború! Tehát megüzened nekik?
- Nem. Pont ez a dolog lényege. Segítünk az Odáknak, de nem állunk melléjük hivatalosan. Mi hátulról gyengítjük közös ellenségünk. Eddig kölcsönösen elfogtuk, megöltük egymás ninjáit, kémeit ám nyílt háború nem volt köztünk, maradjon is ez egyelőre így. A Hojok katonai erejének két pillére van. Az első, az ország leggazdagabb, s talán legvédettebb birtokait uralják. Két hatalmas folyó áll útjába - a szárazföld belseje felől védve a félszigetet, amin a Hojok ősi földjei vannak - minden rájuk törő külső ellenségnek. Ezeken még a történelemben soha nem sikerült idegen seregnek sikeresen átkelnie. Mögöttük a Hojok ereje nyugodt érinthetetlenségben erősödhetett, és onthatta a katonát, fegyvert és utánpótlást ellenfeleik területére, akiknek nem volt ilyen szerencséjük, hogy védvonallal lássa el birtokaikat a természet. A legjobb természetesen a háborút az ellenség területén megvívni, amíg az nap nap után egyre jobban erejét veszti, a mi erőnk érintetlen, sőt inkább növekszik. Elhallgatott. Gondolkodott. Az egyszerű emberek a rizses ételek rengeteg változatát ismerték. A rizst lábosban pirították, zöldségfélékkel, algával keverték, sózták, szárították, ecettel ízesítették, főzték, majd kihűtötték, pástétomot készítettek belőle, vízben főzték, vagy gőzben párolták. A harcosok sokat vadásztak, a húst besózva, szárítva tartósították, olykor porrá törték, vagy finom laskákra vagdalták. A Teikin Órai szerint ínyencfalatnak számított a medve és a japán borz (tanuki). Háborúban a katonák máris kevésbé változatosan táplálkoztak. Zsoldként rizsadót (hjórómai) kapták, fontos volt, hogy ebből mindig csak a szükséges mennyiséget főzzék meg, mert a főtt rizs nyáron gyorsan romlott. A rizskészítés legegyszerűbb módja a magvakat vászonzacskóban beáztatni a közeli folyóban, utána nem túl mélyre elásni, és nagy tüzet gyújtani felette. Ha erre nem nyílt módjuk, esetleg nem akadt egy paraszt a közelükbe, aki elkészíthette volna számukra, előfordult, hogy csupán beáztatva fogyasztották. Néha csőszerű bambuszszárakba töltve vagy levelekbe csavarva sütötték meg. A hadsereg élelme rendszerint főtt és szárított vagy pirított rizsből, szárított és reszelt makrélából, különféle szárított és sózott halból, algából, néha aszalt zöldségféléből, sóból és egy fűszerféléből állt (miszo). A sós pácban megfőzött és aszalt szilvát (umebusi) nagyon kedvelték a harcosok, főképp nyáron, mert pótolta a hiányzó sót és ugyanakkor fertőtlenítő szer volt.
Egy ember napi adagja 5 gó, azaz körülbelül 900 gramm hántolt rizs volt. A hamarosan elpusztult Takeda földeken, majd később az Imagawáékon a harcosoknak a háború vége felé már nem volt mit enniük. Még az emberevés is előfordult köztük. Borzalom. Bezzeg az érintetlen és gazdag földekről ellátott Hojo katonák, ők jóllakottan mehettek a csatába. Nem csoda, hogy ők győztek. Tizenkettő esztendeje irányítója családjának, a Shimazuk szűk birtokait kitágította, gazdaggá tette. A Shimazuknál rosszabb években sincs éhezés, magtáraik telve vannak. De vajon így lesz- e, ha megérkeznek a Hojok? Nem várunk ölbe tett kézzel! Megelőzzük őket. Folytatta:
- A másik pillér: a Hojok szövetségre léptek a területükön található nagy szerzetesrendekkel, akik behódoltak nekik, sőt szerzetes katonáikkal csatlakoztak hozzájuk. 
A Hojo család legtöbb harcosa egyszerű lándzsás csupán, de óriási tömegben, ám fő erejük éppen a szerzetesek. Akik száma szintén nem elhanyagolható, pillanatnyilag minden Shimazura két ilyen pap-harcos jut. Sisak helyett a szerzetesek fehér kelmét tekertek a fejük köré, amely eltakarta arcuk alsó felét is. Páncéljuk fölé szegfűszeg kivonattal feketére vagy sötétbarnára festett, hosszú kenderszövet zubbonyfélét húztak Hajukat előírásosan borotválták, bár egyes jamabusik (aszkéták) megnövesztették hajukat, és ez különböztette meg őket a közkatonáktól, akik homlokukat félhold alakban kiborotválták. Kedvelt fegyverük a hosszú hajlított vasú, nagy alabárd (naginata) volt, de használtak buzogányokat, kardokat is. Ténylegesen sosem ültek lóra, kivéve, ha hadvezérek voltak, mint Morinaga herceg. Kódexük megegyezett a harcosokéval, és ugyanolyan módon lettek öngyilkosok is, kereszt alakban felnyitva hasukat.
- Ezek a szerzetesek Japán jelenleg legjobb harcosai, őket csak kensai mester győzheti le kétkezi tusában, vagy íjászaink nyílvesszeje messziről. Birodalmunknak azonban egyelőre egyikből sincsen elegendő. Ám itt az alkalom. A Hojo hadsereg szinte teljes számban elindult felsorakozni az Odákkal közös határra. Azt akarom, vágd le a rettenetes Hojo sárkány e két erős lábát, amíg ez a had távol van. Tengeri úton jutsz el a most védtelen birtokukra, és a tenger felől csapsz le rájuk! Dolgod végeztével azonnal tovább haladsz a következő tartományuk felé. Soha nem állsz meg, nem érhetnek utol! Mindig ott csapsz le, ahol kevesen vannak és védtelenek! Pusztítsd el birtokaik gazdagságát tűzzel-vassal, semmisítsd meg a kolostorokat. S nem utolsó sorban a gésaházat kell maradéktalanul megsemmisíteni! Ám nem hivatalos akcióról van szó! Lázadók, róninok művéről. Egykori Takedák bosszújáról. Nem kockáztathatod meg, hogy élve elfogjanak! A Shimazukhoz nem csatolhatják a tettet. Ha végeztél ismét hajóra, szállsz és visszatérsz hozzánk. Ha shogun leszek, úgy a te helyed is ott lesz majd az oldalamon.
Az öreg csatlós felsóhajtott: 
- Hát ezért kell a titoktartás. 
A templomokat, szentélyeket szentnek tekintették; meggyalázásukat vagy lerombolásukat a nép rossz előjelnek tartotta. Bár a garázda katonák valóban sokszor megszállták, lerombolták, és felgyújtották a templomokat és monostorokat, a síntó-szentélyeket azonban többnyire inkább tiszteletben tartották. Zavaros időkben a művészek és írástudók számára a templomok és monostorok nyújtottak menedéket. Közülük néhány fontos központtá vált, mind gazdasági szempontból – hatalmas vagyonnal rendelkeztek -, mind, pedig politikailag, sőt, katonailag. Háború idején számos kolostor arra kényszerült, hogy birtokaikról csapatokat toborozzon a saját védelmére. A szerzetesek sem tétováztak azonban páncélt ölteni papi ruhájuk alá. Valamennyi nagyobb templomnak katona-szerzetesek álltak rendelkezésére, amelyek közül is kiemelkedett a Hiei hegy szerzeteseinek féktelensége. Ezek még arra az arcátlanságra sem átallottak vetemedni egykoron, hogy Kyotóba vonultak és megfenyegették az udvart. Sirakava császár ezért gyakran mondogatta, hogy csupán három dolog van amit nem ellenőrizhet: a szugoroku játék kockái, a Kamo folyó vize és a Hiei hegy szerzetesei. A hírek szerint akár 3000 szerzetest is hadba tud állítani ez a kolostor.
Az egymással szemben álló pártok igyekeztek elnyerni e kemény harcosok szövetségét. Most a Hojoknak sikerült. Fölényben vannak.
- Kétféle ember van a világon: olyan, aki vétkezik, a másik, pedig aki ellen vétkeznek. Hidd el, ha már tartozni kell valamelyikhez, jobb az első csoportba. Gondolom a feladat nagyságához képest, kevesled a melléd adott csapatok számát. A család jelenlegi 8 kensai mesteréből, ezért négyet szintén a csapatodba osztok. Egyikük maga Bukoden mester. Ha sikerrel jársz, Odán is segítünk - mert ellenségének baja lesz az utánpótlásával -, egyúttal a mi családunk is lélegzetvételnyi időhöz jut. Mindenesetre a Hojo terjeszkedés lassulni fog.
- Négy mestert uram? Akkor nem veszíthetünk, ekkora erőnek, nincs aki, ellenálljon! Köszönöm a megtiszteltetést, hogy családod sorsát méltatlan személyemhez kötőd. Igyekezni fogok! Lemondok életemről, nagyuram megmentéséért. Az életem könnyű, akár a daru pelyhe. Inkább meghalok ellenségemmel szembefordulva, semhogy háttal néki éljek.
Ha módom lesz visszatérni nagyuramhoz - bár nem számítok rá - azt a kegyet kérem csak, hogy én vezethessem egykori áruló társaim ellen a hadjáratot.
Veszélyes lehet őket életben hagyni. Az áruló csak a jótevőjét árulja el, az ellenségein bosszút áll.
Közben elkészült a tea. 

Epilógus.
A küldetés sikere és az öreg szamuráj megtalálja az utolsó Takedát. Az ember nem akkor hal meg, amikor szeretne, hanem amikor lehet. Josicune az egykori Takeda szamuráj kicsiny, de hihetetlen erejű elitcsapatával, mint a bosszú angyala ellenállás nélkül tarolta végig a Hojok birtokait. A kolostorokból, de az épülő gésaházból is csak üszkös romok maradtak. Segítőtársa Bukoden vezette kensai mesterek minden szembeszállni kívánó helyőrséget felkoncoltak. Nem volt ellenszer ellenük. A Hojok hatalmas serege közben elérte az Oda tartományokat, ám a rossz hírek hatására támadás helyett visszafordult. Lázadók, talán Takedák pusztítják Hojo úr földjeit. Feldühödve az irdatlan pusztuláson vették üldözőbe őket, de mindig le voltak maradva egy lépéssel. Az öreg folyamatosan haladt előttük, megelőzve őket, s nem állt meg. Mire felfedezték, igazi célja a Hojo család anyagi tönkretétele, már elkéstek a védekezéssel. Talán jobban tették volna - megsejtve célját-, elébe kerülnek. Így azonban mire hazasiettek a félszigetre, ott már üres romokat találtak, az egykori Takeda harcos messze járt, már az egykori Uesugi – most Hojo - birtokokat rombolta, mire odasiettek, már továbbállt Shianohoz, ahonnan ellenségei eredetileg visszafordultak. Amint ezzel végzett, a Hojok romokban, hadseregük a következő télen éhezni fog. El is maradt az Oda elleni hadjárat. Mindörökre. Takeda úr egykori jobb keze hajóra szállt kis seregével, és a legnagyobb titokban Shimazu úrhoz ment, aki megdicsérte és elismeréssel halmozta el. Az Iwami elleni hadjárat vezetését adta neki, ahol közben a tartományt Mori csapatok foglalták el, a lázadókat kivégezték. Legalább nem egykori harcostársai ellen kellett küzdenie. Itteni gyors sikere után újra a Hojok ellen kellett vonulnia, ugyanazzal a korábbi céllal: Pusztítson! A Hojok többé-kevésbé helyreállították az infrastruktúrát és az egykori Takeda birtokok fővárosában nagy lovassági kiképzőt, hadiüzemeket építettek fel. Josicune seregével merészen tört előre, bár most nem volt olyan könnyű dolga, mint korábban. Nagy Hojo sereg várta a tengerparton, ám most ő is háromszor annyi embert vitt magával.. Kemény harcok árán félresöpörte őket és megközelítette a várost. Újabb nagy csata. Győzelem. Ostromgyűrűbe fogta, biztos, ami biztos felperzselte a létesítményeket. Ekkor a hegyekből lázadók követei érkeztek hozzá, s kiderült az elhunyt Takeda kisebbik fia is köztük van és a Hojok elleni felkelésre készül. Josicune nehéz döntés elé került.  Most mi legyen? Kié a hűsége?  Nagy vívódás után az egykori Takeda harcosaival visszatért volt ura fiának hűségére, a Shimazu szamurájokat pedig hazaküldte hajón. Új csapataival haladéktalan ostrom alá vette az egykori Takeda fővárost. A Shimazuk és Takedák között is kitört ezzel a háború. De nem sokáig, Shimazu ugyanis hajlandó volt szemet hunyni a történtek felett és félretenni a nézeteltéréseket. Békekövetet küldött, és szövetséget kötött az egyébként sikeres új Takeda daimjóval. Ekkor robbant ki a szintén bújkáló Uesugi örökösök vezetésével egy másik felkelés a Hojo birodalom másik oldalában, úgy a Hojok maguk se tudták hirtelen mely irányba, mit tegyenek. Ezer bajuk lett. Imagawák Shimazuhoz menekülnek, Uesugik a hegyekben védekeznek. A Shimazu klánnak időközben megvalósul a gésaház álma, és vezető családtagjaik váratlan halála után bekövetkezik a Hojo klán veszte, bomlása. Már a Shimazuk a leghatalmasabbak. De az Odák és Uesugik is feljövőben.
A halhatatlanság első feltétele a halál. Elkövetkezett az utolsó csata is, ahol a Hojokat közös erővel legyőző szövetségesek közül kivált Shimazuk hadserege állt szemben a többiekével. Shimazu úrhoz üzenet érkezett:
- Uram, búcsúzom tőled, ki kegyes voltál egykor szolgálatodba emelni. A haláltól nem szabad félni. Úgy lehet, mire odajutunk, fényesebb lesz, mint az élet.
Hullok lefelé kerengve
népeken, tűzön-vízen át
vissza az ősi rendbe:
a cél felé, a por felé:
a lenti végtelenbe.
Josicune seppukuval oldotta meg a két úr közötti választás dilemmáját. 
A Shimazu had jóval kisebb volt ellenfeleinél, ám zömében kensai mesterekből állt, akik a harcmezőn pedig ismét hozták klánjuk győzelmét.

Hannibal

 
Fórum: legfrissebb
Posted by Cisquo - aug.. 21, 2018 22:21
Posted by Amokfutokova - aug.. 21, 2018 20:24
Posted by GR0ZN1J - aug.. 21, 2018 09:16
Posted by misafeco - aug.. 20, 2018 12:40
Posted by Zsolti1967 - aug.. 20, 2018 11:56
Szavazás
Total War: WARHAMMER vélemény
 
ONLINE
Oldalainkat 109 vendég böngészi